Esztergom és Vidéke, 1929

1929-04-25 / 31.szám

zmm^Mt Keresztény politikai és társadalmi lap Csütörtök, 1929\április 25 Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. Gazdasági életünk iránya. Elnöki megnyitó beszéd a Keresfe. Társulat közgyűlésén. Mondotta dr. Gróh József. Akármily kis gazdasági tényező is legyünk, jogcímünk van ahhoz, hogy együttes szempillantást vessünk a nemzetek gazdasági életére. Oda, ahol minden állam mérlegét aszerint ítéli meg, van-e kiviteli vagy beviteli többlete és ahol mint közismert, mindenik állam kétségbeejtő erőfeszítéseket tesz az iránt, hogy kivitelét fokozza, bevitelét a minimálisra redukálja. Sőt szinte eszmei tökéletességnek tűnik fel, hogy egy-egy állam a külföldről semmit se importáljon, de duzzassza kivitelét, — szóval, hogy a legjobb aktiv keres kedelmi mérlege legyen. Magyarország mult évi kereskedelmi mérlege 370 millió pengő erejéig passzív, ami azt jelenti, hogy 370 millió pengővel többet hoztunk be Magyarországba, mint kivittünk. Azonban ez a szám reánk nézve sokkal kedvezőtlenebb, ha figyelembe vesszük, hogy e 370 millióban nincsenek benn azok a tételek, amiket a magyarok külföldi utazásaik alkalmával kivisznek és elköltenek, ami a helyzetet Magyarországra nézve ismeretlen tényezővel, de bizonyosan igen nagy összeggel súlyosbbítja. A mi szegénységünkben nincs semmi csodálkozni való azon, ha politikusok és közgazdászok megdöbbennek ezen a számon s szinte az utolsó órát emiégetik, amelyben össze kell fogni az államnak és társadalomnak egyaránt ennek a 370 milliónak kiküszöbölésére. Mert semmi egyéb, mint saját anyagi romlásunk kimélyílése, amidőn naponkint árúkórt több mint 1 millió pengőt fizetünk a külföldnek luxusanyagokért, amiket a hazai föld is megterem, s amit a magyar kéz is elkészít. És sürgős és életbevágó e tekintetben a cselekvésünk minél sürgősebben, mert a helyzet napról-napra roszszabbodik. Nemcsak azért, mert a behozatalunk nő, hanem mert csökken a kivitelünk. Hiszen tudjuk, hogy minden szomszédos állam mereven elzárja a határt a magyar föld termékei, gabonája, marhája, bura elől, — és ebben a kényszerítő helyzetben igazán nem lehet egyebet tenni, mint elmellőzni mindent, ami külföldi, minden fogyasztásunkat belföldi anyagra szorítani. Mert az országunkat szorító páncélgyűrű különben minket halálra ítél. A legelemibb ismeretekkel bírónak is be kell látnia, hogy ezt kell tennünk és nem tehetünk másként. Ha Mussolini azt mondta, hogy becstelen az az olasz, aki külföldre megy nyaralni és üdülni, és mi magyarok százezrével megyünk oda, — ha Hainisch osztrák államfő, aki következő héten, hogy lemondott az államfői méltóságáról, azt irta a Neue Freie Pressében, hogy Ausztriának, Bécsnek sertést kell hizlalni a konyhahulladékokon a lichthofokban is, csakhogy mellőzze a nagy magyar sertéshús-behozatalt, ha a frankfurti ker. kamara taglalva Európa közgazdasági helyzetet, gúnyosan jegyzi meg Magyarországról, hogy ez a kis ország még a haj tűjét is maga akarja készíteni, de közben ugyanezek nem engednek be egy litert borainkból, ha Schweicz — mint ahogy egyik magyar miniszter aposztrofálta — gabonát vet a sziklák tetejére, akkor az önfenntartás ösztöne azt parancsolja nekünk, hogy csak magyar föld termékeit együk, s csak magyar iparost és kereskedőt támogassunk filléreinkkel. Dobjuk ki kereskedelmi mérlegünk rettentő ballasztjait; az idegen kőszenet, hisz a háborúban jó volt a magyar szén, ahol lehet a magyar textilt viseljük, mellőzzük a tengernyi értékű külföldi szőrmét, selymet, illatszert, bőrt, papirost, —• almát, korai kelt, paradicsomot, virágot, déli gyümölcsöt — hisz banánért többet fizettünk, mint egész kecskeméti ós körösi barackkivitelünk, — és játék lesz lemorzsolni zérusra ke reskedelmi mérlegünk 370 milliós tehertételét. Csak az a kérdés, mi lesz akkor, ha ezt Mérjük ? Vajon nem nyilván • való-e, hogy ugyanezt érik el talán még hamarább is mint mi a szomszédos államok és a gazdasági küz delem retorziójaként viszont a mi kivitelünket teszik teljesen lehet, lenné. És vajon szolgálni fogja-e á világ egyetemes kultúráját minden nemzetnek a másikkal folytonos ez a késhegyig menő harca, amely a vámhatárokon a kínai falnál is nagyobb akadályt épít egy egy nemzet akár ipsri és mezőgazdasági jelességeinek? Az Isten minden embert, minden vidéket, minden országot különös képességekkel áldott meg s a neki adott terrénumon egy, de csak egy bizonyos irányban a legtökéletesebbet tudja megalkotni. A munkamegosztás elvének igazsága a nemzetek közt is érvényesül. És mint mint Madách mondja: az biztosítja a tökélyt, hogy aki ma szeget csinál, holta napjáig amellett marad. Ha minden kis nemzet most mindennel fog foglalkozni, elő fog állani az a kényszerhelyzet, hogy minden népnek, minden államnak, valahol, valamiben — és talán sok vonatkozásban — tökéletlennel kell beérni a tökéletes helyett, amit az emberi elme kimunkál. Az a kényszertörekvés — amihez sajnos nekünk is alkalmazkodni kell — hogy minden nemzet maga állítsa elő minden szükségletét, nem lehet benn az emberi fejlődés helyes irányában; — mert, ha ez az irány helyes, akkor ugyanilyen szándékokkal elkülönülhetnek egyes országrészek is, akkor nem is tartozik nevetségszámba egy esztergommegyei község azon kommün alatti elhatározása, hogy önálló állam lesz s őröket állított a falu végére, hogy a faluból semmit ki ne vigyenek és be ne hozzanak; akkor ha ez az irány helyes, úgy a jövő eszményképe ez ősember, aki maga lövi az állatját, maga építi barlangját és maga kés siti állati bőrökből primitív ruházatát és ezzel megalkotja a maga abszolút önálló vámterületét. Ez nem lehet az emberi fejlődós iránya. A jövő iránya csak az lehet, amit az igazi kereskedelem képvisel, amely Kamcsatkától a Fokföldig fölkutatja mindenütt a legjobbat és viszi szét a világ minden népeinek és szolgálja a legmagasabb kultúrát, a legnagyobb jólétet és ezzel adja meg az erőkifejtés és érvényesülős igazi hatalmas lehetőségét, Istentől neki rendelt téren minden élni akaró és erővel biró nemzetnek is. A legdurvább ellenmondás, hogy a rádió korszakában a nemzetek mily féktelen korlátokat állítanak fel árúiknak és ezzel a szabadkereskedelem kifejlődésének, amely Amerikát az emberi jólét Ós kultúra hihetetlenül magas polcára állította. Az az irány, amerre most megyünk, nem az igazi út: erről az útról egyszer vissza kell térni a helyes útra, a nemzetek egyre szabadabb és szabadabb kereskedelmére. S amíg súlyos megpróbáltatások árán^z^tíekövetkezik, a kereskedelem szárnyaiban megcsonkított IftadáW képességeivel teljesítheti kötelességét: És e nehéz helyzetében — aminek nemzeti ós lokális részleteit igazán felesleges fölemlítenem, mert mindenki érzi ennek súlyát — csak egy segíthet: egyesülés, szervezkedés útján elhárítani a nehézségeket és javítani a lehetőségeket. Egyesületünk ezt a célt szolgálja és én ennek az egyesületi szellemnek meleg ápolása reményében nyitom meg a kereskedelmi társulat közgyűlését. Esztergomi Kereskedelmi Társnlat közgyűlése. Az Esztergomi K ereskedelmi Társulat vasárnap tartotta meg évzáró és tisztújító közgyűlését a városház tanácstermében, egész szokatlanul nagy érdeklődés mellett. A rendes tagoknak úgyszólván a fele megjelent, hogy a város kereskedelmét közelről érintő ügyek elintézésében részt vegyen Megjelent többek között dr. Antóny Béla polgármester, Etter Ödön takarékpénztári vezérigazgató, dr. Gróh József díszelnök, akinek nagy tudásra valló, tartalmas megnyitó beszédét külön helyen közöljük ós még sokan városunk számottevő polgárai közül. Kovancsek Jenő a társulat vagyoni helyzetéről tett jelentést és örvendetes, hogy a teljesen szegénnyé lett társulat buzgalma révén már újra 2000 pengővel rendelkezik és a legjobb uton van ahhoz, hogy némi vagyonra tegyen szert. Scheiber Elemér tartalmas titkári jelentése azt bizonyítja, hogy a társulat él, dolgozik és eredményeket ér el. A dr. Szegedy József ügyész által feldolgozott alapszabályok módosítására nem kerülhetett a sor, mert ehhez a törvény a tagok kétharmadának jelenlétét írja elő. A választó bizottság nevében, a megejtett titkos szavazás után Brenner József vál. biz. elnök hirdette ki az eredményt amely szerint megválasztattak a következők: Díszelnök dr, Gróh József, elnök Lenkei Emil társelnök Brutsy Jenő, alelnökök Bors Kálmán, Brenner József, I. titkár Scheiber Elemér, II. titkár Willy Imre, háznagy Weisz Mór, pénztáros Kovancsek Jenő, ellenőr Eckstein Simon, ügyész dr. Szegedy József, orvos dr. Berényi Zsigmond, számvizsgálók, Jedlicska István, Kuti Smdor, Tatarek József. Választmány: Balog László, Etter :ödön, Fischoff Mihály, Gerő Samu, Hirsch Izidor, Iharosy Sándor, id. Jalkóczy István, Jancsó Dezső, Jó Dobronya Béla, Kemény Lajos, Korentsy Mihály, Laiszky Kázmér, Lőwy Lajos, Marosi Ferenc, Marosi József, Maschke Ferenc, Mátéffy Viktor, Müller Izidor, Philipp Konrád, Philipp József, Scheiber Ervin, Schrank Ödön, Schwach Sándor, Steiner István, Steiner Jenő, Szántó Géza, Székely Vilmos, Töldezsán István, Vajda Ármin és Vermes Ignác. Érdekes, hogy bár a választás titkos volt, egyetlen szavazó sem húzta ki Lenkei Emil nevét az elnöki jelölésből és igy nevezettet titkosan és mégis egyhangúlag választották meg a társulat ügyvezető elnökévé. Ezzel kívánták őt a társulat tagjai jutalmazni eddigi odaadó és eredményes munkásságáért ós egyszersmint arra buzdítani, hogy továbbra is változatlan munkakedvvel lássa el nehéz és felelősségteljes tisztét. A választás kihirdetése után Lenkei Emil keresetlen szavakkal köszönte meg a személyében összpontosult bizalmat és Ígéretet tett oly irányban, hogy szerény tehetségét mindig kész örömmel fogja a kereskedő társadalom érdekeinek szolgálatába állítani. Majd Isten áldását kérte a sokat szenvedő magyar hazára, a társulatra, annak tagjaira ós az ünnepi hangulatban lefolyt közgyűlést berekesztette. Azonban a gyűlés impozáns és harmonikus lefolyása dacára is meg kell emlékeznünk egy sajnálatos körülményről. Arról, hogy kereskedelmi életünk több értékes tagja, kiknek nem találkozott tetszésével az uj SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedö-vászon, köpper, törülköző, konyha- és kenyérruha abrosz (nagyban és kicsinyben legjutányosabban beszerezhető házi szövött , Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogad tátik