Esztergom és Vidéke, 1929

1929-06-16 / 45.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 120 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. ••••••••Jlii piiii»^^ Esztergom büszkesége az országnak, mert amikor külföldi vendégek jönnek Budapestre és a kormány vagy más vendéglátók mutatni akarnak valamit a fővároson kivül a vidékből is, akkor a vendégeket csak Esztergomba hozzák. Mi fogadtunk már ily címen minisztereket, követeket, diplomatákat, államtitkárokat, cserkészeket, turistákat, lovasokat, angolokat, amerikaiakat, olaszokat, németeket, lengyeleket minden változatban. És minden vendégnek nyújtottunk valamit: diadalkaput, levente zenekart, virágot, díszebédet, megszervezett ifjúságunkat, lakomát, szép szót, ami épen kijárt. De ez részünkről, különösen a hivatalos város részéről nem egyszer sok pénzbe, munkába és fáradságba került. Magyar ember nem írja fel mibe került a vendége s ezt mi sem tesszük. De annyit szerényen megjegyezhetünk, hogy szegények vagyunk ahhoz, hogy az ország sok-sok vendégét fogadjuk és áldozzunk értük. Ez végeredményben országos ügy, országos érdek s igy annak terhe sem lehet a mi terhünk, hanem az országé is bizonyos mértékben. Hiszen történelmi multunkon kivül az utóbbi években nagy áldozataink révén hozott alkotások azok, amik vonzóvá és tetszetőssé teszik Esztergomot. Az e cimen hozott áldozatokért tehát kérnünk kell az országtól, a kormánytól. A közelmúlt napokban az ország kultuszminisztere szállott síkra a vidéki városok fejlesztéseért. Nagyon örülnénk, ha ezen kiáltásunk eljutna hozzá azzal, hogy amikor előáll annak szüksége, hogy az állam a képzőművészeket támogatja, kiknek munkái sok esetben éveken át raktárba jutnak, — ehelyett juttasson a kultuszminiszter úr szobrászművészt, aki egy közkút, szökőkút, relief tervezésével és kivitelével adjon ékességet egyre jobban csinosodó utcáinknak és tereinknek. Világot járt emberek tudják, milyen sokat lehet emelni egy város külsején elszórt kisméretű ily szobrászművek létesítésével. Ez lenne legkedvesebb közérdekű jutalma a mi országos idegenlátó munkánknak és költekezésünknek. Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás vezetésével a magyar zarándokok Rómába indultak. Az Országos Katholikus Szövetség kiadásában megjelent nagy plakátok és a fővárosi lapok már régebben jelezték, hogy XI. Pius Pápa Őszentsége aranymisés jubileumának és a montecassinoi Szent Benedek rendi ünnepségek alkalmából Magyarországból nagyobb zarándok csoport fog Rómába és Montecassinoba utazni, Serédi Jusztinián dr. bíboros hercegérsek fővédnökségével és főpászlori vezetésével. A magyar zarándokok, ma, június 16-án indulnak a budapesti Déli vasútról. Serédi Jusztinián dr. külön utazik vasárnap este 6 órakor Budapestről és a zarándokokhoz Rómában fog csatlakozni. Az impozáns zarándokcsoporiot személyesen vezeti XI. Pius Pápa Őszentsége elé. Rövid Római ottartózkodás után Serédi bíboros hercegprímással Montecassinoba zarándokolnak a magyar hivők, hogy részt vegyenek a Szent Benedek-rendi jubileumi ünnepségeken. A bíboros hercegprimás Péter és Pál napjára érkezik vissza Esztergomba, mert ezen a napon papszenteiés lesz a bazilikában. Tiz esztergomi vitézt avatnak fel ma Budapesten. Horthy Miklós kormányzó ma, vasárnap ismét vitézeket fog felavatni Budapesten. A felavatandó vitézek között Esztergomból tizet jelöltek és ez a szám fényesen igazolja, hogy az esztergomiak hősies kötelességei és hazaszeretettel állták meg helyüket a háború idején. Az esztergomi felavatandók között a következők vannak : Bayer Ágoston festőművész, Borbély Sándor törzsőrmester Esztergomtábor, Brutsy Pál takarékpénztári tisztviselő, Gomba József v. f. őrmester, Goldmann János szkv. vasúti altiszt, Kálmán János földműves Lábatlan, Matus Gyula Rhomberg Művek Rt. beltagja, Ruiszel Ferenc bányatisztviselő Dorog, Peinlich Béla százados és Vech János ny. tiszthelyettes Dorog. A felavatás a legnagyobb ünnepség keretében fog lefolyni. Esztergomból Budapestre utaznak az esztergomi vitézi szék képviselői, többen a hatóság és a társadalom köréből. 3C Beszélgetés fiaál Mozessel, az ifjúság regényírójával. Gaál Mózes neve kedves az esztergomiak előtt. Már több mint egy évtizede tankerületi főigazgatója az esztergomi gimnáziumnak és a reáliskolának. Ebben az évtizedes időben egy diákhadsereg áll Gaál Mózes körül, a diákok, gyermekek mögött a szülők, aztán a tanárok, mindannyian békeséges szeretettel, tisztelettel. De nemcsak a főigazgató iránt nyilvánul meg tiszta érzelemmel a szeretet, hanem szépséges emlékek is megelevenednek, mert valamenynyien a gyermekkor dús és virágos berkeiben járnak: — Gaál Mózes mesekönyveivel, kisregényeivel. Két embert állnak körül és mindkettő kedves, mosolygós, ember az emberben. Két hét óta reggeltől estig folynak a vizsgák a gimnáziumban és a reáliskolában. Nehéz munka. Gaál Mózes türelemmel ül az elnöki székben. Szépen, csöndesen hallgatja a diákokat, olykor-olykor megszólal bátorítóan, dicsérőleg. , Aztán estefelé egymagában a kávéházba ballag. Ott már tanári asztaltársaság várakozik. Kedves, derűs beszégetésben telik az idő. — No, jöjj, öcsém, ha kivánod egy kissé elbeszélgethetünk. Félreülünk egy kis asztalhoz. — Én most nem méltóságos úrral szeretnék beszólni, hanem Gaál Mózessel, a kedves Mózsi bácsival. — Ugy ugy fiam az vagyok. A szeme egyszerre beszélni kezd, arcából őszes szakállába futnak a ráncok. Maga elé néz, a Rákóczitéren autók futnak, tülkölve rohannak és emberek sietnek. De a kis asztalkáig nem jut az élet kiabálása, lármája. — Szeretem Esztergomot, kedvesek itt az emberek. A gyerekek is. Az enyéim. Bizony, már jóideje nem szóltam hozzájuk. Pedig még van mondanivalóm számukra. Most, hogy a fiam meghalt .... sokáig hallgattam . . . ... A mai gyerekek. Mások mind voltak. Modern gyerekek ? . . Nem. Ma minden házban, családban a megélhetés fogja az embereket. Pénz, kenyér, gond. A holnap . . . Küzdés, bizonytalanság. Ebben nő a mai gyerek. Aztán, ha felnő, ha kikerül az iskolából újra csak a megélhetés, a kenyérkereset áll előtte. Mihez kezdjen? Merre menjen? . . . Még szeretnék irni . . . Nehéz idők járnak. De hála Istennek tudunk reménykedni. Az ifjúságnak is kell reménykednie. Remélni és hinni, akkor könnyebben mennek a maguk útján. Más segítséget most úgyse adhatunk nékik. ... Jönnek majd más idők is. Utoljára a háború előtt voltam otthon. Erdélyben, Háromszékben. De nem is megyek haza. Talán egyszer, ha majd Erdély újra Erdély lesz . . . Senkisem beszél a kávéház terraszán. Bennt is, kinnt is csönd. Idehallatszik a toronyóra ütése. Az emberek hajlott an mennek hazafelé maguk elé meredten. Néhány gyerek a mozi kirakatát nézi. Mit is mondott még Gaál Mózes ?.. Az emberek, a gyerekek szabadulni kivannak a gondoktól, a nehéz tűnődésektől. Elmennek moziba, színházba, szórakoznak, hogy ne érezzék a megélhetést . . . Egy gyerek futva megy el a terrasz előtt. — Gyere, Laci, otthon elmeséljük a képeket — kiáltja és kézenfogja a másik fiút. Mesélni fognak otthon a gyerekek. Hazasietnek tarka képekkel, gondokat kergető gondolatokkal. Talán el is mennek majd moziba, de talán csak a képekből összefűzött mese lesz a felejtető a száraz kenyérhez és a holnaphoz. . . . Mózsi bácsi mosolyogva néz előre, végigsimítja homlokát és ezüstös haját. A beszélgetésnek vége. Vissza, megyünk az előbbi asztalhoz, ahol már teljes a tanári koszorú. Gaál Mózes kedvesen üdvözli az újonan érkezetteket, mindenkihez van néhány szava. Kedves beszédjébe sokszorsokszor humort sző, derűt, jókedvet ir szavaival az emberek arcába és belül a szivekbe is. Vécs Ottó. Elsőrendű gyapjú fürdőtrikó 8—10 P, és az összes fürdőcikkek Schwachnál mindig legolcsóbbak. ö- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törfilI • kőző, konyha- és kenyérruha, házi szövött Pelczmann Lászlónál legjutányosabban beszerezhető Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik