Esztergom és Vidéke, 1928

1928-02-02 / 10.szám

hajóállomásfőnökök, Laping Miklós póstafőnök, Marosi Ferenc keresk. tanácsos s még sokan mások. Kivonultak még a főgimnáziumi cserkészek gyönyörű zászlójukkal és a zenekarral valamint a leventék két csapata Jaksics Aladár alezredes, városi testnevelési főparancsnok vezetése alatt. Amikor közel egy órai késéssel beérkezett a vonat, megszólaltak a város összes harangjai, a cserkészzenekar rázendített a Himnuszra és zúgó éljenzések között szállott ki a biboros egyházfejedelem dr. Bárdos Rémig főapáttal együtt. A hercegprímást elsősorban dr. Huszár Al&dár üdvözölte az alábbi szavakkal: Főmagasságú Biboros Hercegprímás Ür! Eminenciás Uram 1 Mélységes tisztelettel, szeretettel és nagy-nagy reménységgel eltelve üdvözlöm Eminenciádat, midőn mint Magyarország biboros hercegprímása először lépi át Szent István városának küszöbét. Eminenciád az örökvárosból, ahol az egyetemes kereszténység évezredes tradíciói élnek, jön abba a magyar városba, ahol a magyar kereszténység évszádos tradíciói élnek. Amikor Eminenciád Rómába ment, mint egyszerű szerény szerzetes, nem vive magával semmit, csak lelke és szive gazdag kincseit, dehogy is hitte, hogy bíborral övezve, hercegi koronával a fején fog egykor bevonulni a magyar Siónba, mint egy sokat szenvedett nép vigasztalója, reménysége és vezére. Tudom, hogy eminenciád nem kereste ezt a díszes, de oly felelősségteljes megbízatást, de mint férfi és mint Istennek bölcs rendeléseibe megnyugvó hivő lélek, nem tért ki a kötelességek elől, nem érezte, hogy az ur Jézus Krisztus küldi, ő hivja és ő vele lesz nehéz munkájában. Mi alázatos lélekkel csak azt mondjuk erre, hogy áldott legyen az, aki az Ur nevében jön. Ezekkel az érzésekkel .köszöntöm én mint a magyar kormány képviselője nemcsak a kormányzat, de a kormányzatomra bízott egyesített vármegyék nevében is Eminenciádat. Érezze Eminenciád, hogy itt tisztelet és szeretet veszi körül, érezze Eminenciád, hogy hűséges hivő tábor környezi, amely vezéri szóra vár és amely hivségesen fogja követni azon az uton, amelyet Eminenciád kijelöl. En bevallom Eminenciádnak, hogy mi Eminenciádtól sokat nagyon sokat, csodákat várunk. Nem csak abban, hogy mint a magyar katolikus egyháznak a feje és vezetője egyházát újból régi dicsőségének, fényének magaslatára emeli, de abban is, hogy áldásos tevékenységével az erkölcsi integritás oly magas fokára fogja ezt a magyar népet emelni, hogy ez a nép mindazon feladatokat és kötelességeket, amelyeket az isteni gondviselés számára kijelölt egy igazán nagy nemzethez méltó álhatatosággal erővel és elszántsággal fogja megoldani. ^Eminenciád címerének jelszavául az igazságot választotta a béke előtt. Tudom hogy ezen nemes elhatározását magyar lelkének fájó sugallata váltotta ki. Legyen béke, de ha nincs igazság akkor legyen harc ha kell, ez az amit Eminenciád férfias bátorsággal, véres csatákban hősként harcoló dicső elődeihez méltóan nekünk kijelentett Mi azt megértjük, hiszen akit meggyaláztak kifosztottak az mindanyiunk édes anyja a drága magyar haza. Ez a martirkoszorus drága szent, ez az édes anya öleli most kehiére hazatérő nagy fiát nem ad neki ugyan olyan [vagyont, fényt pompát, mint boldogabb időkben elődjeinek, de ad határtalan bizalmat, szívbéli szeretetet és hitet és erős mély hitet, hogy az igazság a mi igazságunk mégis csak győzni fog. Ebben a meggyőződésben mélységes hódolattal üdvözlöm eminenciádat. Az Isten hozta, az Isten éltesse! Utána dr. Antóny Béla polgármester a következő beszédben üdvözölte a város közönsége nevében a székhelyére érkezett biboros főpapot: Főmagasságú és Főtisztelendő Bibornok Érsek Ürl Magyarország Hercegprímása l Harangzugás, zászlódisz, borostyán zöldje, fenyőág, ragyogó szemű, kipirult arcú gyermekek, bizalommal, hittel megtelt, az élet gondjának barázdáival végig szántott emberek veszik Eminenciádat körül, amidőn székvárosának, magyar sionnak történelmi földjére lép. Mélységes tisztelet és hódolat, bensőséges öröm, lelkesedés és igaz szeretet tör ki a primási székváros, Esztergom szab. kir. város nemes közönségéből, amidőn először köszönti az ország első zászlósurát, az egyházmegye főpásztorát, a város első polgárát. Az isteni gondviselés, a Szentatya elhatározása a legválságosabb és egyben a leggyászosabb időben küldte nekünk Eminenciádat és pedig egyenesen a Rómából, az örök városból, ahonnan államiságunk bölcsőjéhez Asztrik pannonhalmi apát hozta a Szent Koronát, ^ahonnan nemzetünk az ezerév viharában, valahányszor a csüggedés, a pusztulás vett rajta erőt, mindig vigaszt, hitet kapott megújhodásra, a feltámadásra. Egy testvérnemzet fővárosából jött Eminenciád, mely nemzet a világ égésből győztesen kerülve ki, a tiszta erkölcsöt, a munkát, az önfeláldozó hazaszeretetet emelte trónra s feledve a háború borzalmaif, baráti segítő kezet nyújtott felónk, nemzeti létünkért életét, vagyonát, mindenét fel áldozó magyaroknak, akiket a világ szégyenére megcsonkítottak, megaláztak. Könny, gyász mindenütt. A mának aggódó bánata, a holnapnak emésztő gyötrelme osztályrészünk. Gazdag és szegény, hatalmas és tehetetlen kálváriát jár itt. Az ország első zászlósurának, Magyarország Hercegprímásának, a bibornoknak is tövises az utja. Eminenciád a város örömÚjongása, mérhetetlen lelkesedése között vonul palotájába, amint oda belép, tekintete a Dunára s azon keresztül a rab magyarokra esik. Szive megdobban, lelke összeszorul, ajka imára nyílik, a primási koszorújában az első tövis már meg is van. Gyűlölet, meghasonlás mindenütt. A meggyötört, megkínzott magyar lelkek, mint a kiszáradt ugar, langyos eső után, ugy vágyakoznak az igazság, a béke, a megértő szeretet után. A szeretet után, mely vizet fakaszt a sziklából, mannát hullat a pusztában, mely betegeket gyógyít, halottakat támaszt, mely öt kenyérrel ötezer lelket táplál, mely a kereszten is megfeszítve igy szólt: „ Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Főmagasságú Bibornok Hercegprímás Ur ! Ez a megtépett, megalázott nemzet, az ős koronázó Esztergom város ilyen szeretet után, ilyen lélek után epekedik s bizva az isteni Gondviselésben, történelmi hivatásában, hittel, reménységgel köszönti Eminenciádat, krisztusi szeretettel kéri tudásának erejét, lelkének nemességét, atyai szivének melegét és lelkesedve kiáltja : Isten hozta I Isten áldja I A nagy hatást keltett magasszárnyalású üdvözlő beszédek elhangzása után a hercegprímás mélyen meghatva a következő keresetlen szavakban köszönte meg a szívélyes és meleg fogadtatást: Szeretett magyar testvéreim, kedves híveim ! Úgy érzem magam, mikor székvárosomba megérkeztem, hogy ez az a föld, a melyen nekem élnem és halnom kell. Ez a föld, ez a város eddig sem volt ismeretlen előttem, mert a háború vége felé itt dolgoztam a városban és a környéken. Úgy érzem, az lesz élethivatásom, hogy ezután is fiatal erőmhöz képest dolgozzam megtépázott, megalázott magyar hazám és egyházmegyém javára. A tövisek nem ismeretlenek előttem, de meg vagyok győződve arról, hogy tövisek és keresztutak nélkül nem lehet a feltámadáshoz ljutni. Ezért arra kérem mindnyájukat, ne irtózzanak a munkától, a tövistől, a kereszttől, ha azt akarják velem együtt, hogy Magyarország ismét Magyarország legyen. Ily érzülettel jöttem haza. Ha nem haltam meg a hazáért, hát élni és dolgozni akarok érte. Mindnyájan, kik átéltük a nagy világégést, legyünk rajta, hogy ezt az életet, amelyet sorsunk meghagyott szebbé, jobbá tegyük. Szent meggyőződéjem, hogy a becsületes munkát az emberek, a nemzetek is észreveszik és megbecsülik. Felhivok és felkérek mindenki^ mint az előttem szólók megígérték, hogy minden erejét és tudását adja ahhoz, hogy haladhassunk, épülhessünk. Adja Isten, hogy munkánk édes hazánk javára men tül eredményesebb legyen, amihez az Isten áldását kérem. A hercegprímás beszédének végeztével a pályaudvaron várakozók szűnni nem akaró éljenzésbe törtek ki, majd pedig a pápai himnuszt játszotta el a cserkésiízenekar. A pályaudvari fogadtatás végeztével a hercegprímás a feldíszített kijáraton ét a primási diszfogathoz ment, melyben dr. Bárdos Rémig főapáttal helyet foglalt s megindult a hosszú kocsisor több autóval a városba. Az állomástól a primási palotáig leventék és különböző intézetek növendékei álltak sorfalat, ezsr és ezer éljenző emberrel a hátuk mögött. Lassú menetben haladt a kocsisor. A biboros főpap a Hősök emléke előtt rövid időre megállott és ültéből felemelkeeve levett kalappal rövid imát mondott, mely után megáldotta az emléket. A menet körülbelül fél 6 órakor ért a primási palotához. A palotában. Mintha megsejtették volna, hogy a biboros főpap lelke mélyéből sze reti a dalt — aminek később kifejezést is adott — a növendékpapok Béres István karkáplán vezetése alatt üd/özlő dallal köszöntötték főpásztorukat a lépcsőházban. Az ének elhangzása után a következő szavakban köszönte meg az dalüdvözlést: „Énekeljenek 1 Szívből aki szeret énekelni, annak lelkiisnerete nyugodt." A tanítónőképző-intézet egyik növendéke pidig gyönyörű csokrot nyújtott át a hercegprímásnak. Ezután pár percre lakosztályába vonult, ahol meglepődve találta az esztergomi tanítónők csokrát hódolatuk jeléül, majd a palota három termében gyülekezett hódolók üdvözlését indult fogadni. Dolgozószobájában már várta a székesfőképtalan teljes számban, Kriston Endre dr. egri segédpüspök, Esztergom összes kam* papsága és nagyon sokan a vidékről sőt a megszállott területről is. Vivát! kiáltással fogadta az egybegyűlt papság a belépő fopásztort. Dr. Walter Gyula c. püspök, nagyprépost, főkáptalani helynök ékes latin szónoklatban üdvözölte hódolattal a kardinalist, aki szintén latin nyelven válaszolt. A többi között mintegy mentségül mondotta, hogy köteles papi engedelmessége kényszeritette elfogadni a főpapi méltóságot. A kath. papság elvonulása után Lőke Károly, szomódi ref. kerületi esperes, ez alkalommal püspöki megbízott, Komjáthy Aladár, Nagy Konrád, Csizmadia Dániel, Pályi Sándor lelkészek, dr. Virág Zsigmond egyházkerületi ügyész és az itteni hitközség küldöttségével léptek a primás elé. Lőke Károly a református egyházak legmelegebb hódolatát és tiszteletét hozta annak, aki az úr nevében jön. Habár — úgy mond, külön külön oltárnál imádjuk is az Istent, van egy [közös oltárunk amelynél találkozni kell minden magyar embernek és ez a hazaszeretet szent oltára, amelynél áldozatot kell hoznunk. Megköszönve az üdvözlést, meggyőződéssel mondja a bibornok, hogy áldozatott hozni komoly elhatározása. Hangoztatja az egységes békét és nagyra becsüli a ref. egyházak üdvözlését, kölcsönös megértést ígér az igazság és béke jegyében és hangsúlyozza, hogy Istent nem ismerve, hazát nem lehet építeni. Második küldöttségnek, miután az előbbi tagjait bemutattatta magának, dr. Kovács Sándor egyetemi tanár evangélikus püspöki megbízott, Karcsay Miklós vmegyei főjegyző és több hitközségi tag kíséretében jelentek meg a primás előtt. dr. Kovács beszédjében elismeréssel hangsúlyozta azt az államalkotó munkát melyet a kath. papság a magyar kereszténység első századában végzett. Szebb ós boldogabb magyar hazát kivan és Isten áldását kéri a hercegprímásra. Midőn megköszöni a tisztelgő üdvözlést, beszédje folyamán kifejti hogy hazaszeretetben egységesnek kell lennie mindenkinek. Lelkétől távol áll a disz és tudatában van feleiőséges állásának terheivel. Ha eddig dolgozott a hazáért, most az folytatni akarja és ezzel a bemutatkozásra került a sor. Végül az esztergomi izraelita'hitközség tisztelgett. Dr. Spiegel Ármin rabbi egyházi díszben, héber nyelven mondott citátumot az ótestamentumból. Méltatta a megboldogult Csernoch János prímás érdemeit, mint jó aiyáét. Üdvözli a bibornokot mint aki a nagy Rómából a magyar Kisrómába jött, hogy felvegye az itt hagyott palástot. Újból hódolattal üdvözli a magyarországi legrégibb izr. hitközség nevében és engedély kért, hogy áldást mondhasson. Héber nyelven elmondott áldás után a hercegprímás köszönetet mondott a hit és va'lásosság által áthatott szónoklatért. Személyében —folytatja — a szegény ember gyermekét látja felmagasztalva. Nagy méltóságát úgy fogja viselni mint elődje és ehhez mindenki segítségét kéri. — Erkölcsi alapra helyezi a fősúlyt mint amely nélkül a haza nem létezhet. A hitközségi tagok bemutatkozása utan feltárult a vörös szalon szárnyas ajtaja és a jobb felől álló helyben állomásozó haderő küldöttségének nevéban vitéz Zay Ödön zászlóalj parancsnok hódolatteljes tisztelettel üdvözölte a bibornokot, aki még rövid pár év előtt mint bajtárs állott mellettük.