Esztergom és Vidéke, 1928

1928-03-11 / 21.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1BBIELEIIE IIIDEI VASARIAP ÉS OSÜTÖHTÖKÖÍ. szerkesztőség és kiadóhivatal i Sí mer János utca 18—20,, •ova a tap isellemi részét illaté közlemények, továbbá as előfizetési s hirdetési dijak stb. kBldendők. Telefon 21. Főamnkatárs: VITAL ISTVÁN. Lapralajdonot és felelős szerkesztő i LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára i egy bóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Uj március. Hosszú, rideg tél után a márciusi szellő tárogató hangjait hozta el Debrecen felől. Az ország felelős miniszterelnöke, Bethlen István gróf fújta meg azt. Az áriákra az egész nemzet felfigyelt és a hanghullámok nemcsak ellenségeink, hanem a világ hatalmasainak a füleibe is eljutottak. Bethlen István gróf világos, mindenki által megérthető beszédéből megtudhatta a világ: hogyan állunk és magunk is megtudtuk, hogy mihez tartsuk magunkat. Szószerint adjuk vissza a beszédet, mert csak igy van annak ereje és hitele. Letiport, földig lealázott nemzet vagyunk. Csehek, o'áhok, rácok és osztrákok osztozkodtak hazánk testén. Véreink az elrablott részeken ártatlanul szenvednek. Valóságos irtóháborút folytatnak ellenségeink a magyar kisebbségekkel szemben, pedig sorsuknak biztosításáról kisebbségi szerződések állanak fenn. Az erőszakos repatriálások, a magyar emberek birtokainak elkobzása, va gyonának elszekvesztrálása ós na cionalizálása napirenden vannak. Folyik az akció cseh pénzen Csonkamagyarország internacionális jóhirneve, országunk belpolitikája és szuverenitása ellen. És még ők kürtölik világgá, hogy mi vagyunk a békétlenek, mi tesz szűk lehetetlenné a hozzájuk való közeledést a magyar irredenta és békereviziós mozgalom által. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. Mert irredentizmus-e az, ha a tőlünk elszakított területen ma valaki magyarnak vallja magát, ha magyarul beszól, ha gyermekét magyar iskolába akarja küldeni és ellenáll annak, hogy másnyelvű iskolába szorítsák ? Vagy irredentizmus-e az, ha a tőlünk elszakított területen valaki ellenáll annak, hogy birtokát és vagyonát nacionalizálják vagy szekvesztrálják ? Vagy irredenták vagyunk-e mi is azért, hogy mindezt a gyűléseken és a képviselőházban szóvátesszük ? A bókereviziós mozgalom sem irredentizmus. Erre bennünket a trianoni békeszerződés és az azzal küldött kísérőlevélben foglaltak jogosítanak fel. E kérdéssel foglalkoznunk szabad és ezért a magyar közönség szájára lakatot tenni nem lehet. Ezen nem a lakat használ, hanem az, hogy a^mai állapotok megszűnjenek I Mi az elrablott országrészekről örökre le nem mondhatunk. Ha Magyarország önként mondana le erről, úgy rajtunka külföld igazságórzete sem segít többé. Bennünket feldaraboltak. A mi esetünk nem Elszász-Lotharingia esete, ahol a németek jól felfogott érdekükben egy tartományukról mondottak le. A mienk Lengyelország esete, amelyet egykor szintén feldaraboltak. Mi a mi fajunk egyharmadáról örökidőre önként le nem mondhatunk ! A magyar nemzet a kapura szögezné azt az államfórfiút, aki egy második Trianont aláírna 1 Keserves megaláztatásunkban egyetlen vigaszunk, hogy visszakaptuk függetlenségünket. Ezt pedig könynyen feláldoznunk nem lehet. Ellenségeink új Locarnot, szomszédos békekötést kínálgatnak. A jelenlegi határokra azonban egy végleges békét felépíteni nem lehet. Ezekre a határokra fel lehet építeni egy börtönt, amelyben mi vagyunk az őrzőitek és a győzők (?) az őrzők. Nekünk nem második Locarnora, hanem megváltozott határokra van szükségünk I Igy szólt á debreceni tárogató. Szép a nóta, de — mi tagadás — nagyon melancholikus. Mi nem egy tárogató hangjaira, hanem az éles kürt szavára várunk, mely tettre hív fel bennünket és cselekedetre indít. Mi egy új március idusát várjuk, melyen a trianoni határokon túl dörögjük ellenségeink fü ébe, hogy : „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk 1" A tabáni csatorna. Nem valami összekötő vagy hasznothajtó csatornáról ejtünk szót, hanem a városnak egy botránykövéről, amely egyfelől annyi keserűséget okozott a mellette lakók között és oly nagy visszatetszést keltett a tisztaság és közegészségügy iránt érdeklődő közönség körében; másfelől pedig oly sok munkát és dolgot szerzett a hatóságnak is; s mindennek dacára még sem intéztetett el annak ügye. De talán olvasóink közül sokan azt sem tudják, hol van ez a csatorna? Forrása a Rudnay-tór 27. számú, Brutsy féle ház falától ered szenyvizekből és rétet, kertet érintve, a Felsőszérű sor házai közé folyik ; ennek az utcának 5. sz. házánál a föld alá bújik, mintha szégyenlené magát; majd a Major-utca házai alatt is elvonulva, az Árok-utca kertjeiben ismét kitör, nyíltan folyik tovább, míg a Zúgónál összegyüiemlik, ahon nét aztán időnkint géppel emelik ki, hogy a Duna megeméssze. Ez a bűzterjesztő csatorna az egészséget komolyan veszélyezteti. Évek hosszú során át sok beszéd és tárgyalás anyagát képezte, akták 'is íródtak róla, de alapos intézkedés nem történt annak rendezésére, avagy ártalmatlanná tételére. Egy-két méternyire beboltozták, különösen azért, mert a vele szomszédos házat bedőléssel fenyegette. Pár évvel ezelőtt, amidőn a szeszfőzde bűze a városban elterjedt — állítólag — a törvényhatóság intézkedett, hogy e csatorna rendeztossék, azonban egy másik hatalmasság valamiképen útját állta ennek, mert tényleg nem történt semmi. A mult évben vitéz SZÍVÓS Waldvogel József, városi bizottsági tag, felkérte a vármegye főispánját ennek a botrányos helynek a megszemlé lésére; ki is mentek. De — úgy létszik — itt még Waldvogel bizottsági tagnak a szívóssága is elernyedt, mert ezen kiszállásnak sem volt gyakorlati eredménye; pedig el kell ismernünk, hogy Waldvogel Jószefnek sok érdeme van a város rendezése és közegészségi ügyének javítása körül. Ugyancsak a mult év tavaszán az Esztergomi Ker. Gazdasági és Szociális Párt értekezletet tartott, amelyen, több ügy letárgyalása után, felszólalt a bűzcsatorna közelében lakó egyik háztulajdonos és kérte a párt elnökségét, hogy járjon közbe a csatorna rendezése ügyében. A felszólalót ketten is, u. m. a város főjegyzője és országgyűlési képviselője azzal nyugtatták meg, hogy június hónapban lejön Esztergomba a minisztérium kiküldöttje s alaposan elintézi ezt az ügyet. Azt tudjuk, hogy a miniszteri kiküldött eljött, de azt már nem, vájjon megtekintette-e a csatornát, avagy csak a a városház hivatalos helyiségében tárgyalt. Az azonban egészen bizonyos, hogy intézkedés, javítás nem történt. Érről a városi főjegyző újabban is meggyőződhetett, most e hónap 2-án, mikor személyesen jelent meg a csatorna megtekintésére és — valószínűleg megbotránkozott a látottakon és tapasztaltakon. A lakosság folyton panaszkodik, hogy még az ablakot sem nyithatja ki, különösen nyáron, a bűz miatt, Pontiustól Pilátusig futkos, de senki sem hallgatja meg. Ennek következtében ez úton mi fordulunk a legilletékesebb hatósághoz, a város vezetőségéhez, elsősorban a polgármesterhez és reméljük, hogy meghallgatásra is találunk és nem járunk ugy, mint pár nappal ezelőtt, f. hó 3-án, egy háztulajdonos, aki felkereste a városi mérnöki hivatalt, hogy tegvenek már valamit a csatorna kitisztítására vonatkozólag; mire az egyik alkalmazott azt ajánlotta a panaszkodónak, hogy fuvarozzon húsz kocsi kavicsot a csa tornához, akkor majd segítenek a bajon. Kérdezem, milyen jogon és alapon kívánják ezt? Vájjon ha a Kossuth Lajos-utcán, vagy a Ferenc József-úton lenne szükség a csatorna rendezésére, ott is a háztulajdonosokat terhelnék a költségek ? Nem hiszem. Kérjük a polgármestert, mint a város közegészségügyének fejét és első őrét, vegyen alkalmat arra, hogy midőn a Major-utca torkolatánál halad el kocsijava!, forduljon be pár lépésnyire ós győződjék meg, hogy ez a csatorna valóságos kigúnyolása a közegészség ügyének: lássa saját szemeivel, miként kerül a szennyvíz a szoms/éJos kertek felé is, dacára annak, hogy heek óta nem volt eső ; mi lesz, ha majd beáll a tavaszi esőzés ?! Kérjük a városi tiszti orvost is, aki minden bizonnyal már előzőleg is szót emelt e csatorna miatt; tekintse meg most ismét, midőn kis fogatával megfordul a csatorna környékén , majd látni fogja a borzalmas szennyet; újból erélyesen emelje fel szavát. Abban az esetben, ha a városnál most sem sikerül eredményt elérni, a lakósokat arra hívjuk fel, hogy menjenek kü döttségben a vármegye főispánjához; hisszük, ő meg fogja hallgatni a szegények kérő küldöttségét is. Ha pedig a főispán, nigy elfoglaltsága miatt, esetleg nem rendelkeznék idővel, bízza meg a megye főorvosát, vagy titkárát. Ez az ügy halaszthatatlan, erre kell pénznek lenni, mert négy utca lakosainak egészsége követeli. A mostani állapot tarthatatlan, ezen segíteni kell. Hogy miképen, ez a szakértők dolga. Szerény véleményünk szerint a következőket lehetne tenni: 1. a csatornák nyilt szakaszait beboltozni; 2. lehetőleg megakadályozni, hogy addig is, mig a beboltozás megtörténik, a csatornába bármely házból vagy gyárból a szennyvíz belefolyj ók és senki fiának se legyen szabad salakot, szemetet abba beleereszteni; 3. a városi mérnöki hivatal rendelje el a Zúgónál összegyülemlő szennyiznek hetenkint géppel való kiemelését, ne pedig csak esőzés alkalmával, miként eddig történt. Ott van a villamos erőre berendezett gép, csak használni kell. Felemeltük szavunkat és pedig azért nyíltan, mert az eddigi lépéseknek és kéréseknek — amint sorainkból is kitűnik — nem volt eredmenyük; egyik faktor a másikra hárította az elintézést. Nem akartunk gáncsoskodni, hanem a közérdeket szolgálni. P» Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ íepedő-vászon, köző. konyha* köpper, törülés kenyérruha, Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi ken* der szövésre elfogadtatik