Esztergom és Vidéke, 1929

1929-04-21 / 30.szám

városépítő okos, derék, tisztafejű mérnök legyen, aki a körzővel és vonalzóval nem ötletszerűen és nem befolyásra, de szive szerint dolgozik. A letűnt század teoretikus tanítása az építészetet elvonttá és vértelenné tette volna, ha nem akadtak volna egyének, kiknek maguknak is volt sajátos mondani valójuk. Minden teória és stilus tudás mellett az építész (nem diplomája szerint veszem) nem hagyhatja figyelmen kivül azt a fontos tényt, hogy egy szigorúan megszabott feladattal áll szemben, ezért technikailag, konstruktive csak világos érthetően kell beszélnie. A minden épület lelke, az alaprajz nem tűr mást, csupán rendet, áttekinthetőséget, korrektséget és rövidséget. Ez a szellem legyen kiírva az épület homlokzatára is, tehát annak díszítése sem lehet csupán járulékos, annak is az egésznek szervezetéből kell kinőnie, mert az architektúra nem szív ügy, hanem a tudatos gondolkodás formája. Minden érzelgős hamisság bosszúért kiált és erre legfőbb alkalmat a külső kiképzés nyújt, így a matéria szerepének és becsületességének fontosságát tagadni az építészetben szinte el sem képzelhető. A gipsz konzol hiába hű mása a legtökéletesebb olasz márvány eredetinek, ellenszenves, mert drót fűzi az igazi vastartóhoz az erkélyre. Elgondolásban már hamis és igy szép semmikép sem lehet. Gondoljunk arra, vájjon miként ítélnek majd korunk felett utódaink ? Van egy fajta tengeri rák, mely bemászik az üressé vált kagylókba, ha lakói elpusztultak. Jelen korunknak ne volna meg ereje, hogy maga alkosson magának a mai igényeknek megfelelő hajlékot ? Nem lehet, hogy elriassza az alkotót a meg nem értés, mert minden kor minden művészetének küzdenie kellett a művészeti hozzá nem értők tömegével. Emberek mindig voltak, kik képtelenek a művészet élvezetére; jóllehet dúskáltak földi jókban, szegények voltak, mert az élet egyik legnemesebb gyönyörét nem élvezhették. De hát a legnagyszerűbb elgondoláshoz és a legnemesebb jóakarathoz végső állomásként megint csak az kell, ami épen Esztergomnak nincs meg: pénz. Ma csak tőkebefektetést nem igénylő teóriákat állíthatunk, mert szegény itt részleteiben és összességében mindenki. A város legtöbb adótfizető polgárainak névjegyzése, a múltban és másutt irigyelt „virilisek" névsora oly gyenge fajsúlyú, hogy nagyítóüveggel sem találunk közte csak legalább egy, igazán gazdag embert is. Magán vállalkozás részéről tehát városrendezés szempontjából jó ideig mit sem várhatunk; a hivatalos város pedig az adóssággyűjtés rekordját érvén el, számításba sem jöhet. Ha aztán min den erőnket megfeszítve mégis uj létesítményt találunk alkotni, ha valahol még a ládafiában adódik még néhány garas, akkor nézze meg az egyén, testület vagy hatóság, hogy ezt a kis pénzt úgy adja ki, hogy neki is és az összességnek is igaz öröme legyen benne. Mindent vessen latba a tervezésnél, előrelátással, kellő szaktudással, becsületes munkával hozza létre a legkisebbet is, mert a város mindnyájunk által óhajtott fellendítése érdekében még az sem közönyös, hogy tavaszi tatarozás során milyen színűre meszeitetjük házunk falát, mert még e csekélységgel is szint, életet, elevenséget vihetünk a városképbe. Érdemes volna elgondolkodni afelett, hogy merre is terjeszkedhetne majd jobb időkben városunk? Ha a várostérképet nézzük (sajnos csak a helyi kalauzokban igen kisméretben látott napilágot), okvetlen szemünkbe ötlik a várost övező lankásan emelkedő hegycsoport, mely a fíloxera pusztítása óta sajnosán kietlen parlag már. Az Előhegy, Szenttamásés Bánomhegy csoport városunk felé ereszkedő lejtői, tág és pompás panorámát nyújtó előretolt dombjai sugallói lehetnének a modern családi háztelep megoldásának, kanyargós útjai a villanegyed legszebb utcasorait alkothatnák, tervezésükből a tájszépség kihasználása egyesülhetne az egészség követelményeivel. A poros, füstös, lapos vasúti negyedet állítjuk vele szemben, mint helytelen terjeszkedési irányt, mely a telekspekuláció második áldozata a rémes Ripária mellett. Nem sokkal bíztat az a jövőbeli reménység, hogy az állomás épület messzebb kerül a városból, mert a mai hozzájáró út görbéje megmarad; viszont idegenforgalmunk emeléséhez nem fog segíteni egy, a mainál távolabbi vasúti állomás. A szegényfigy végleges rendezése. Az egri szegénygondozás módszere. Városunkban a szegényügy iránt minden érdeklődőre nyomasz ólag hat az a tudat, hogy Esztergomban, az ország első főpapjának szókhelyén, a Közsegélyre szorulók ügye rendezetlen, a szegényházon kivül élő szegények ós koldusok vajmi csekély vagy egyáltalán semmi gyámoiításban sem részesülnek. A koldulás a városban szabályrendelettel már három évtized óta tiltva van; de ennek ellenében nem történt oly intézkedés, meiy a kéregetéstől eltiltottak megéihetósét kellőképen biztosította volna. Mert az a csekély havi segély, amiben jelenleg a város rószéről kárpótláskóp részesülnek, a legtöbbjének kenyérre sem elegendő. Az legfeljebb annak az elismerésére szolgálhat, hogy szegényeink csakugyan vannak ós azok a segélyre tényleg rászorulnak. Az ellátatlanság eredményezi azután, hogy a koldulás a városban ja vában folyik, a rászorulók kéregetve szedik össze filléreiket. A tehetetlen öregek és betegek pedig odúknak nevezhető lakásaikban várják a könyörületes szivű szomsíédok alamizsnáit, otthon elhagyottan és piszokban vannak; mert arra már sem erejük, sem erkölcsi érzékük nincs, hogy önmagukat és otthonukot kellőképen gondoznák. A szegénység mizériáit a koldulási tilalom visszavonása nem szüntetné meg. Mert míg az ajtóról-ajtóra való járás által a közönség folytonos zaklatásoknak lenne kitéve, nem is említve a járványos betegségek tovább hurcolását, addig másrészről az engedély megadása ellentéteket váltana ki annak eredménye körül. Egyesek a begyült alamizsnát nem tisztességes megélhetésükre, hanem (mint most is egyesek teszik) szeszes italok élvezésére fordítanák, mások pedig élelmességük révén jólétet szereznének, sőt tőkepénzt gyűjtenónek, elvonván a közönség adományait azoktól, akik tehetetlenségükben a mindennapi kenyerüket sem képesek megszerezni, másrészt azoktól az úri osztályhoz tartozó szegényektől, kik otthon nyomorognak és szemérmetességükben inkább koplalnak, sőt éhen halnak, semhogy koldulni menjenek. És ez igy van más városokban is. A viszás állapotokat, kellő anyagiak hiányában, sem a hatóságok, sem az emberbaráti egyesületek egymagukban megszüntetni nem képesek. A bajon csak a szegényügynek mindenre kiterjedő charitativ alapon való rendezése által lehet segíteni. Eger városában is a fenntiekhez hasonló állapotok voltak. És ma a szegényügy ott teljesen rendezve van. A kérdést az ottani Ferencesek, a hatóság és közönség támogatása mellett, véglegesen megoldották. A hatóság az ő tekintélyével és erkölcsi súlyával, a közönség pedig az anyagiak hozzáadásával támogatják Szent Ferenc III. rendjének azon tagjait, akik a város összes szegényeinek gondozását elvállalták. A rendszer ott nagyszerűen bevált. Egerben ma nincs koldus, sem éhező, ruhátlan és hajléktalan ember, aminek a jelentőségét csak azok tudják kellőképen értékelni, akik a szegényügy rendezése problémájának nehézségeit ismerik. Ezt a rendszert fogjuk megvalósítani Esztergomban is. A szegény ügy ólén egy „Szegényügyi bizottság" áll, melynek előadója a városi közgyám, aki a város sze gényügyóvel hivatalosan is foglalkozik. Az intézmény igazgatója pedig a szentferencrendi házfőnök, aki a szegénygondozást vezeti és a III. rend tagjaival végezteti. A bizottság törvényes alapon áll ós működik, mert voltaképen nem tesz egyebet, mint érvényt szerez a törvényhatóságilag megerősített szegényügyi szabályrendeletnek, melyet a város 30 évvel ezelőtt hozott, de annak rendelkezéseit, megfelelő szervezet hiányában, végrehajtani nem volt képes. A bizottság feladata támogatást, irányítást és erkölcsi súlyt adni a szegénygondozásnak és annak működését ellenőrizni. A pénzt a szegénygondozáshoz a társadalom önkéntesen felajánlott alamizsnákkal adja. Az adomány összegének nagyságát minden lakos, anyagi' körülményeihez képest, maga határozza meg és annak havi megfizetésére magát a gyűjtőkönyvecskében névaláírásával kötelezi. A pénz beszedését a „Páduai Sz. Antal Egyesület" erre vállalkozó tagjai végzik. Evégből a város 20 gyűjtési kerületre lesz beosztva és mindegyik kerületben a gyűjtést, gyűjtőkönyvecskékkel, két-két hölgy végzi. A koldulás és mindennemű kéregetés hatóságilag be lesz szüntetve. A szigorú tilalomnak a rendőrhatóság szerez érvényt. Ily módon minden segélyreszoruló szegény kényszerítve lesz ellátásért a közgyámi hivatalhoz fordulni, mely a jelentkezőket kihallgatja és figyelmét azok illetőségére is kiterjeszti. A nem idevaló illetőségűek tolonc útra kerülnek. Az ellátásra, illetve segélyre szoruló szegények két nagy kategóriára oszlanak: munka- és keresetképtelenekre ós olyanokra, akik még mindennapi élelmüket megkeresni képesek, de egyéb (pl. lakbér) tekintetben szorulnak támogatásra. Harmadik kategóriát fogják képezni a szemérmes és nem redszeresen segélyezett szegények. A szegények ellátása, a helyszínén végzett környezettanulmányok alapján megállapított szükség szerint, természetben kijárultatott élelmiszerek, ruházat, lakás és fűtőanyag, illetve pénz adásából fog állani. A környezettanulmányt és az egész szegénygondozást a III. rendhez tartozó „Szentferencrendi Szegénygondozó Testvérek" végezik, akik pápailag megerősített szabályok szerint élnek és a szentferencrendi házfőnök felügyelete alatt egyelőre a szegényháznak ezen célra kijelelt külön szobájában fognak lakni. Az egész szegénygondozás és általában a szegényügy megoldása ezen testvérek önfeláldozó emberba ráti működésén nyugszik. Nélkülök a szegényügyet oly tökéletesen megoldani, mint az Egerben van, nem lehet. Ezek a testvérek fáradhatatlanul keresik fel nap nap után a nyomor tanyáit: a szegényeket es lakásaikat tisztába hozzák, élelmiszerükről és ruházatukról gondoskodnak, ha betegek, maguk ápo'ják őket, sőt még eltemettetésükről is gondoskodnak Mindezt ingyenesen : Istenért és az örök boldogság reményében teszik. A szegénygondozó iroda, mint említettük, a városi közgyám hivatala lesz, aki a szentferencrendi házfőnök igazgatása mellett a városban a szegénygondozás intézője és a szegényügyi bizottságban az ügy előadója. Melléje könyvelőnek és pénztárnoknak egy III. rendi testvér jön, aki egyenlőre szintén ingyenesen vállalja a teendőket. Ezekben ismertettük a szegényügy végleges rendezésének Egerben bevált módját, amit most városunkban is megvalósítani óhaj unk. Az űgy úgy a biboros-hercegrimás, mint a hatóságok részéről teljes erkölcsi támogatásban részesül. Most még csak a minden jónak előmozdítására kész közönségünk anyagi támogatása van hátra, hogy a szegényellátás új rendszere Eger után, minden más hazai várost megelőzve, a primási székvárosban is életbe lepjen. Az uj intézmény Istennek ós a városnak egyaránt dicsőségére fog válni! S. F. P. I

Esztergomi Kereskedelmi I Társulat közleményei. A Salgótarjáni Köszénbánya r. t. legutóbbi közleményünk helyesbítésére kérte fel lapunkat. A bánya igazgatósága tévesnek vallja abbeli kijelentésünket, hogy áruraktárukban idegen személyek is vásárolhatnak. Ez értesítést örömmel vesszük tudomásul és biztosra reméljük, hogy konkrét ellenbizonyítások alapján nem kell az ügyre többé visszatérnünk. Mindenesetre köszönjük, hogy a bánya igazgatósága súlyt nelyez egy elhangzott panasz megcáfolására. Ugyancsak azt is közli velünk a bányaigazgatóság, hogy a dorogi szén ára azonos a békebelivel. Ezt a közlést azonban az OMKE országos nevü elnökével kellene tudatni, aki a parlamentben panaszolta el a szén atánytalán drágulását. A bánya idevágó közleménye a mi tapasztalatunk szerint is téves, mert békeidőben már Esztergomban lehetett 2 k 40 f.-t dorogi darabos szenet vásárolni, ami pengőben. 2 P 68\ f, míg ugyanez ma itt 3 P 50 f.-be kerül. Tehát a drágulás tagadhatatlan. Ipari célokra és hatóságoknak a bánya 1913/4 telén ennél még jóval olcsóbban is szállított. Nem akarjuk a bánya készséges igazgatóságát vitákkal terhelni, mert mi magunk is jól tudjuk, hogy a mai drágaságot nagyon sok esetben teljesen lehetetlen kiküszöbölni. Dr. Szegedy József társulatunk buzgó ügyésze eljárt a helyi hatóságnál a kirakat reklámokra kivetett adó ügyében. A behajtás jogérvényes szabályrendeleten alapszik. Tehát fizetni kell, vagy pedig a vonatkozó reklámokat el kell távolítani. Oly sok teherhez szoktattak már Ferfl öltöny szöveteket raä^SKSÄ Illés Sándor Széchenyi-tér 21. szám alatt.