Esztergom és Vidéke, 1928

1928-11-08 / 89.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1BBIELBIIK IIIDEI VASABIAP ÉS ÖSÜTÖHTÖEÖB. Bserkesstőség ét kiadóhivatal i f imor János-atea 18—20., hova a lap ssellenai részét Ülető közlemények, továbbá as clöfisetési a hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Fömnnkatárs: VITÁL ISTVÁN. Előfizetési ára i egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám Laptuiaidoa<» «• felelöt szerkesztő t Ara hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) LAISZKY KÁZMÉR 20 ,illér- Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Történelmi idők szereplői mindenkor számíthatnak az emlékezésre, mert hisz a történelmi események mozaikjának egy-egy darabját képezték ők maguk is. Ilyen értékes mozaikdarab hullott ki egyesített vármegyénk közéletéből, az ősi Komárom vármegyéből, amikor Asztalos Béla szemét örökre lezárta a halál és megállította nemes szíve dobogását. A csonkíttatlan nemes Komárom vármegye jelen időben mondott utolsó alispánja, Asztalos Béla, egyházának helyi nagy ünnepsége napján, november 4 én befejezte tettekben gazdag földi pályafutását. Mint régi komárommegyei nemesi család sarja, közpályáját Komárom vármegyénél kezdte 1889-ben Tatán a járási főszolgabírói hivatalnál s majd mint aljegyző és szolgabíró, később helyettes főszolgabíró működött, amikor 1899-ben Komárom vármegye főjegyzője lett, majd 1917ben Ghyczy Dénes alispán nyugalomba vonulása után Komárom vármegye alispánjává választották. Mint vármegyei tisztviselő ki végig szolgálta az összes megyei rendfokozatokat, nagy közigazgatási tudással egyszerű, közvetlen modorával és megértő jóságos szivével úgy a vármegye egész tisztikarának, mint a vármegye egész lakosságának osztatlan szeretetét bírta. Megyei szolgálatának jórésze a nagy világégés idejére esik, mikor is mint vármegyei főjegyző nagy gonddal és bölcs hozzáértéssel intézte vármegyéje oly fontos közélelmezését az amúgy is nagy gonddal járó vármegyei főjegyzői teendői mellett. 1917-ben került ős Komárom vármegye alispáni székébe, Komáromba és onnan intézte jóságos szeretettel vármegyéje ügyes-bajos dolgait. A cseh megszállás alatt is helyén maradt. Törhetlen magyar lelke bízott a megszállás ideiglenességében. A jövevény bitorlókat nem tekintette államfenntartói hatalomnak s addig kezelte őket megillető módon, amíg kiutasították ősi városából. Ha keserű is volt a lelke, de nem csüggedt. A kommün bukása után teljes erővel hozzáfogott a romok eltakarításához és azok közé tartozott, akik tevékeny részt vettek az ország talpraállításának nehéz munkájában. 1919 október havában kény telén volt a cseh megszállás alatt lévő Komáromot elhagyni és a megmaradt csonka Komárom vármegye további irányítását csonka Komárom városából intézte, ahol felállította az alispáni hivatalt. Amikor bekövetkezett Komárom vármegye által joggal ellenzett, de felsőbb fórum által elrendelt egyesítés, nagy probléma állott elő, mert az egyesített két vármegye mindegyikének meg volt a maga alispánja. Asztalos Béla nemes lelkülete azonban ezt is megoldotta. 1923. december 31-én teljes szolgálati idejének betöltésével, de munkaerejének teljes birtokában, a közigazgatási élet iránti szeretetének teljességében nyugalomba vonult. A nyugalomba vonulás számára azonban nem jelentett pihenést. Szeretett városának megmaradt romjain fiatalos erővel kezdett az újjáépítés nagy munkájához. Mint törvényhatósági és közigazgatási bizottsági tag eleven részt vett az egyesített vármegye közigazgatási életében. Vezető szerepet vitt a megmaradt Komárom szab. kir. r. t. város képviselőtestületében. A ref. egyházkerület igazgatásában és elfoglalta tudását megillető előkelő helyet. A közpályán eltöltött igazságos és jóságos szolgálataiért, valamint megalkuvást nem tűrő nyilt úri jelleméért vármegyéjének ős városának rajongó szeretetét birta és ezen nagy tábort a hirtelen és váratlanul bekövetkezett elmúlása mélységes nagy gyászba döntötte. Magyar lelke minden erejével bízott a magyar feltámadásban. Az élet és halál felett rendelkező hatalmas Úr nem engedte meg neki megélni szeretett városa és vármegyéje felszabadulását, melyet azonban feltétlenül megélnek azok, akik Asztalos Béla lélekkel dolgoznak és bíznak. A komáromi új református templomon gyászlobogó lengett s előtte fogat, fogat mellé, autó, autó mellé sorakozott kedden. A gyászoló tömeg egyre nőtt. Baráti dr. Huszár Aladár főispán és szenkviczi Palkovics László alispánnal az élén az egész vármegyei tisztikar vonult a templomban felállított ravatalhoz, melyen Komárom vármegye zászlajával letakart koporsóban feküdt Asztalos Béla hült teste. A járási főszolgabírók vezetése alatt községi elöljáróságok egymás után helyezték el koszorúikat az egyesített vármegye koszorúja mellé s a koszorúhalom egyre nőtt, amint jöttek a testületek, küldöttségek, jóbarátok, tisztelők. Városunkat dr. Antony Béla polgármester és László István tanácsos képviselte. Pontban 3 órakor lépett a templomba Antal Géza ref. püspök, a tatai egyházmegye papságával. Felbúgott az orgona s a gyászoló gyülekezet zsoltárt énekelt, melynek gyászos melódiája még ott zengett a templom ívei alatt, amikor Antal Géza püspök imával kezdett és befejezett klasszikus nyelvezetű, hittől áthatott gyászbeszédet mondott a holtan fekvő ny. alispán, egyházközségi presbiter, egyházmegyei tanácsbíró felett. A kóruson Szulacsek Lajos p. ü. tanácsos vezetése alatt gyászdalt énekelt a komáromi ref. dalárda s utána utolsó útjára indult Asztalos Béla díszbe öltözött hajdúk között hatalmas gyászoló közönségtől követve. A sírnál Lőke esperes, püspök helyettes, Sáry Imre ref. lelkész mondottak gyászbeszédet. Szenkviczi Palkovics László alispán a vármegye, dr. Alapy Gáspár kormányfőtanácsos, Komárom város polgármestere a város, dr. Alapy Gyula, Komárom vármegye volt levéltárosa, egykori vármegyei tisztikar nevében mondottak búcsúbeszédet. A dalárdának még egy gyászdala hangzott el s dübörögve hullott a rög, mely feldomborodva emelkedett Komárom vármegye jelen időben utolsó alispánja, puritán jellemű férfi, Asztalos Béla hült teteme felett. A gyászoló édesanya és hitves el-elcsukló zokogását kapkodta el az őszi szél s könnyek hullottak a jóbarátok szeméből a temető avarjára. V. I. I HÍREK. I A hercegprímás látogatása az egri érseknél. Serédi Jusztinián hercegprímás Meszlényi Zoltán titkár kíséretében hétfőn Szmrecsányi érsek látogatására Egerbe utazott. A hercegprímást útközben Kápolna községben nagyszámú ünneplő közönség élén Okolicsányi Imre alispán a vármegye nevében üdvözölte. A hercegprímást Eger város kapujában a tanács, a képviselőtestület és nagyszámú ünneplő közönség élén Trák Géza polgármester üdvözölte. A hercegprímás válaszában kijelentette hogy Esztergomból, az osi katholikus városból rendkívül örömmel jött Egerbe, e másik történelmi katholikus városba. A hercegprímás ezután a diákok sorfala és az összes egri harangok zúgása közepette az érseki palotába hajtatott, melynek kapujában Szmrecsányi Lajos v. b. t. t. érsek fogadta, majd a főkáptalan tagjai tisztelegtek előtte Dutkay Pál prépost vezetésével. Szmrecsányi Lajos érsek a hercegprímás tiszteletére ebédet adott, amelyen megjelentek a vármegye és a város előkelőségei. A pannonhalmi főapát Rómában. Bárdos Rémig dr. pannonhalmi főapát, a főapátsági egyházmegye főpásztora szombaton Budapestre érkezett, vasárnap este folytatja útját Rómába hogy az ötévenként szokásos „ad limina" látogatását megtegye és a pápának jelentést tegyen egyházmegyéje állapotáról. Előreláthatóan csak e hó végén tér vissza Magyarországba, illetve székhelyére Pannonhalmára. Ujabb adományok a Vaszaryképre. A Polgári Egyesület által a város közgyűlési terme részére megfestetett Vaszary Kolos arcképre dr. Walter Gyula c. püspök, nagyprépost érseki helynök 30 pengőt küldött ismét szerkesztőségünkbe s ezzel 50 pengőre egészítette ki adományát. Kornhaber Samu ny. ezredes 5 pengőt küldött szintén szerkesztőségünkbe a fenti célra. Hangverseny. Az „Esztergomi Evangélikus Nőegyesület" által f. hó 11-én d. u. x

Ub órai kezdettel a vármegyeháza nagytermében teával egybekötött hangversenyt rendez, A i hangversenyen közreműködnek : K. Eitner Irén énekművésznő, a m. kir. operaház v. tagja, Szarvasi Olga szavalóművésznő, Szántó Jenő hegedűművész és a Budai LutherSzövetség Vegyeskara Mikus-Csák István karnagy vezetése mellett. A vegyeskar 56 taggal vesz részt és XV—XVI. századbeli továbbá finn és norvég énekeket fog előadni. Belépődíj nincs; adományok tekintettel a jótékony célra, köszönettel fogadtatnak. Részletes műsor a hangversenyen lesz kapható. Pontos megjelenést kér a rendezőség. Szoborszentelés a ferencrendieknél. Liziői szent Terézke világhódító útjáról Esztergomba is megérkezett s virágerdőbe állított, villamos körték és gyertyák fényétől ra • gyogó szép szobrát vasárnap szentelték meg a barátok templomában, a hivők nagy tömege jelenlétében. A szentbeszédet P. Hász Brokárd karmelita rendfőnök, a litániát P. Vinkovits Viktor ferences tartományi rendfőnök, a szobor megáldását pedig mindketten végezték. A karmelita atya arra kérte dicsőült rend társát, hogy eszközöljön ki az Ur Jézustól itt is oly sok csodát és kegyelmet, mint azt már másutt mindenütt megtette, ahol a közbenjárásáért hozzá folyamodtak. Liziői sz. Terézke, egy jómódú aranyműves szép leánya, 1873 január 2-án született, tehát korunk gyermeke. Tizenöt éves korában püspöki engedéllyel a karmelita apácák közé lépett. Nőtestvérei még élnek : hárman karmelita apácák, egy pedig vizitációs nővér. Ő egy valóságos modern szent, aki megérti korát, amelyben ő is nevelkedett, hogy mi is megértsük őt és bennünket is oly életszentségre buzdítson, amilyennel 24 éves koráig bekövetkezett haláláig ő SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köző, konyha UA^I OTÄlinif abrosz (nagyban és kicsinyben) llC&sCi ö««U¥llll legjwtányosabtan beszerezhető köpper, törül- T\ I I - i , I Es relczmann Lászlónál s Esztergom, Széchenyi-tér sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik