Esztergom és Vidéke, 1928

1928-09-08 / 72.szám

^ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP • M Sterketztöiég ét kiadóhivatal t Sitaor János nie« 18—20., Ffamnkatára: VITAL ISTVÁN. Előfizetési ára : egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám hova a lap isellemi részét illető közlemények, tovább* LaptaUjdonos és felelős szerkesztő i ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) az előfizetési t hirdetett dijak ttb. küldendők. Telefon 21. LAISZKY KÁZMÉR 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Ipari kérdések. irta: Temple Rezső ny. h. államtitkár, orsz. gyűl. képviseld. A gyár- és kézműiparnak, ha jövője a lelkén fekszik legközelebbi célkitűzése a mun kasok jóléte és a racionálás lehet. Munkás jólét! Ha visszagondolok arra az időre, mikor két napon keresztül Essenben Kruppnak voltam a vendége, nem a nagyszerűen berendezett gyár, a „Hammer Fritz", vagy a „

Bessemer Metall" ragadták meg lelkemet, hanem az az élmény, amelyben künn a hegyoldalban a fenyvesek között kastélyszerü épületben együtt ebédeltem az öreg elaggot munkásokkal. Csupa megelégedett piros-pozsgás arcú, tiszteletreméltó ősz ember, fehéren teritett asztal mellett, kedélyes beszélgetéssel fogyasztotta velem a kalóriára kiszámított ételeket. Ezt itthon senki sem kívánja az ipartői, de joggal megkövetelhetjük tőle, hogy bánjék jól azzal a munkással, hogy ez abban a gyárban jól érezze magát és akkor jobb propagálót, támaszt, mint a saját „Esztergom és Vidéke" tárcija. Magányban. Holdvilágos csendes nyári éjjelen Miért nem lehetsz te velem ? Falevél se rezzen, mesélni kezd a csend Csókról szerelemről himnuszokat zeng. Itt ülök magámban, fájón, egyedül A lelkem tehozzád vágyva repül Körülleng mint a szellő, mint fényes holdA boldogság tőlem most messze jár. [sugár Hallgatom remeg ve. Miért nem vagy velem ? Meséjét együtt hallgatnánk csendesen Fejemet álmodón öledbe hajtanám De csak magam vagyok s a csend meséje fáj. Lantos diák. Cigány a rádión. Úgy mondom el, ahogyan hallottam ezt a megható történetet. Nekem könnyet csalt a szemembe és higyjék munkását, nem fog találni sehol. A racionálást saját jól felfogott érdekében úgy a nagy-, mint a közép- és kis-iparban keresztül kell vinni* A gyárban a régi elavult gépeket ki kell cserélni, be kell vezetni a szénmegtakarító készüléket, akönyvvezetést modernizálni, más szóval nemcsak a technika vívmányaival, de a szerves, tervszerű rend keresztülvitelével kell racionálni, mert ha lemaradnak, versenyképességükben azt soha nem fogják tudni pótolni. A kis- és közép-iparban is racionálni kell. Meg kell állapítani az önköltségi árat mert ennek pontos ismerete nélkül nem lehet megindulni. Munkaidőbeosztás, anya^raktárcsökkentés, normák és típusok felállítása, anyagvizsgálat, racionált szerszámok és kisgépek alkalmazandók. A tanoncokat pedig pszichotechnikai módszerek segítségével kell kiválogatni. És végül, ami nélkül ma senki, egyetlen pályán sem tud boldogulni, a specializálódás. Budapest jövőjét sem az el, hogy abban a szomorú virágos kertben, melyet nekünk Trianon jelent, maradandóbb virág minden népgyűlési szónoklatok maszlagénálA pesti hotel éttermében édes-bús magyar nótákat játszott a cigány és én megkérdeztem hazulról, a kiskárpátok aljából jött barátomat: — De rádión csak hallgattatok cigánymuzsikát ? * — Igen — sóhajtotta. — Józsi bácsinak is ez volt az egyetlen szórakozása utolsó esztendejében . . . Egy darabig hallgattunk mind a ketten. Józsi bácsira gondoltunk, aki két hónapja halt meg és sóhajtottunk egy búsat. Aztán barátom elkezdett mesélni: — Tudod, tíz év óta, hogy úgy belerúgtak a mi szép magyar életünkbe, Józsi bácsi úgy élt, mintha élő halott volna. Ki nem mozdult házából, egy-két magyaron kívül senkit se engedett magához és ha idegen mert hozzá befurakodni, a kutyát uszította rá. Régi könyvei között élte öregsége napjait, esténkint pedig jó magyar bor multaterőltetett idegenforgalomban, de a specializálódásban látom. Ha olyan vezető cikkeket tudunk itt előállítani, amelyek ide vonzzák az idegent, akkor az visszavisszajön, mint ahogy visszamegy Parisba és a Riviérára. Budapest predesztinálva van a csinossággal,divatcikkekel hódítani. A magyar férfi- és nőiszabóipar, a cipőipar gócpontot teremthet itt. Szebb, jobb cipőt sehol sem láttam mint a magyart. Divatgócpontot kell teremteni és ha az erdélyi menyecske, pancsovai asszonyka, vagy kassai földbirtokosné látja, hogy ízlésének megfelelő divatos ruhát cipőt kap olcsó pénzen Budapesten, nem kell azt visszaédesgetni; visszajön az magától. Ennek előfeltétele adva van kézműipari munkásainknak istenáldotta könnyű kezében, csak rámutatok a magyar borbély, pincér világszerte ismert ügyességére és vállalkozó kereskedőink nagystilüségében. Amint a német munkás a nehéz iparra van teremtve, úgy a mienk a könnyű indusztriára. Ezzel számolni kell és ilyen arányban kell támogatni az ipart. Nem az idegenforgalomban látom idéző mámorával feledtette bánatát. Villanyt vezettek a faluba, neki nem kellett. Semmit sem fogadott el, amit nem magyar kéz nyújtott feléje. Egy idegen vigéc rádiót kínált neki. Kidobta. Pedig mi akkor már jó ideje lestük rajta a magyar szót: Halló, itt rádió — Budapesti... Mondó gattam neki: — Józsi bácsi, tegnap este a Magyari húzott nekünk a vacsorához 1 . . . Nem hitte el. De egyszer mégis eljött hozzánk meghallgatni. — Felragyogott a szeme, amikor kisírt a hegedűszó a hangszóróból: Fé telek a széltől, Eső napsugártól, Fé tem a te szerelmedet Az elhervadástól. Fenékig hajtott egy pohár bort. Nevetett a boldogságtól, aztán egy könny szökött a szemébe, énekelt a cigány muzsikára és úgy örült, hogy sírt, keservesen sírt, mint egy kisfiú. — Engem másnap Pozsonyba küldött: — Ha magyar boltban tudsz én Budapest jövőjét, hanem abban, hogy az idegen itt jól érezze magát. Ha itt megadunk neki útban, gyorsvasútban és szállodában minden kényelmet, akkor az vissza-visszatér és a mi középosztályunknak és munkásainknak kenyeret adunk ezáltal. Ez legyen a cél, az ilyen irányú kiadások pedig feltétlenül meghozzák a maguk kamatjukat. A kézműiparosainknak nagy sérelme a jogosulatlan iparűzés, az úgynevezett kontárkérdés. A kézműiparosok egyik lapja nemrégiben ezeket írta: „Az országgyűlési képviselők ipari blokkja szemfényvesztés, sőt ha megalakulna a parlamentben az óceánrepülők, vagy akár a gittrágók blokkja, azokba talán ép úgy belépnének, mint ahogy az ipari blokkba." Kritika és kritika között, hang és hang között különbség van. Nem is akarok személyesen sem itt, sem sehol másutt a szemfényvesztés vádja ellen védekezni, de azt hiszen és ebben bizonnyára az ország egész iparossága osztja felfogásomat, hogyha nyolcvan országgyűlési képviselő egy ipari ilyet venni, hozd el, akármibe kerül — mondta. És akkortól, ha cigány szólt a rádión, Jóska bácsi odaült a hangszóró elé. Bort tett az asztalra, szivarokat; pénztárcáját megrakta százszokolosokkal, ivott, szivarozott és ahány sziveszerinti nótát húzott a cigány, annyi százast dobott a nótáért a rádió felé. És amikor csordultig telt meg a szive nótával, bor ral, sokszor mondogatta, hogy bárcsak akkor szólna itt a cigánymuzsika, amikor temetik. Barátom szemében köny csillogott. Körülöttünk a pesti étteremben nem értették, hogy mi sírnivalója lehet. Búsan folytatta: — Teljesült a vágya. Délután négykor volt a temetése. Cigány játszott a rádióban. A pap imája után bekapcsoltuk. Az öreg harang kongott és a cigánymuzsika jódarabig elkísérte Jóska bácsit, akit négy fekete ló vitt ki a temetőbe. Simándi Béla. tsr SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülköző, konyha- és kenyérruha, házi szövött Pelczmann Lászlóná Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtat! k