Esztergom és Vidéke, 1929

1929-06-23 / 47.szám

Ötvenedik évfolyam, 47. szám Keresztény politikai és társadalmi lap Vasárnap, 1929 június 23 Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. A tanító. Tanév végén vagyunk. De egyben az utóbbi hetek Esztergomban lefolyt többszörös tanítói összejövetele odaköti figyelmünket a tanítóhoz. A tanítók öszszefogó tömörüléséből szinte hangos lett Szt. István városa, fényt gyújtott a magyar kultúra világosságához és a magyar feltámadáshoz. Ereztük, hogy a nemzeti véderő féltékenyen őrzött derék hadserege mellett, van nekünk szivünkhöz nőtt nemzeti kulturális hadseregünk is, amelynek katonái, a kultúra magvetői: a tanítók. Legtöbbször névtelen hősei a nemzetépítésnek. Akiket ugyan a nemzet nem üt vitézekké, de akik mégis vitézek azon a harcmezőn, melyet a kultúra mezejének mondanak. A tanítóban kell, hogy az államerőnek valóságos ősforrását lássuk. Nemcsak alapvetően tanít, de nevel is, hogy az a gyermek látó lélekkel menjen ki az életbe. Nem a dűlő épületet javítja. Ő alulról épít, melyre azután emelni lehet. A tudatlanokat az igazságra és ismeretre vezérli, helyettesítője a szülőnek; szellemi atyja a gyermeknek; ültetője, magvetője és ápolója a város vagy község virágos kertjének, a gyermekvilágnak ; útmutatója a vándorlás elé néző gyermeknek az életbe. Ezért nemcsak gyermekbarát, hanem emberismerő és lelket képző kulturmester, aki tudja, hogy a rábízott gyermek képezi a jövő nemzedéket s azon nyugszik reményeink erős vára is. A tanító nemes öntudattal vallja magát hitvallásos tanítónak, a nemzeti kultúra s a fejlődő haladás előőrsének. Hűséggel Isten iránt, lelkesedéssel ,a hazafias törekvések és össze nem törhető szeretettel pályája iránt, — ezek jellemzik munkásságát. Lehet szegény, mint legtöbbször az —• de szegénysége nem fojtja el benne azt öntudatos egyéniséget, hogy: én tanító oagyok. Küzd sokszor a fenntartásáért, de elKomáromnál a magyar hatóság 150 cseb átkelőt küldött vissza. Az u'óbbi időben a csehek részéről sűrűn előfordult letartóztatások arra indították a magyar külügyminisztériumot, illetőleg a magyar határállomások hatóságait, hogy a megszállt területről érkező egyéneket fokozottabb ellenőrzés alá vegyék és a legcsekélyebb alapos ok folytán érvényesítsék a szükséges eljárást. A csehek minden ok nélkül igen gyakran ártatlan embereket tartóztatnak le, nem volt biztonságban sem a magyar tisztviselő, sem a tanítóság, sem a levente vágy levente-oktató, ha a megszállt területre utazott. Sajnos, hosszú ideig tehetetlenül kellett néznünk különösen a csehek eljárását. Amint néhány hét el ezelőtt megírtuk, a csehek már annyira mentek a folytonos gyanuskodásokban, hogy már listát is vezettek a magyar területen élő polgárokról és ha csak valaki egy hazafias előadáson résztvett, vagy egy egyesületnek a tagja, az már előttük gyanús volt. Mindezek az okok arra kényszert tették a magyar hatóságokat, hogy erélyes ellenőrzést gyakoroljanak a túloldalról érkezők felett. Természetesen nem gondolunk kíméletlen retorzióra, bár a legszigorúbb eljárást kellene életbeléptetnünk. A magyar hatóságot csak a legegyenesebb szabályszerűség vezeti. A szigorú ellenőrzésről most kaptuk meg az első értesítést. Komaromnál a magyar hatóság 100—150 cseh megszállt területről érkező egyént küldött vissza. A magyar hatóság a legszabályszerűbben járt el, mert a visszaküldött egyéneknek vagy az útlevele, vagy az átkelési igazolványa nem volt rendben, vagy nem volt tartózkodási engedélyük. Tehát ezen az alapon végzett szigorú ellenőrzést a magyar hatóság ós semmiféle más ok — mint például a cseheknél — nem merült fel. A csehek amidőn értesültek e magyar hatóságok eljárásáról fenyegetéssel és szitkozódással feleltek és azt a kijentést tették, hogy ezentúl még nagyobb „eréllyel" lépnek fel a magyarokkal szemben. Szinte vártunk ilyenféle feleletet és ennél fogva még jobban sürgetjük a megszállt területre utazó magyar polgárok biztonságát. A Magyar Orsz. Idegenforgalmi Tanács közrejár, hogy Esztergom és Győr között kedvezményes vikend-jegyeket adjon a vasűt. Több hete már, hogy az Esztergomi Takarékpénztár Rt. a vármegye közigazgatási bizottságához beadott egy kérelmet, amelyben a közigazgatási bizottság támogatását kérte Esztergom és Győr vasutvonalán adandó kedvezményes vikendjegyek érdekében. A közigazgatási bizottság nagy megértéssel tárgyalta az ügyet és méltányolta a Takarékpénztár Rt. kérelmét, alapos .megbeszélés után azt határozta, hogy a kérésről, amely Esztergomra nézve igen fontos, pár tolólag értesiti a kereskedelmi minisztériumot a Máv budapesti üzletvezetőségét, Győr, Komárom és Esztergom város polgármesterét. Az üggyel kapcsolatban Etter Ödön a Takarékpénztár vezérigazgatója keddsn Budapesten járt és hosszasabban tárgyalt Zilahy Lajossal, a budapesti idegenforgalmi tanács igazgatójával. Zilahy Lajos azt javasolta, hogy a Takarékpénztár a kedvezményes vikendjegy-kérelmet az Esztergomi Idegenforgalmi hivatal utján terjessze fel a budapesti Idegenforgalmi Tanácshoz, amely azután majd mielőbb eredményre fogja azt vezetni. Különben a bpesti idegenforgalmi hivatal is a legnagyobb mértékben segíti elő Esztergom város idegenforgalmi ügyét. Etter Ödön vezérigazgató a kedvezményes jegyek ügyében beszélt Német Károly dr. Győrvármegye főispánjával is, aki szintén a legnagyobb készséggel támogatja Győr és Esztergom között a kedvezményes vikendutazás kérdését. nyomja mindennapi gondjait és szolgálatát a nemzet, a vallás és a gyermek ügyéért alku szerint nem kínálja s nem is fogja. A korszakalkotó világeszmék mesgyéjén állva, a tanító ma a szociálpedagógia mellett is zászlótartó, ami összefügg az új idők igényeinek megfelelő népneveléssel. Ez okból a gyermeket nemcsak egészében, hanem egyénileg is kezeli. Legtöbbször a szülői elhagyatottságot, azok gondatlanságát pótolva, vagy legalább is enyhítve. És méltán. Mert ő állván legközelebb a nép s gyermek ütőeréhez, ő látja a sülyedést is leghamarább. Az egyesületi életben az iskolán kívüli népművelésben s a leventeoktatásban is ott vezérkedik a tanító. Látja, hogy míg a fiúgyermek az iskolában könnyebben gyúrható, onnan kikerülve ébredeznek már szenvedélyei. Ezeket az egyesületi nevelés legalább is fékezi, feltéve, hogy az egyesületben nem túltengő a mulatozás s a parádézás, ami újabb időkben sok helyt beteg vonása az egyesületi életnek. Az ifjúság szive hamar termő föld. Tehát az egyesületben is magvető a tanító, hogy hatása áldásos s termékenyítő legyen. Itt már igazán magát a népet neveli az irányítás apostolkodása által. Itt nyílik alkalma, hogy első sorban saját életpéldájával is intsen és oktasson. Hisz lelkébe cseng a régi igazság: ha a tölgy eltörik, a cserje is vagy elfajul vagy pusztulásnak indul. A tanítói, vagyis iskolamesteri hivatás a papi munka mellett a legheroikusabb lelkesedés és a legnehezebb intellektuel hivatás pályája. A gyermek kicsiny s mégis nagy valami. Vele foglalkozni szép és vonzó feladat. De mert a gyermek évek kezelése döntő fontosságú az életre, egyben a türelmet és az idegeket — különösen ami idegbeteg korszakunkban — legjobban próbára teszi a tanító munkaköre. Amit elősegít azon helyzet is, hogy az intellektuel pályák között sajnos a tanítói pályát még mindig lekicsinyelten és nem eléggé értékelten látjuk kezelni s igazán még most is csak mintegy napszámosoknak tekintik. De azért az nem keseríti el a tanító nemzedéket. Hivatásának szeretete teszi önérzetessé. Mint gerinces jellem, oda adja egész lelkét az alapot építő nagy kulturcélok megvalósítására. Szeretem ezt a gerinces önérzetet, ezt az odaEsztergom, Széchenyi-tér (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kenszövésre elfogadtatik o- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- rjl I r I r , I Eszter i • . köző. konyha- és kenyérruha, Kpií^lTlíl nil I 3Q7lí1l19l 16- 8ZL«4 -71 OTAI/AH abrosz (naeybon és kicsinyben) • VlU&IIIUJIII &.CL5&IU1ICU forrná (Id,/.! d&UVU

Ii legjutányosabban beszerezhető der sz