Esztergom és Vidéke, 1929

1929-11-17 / 88.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő

: LAISZKY KÁZMÉR. Politikai közéletünk válsága. in. Mindenről általánosságban szólva, a közszolgálati adminisztráció függetlensége érdekében, azzal összeférhetetlen a köztisztviselőnek a közigazgatás bármelyik fórumán, a pártpolitikai s ezzel a kortes munkálatokba való bevonása. Ez régóta, évtizedek óta tapasztalható országos panasz, s ma sem multa idejét. Amikor a liberális rendszer korszakában, a ma uralkodó rendszer tekintélyes részével az ellenzéki fronton állottunk, úgy a törvényhozásban, mint a sajtóban, mennyi kitörés, mennyi megbélyegzés hangzott el a köztisztviselőknek pártpolitikai célokra való kihasználása ellen. Meggyőződéssé vált, hogy a közigazgatás s a közélet érdekmentes színvonala miatt, a köztisztviselő fölötte álljon a politikának. Másként tárgyilagosan, a közérdeknek megfelelően s befolyásolás nélküi nem tudja hivatali reszortját ellátni. A nyugati kulturállamokban a köztisztviselő csak a közigazgatás szerves tisztviselője s nem egyben politika felhajtó agitátor. Lejebb, a Balkánon, mint olvassuk az utódállamok közigazgatási állapotáról, már rendszer a köztisztviselőt a pártpolitikai akciókba s az erőszakos választásokba beállítani. Több évtized tapasztalata igazolja Magyarországon is, hogy amint a köztisztviselő az uralkodó politika exponenseinek a politikai, sőt a közigazgatási mozgósításokban is sakkfigurája lesz, vége a köztisztviselő független s érdekmentes működésének. Egy megfordított helyzet áll ezzel elő. Ugyanis ezzel a taktikával pl. a képviselő tulaj donképen már nem igazi utasításokkal ellátott megbízottja a kerületnek, hanem ők a dirigensei a közszolgálati közegeknek és sokszor a protekcióval is kezükben tartják őket. Nem a mandátumot kapott képviselő forgolódik a kerület hatósági vezetői körül, hanem megfordítva. Helyénvaló épen azért azon országosan megnyilatkozott akarat, hogy a köztisztviselő, mint a közigazgatás végrehajtó közege, ne avatkozzék különösen a választásoknál a pártpolitika akciójába. A választási mozgalmak inté zésére a pártpolitikai vezetőség hivatott. És ha nem is kívánatos a Bethlen-kormány távozása, de minden köztisztviselőnek arra is kell gondolni, hogy a politikai váltógazdaság forgandó valami s pártpolitika kerekét tartó köztisztviselő nehéz dilemmába kerül a forgalmi változassál. Például még Tisza Kálmán erős táborkartól és a koribanthoktól körülvett kormányának; vagy a 90-es évek Wekerle-féle úgynevezett „nagy minisztérium"-ának is félre kellett állani az idők teljében. Indokolt tehát az a rég hangoztatott politikai megnyilvánulás, hogy az összeférhetetlenségi törvény revíziójával a köztisztviselőket mentesíteni kell a politikai darabontságtól s a rendelkezés ne csak irott malaszt, hanem betartott törvény is legyen. A politikai pálya dekórumának megóvása miatt, az összeférhetetlenségi törvényt az anyagi érdekeltség szempontjából is szükséges szigorítani. Ez is régi kívánsága a közvéleménynek és sok harc folyt érette a korábbi parlamentekben is. Élénk emlékezetben van, — hogy hirtelen egy példára hivatkozzunk — Rakó vszky István 1913 október 30-iki híres támadó beszéde a képviselőházban, a kijárok ellen. A képviselőházban a kormány támogató képviselők között ma is elég szószólója van — mint olvastuk — az összeférhetetlenségi törvény szigorításának. Egy keresztény alapon álló kormányrezsim leghivatottabb a közélet puriflkációjára s így ennek . törvénynek is szigorúbb módosítására. „A keresztény párt — irja Turi Bé:a — szigorú ellenőrzést kivan gyakorolni a körül, hogy még a hire is kivesszen annak, hogy protekcionizmus uralkodik az államkormányzatban." (Nemzeti Újság 1929 nov. 9 iki száma.) Nagyon találó kijelentés. A protekcionizmus egyik ága a törvényhozó anyagi érdekeltsége is. Ebből következik, hogy vállalatokat gründolni, üzleti vállalatokban állásokat megtartani, üzletekbe társulni a politikai élet reprezentánsainak, nemcsak összeférhetetlen a politikai pálya tekintélyével és korrektségével, de egyben rossz példa lefelé is. Még ha önzetlenül is venne ezekben részt a politikai pálya embere — amit feltételezünk — még akkor is szemet szúr kifelé s alig kerülheti el a gáncsot s a meggyanusítás felidézését. Ha odaadjuk nevünket vállalatoknak s befolyásunkat, ha össze találunk halmozni anyagi pozíciókat, ennek már nem Trianon az oka, hanem anyagi s hatalmi betegségünk, amely mellett presztízsünk és súlyunk is csak veszít. Politikai közéletünk felemelését, a ránkborult trianoni csapások s a gazdasági letöröttség hatalma alól azzal is elősegítjük, ha mentjük, növeljük a közéleti feddhet lenség erejét és hozzáférhetetlenségét. Mindez nemzeti önérzetünkre is mindig történeti igazságot jelentett. Ha közintézmények létesítését eszközlik ki kerületük számára a képviselők, az üzleti kivitelektől, az intézmény foganatosításától már illő, ha távoltartják magukat, nehogy az érdekeltségnek bármi látszata is legyen. Ez az áldozatos, igazán hazafias, önzetlen eljárás. A kivitel s az üzleti dolog mindennél a hatóságok dolga. Valamit kieszközölni csak a közintézmények megalkotásánál van helye. Magánügyekben, személyi kérdésekben való kijárás, már érdekelt protekcionizmus. Ez azután sokszor torzsalkodásra, elégedettlenségre s versengésre is ad okot, mert egyiknél beüt a kijárás, a másiknál viszont meddő. Keményfy K. D. Esztergom a magyar kath. világ központjában és a Szent Imre jubileumi év. Tagadhatatlanul nagy sikereket értünk el az utóbbi években azon a téren, hogy megismerjenek bennünket. Nehéz, keserves munkával végre elérkeztünk oda, hogy észrevették bennünket, sőt túlzás nélkül elmondhatjuk: sikerült lelkes barátokat szereznünk ennek a csendes, aranyos városnak. Sohasem írtak és beszéltek Esztergomról annyit, mint az utolsó cvben: felfedezték szépeizm us főh elyé t, Esz t

erg omot is fel fogják keresni. Nekünk erre az alkalomra alaposan fel kell készülnünk, valamelyes helyi megmozdulás ugyan folyamatban van, de hol oan az az erőteljes akeió, amelynek feltétlenül mejj kell indulnia, ha Esztergom jelentőségéhez képest akar részt venni a Szent Imre évben ? A város katholikus közönségeinket, erdőt, mezőt, vizet, s

é

ge teljes joggal követelheti szóval mindazt, amire a pihenni és üdülni vágyó nagyvárosi embernek szüksége van s a nyár folyamán sűrű rajokban keresnek fel bennünket nemcsak egy napos kirándulásra, hanem hosszabb tartózkodásra is. Természetesen, ha ezt a folyamatot Jazdaságí életünk felfrissítésért fejleszteni és kihasználni akarjuk, nem szabad megállni azon újabb létesítéseknél, amelyek az itt tartózkodást kellemessé teszik. Folytatnunk kell a megindult munkát még nagyobb buzgósággal és szeretettel mint eddig, Olyan rétegeknek is bele kell kapcsolódnia ebbe a tagadhatatlanul fontos munkába, amelyek eddig érthetetlen közönnyel nézték a város és társadalom eddigi erőfeszítéseit. Ki kell mondanunk már egyszer, hogy rossz polgára Esztergomnak az, akj. úgyszólván a végszükségben sem siet tehetségéhez képest munkával és áldozattal, városa segítségére. A Szent Imre-év nagy katholikus tömegeket fog megmozgatni nemesak az országban, de a külföldön is. Kétségtelen, hogy ezek a katholikus tömegek a magyar katholimindenkitől, akinek ebben a munkában szerepe van, hogy a legnagyobb erőfeszítést fejtse ki a magyar Jlóma, a magyar kajholicizmus bölcsője, Szent István és Szent Imre szülőhelyének kellő érvényre juttatása érdekében. Induljon meg tehát a munka mindenütt! A főegyházmegye rendezőbizottsága mellett alakítsa meg a város katholikus társadalma is —talán a Szent István Szövetség útján — a maga nagybizottságát, amely keresse meg a kapcsolatot az országos bizottsággal is. JVen\ JBudapest, hanem Esztergom legyen az országos ünnepségek főhelye, hiszen Szent Imrével Budapest semmi vonatkozásban kapcsolatba nem hozható; a történelem és a tradíció egyenesen Esztergomra utal. Aminthogy padovai Szent cHníal emlékünnepét nem Jiómában, hanem J^ádovában rendezték meg, épen úgy lehetetlennek kell tartanunk, hogy a Szent Imre ünnepségeket kizárólag Budapesten rendezzék meg. Reméljük, hogy rövidesen hírt adhatunk arról a szerves munkáról, amely ebben az irányban megindul. —O— C3T SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülköző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető pper, törül- §"% f s , \ •*r l Esztergom, Széch< kenyérruha, KpiP7ma flit I 9Q71flfl£lI 16. sz. (Saját ház. kicsinyben) • W/Olldlli! I.C&S£.flU 1 lül fonszára 135. Há Széchenyi-tér ) TeleHázi kender szövésre elfogadtatik