Esztergom és Vidéke, 1928

1928-12-23 / 101.szám

Téglagyár Csarnok-utcai edénygyára, mely tavasszel leégett, ismét friss, piros tetővel ékeskedik és kéményéből diadalmasan száll a sűrű, fekete füst, hirdetve, hogy ismét megindult itt a munka. Visszaemlékezve, hogy mennyire jólesett egy régi látogatásom alkal mával az itteni szorgos és lassan iparművészetté fejlődő munkát látni, hirtehn betérek. Akadálytalanul feljutok az emeletre, mert a földszinti nagy égetőkemence körül nincs élet. Az emeleten egy soros dolgos kéz gyúrja formákba a fehéres-szürke masszát. Állványokon cserépkályhacsempék száradnak. Klein igazgató úr, aki nagy szeretettel csügg ezen a gyáron, épen ellenőrző úton van itt. Félénk kérdésemre, hogy nem zavarom-e itt a munkát, hevesen tiltakozik: — Szó sincs zavarásról 1 Valósággal Örvendek minden egyes látogatásnak. Szeretném, ha legalább ez a város tudná, hogy milyen igyekvő munka folyik itt. Az edénygyár a a tűzhalálon kivül a közömbösség tengerébe is fult. Hatalmas befektetéseinket, a város hírnevét emelni, akaró buzgó törekvésünket nem méltányolták, nem nézték, hogy meríhyi embernek adtunk kenyeret, semmi támogatásban nem részesültünk, öt percnyire sem vagyunk a Széchenyitértől, egy lakott utcában és esőzések után úgyszólván meg sem lehet bennünket a sár miatt közelíteni. Megtudom, hogy az edénygyártással fel kellett hagyni, mert a tűz alkalmával az összes modellek elpusz tultak. Pedig kár ezen iparágért. Láttam egynéhány tárgyat, művészi festésű vázákat, reliefes pálmacserepeket, tintatartót kutyával, melyek közül egyik sem vallott szégyent a fővárosban sem, egy belvárosi műkereskedés kirakatában. A modellek újraalkotásához évek munkája lévén szükséges, a gyár cserépkályhák termelésére tért át. A nagy munkatermet is egy itt kékészült, hatalmas cserépkályha fűti. Klein igazgató valósággal szerelmesen beszél kályháiról, elvezet a legtávolabbi sarokba, megkérdi, hogy veszek-e észre hőmérsékleti különbséget. Mikor őszintén és nem tudva, hogy tulajdonképen miről is van szó, megmondom, hogy nem, diadalmasan lecsap rám: — Lám kérem, ez a cserépkályha előnye. A vaskályha, eltekintve attól, hogy tüzelőanyag fogyasztása jóval nagyobb, nem adja egyenletesen a meleget. Amig mellette félig meglehet sülni, a szoba távolabbi részeiben fázhat az ember. Azonkivül a vaskályha nem tartja a meleget, ha a fűtést beszüntetjük, a melegnek is egy kettőre vége van, mig a cserépkályhával átfűtött szoba a fűtés megszűnte után 24 órával is észrevehetően meleg. És most mutatok valamit . . . Égy sereg különböző, ragyogószinű probacsempét mutat be komoly drapptól az élénk bordóvörösig és hamvasszürkétől a virító kobaltkékig. — Mindezt a szint elő tudjuk állítani — folytatja büszkén Klein igazgató- — Olyan szinű kályhát szállítunk, amilyent csak rendelnek, amelyik legjobban illik a szobához, a berendezéshez. A mi hályháink praktikus céljukon kivül a szoba díszéül is szolgálnak. Ragyogó színükkel, a fényt visszaverő tükrözésükkel, többszínű majolika reliefjükkel barátságossá, otthonossá varázsolják a szobát. Oly meggyőzően beszél, hogy a munkaterem képe helyett a kályha körül valósággal az otthon képét vetíti oda képzeletem és a cserépkályha úgy emelkedik a magasba, mint valami meleget muzsikáló orgona, mely a családi élet, az édes otthon himnuszát zengi. Még megtekintem a gyárhoz tartozó porcellánfestődét, ahol a péc^i Zsolnay-gyártól idekerült festő végzi igazi művészi munkát és azzal a kellemes érzéssel távozom el, hogy a mai békés, de elkeseredett és a gazdasági élet területére átvitt háborús felkészültségnek itt Esztergomban egy új erős bástyája épült fel. Sine ira et studio. Iskolaépítés Esztergomban. Irta : v. Ssivós Waldvogel Jóssef. A mult héten egy helyi lap a Kossuth Lajos'-utcai népiskola építkezése tárgyában egy vadgalambot röppentett fel, amelyet lelőni, megspékelni, nyárson sütni, s fűszeresen feltállalni, egy humorista tollára méltó feladat volna. Pajzán dzsinek incselkednek velem, hogy megprópáljak egy kissé humorizálni felette, azonban a kedves olvasónak — aki cikkemet elolvasásra méltatja — meg kell elégednie az én szerény eszme futtatásommal, amelynek egyedüli célja az, hogy a szakácsok el ne sózzák a vadgalambot. Ezután a rövid bevezetés után rátérek mindjárt a tárgyra. A kultuszminiszter, városunk jelenlegi leg nagyobb jótevője 60.000 pengőt bocsátott a város rendelkezésére, hogy azzal megépítse a céljának immár meg nem felelő Kossuth Lajos-utcai népiskolát. Örvendetes esemény ez a miniszteri nagylelkűség, s Esztergom ezen a téren, sajnos, nincsen túlságosan elkényeztetve. Néhány évvel ezelőtt én voltam az, aki a helyi sajtóban bátor szóval rámutattam iskoláink botrányos állapotára. Nagy volt a felhördülés és igen magas helyen is azt mondták nekem, hogy elég jók azok az iskolák, s nem lehet arról szó, hogy a közel jövőben újakat, megfelelőbbeket építsünk. Hála Istennek, azóta nagyot fordult a világ, megváltoztak a nézetek s akadt egy magyar kultuszminiszter, aki lehetővé tette évtizedek mulasztásainak helyrehozatalát. Mégis, dacára annak, hogy azóta újabb isko Iák épültek vagy vannak épülőfélben, egyetlenegy iskolánk sincsen, amely a modern igényeknek teljesen megfelelő lenne. Ha összehasonlítjuk iskoláinkat más hasonló városok újabban épített iskoláival, azonnal látni fogjuk a roppant különbséget azok és a mi iskoláink között. Egy iskola építést gondos előkészítés, megfontolás után szokták megkezdeni. Ilynemű előkészítésnél szóhoz jut az a testület, amely építtet, amely tanít, a városrendező, az orvos stb., s a terveket a nagy közönség discussiója alá bocsátják, hogy azután leszűrődjék a legjobb megoldás. Sajnos, minálunk mindez másképen megy. Űj iskolát akarunk építeni mi is, amely legalább 50—100 évre szól. Azt gondolná az ember, hogy leg előbb a helyet választják meg megfontolt előrelátással. Nálunk azonban nem ez történik, hanem tervek készülnek egy alkalmatlan helyre, s bár tudjuk, hogy a rendelkezésre bocsájtott összegbői az iskolát jól megépíteni nem lehet, egyszerre olyan sürgős az építkezés, hogy még csak az il e*ékes bizottságok sem foglalhattak állast, már is a képviselőtestület elé vitték az ügyet, minden előkészítés nélkül. A kultuszminiszter úr az utóbbi időben számos cikket írt városszépítésről és a városok művészi rendezéséről. Ismerjük azt a nagyszabású művészi építkezést, ameiy Szegeden folyik az ő irányítása mellett. Csodálatos, hogy azoknak, akik az új iskolát olyképen akarják megépíteni, hogy azzal megszüntetnék városunk egyedüli nagy terét, amely parkozásra alkalmas, a legerősebb érvük az, hogy a miniszter a hősök szobra mögötti teret kötötte ki az építkezés helyéül. Nincsen tudomásom arról, hogy gróf Klebelsberg itt járt s megnézte volna a tekintetbe jövő telkeket; szent a meggyőződésem, hogy a miniszter élénken tiltakozna az ellen, hogy az ő nevével hozzanak kapcsolatba egy olyan tervet, amely egy teret szüntet meg, különösen olyan városban, ahol terek nincsenek, sőt az utcák is sikátor jellegűek. Kiknek a számára épül az új iskola? Azon városrészek gyermekei számára, amelyek a Kis Duna, Horánszky-uta, Petőfi utca ós a Szent léleki utak között terülnek el. Ha a térképre nézünk, első pillanatra látni fogjuk, hogy ezen feledésben levő városrészek központja nem a hősök terén van. Ennyit a központias fekvésről, a miniszteri kikötésről. Álmélkodva olvastam egy interjúban egy jó iskola feltételeinek két kemény pontokba tömörített elméletét. Ezek szerint: 1. könnyen megközelít hetŐnek kell lennie, 2. lehetőleg templom közelében álljon. Sem több, sem kevesebb. Nem tudom, ismeretes volt-e már ez az elmélet akkor, amidőn két év előtt a Németutcai új iskolát megépítettük, azon ben ez az új iskola pont ennek a két követelménynek nem nagyon felel meg, meg van azonban az az előnye, hogy a helyi Niagara-vízesés partján épült. Azonban van egy másik iskolának, a gimnázium, amely ugyan mindenképen megfelel, de van-e valaki, aki ezt az iskolát idea lisnak tartja ? Hogy a gimnázium ifjúsága a szabadban mozoghasson, napot és levegőt kapjon, elég távolra, a szigetre kell járnia, amely bizony elég sokszor van hetekig víz alatt s ott is egy nyilvános parkot szüntettek meg ennek a célnak érdekében. Máshol az iskolákat tágas udvarokkal látják el s nekem úgy tetszik, azoknak van igazuk, akik úgy építkeztek. Bizony a modern iskolaépítés újabban más törvényeket is ismer, mint a megközelíthetőség és a templom : tér, nap, levegő és ég is több kell többek között oda 1 Tiszteletben tartom mindenkinek a meggyőződését s mégis azt kell mondanom, hogy a felhozott sovány érvekkel szemben abszolút rosznak tartom a hősök terén való elhelye zést. De tovább megyek. Egyenesen bűn volna azt a teret beépíteni ahelyett, hogv oda a Hősök-ligetét helyeznék. Nem tartom magamat csalhatatlannak s nem is a magam véleménye ez, hanem minden olyan emberé, aki egy kissé foglalkozik a városépítéssel, város rendezéssel. De hogy bakot ne lőjjünk, hozzunk ide egy neves városrendező mérnököt s kérdezzük meg tőle, mit szól a tér beépítésének tervéhez s ha nem fog szörnyülködni annak hallatára, akkor mi valamennyien elássuk a harci bárdot, mert nem mindenáron és minden eszközzel győzni, csak meggyőzni akarunk 1 Más kérdés az, hogy vájjon miképen volna megoldható egy szebb, jobb és tágasabb elhelyezés pénzügyi része. Ha 160.000 pengőt tudtunk adni egy olyan építkezéshez, ami nem a mi tulajdonunk (amit egyébként helyesen tettünk), akkor bizony még ki fogjuk tudni szorítani azt a többköltséget, amelybe az alkalmasabb telek kerül. Nem tudom, honnan vették a 15.000 pengős öszzeget, de az én véleményem szerint az a terület nem kerülhet annyiba s van annak törvényes módja, hogy a túlcsigázott igények a kellő korlátok közé szoríttassanak. A város törzsvagyona sem csökken akkor, ha kevésbbé értékes ingatlanainkat egy új telekkel fölcsereijük. Természetes, hogy ma nincs itt az ideje új ingatlanok szerzésének, pedig mi újabban igen sok ingatlant szereztünk meg pénzért, miért nem adjuk el azokat, amelyekre szükségünk nincsen ? Nem szándékozom polemizálni a megszólaltatott vezető emberekkel, de mégis ezt vagyok bátor kérdezni: hát ha a Hősök térén építkezünk, ott nem kell járdát, csatornát stb. építenünk ? Kender-utcában lesz csatorna s jóval kevesebb járdaépítés is szükséges. Vagy nem kell kiköveznünk a Kender-utcát, ha a vasúti teherforgalmat a Simor János-u.ca felé akarjuk terelni, hogy némileg tehermentesítsük Kossuth Lajos-utcát? A polgármester azt kérdezi, mikor épül ki a Tábor-utca környéke ? Már nem is kell kiépülnie, mert a Hév. tisztviselőháza júniusig elkészül s már csak az új iskolára van szükség ós az a városrész úgyszólván teljesen készen van. Ne keverjük össze a népiskolai építkezést a gazdasági szakiskolával; az egészen más lapra tartozik és senki sem gondolta az új iskolával azt megoldani. Ha sikerül ilyen iskolát megszereznünk, azt majd a földmivelésügyi miniszter a maga szakközegeivel úgy és ott fogja létesíteni, amint az célravezető. Valamikor, midőn a Kossuth Lajosutcai laktanyát építették, a nép egészséges ösztöne azt követelte, hogy azt a Kenderfö deken építsék meg; olcsóbb letc volna, tágasabb is és ma nem kellene a laktanya előtt elmenőknek az alacsony ablakokba beleütközniök s a legénység intimebb életébe bepillantaniuk. Újra ilyen laktanya-építkezést akarnak csinálni, vagy ghettó iskolát, ahova bepréseljük a gyerekeinket ? Nem 1 Napot, levegőt, teret követelünk gyerekeink számára s ezért áldozatot is fogunk hozni, ha kell 1 I

Esztergomi Kereskedelmi I Társalat közleményei. A legájtatosabb, a legszebb ünnep beköszönése előtt a szeretet és béke gyönyörű jelszavával üdvözöljük a mi hű olvasó közönségünket. Amióta új vezetőségünk felfrissült munkakedvvel törekszik a társu at erkölcsi és anyagi javait felgyarapítani, elhal moznak minket gratulációkkal és lel kes tagjaiok kitartásra és a szüksé ges türelemre buzdítanaR minket Erre a kitartásra, a legteljesebb szo lidaritásra nélkülözhetetlen szüksége is van a társulatnak, mert akadnak szerencsére szórványosan olyan egyének is, akik a háttérben az alelnököket egymás ellen akarják hangolni, soha fel nem robbanó aknákat helyeznek el egymásután, mert csodálatos módon képtelenek megérteni azt, hogy vállalkozhassanak emberek egyetértő, vállvetett munkára, minden hátsó gondolat és titkos cél nélkül. Már pedig ez így van. Rejtett célunk nincs, de nyilt és határozott törekvésünk az, hogy társulatunk fejlődjön, naggyá váljon és hasznára szolgáljon a köznek. Megértő módon Wildensteinsegen porosz dioszen • 50 kg-os plombált zsákokban és aprított 25 kg-os zsákokban ff nnánrl OáfflflAI* > — evárav Ir^tnánw iii<?ifa házhoz szállítva juta- liUIlUIU palIUUI DAM Ha ACUluu j lUallCl nyosan beszerezhető tarifa es szénkereskedonai. Tel. 101