Esztergom és Vidéke, 1929

1929-03-31 / 25.szám

donba senki sem fog építkezni, elég bajuk van azoknak, akik a vasút körül a rengetegbe építkeztek, nincsen vizük, világításuk, csatornájuk és járdájuk. Ilyenképen a letelepedést s vele munkaalkalmak létesítését elősegíteni nem lehet. Van egy csendőriskolánk, mely egy év múlva hajléktalanná válik. Csak nem akarjuk megvárni, mig a kincstár Komáromnak megépíti a laktanyát s az iskolát oda helyezik át ? Az árvédelmi társulat megalakult. Azt hittük hogy most már rövidesen szorgalmas munkásrajok lepik el a megvédendő területet, hogy az erőteljesen kihasználható legyen. Ennek egyelőre semmi nyoma még. Kár lesz pedig a terveket a polcra tenni hogy ott a mindent elfedő por belepje. Más városok anyagi erők híján koncessziós alapon megépíttetik vágóhíd jaikat és vásárcsarnokijukat. Miért nem próbálkozunk mi is hasonló alapon a kérdés megoldásával? A Vaskapuhoz vezető valamelyik hegyi utunkat, alkalmas vonalvezetéssel különösebb költség nélkül átalakíthatnánk nyáron használható autó-úttá; előbb-utóbb a legkedveltebb kiránduló helyévé válna a főváros publikumának s azonkívül nyaraló építkezésre alkalmas helyeket is nyernénk vele. Idegenforgalmi propagandát csak az érdekelt vállalatok folytatnak, már pedig az egyetemes városi érdek. Miért nem fogja össze a hivatalos város a külön-külön küzködő erőket s nem ád azoknak egységes irányítást? Bőviben vagyunk olyan iparvállalatoknak, melyek ízléses, művészi értékű esztergomi emléktárgyakat tudnak előállítani s mégis borzadva gondolok azokra a Csehországban gyártott silány porcellán és üvegtárgyakra, amelyeket nálunk „Esztergomi emlék" címen árulnak. Nincsen egyetlen valamire való helyi képalbumunk, vagy elfogadható szép képeslevelezőlapunk; művészietlen, silány bóvli mind. Város, Kereskedelmi Társulat, Ipartestület miért nem fog össze, hogy ez az élhetetlenség megszűnjön ? S most térek rá a legfájóbb kérdésre. Miért kell nekünk banánt, narancsot és kanadai almát ennünk, miért nem esztergomi gyümölcsöt ? Miért hozatjuk a tejszükségletünket a meg szállott területről? Esztergomi tojás és baromfi miért ismeretlen fogalom ? Miért iszunk idegenből hozott bort? Miért drágább a piacunk minden csonkahazai városnál ? Miért akar itt mindenki csak kupeckedni, ahelyett, hogyprodukálna ? Ezekkel a kérdésekkel tüzetesen foglalkozni szintén hatósági feladat, Sok-sok dologról lehetne még be szelni s ha egyszer a város vezető ségét érdekelnék az el nem mondottak, szívesen állok rendelkezésükre. A feltámadás ünnepén ilyen gondolatok foglalkoztatnak engemet. Vájjon lesz-e Esztergomnak is boldogulása, üdvözülése és feltámadása ? Erősen hiszem, hogy igen, de akkor előbb magunknak is alaposan meg kell változnunk. v. Szivós- Waldvogel yóasef Az Esztergomi Takarékpénztár Rt. közgyűlése. Nyolcvannegyedik évi rendes közgyűlését tartotta március 25-én az Esztergomi Takarékpénztár Rt., melyen beszámolt részvényesei előtt az 1928. üzlet évben elért ujabb fellendüléséről. A 9.325.704 pengővel lezárt mérlege fényesen tükrözi vissza az intézet mai magas szintjét, mely már kinő a vidéki megszokott keretek közül. 1.050.000 P alaptőke mellett közel fél millió pengő tartalékkal rendelkezik; váltótárcája meghaladta a hat és félmilliót, a réá bízott betétek összege 2.117.000 P-t értek el, ingatlanaiban fekvő vagyont pedig túlzott reális számítással 1.247.000 pengőre teszi. A lefolyt év eredménye 167.632 pengő volt, melyből az összevont 70 pengő névértékű új részvényenkint 7 pengő osztalék kiűzetését határozta el a közgyűlés. Bár az általános gazdasági helyzet fellendülése a mult évben a várakozáson alul maradt, az intézetnek mégis jelentős fellendülése olvasható ki a száraz számok tömegéből. A közgyűlés egyhangúlag fogadta el az igazgatóság javaslatait, az igazgatóság és felügyelő-bizottság jelentéseit, a bemutatott mérleg megállapítását és nyereség felosztását. Az inté2et belső vezetésére vonatkozólag az igazgató-tanács egyhangú javaslata alapján az igazgatóság részletes indokolással oly értelmű javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, hogy az elnökigazgatói és vezérigazgatói hatáskörök módosíttassanak és az üzletvezetés egyedül Etter Ödön vezérigazgatóra ruháztassék át, aki 37 évi eredményes működésével a legfőbb vezetést méltán kiérdemelte. E tárgynál Hajdú István gazdasági főtanácsos, primási uradalmi jószágigazgató szólalt fel, mint jelezte, egy részvényes csoport nevében és szívből jövő és szívhez szóló keresetlen őszinte szavakkal méltatta az elnökigazgató érdemeit. Ugy érzi — mint mondta, — hogy e változás mellett szó nélkül nem haladhat to vább, kifejti, hogy hosszú, 50 évet meghaladó szolgálati idő súlyos gondot rak az egyén vállaira; be kell látnia, hogy az idő letagadhatatlanul múlik el felettünk. Kalapot kell emelni eddigi kitartó fáradhatatlan munkássága előtt az elnökigazgatónak, de el kell ismerni és szintén kalapot emelni, hogy az intézet is hozzá méltó gesztussal honorálta hosszú szolgálati érdemeit azzal, hogy a díszes elnöki állásban ragaszkodása jeléül visszatartja. Kívánja, hogy sokáig élvezhesse az új helyzet minden örömét. Bleszl Ferenc kincstári főtanácsos, elnök, a szives üdvözlő szavakra reflektálva, visszatekint 53 éves életpályájára és azon óhajának ad kifejezést, hogy az intézet szervezetében beállott változás hasznos és eredményes legyen. Etter Ödön vezérigazgató a vállalt felelősséggel terhes állásába történt megválasztásáért köszönetét fejezi ki a közgyűlés előtt és kifejti nagy körvonalakban azon irányelveket, melyek mellett az intézetet évrőlévre céltudatos munkával emelni kívánja. A mai nem átlátszó gazdasági helyzet lehetetlenné teszi, hogy működési körének határozott terveit fektesse le, mégis jelzi, hogy az intézet felvirágoztatása érdekében két nagy kérdésben látja a jövő fejlődés biztos bázisát. Egyik az intézet tőkéinek és a betéti állomány céltudatos emelése. Mert a békeidők nyugodt, zavartalan fejlődésének lehetősége ezeken nyugodott. Összehasonlítja a békeévek számadatait a mai számtörpékkel, célzást tesz egy jövőbeni tőkeemelés szükségességére és az értékpapírokban fekvő vagyonrész mai kedvezőtlen kamathozamára. Nem kisebb gondja lesz az intézet nagy anyagi áldozatából létesült fürdő-telep megfelelő jövedelmezőségének feltárása. A város fejlődése érdekében eszközölt hatalmas befektetés ma már nélkülözhetlen tartozéka lett városunknak. Fokozatos fejlesztése és látogatottsága emelése érdekében a jövőben is minden lehetőt el kivan követni. Általánosságban kijelenti, hogy az üzletvezetésben megkívántató szükséges óva tosság szemmeltartása mellett, a kellő, modern, kereskedelmi mozgékonyságot nem fogja mellőzni. Az igények kielégítése szempontjából az intézetet első sorban a város és megye lakossága, a helyi ipar, kereskedelem és mezőgazdaság érdekeinek szolgálatára fogja irányítani. Kollegiális tisztelete kifejezése mellett veszi át ügykörét az elnökigazgatótól és kéri munkájához az igazgatóság, a részvényes közönség és munkatársai támogatását. A közgyűlés elhatározásából készséggel vállalja a gond- és munkával terhes megbízatást; az irányában megnyilvánult bizalom serkenteni fogja az intézet fejlesztésében kifejtendő jövőbeni munkájában. Az elhangzott szavakat a közgyűlés lelkes helyesléssel és megértő figyelemmel kisérte és befejezőül megejtette az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagsági választásokat, végül az igazgatósági póttagok sorába beválasztotta Schönbeck József részvényest. Ezzel véget ért az Esztergomi Takarékpénztár Rt. közgyűlése. Részvényesei bizalommal tekintenek az intézet jövője elé, mert a fordulópont hivatva lesz határköve lenni további fejlődésének. A bencésrend üdvözlése a városi közgyűlésen. Esztergom város közönsége nevében március 26 án tartott képviselőtestületi közgyűlés üdvözölte a jubiláló bencés-rendet. Dr. Antony Béla polgármester a rendet méltató bevezető beszédje után indítványozta hogy a város közönsége feliratban üdvözölje a rendből származó dr. Serédi Jusztinián bibornok-hercegprimást, dr. Bárdos Rémig pannonhalmi főapátot és üdvözlőiratot küldjön a helybeli rendház igazgatójához, dr. Mattyasóvszky Kassziánhoz. A polgármester indítványának elhangzása után dr. Gróh József szólalt fel s a következőket mondotta : „Mint az esztergomi Bencés Diákszövetség elnöke kell, hogy e tárgynál egy-két percre igénybe vegyem szives türelmüket. Már maga az a körülmény, hogy 120 éve a Szent Benedek-rend tanít az esztergomi gimnáziumban, kötelességünkké teszi, hogy a város képviselőtestülete ünnepélyesen haladjon el a rend 1400 éves jubileuma mellett. Esztergom intelligenciáját nemzedékeken át ezen rend nevelte föl, és a mi életünkben Kolos és Jusztinián prímások személyében magyar ifjakból a magyar katholicizmus legelső főpapjait állította ki, akik a római katholikus Egyház kardinálisai lettek. De ez csak szerény ékszer a rend kincses tárában, — amit ezenkívül a rendnek 1400 éves élete a világ egyetemének kultúrája szempontjából jelent — azt nem olyan könnyű áttekinteni. Aki megáll az óceánnak egy kontinentális részén, egy pillantás alatt nem tudja betekinteni a tengert s ugyanazt a képet merengve tudja nézni napokon át s a végtelen arányokon csak akkor tud megpihenni, ha hite és tudása szerint felismeri annak szülőokát ; aki felmegy a hatalmas Alpok hegycsúcsaira és lábainál látja elterülni a mindenséget monumentális természeti alkotásaival, a dolgok lényegét nem fogja feltárni csákánynyal ha feszíti, mi van a hegyek óriásaiban, — épen úgy kár volna fürgén lapozni a rendnek 1400 éves történetében és részleteket keresni és ezzel megvilágítani az egészet. E rendnek életében parányi csöppség, amit Esztergomnak adott; a rend története több mint tökéletes, istenes szerzetesi élet, több mint a tudomány szüntelen művelése, több mint a gyarló emberi nembői ezer és ezer kiválóságnak előhívása az Isten és ember szolgálatára, az több mint szentek koszorúja, több mint oltárok, templomok emelése és Isten imádása, az több, mint nemzetek hitre térítése, több mint nagy dicsőségek és szenvedések viselése — az a kath. vallás és a világ kultúrájának egy dicsőséges alkatrésze. És nekünk, magyaroknak még ennél is több. Mert nemzeti létünk összeforrott e rendnek életével attól az időtől kezdve, amidőn a mi dicső első királyunk kérésére II. Sylvester Asztrik apátot küldte e nemzet megtérítésére, aki azután társaival és utódaival nemcsak a térítés nehéz munkáját végezte el, de állami élet szervezésének első alapjait is lerakta és a nemzeti élet javán azóta is munkálkodik. Abban a nagy elszigeteltségben, amelyben e nemzet élt 1000 óv előtt, az első bölcs király a nemzeti fennmaradásnak legbiztosabb támaszát abban a szellemben találta meg, amit neki Róma ajánlott s amit a Szent Benedek-rend képviselt. Vájjon mai elszigeteltségünkben, amidőn szomszédaink darabokra téptek, lehet-e más szellemhez kapcsolódnunk ? Ugyan tudnánk-e hatékonyabb erkölcsi erőt találni e rend tanításainál;? Vájjon lelhetünk-e valahol biztosabb horgonyt, amihez hozzáköthetnénk egyéni sorsunk ós nemzetünk roncsolt hajóját ? Vájjon fennmaradásunkat szolgálva el lehet-e fogadni azon erkölcsi és világnézeti irányokat, amiket a minket körülvevő és minket megrabló államok képviselnek ? Vájjon talpköve lehet-e egy államnak a cseh husszitizmus, amely eltörli az iskolából a vallást és indifferens annak minden megnyilvánulása iránt ? Vájjon a görögkeleti és szerb vagy román egyházaknak az emberi erkölcsi erők kifejtése szempontjából passzív, contemplativ iránya lehet-e erőforrása újra éledni akaró nemzetünknek ? Vájjon Ausztriában vörösen lángoló s a kommunizmussal kacérkodó szociális és demokratikus irányzat, amely gyönyörű palotákat és fürdőket épít a népnek, de elveszi az emberi lélek nemes tartalmát és sportot űz, hogy minél több embert tegyen felekezetnélkülivé, olyan áramlat lehet-e, amire építhetjük-e nemzeti megújhodásunkat ? Ezekre a föltett kérdésekre csak tagadólag lehet felelni. Vaszary Kolos híres millenáris beszédjében a nemzethez szólva anynyit mond: „És én nemzetem haladj rendeltetésed útján; Őrizd meg vallásodat, őseidnek vérével szivedbe írott nemzeti hagyományai da % jellemedet, erkölcseidet, amelynek életet adó ereje e hazában 1000 évig fenntartott, míg mások, náladnál nagyobb nemzetek elenyésztek." Ezt a rendeltetést ezer év előtt, azóta és Nagy húsvéti szövetvásár Illés Sándornál Széchenyi-tér.