Esztergom és Vidéke, 1928

1928-06-24 / 51.szám

XLIX. évfolyam 51. szám. KERES

ZTÉNY MAGYAR SAJTÓ Vasárnap, 1928. Junius 24. •na»«)' mmmmm ni minwni i IIH HI Inini II I HIi

«•••MMBnHMMawMaaMW» asana BBMMMMBÍÍ^^^MB———1 zmmMmt mm%m\ PHI ITIK"

ÄI tfS TÁRSADALMI I AP A • POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. •EOIELEIIE BHDEI VASABIAP ES OSOTÖHTÖKŐB, Sserkesstöség ét kiadóhivatal i Simor János-utca 18—20., Hova a lap sselletai részét Illető közlemények, továbbá ss előfizeted i hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptülajdonoi és felelős szerkesztőt LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára j egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Gyakorlati keresztényszocializmust! Igen, ezt kérünk. És ezért kell dolgoznunk, ezt kell kiküzdenünk. Ujabban az országgyűlésen is Ernszt Sándor, Vass József, Pintér László és Haller István hozzáértőén voltak szószólói ezen irányzatnak. Nem másról van szó, mint a munkásosztály gazdasági és megélhetési érdekeinek keresztényszociális alapon való védelméről és kiépítéséről. Ez a krisztusi elv mellett, a gazdasági igazságosságnak is kérdése. Nem hiába hallottuk idézni XIII. Leó pápa „Rerum novarum" hires körlevelét a munkáskérdésről, mert az valósággal magna khartája, azaz alapvető nagy okmánya a keresztényszocializmus gyakorlati alkalmazásának. Ha minden tényező fönt és lent megszívlelte volna kezdettől XIII. Leó pápa ébresztőjét már a mult század 90 es éveiben, ma menteseb bek volnánk sok szociális megráz kódtatástól. És a keresztényszocializmust nem néznék előítélettel, egy kalap alá vonva a szociáldemokráciával nem egyszer; nem látnánk még mindég vajúdásban, hanem alkotó, uralkodó irányzatnak, mint államfenntartó elemet. Nem parádé zás, ünnepi felvonulás és beszédek teszik a keresztényszocializmust uralkodó irányzattá, hanem a szociális alkotások, intézmények és munkaalkalmak létesítése. A keresztény erkölcs s jog szem pontjából kell tárgyalni a gazdaság, berendezkedésünket minden vonalon. Ez a keresztény alapvetés elítéli a bérnívónak elvetését vagy túlkövetelését; elitéli a munkaidő túlságos kinyújtását és a munkateljesítmény be nem tartását, vagy tulkihúzását; elítéli a nők és gyermekek, fiatalkorúak nagy arányban való felhasználását. Szóval mindazt, ami a munkáitatónak kevesebb áldozattal annál nagyobb mennyiségű hasznot hajt. XIII. Leo pápa említett hires körlevele pl. a következőket említi: „A munkaadók legfőbb kötelességei közé tartozik, hogy mindenkinek megadják a magáét. Hogy a munkabérnek méltányos mértéke és fokozata meghatároztassék, több tényezőt kell számba venni; de általában ne feledjék el soha a munkaadók, hogy isteni s emberi törvényt lábbal taposnak, ha a szegényeket haszonlesésből elnyomják s szerencsétlenségüket kizsákmányolják. Az igazság akkor sérülne meg, ha vagy az úr tagadná meg a meghatározott bér kifizetését, vagy pedig a munkás vonakodnék a kikötött munkát teljesíteni."* Korunk társadalmi és gazdasági bajainak főoka, hogy a keresztény erkölcstan a társadalmi s főleg a gazdasági életből kiszorult. Beszédekben hangoztatjuk, dé gyakorlatban nem igen foganatosítják és ezért van vergődés sokszor a keresztény szocialistáknál is és rombolja azután a marxismus a munkásokat. Mindezeket azért említjük, mert hallunk arról, hogy munkaadók s keresztényszocialista munkások se tudnak megegyezni. Ez mindenesetre visszatetsző tünet és hatása kifelé káros. Egyik résznek sem szabad túligényekkel fellépni. A törvény és az építési szabályzat a módozatokat előírja s így azok betartása szükséges feltétel. A munkásbiztosítás a munkaadót kötelezi a hetijárulék 50 °/o-nak befizetésére. Az idegenből jövő s nem helyi vállalkozóit, mert nekik ez könynyebb és megszokottabb, szeretik az ő állandó tartózkodási helyükről munkásaikat azon városba is behozni, ahol építenek. Ez oly helyen, ahol különben lenne elég muntcás, igazságtalan s jogtalan eljárás. Ahol van megfelelő számú keresztényszocialista munkás bizonyos szakmából, úgy a munkaadóra, mint a munkásra nézve az igazság mellett úgyszólván becsület kérdése, a helyi munkások alkalmazása. Be kell látni minden keresztényszociális érzékkel s belátással biró egyénnek, hogy természetellenes jeieaség idegenből hozni munkást, amikor az illető városban még munkanélküliek vannak. Az igazi keresztényszociális gyakorlati eljárás az lenne, hogy aki munkát ad az idegenből jött vállalkozónak, — noha legstilszerűbb s legméltányosabb a helyi nagyvállalkozónál s iparosokat foglalkoztatni — az kösse ki, hogy a vállalkozó a helyi építő s egyéb ipari munkasokat alkalmazza első sorban addig, mig megfelelő munkanélküli van azon városban az illető szakmából s megvan abban a városban az iilető ipari szakcsoport. Furcsa helyzet mindenesetre, hogy az a vállalkozó, aki egy idegen városban nyer kenyérkeresetet s emeli nevét és vagyonosodását építkezésekkel és egyéb ipari munkával, ugyanakkor nem respektálja a helyi viszonyokat s idegenből telepíti be mnnkásokkal vállalatát. Ez nem keresztényszociális szolidaritás. Sőt, ha demokrata munkát is elfogadunk, bomlást idézünk elő a keresztény alapon álló szervezetekben. Az ellenségtől is lehet sokszor tak* Prohászka Ottokár: XIII. Leó pápának beszédai és levelei. 373. és 379. lap. tikát tanulni. A szociáldemokrata szervezet azért tud sokszor erős lenni, mert egymást semmi körülmény mellett sem hagyja el. A keresztényszociális alapon akkor lesz a szervezettség imponáló erő, ha a munkaadó és munkás kezet fogva, egymást ki nem használva, még áldozat árán is kész a keresztényszo* ciális frontot erősíteni s azon a krisztusi testvériséget fölfelé ós lefelé elismerni. Se a keresztényszocialista munkaadó, se a keresztényszocialista munkás nem gyengíthetik egymást, főkép nem a munkaadó, akinek ke zében van a munkaalkalom, a munkást. A munkát adó s a munkásság családot alkosson, melyben a munkát adó a családatya. A keresztény atya pedig mindig bir annyi lelkiséggel, hogy megérti fia helyzetét sazt emeli s neveli a munkavédelem terén. Mindenütt a helyi keresztényszocialista munkásságot a felkarolással lehet megnevelni. Tanuljunk. Keményfy K. D. 1 EGYRÚL-MÁSRÚL I Kiöntötték a fürdővízzel együtt a gyereket is. Vasárnap olvastuk az újságban hogy Major-tér és környéki utcák lakói azzal a kívánsággal jöttek, hogy az autóbusznak itt is legyen megállóhelye, hogy ők is kényelemmel használhassák a kultúra áldását. Már hétfőn reggel Szentgyörgymező nepe arra ébredt, hogy a Közüzemi értesíti a utazó közönséget (ne tessék megijedni, nem a második megálló létesítéséről, hanem arról), hogy a magy. kir. kereske delmt Miniszter úr hatáskörébe tartozik a Primáspalota és szentgyörgymezei Nádler-vendéglőig való autóbusz-járatok engedélyezése, tehát a polgármester úr ezt nem engedélyez heti, így a Közüzemi ezt beszünteti. Tudvalévő dolog, hogy a Közüzemi főrészvényese Esztergom város és ennek képviseletében a vezetőségben van a polgármester úr, kinek megértő munkáját Szentgyörgymező népe ismeri, tehát a közüzemi azért kéri ezt a szakaszt, mert a polgármester úr is szükségesnek tartja. Azonkívül nem szabad elfelejteni, hogy a Primáspalotától a pilismaróti vámig hegyfaragással, ároktöltóssel és hegyrobbantással, szóval nagy költséggel a város képviselőtestülete kövezet és makadám utat építeni rendelt el. Ez az út tényleg el is készült. Az indokolásba az állott, hogy az autóbuszok rongálódását lényegesen befolyásolni fogja az új útvonal. De talán nem azért készült ez a költséges út, hogy a visegrádi autóbusz ezen kétszer naponta végigsétáljon, annak az országúton úgyis elég kopása van, hanem már akkor jogosan gondolt midenki arra, hogy ez az út egy állandó autóbusz-járat számára készült, természetesen a vasútállomástól Szentgyörgy mezőig. Mai napság, mikor minden legkisebb állomáson is a vonatot autótaxi vagy autóbusz várja, hogy a legeldugottabb falut is bekapcsolja a vasúti forgalomba, végtére szentgyörgymezőnek is joga van ezt a csekélységet kérni. Mert tulajdonképen arról van szó, hogy ha valaki csomaggal akar Szentgyörgymezőről utazni, innen a vasútállomásig az autótaxi nem sokkal többe kerül, mint a vasútállomástól Budapestig a vonatjegy. De nem a legjobb időben szűnik meg ez a vonal, mert az iskolaév végén az árvaházi tanulók, a kispapok, a theológusok, az ittlakó tanító- és tanítónőképzősök vakációra igyekeznek nagy csomagokkal. Nekik nem mindegy, hogy Budapestig egyszeres, vagy kétszeres vasúti költséget fizetnek. Azt mesélik, hogy az első három héten nem fizetődött ki ez a vonal. Ez lehetséges. De mikor még senki sem tudja, hogy mikor jön ki, mikor megy be az autóbusz, mikor sem a kocsin, sem az útvonalon egyetlen felirat vagy tábla sem mutatta, hogy ez az útvonal létezik, csak szájrólszájra jár a hír, hogy autóbusszal lehet a városba bemenni, de hoszszas nyomozás után sem lehetett megállapítani, hogy mikor jön ki az autóbusz, valószínű hogy a megállónál kevesebben vannak, mint pl. a budapesti Nemzeti előtt a villamos megállónál. Bár vannak szavahihető urak, kik arról tudnak, hogy a lóvonat korában itt is kisebb volt a tolakodás. Ne várjunk arra, hogy egy ügyes vállalkozó (pl. N. Rezső) a minisztériumtól ideiglenes engedélyt kapjon, miből (mint láttuk a Staréknál) végleges engedély is lehet. Ezért a következőket tartom megfontolandónak : 1. Sürgősen szerezzenek ideiglenes engedélyt a nevezett útszakaszra és ezen azonnal indítsák meg az autóbusz-járatot. 2. Az autóbuszon legyen tábla, mely jelzi, hogy ezen kocsi Szentgyörgymezőig megy, mert a Starvállalat csak a Primáspalotáig megy és nem mindenki tudhatja, hogy a két kocsi közül melyikbe szálljon. 3. Állítsanak fel táblákat a megö- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülI . köző. konyha- és kenyérruha, Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik