Esztergom és Vidéke, 1929

1929-11-03 / 84.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs; VITAL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő; LAISZKY KÁZMÉR. Politikai közéletünk válsága. i. A politikai közélet szinterét felhő­zet borítja. Ugy az egységes párt, mint főkép a keresztény gazdasági és szociális párt tagjai részéről sú­lyos kijelentéseket olvasunk, amelyek azt igazolják, hogy politikai közéle­tünk szinvonala nem tiszta s a keresz­tény elvek mesgyéjéről lecsúszik. A jelszót, a cégért nem követi je­lentésének komoly betartása, ami azután előidézi a fennálló rendszer válságát. Ernst Sándor és Petrovácz hirlapi megnyilatkozása februárban voltak beharangozói ennek a meg­állapításnak, őket azóta ismét több megnyilatkozás követte, amelyek érzik lelkiismeretben a politikai felelősség visszahatását a mai rendszer támo­gatásában. Egy kormányzat hibás rendszere következményeiben min­dig megbőszülj a magát. — Kray István báró a képviselőház május 8-iki ülé­sén kijelenti: „szerencsétlen hazánk három, egyformán súlyos kórban szenved: az első a vigasztalan gaz­dasági helyzet, második az erköl csök általános lezüllése, a harmadik pedig a közéleti etika nagymérvű le­romlása, mely nagyobb és nagyobb mérveket ölt." Reischl Richárd a má­jus 15-iki, ülésen a nagy képviselői fizetések leszállítását vetette fel s a „megjelenési díj" ideáját ajánlotta. A „képviselői fizetést túlmagasnak tartom azzal a munkával szemben, melyet itt végzünk. Nagyon ritkán van együtt olyan ház, mely határo­zatképes. A képviselői függetlenség megkívánja, hogy ne foglalkozás nél­küli egyének jöjjenek ide, akik a képviselőséget ugródeszkának tekin­tik." — íiuszár Mihály június 11-én egyes képviselők ízléstelenségét tette szóvá, „akik kijártak kerületüknek iskolákat s ezt arra használták fel, hogy önmagukat örökítsék meg. Elég ízléstelenek voltak a képviselő urak arra, hogy nevüket felírassák az is­kolára. Általán helyén volna kimon­dani, hogy élő ember nevét közin­tézményre ne írják ki." — Farkas Géza május 8-án az összeférhetet­lenségi törvény szigorítását követelte s u a revízió iránt határozati javasla­tot nyújtott be. '„Alig van pénzinté­zet vagy nagyvállalat, mely többé­kevésbé ne lenne függő viszonyban a kormánytól. Épen emiatt meg kell változtatni az összeférhetetlenségi törvényt, mely ma már nem ele­gendő és amelynek revízióját nem­csak az ország független közvélemé­nye, de a parlament tekintélye s móltósága is sürgeti, összeférhetet­lenségi ügyekben a bíráskodást po­litikamentes független bíróságra kell bízni." A súlyos gazdasági helyzetet ta­pasztalva, számos helyről hallatszik a feljajdulás, hogy sokan személyük­ben több üzleti állást kapcsolnak össze s a pénzintézetek közül akár hány nagy tantiémeket fizet. Csák Károly az állások összehalmozására célozva mondotta: „Meg kell szün tetni a több forrásból szerzett jöve delmeket, a többféle fizetést. Az au­tonómiák költségvetésében sokszor kétségbeejtő túlkiadás mutatkozik. („Uj Nemzedék" okt. 22-iki száma.) — A kisgazda értekezlettel foglal kozva Váry Albert mondotta, hogy „a műkedvelő politizálás az ötletek tömegét veti fel. Mert amint az egyik oldalon valamit adunk, azt a másik oldalon valakitől el kell venni." („Űj Nemzedék" október 22-iki száma.) — A kormánytámogatás határairól Zichy János gróf tett jelentőségtel­jes nyilatkozatot a keresztény gaz dasági és szociális párt kath. nagy­gyűlési lakomáján. „Mert sohasem volt — mondotta — nehezebb hely­zetben az ország, mint ma. Akár­hogy nézzük is a helyzetet, a fele­lősségből ránk is hárul, mert a kor­mány támogatói vagyunk. Hogy ez meddig tart még, nem tudom. De ha elérkezik a pillanat, hogy nekem és a pártnak más útra kell lépnem, én, s azt hiszem a párt is habozás nélkül rátér erre az útra. a — Grie­ger Miklós (május 14.) és Haller István (május 15.), szintén komoly és kemény bírálatban részesítették főleg szociális tekintetben a mai rendszert. — Teleszky János a pa­zarlásról, a gazdasági politikáról, Ha­dik János gróf a mai rendszer mű­ködéséről mondottak súlyos kritikát. („Magyarság* június 26-iki, ^Nem­zeti Újság" június 25-iki száma.) A képviselői idézetek alapján von­juk le a következtetéseket s a tanul­ságot a jelenlegi anszien rezsimről a keresztény politika szempontjából. Elégedetlen hang, kemény bírálat mindig volt és lesz, sőt sokszor szükséges a fejlődés szempontjából is. Da amikor a fennálló politikai rendszer támogatói a felszínen ille­tik csattanó bírálattal saját rendsze­rüket, ez egyrészt már keserű ébre­dós, a Tiborcok visszhangja. Másrészt a jobb belátás megjelenése a szin­téren. Mintegy kiáltás, hogy itt a tizen­kettedik óra az összeszedésre, mert másként játéklabda lesz a keresz tény nemzeti politika s a multak emléke marad a lejáratással. Amit az idézett politikusok mondottak, azok nem tünetek, hanem konkrét jelenségek és rámutatnak a politikai életnek a keresztény elvekkel szem­ben való visszásságára. Mindenesetre szomorú jelenség, hogy a keresztény jelige mellett megindított politika a tizedik évében ilyen válságos hely­zetbe jutott. Ennek oka részben az, hogy akik a politikai vezetéshez vagy azok támogatásához jutottak, azok tekin-1 keresztény politikai iskolázoüsá télyes része hirtelen jutott a polcra, 1 nélkül. Keményfy K. D. Serédi Jusztinián bibornok-hercegprimás nagyje­lentőségű beszéde a katholikus nagygyűlésen az egyéni és az állami takarékosságról. A mostani gazdasági krízisben nem építik fel a budai primási palotát. — Ötszáz millió aranykoronás hadikölcsönt jegyzett a magyar katholikus egyház. Az idói katholikus nagygyűlés ismét impozáns keretek között, mély tartalmú jelentőséggel folyt le Buda­pesten. A héten, kedden nyilvános zárógyűléssel ért véget az ünnep­ség, amelynek Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás országszerte visszhangot keltett beszéde különös nagy jelentőséget adott, mert szavai nemcsak a magyar katholicizmus szózataként, hanem a csonkaország súlyos bajainak valóságaként hang­zottak el. Serédi Jusztinián dr. hercegprimás záróbeszédében a következőket mon­dotta a bevezető szavak után: A magyar katholicizmusnak tovább kell dolgoznia, hogy teljesen kigyó­gyuljunk a hitbeli közönyösségből. A nagygyűlés szónokai sötét képet festettek nemcsak Magyarország, de az egész világ gazdasági bajairól. Mikor édes hazánk egén kívülről és belülről vészes felhők tornyosulnak, mondotta a hercegprimás — én mint Magyarország hercegprímása, akit Isten a legmagasabb méltóságra emelt, ezen ünnepélyes alkalommal felemelem intő szómat. Katholikus és nem katholikus testvéreim és mindnyájan, akik édes hazánk sor­sát intézitek, az Isten szerelmére kérlek benneteket, ne ámítsátok ön­magatokat és ne ámítsátok azokat, akik kegyetlenül kirabolt hazánktól még jóvátételt is kérnek. Eszmélje­tek már egyszer rá, hogy szegények lettünk, hogy igényeink felfokozása végromlásba vezet. Szívleljétek meg az ezernégyszázesztendős öreg Szent Benedek bölcs tanácsát: mindent, ami felesleges, ki kell küszöbölni az egyéni és állami életből, irgalmatla­nul le kell nyesni mindazt, ami fe­lesleges. A napokban kénytelen voltam meg­cáfolni egy kósza hírt, amely sze­rint én Budapesten az állam és a főváros támogatásával új primási palotát akarnék építeni. Ha módom volna hozzá, építenék ón szivesen, logy kenyeret adhassak a munká­soknak és iparosoknak, építenék én palotát, de nem magamnak, hanem az Úristennek. Azonban nem volna lelkem hozzá, hogy a mostani gaz­dasági krízisben új palotára akár az Ezen ínséges ós nehéz időkben, ne feledkezzünk meg a szenttamási sze­gény és védelemre szoruló gyerme­kek napközi otthonának irgalmas lelkű felkarolásáról Ugy a pénzbeli, mint természeti adományokat a vi­zivárosi plébániára kérjük küldeni. Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatik államtól, akár a fővárostól csak egy fillért is elfogadjak. A magyar katholikus egyház el­fogadja államsegély cimén azt, ami bennünket az állam részéről az 1848-as egyenlőség és viszonosság alapján országos számarányunkhoz képest megillet. Ez azonban csekély hányada annak az összegnek, ami­hez jogunk volna az után, hogy a haza parancsára ötszázmillió arany­koronás hadikölcsönt jegyeztünk és a földreform következtében káro­sodtunk. Az államsegélyt elfogadjuk, mert nélküle a mostani nehéz viszo­nyok között nem tudnánk fentartani papságunkat és intézményeinket, amelyekre pedig mai napság az ál­lamnak még nagyobb szüksége van, mint a katholikus egyháznak. Ezekben a komoly időkben én bátran kimondom, hogyha kevesebb a fizetésem vagy a jövedelmem, mint békeidőben, akkor nem emelem életszinvonalamat a békebeli fölé, hanem leszorítom. Minden ember száz meg száz apróságot könnyen megtagadhat magától, anélkül, hogy a szükségesről le kellene mondania. Ha kevesebb pénzem van, nem aka­rom lakásban, divatban, luxusban túlszárnyalni a gazdagabbat­Azt is bátran kimondom, mert érzem, hogy ki kell mondania vala­kinek : ha Csonkamagyarország va­gyunk, akkor szabjuk csonkaságunk­hoz állami igényeinket. Serédi Jusztinián dr. biboros­hercegprimás beszéde fel kell hogy rázza eltévelyedésében a magyar közéletet. Necsak az egyes emberek­nél vésődjenek a szavak a gondol­kodásba és az akaratba új és helyes irányítás impulzusaként, hanem az egész országban, minden faluban és városban, de még itt nálunk is, eb­ben a szegény megnyomorított vá­rosban is. ö- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül­I . köző, konyha - és kenyérruha, házi szövött Pelczmann Lászlónál legjutányosahban beszerezhető

Next

/
Oldalképek
Tartalom