Esztergom és Vidéke, 1928

1928-04-08 / 29.szám

abból indult ki, hogy a háború alatt a Bibliothekában két helyiségben összevonva volt két évig a prepa­randia elhelyezve, mert a preparan­diát kórháznak foglalták le. Ez vis major volt s a háború alatt a Bib­liotheka működése lényegében szü­netelt. Azóta a helyzet is változott. A háború végső éveiben s utána a kanonoki halálozások s főkép boldo­gult Rajner püspök könyvtárhagya­tékával s szekrényfelszereléssel is nagyban emelkedett a Bibliotheka. Ma minden helyiség, a nagyterem, a katalógus helyiség, olvasószoba is túl van halmozva könyvállványok­kal s egyéb bútorral. Boldogult Kohl püspök után is tekintélyes könyv­szaporulat előtt állunk s az elhelye­zés körültekintő munkával fog járni. Különben jellemző tájékozatlan­ságra s ötletszerűségre vall, hogy az építkezéssel kapcsolatban újra be­széltek a preparandiának a Biblio­thekába való helyezéséről. Hallottam zárdai intézmény behelyezéséről is. Mintha a Bibliotheka kongana az üres termektől. Pár óv előtt szintén kisértett a múzeumnak odahelyezése. Állást kel­let ellene foglalnom s a végzett hely­színi szemle után belátták, hogy az képtelenség. Két különböző jellegű és tulajdonjogú gyűjteménynek kö­zös fedél alá helyezése különben is gyakorlati, kezelési s esedékessé vál­ható zavarok miatt se indokolt. A mi érdemes társulatunknak külön, saját otthonnal biró múzeumra van szüksége, nem zsellér sorsra. Keményfy Kálmán Dániel főegyházi könyvtárőr. Haróczy Géza az Esztergomi Sakkftrben Nagy érdeklődés mellett folyt le az Esztergomi Sakkor márc. 31-iki szimultán estje. Ez a nagy érdeklő­dés elsősorban Maróczy Géza sze­mélyének szólt. Ez teljesen indokolt is. Maróczy Géza ma a legnagyobb magyar sakkmester, egy világhírű férfiú, akinek nevét évtizedek óta ismerik és becsülik az egész művelt világon. Olyasfajta ember ő, akikről Rákosy Jenő mondotta igen találóan, hogy bár a kis magyar nép nagy­követeket nem tart és nem is tarthat, de vannak szellemi nagykövetei, akik állandóan ráeszméltetik a bennünket alig ismerő, könnyen elitélő világ közvéleményét, hogy van egy kis nemzet, akinek fiai a világ legnagyobb, legműveltebb népének fiaival is kiáll­ják a versenyt a tudomány, az iro­dalom, a művészet, a cserkészet, a sport minden ágában, még a sakk terén is. Sokat köszönhet agyon csonkított országunk e világot járó nagy fiai­nak. Az ő mŰHÖdésük a legjobb pro­paganda. Többet ér egy külpolitikai sikernél. Gondoljunk csak vissza arra, amidőn Rothermere lord megindította nagy revíziós akcióját és cikkének olvasására fölmorajlott az egész világ sajtója, néhányan megértően, sokan közömbösen, de legtöbben ellensé­gesen, mit jelentett az, hogy ugyan­akkor azt kellett írnia az ellenséges külföldi sajtónak, hogy-a Londonban tartott sakk olimpiaszon tizenhat nemzet közül a magyaork vitték el a világbajnoki címet. Milyen elég­tétel volt nekünk az, amikor ellen­ségeink minden elképzelhető rosszat írtak rólunk, ugyanakkor be kellett ismerniök, hogy megint a magyarok lettek az elsők, nem sokkal előbb a dániai nemzetközi cserkész jamboreen, most pedig a londoni sakk olimpia­szón. Maróczy Géza is ott volt Lon­donban a küzdők között és sikerünk legfőbb oka az ő működése volt. Azóta itthon tartózkodik, de máris készül újra Amerikába és bár már 58 éves, erejének és tudásának tel­jében van s meglepően jól birja az utazás fáradtságait és a szimultáno­zással járó nagy idegmunkát. Magas, szikár alakja, barátságosan mo­solygó arca igen szimpatikus meg­jelenésű. S ami a legmegnyérőbb, az a természetes, közvetlen modora, amellyel mindenkivel érintkezik. A Sakkor tiszteletére vacsorát adott, melyen a kör tagjain kívül megjelentek városunk előkelőségei ós a Tatatóvárosi Sakkor hét tagja. Dr. Mike Lajos elnök üdvözölte elő­ször a nagymestert a Sakkor nevé­ben, majd dr. Brenner Antal h. pol­gármester Esztergom város nevében. Szép felköszöntőt mondott Mátéffy Viktor országgyűlési képviselő. Be­szédében megragadóan állította elénk; nemzetünk sorsát a népek sakk­tábláján, amelyről a világháború alatt kiütötték a magyar gyalogok és huszárok nagy tömegeit, elvették védőbástyáit, elfogták a királyát és száműzték a királynőjét. Még dr., Weisz Sándor üdvözölte a nagymes­tert azok nevében, akik nem sak­koznak, de tudják értékelni Maróczy tudását és működésének fontosságát. Nemsokára ezután elkezdődött á szimultán, melyen 32 en vettek részt. Szokatlan látványt nyújtott a két hosszú asztalsor a rengeteg sakk­figurával. Minden asztalnál egy rá­hajolt fej és előttük nyugodtan jár Maróczy és adja le lépéseit. Az ered­mény csak éjfél felé kezd mutat­kozni. Ekkor már sok helyen kezd rosszul alakulni a parti és egymás­után következnek a feladások. De még így is sokáig elhúzódik a szi­multán a játékosok szívóssága miatt. Legutolsó volt Neumann Gyu'a fő­mérnök partija, amelyben végjáték­ban Maróczynak két gyalog hátránya volt, de így is csak döntetlent lehe­tett elérni. A szimultán végső eredménye: 1 vesztett Telkes (Tata), 4 remis Büchler, Neumann, Kuglmayer (Tata), Navratil F. és 27 nyert játszma. Ha a résztvevők számához arányit juk a nyert és döntetlen partikat, az ESK érte el Maróczy szimultán­jain a legjobb eredményt, ami min denképen becsületére válik és újabb bizonyítéka értékének. Vármegyei közgyűlés. Komárom és Esztergom közigaz gatásilag egyelőre egyesített várme­gyék törvényhatósági bizottsága dr. Huszár Aladár főispán elnöklete alatt f. hó 3-án rendkívüli közgyűlést tar­tott, rendkívül kevés bizottsági tag jelenlétével. A Magyar Hiszekegy elhangzása után főispán megnyitottnak jelenti ki a gyűlést. Nem mulaszthatja el, hogy meg ne emlékezzék vitéz nagy­bányai Horthy Miklós kormányzó úr őfóméltóságáról, akkor, amikor kor­mányzóságának nyolcadik évforduló ját ünnepelte az ország. Hűen vá­zolja, milyen összetörött, letaposott, kifosztott, kommün borzalmaiból alig felderült állapotban vette át az or­szág kormányzását. A legkeservesebb korszakon azonban már túl van az ország s államalkotó képességéről fett fényes tanúbizonyságot, amikor területben és lélekszámban megfo­gyott, széttépett országot a lehetőség szerint talpraallította. Indítványozza, hogy a törvényhatósági bizottság üd­vözölje a Kormányzó urat. Á törvényhatósági bizottság állva hallgatta végig a megemlékezést és a következő sürgönyben küldte el üdvözletét: Főméltóságú HORTHY MIKLÓS kormányzó úrnak Budapest. A mai napon megtartott közgyűlésünk­ben mély hódolattal és tisztetettel meg­emlékezvén Főméltóságod kormányzói működésének nyolcadik évfordulójáról, hálatelt szivvel idéztük fel emlékünkben mindazon elévülhetetlen érdemeket, me­lyek a háború és az azt követő forra­dalmak által a megsemmisülés szélére sodort ország új életre támasztása és a jog uralmának helyreállítása és a kor­mányzatnak szilárd alapokra fektetése kö­rül Főméltóságod nevéhez és bölcs kor­mányzatához fűződnek és a Mindenható áldását kérjük Főméltóságodra. Komárom és Esztergom közigazgatá­silag egyelőre egyesitett vármegyék kö­zönsége nevében : szenkviczi PALKOVICS LÁSZLÓ alispán. Ugyancsak üdvözölni kívánja Ap­ponyi Albert grófot, aki magas kora dacára hatalmas tudásával Genfben Magyarország részére nagy eredmé­nyeket ért el. Annál is inkább nagy érdeme ez Apponyi grófnak, mert a Népszövetség előtt már kialakult vé­lemény volt a magyar optánsperben, melyet ékesszólásával, igazságainak felsorakoztatásával sikerült a magyar igazság javára megváltoztatni. Kéri, hogy a törvényhatósági bizottság szintén hódolattal üdvözölje a nagy magyar grófot, ami az alábbi távirat­ban nyomban meg is történt: Nagyméltóságú gróf APPONYI ALBERT úrnak Budapest. A mai napon tartott közgyűlésünkben mély tisztelettel és hálatelt szívvel emlé­keztünk meg azokról az óriási nagyje­lentőségű és a magyarság szivébe új re­ményeket csöpögtető eredményekről, amelyeket Nagymeltóságod a Népszövet­ségnek legutóbb Gunfben tartott ülés­szakán a magyar álláspontnak diadalra juttatása tekintetében elért. Mi egyöntetűleg az egész ország közvéleményével ezekben az eredmé­nyekben ogy olyan döntő aorsfordulatot látunk, amellyel Nagyméltó ságod az egész ország eléggé soha le nem róható háláját érdemelte ki és midőn ennek a magunk részéről tiszteletteljes és benső­ségteljes kifejezési adunk, egyben a Min­denható áldását kérjük Nagyméltóságod további működésére. Komárom és Esztergom közigazgatá­silag egyelőre egyesített vármegyék kö­zönsége nevében: szenkviczi PALKOVICS LÁSZLÓ alispán. Sajnálattal parentálja el dr. Kohl Medárd püspököt és Kristofek Fe­rencet, a törvényhatósági bizottság elhalt tagjait. 192 pontból összeállított tárgyso­rozatból a 6. pont alatt felvett tör­vényhatóságok átiratának tárgyalá­sánál, amely az Erdélyben lezajlott diákzavargások balkáni atrocitásainak elítéléséről és megbélyegzéséről szól, Thaly Ferenc kért szót. Senki sem képzelte volna 10 év előtt, hogy az erdélyi bestiaiitások megtörténhettek volna, mert úgy mond, azokra méltó válaszunk ke­zünkbe levő kard lett volna. Ma, ami­kor kezünkből kihullott a kard, nem adhatunk méltó választ a gyaláza­tos eseményekre. A magyar kor­mánynak mindenesetre nehéz a hely­zete, mert hisz „idegen államban, idegen állampolgárokkal" történt a balkáni besiialitás, nekünk azonban lehetetlen közönyös arccal nézni az eseményeket, amikor halljuk a vér szavát. Minden alakulatot, módot, alkalmat meg kell ragadnia a ma­gyar közönségnek és odakiáltani, hogy fog jönni a leszámolá- ideje és akkor hasonló mértékkel mérünk majd mi is. (Élénk taps és éljenzés) Az egyesített vármegyék közön­sége nevében szintén feliratot intéz­nek a kormányhoz. Padragon nyitandó bazaltbánya ügyében indult meg némi vita. Fejér vármegye alispánja ugyanis átiratban kérte fel az egyesített vármegyéket, vennének részt a megnyitandó bá­nyaérdekeltségben, ami maga után vonná azt, hogy olcsóbb és jobb útfedŐanyaghoz juthatna a törvény­hatóság. Az állandó választmány elvben hozzájárult a dologhoz és a bánya­ügy megvizsgálására Asztalos Béla, Ghyczy Elemér, Mátéffy Viktor tör­vényhatósági bizottsági tagokat, Uj­szászy Imre műszaki tanácsos, dr. Divéky István vm. főügyészt és Kar­csay Miklós vm. főjegyzőt küldte ki. Thaly Ferenc nem járul a javas­lathoz anyiban, hogy nem kívánja kimondani már most az elvben való hozzájárulást, mint ami jogi követ­kezményekkel járhat. A bizottság tegyen majd kimerítő jelentést a májusi közgyűlésen. Karcsay Miklós vm. főjegyző, Palkovics László alispán, Ghyczy Elemér, dr. Vándor József és Thaly Ferenc újbóli felszólalására dr. Hu­szár Aladár odamódosította az indít­ványt, hogy minden kötelezettség nélkül menjen bele a törvényható­ság a bányaügy tárgyalásába és a bizottság egészíttessék ki Bleszl Fe­renccel, mint pénzügyi emberrel. A vármegyei bérházépítő bizottság a vármegyei tisztviselők által a bérház­ban fizetendő lakbérek újbóli meg­állapítását javasolta, amit a törvény­hatósági bizottság bizonyos százalé­kokban el is fogadott mindaddig, amíg Esztergom nem kerül magasabb lakbérosztályba. Az elhullott gazdasági állatok után kiutalni ajánlott kártalanítások ügyé­ben fejlődött ki élénkebb vita, mely alkalommal Thaly Ferenc kifogásolta, hogy a segély az állategészségügyi alapból fedeztessék, ami a régi Ko­márom vármegyében nem volt szo­kásban. Különösnek találja, hogy ha már kiutalnak ily segélyeket, mind járt az első alkalommal, amikor Ko marom vármegyei három község kór segélyt tenyészbikák beszerzésére, az állandó választmány elutasítani javasolja a kérdést. Az alispán, vitéz Zsiga János vm. aljegyző Varjas József és Várady Lajos törvényhatósági bizottsági ta­gok kölcsönös felvilágosítására Szó­rnod és Dunaszentmiklós községek részére 2—200 pengőt szavazott meg a törvényhatósági bizottság. Miután a törvényhatósági bizottság visszaadni rendelte újabb, méltányo­sabb megszabás céljából Esztergom városának ebadószabátyzatét, több kisebb személyi segélyt megszavazott, néhány községi határozatot jóvá­hagyott; kihirdette dr. Szekulesz Károly nagyigmándi orvos, Heubner Károly tóvárosi állatorvos és Bélik Lajos dorogi magánállatorvos okle­velét, amivel a rendkívüli gyűlés vé­get ért. I EGYRŐLMÁSRÓLT ,«*••"•• 11111 i ^nmm^^ mmMm ^^mamk Kerékpároznak a topekán! Ha mindennel olyan gazdagon volnánk esztergomiak ellátva, mint sétahelyekkel (az utóbbi időben még hozzá gondozottakkal is), úgy mi nagyon boldog emberek lehetnénk. S mégis, alig készül el valamely új útvonal, akár keramit az, aszfalt vagy topeka, a gyalogjárók, illetőleg a hivatásos „sétálók", egyesegyedül és Virág és Szántónál olcsó nöi tavaszi kabátok már 25 pengőtől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom