Esztergom és Vidéke, 1928

1928-08-02 / 61.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IBBIELEIIK 1I1DEI VASABIAP ES CSÜTÖBTÖKÖa Szerkesztőség és kiadóhivatal i Simor JAnos-utca 18—20., kova a lap szellemi részét Illető közlemények, továbbá aa előfizetési • hirdetési dilak itb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. LaptnUjdonOi ét felelő* szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy bóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám Ara hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. •'• •«•" Benes, a közvetítő. Egyik berlini lap olyan hirt közöl, amin azok, akik lapot olvasnak s még inkább, akik politikát csinálnak, megütköznek, hogy ilyen is lehet­séges. Airól van szó, hogy Benes Eduárd a minden lében szivesen kanál cseh külügyminiszter most ajánlkozik köz­vetítőnek. Közvetítői szerepet vállal­na a magyar-román optánsperben. Ismeretes, hogy a magyar kormány válaszában nem zárkózott el az elől, hogy a népszövetségi tanácsnak egy független tagja közvetítőül mű­ködjék közre a tárgyalásoknál. Nos hát, most jelentkezik felnyújtott ujjal az utazó diplomáciai stréber, Benes. ő hajlandó közvetíteni. Nem rossz nyári vicc ez az ajánl­kozás ? Benes Magyarország ügyé­ben közvetítő ... Olyan valaki, aki nek feladatához első és legfontosabb alapfeltétele a pártatlanság. Ugyan bizony ki hinné ennek a benesi neutrális talárnak, amit volt bátor­sága magára ölteni s a világ felé tetszelegni benne, hogy íme a cseh külügyminiszter pártatlan szerepet is hajlandó vállalni. Nézzük csak meg, hogy áll a dolog? Ugyebár Benes Eduárd a kisan­tant apja és keresztapja. A kisantant tagja Románia is, amely nagyon is érdekelve van az optánsügyben. Ezek nem vitatható tények. Már most Benesnek ki hiszi el, hogy pártatlanságra még csak gondol ni is merne, amikor Romániát annyira szereti, hogy minden egyes alka­lommal, mikor erre módja van, Romániát, mint a kisantant egyik sarkpillérét dicséri. A hir azt is tudni véli, hogy a közvetítés szolgálatá­nak felajánlása érdekében már lépé­seket is tett Benes a népszövet­ségnél. Hát teljes a groteszk fabula, a kecske szeretetteljesen azt mondja a kertésznek: Kedves kertész, nézd csak, nem tudjátok megőrizni a káposztát, légy egészen nyugodt, ismered az én önzetlenségemet, bízd rám a káposztát. Roppant kíváncsiak vagyunk, mit szól majd ehhez a Népszövetség? Nem fognak-e a jóságosan halaszt­gató genfi notabilitások egymásra nézni s azt mondani: Na igazán kedves ez a Benes, nyári szórakoz­tatásunkról is gondoskodik. Olyano­kat mond nekünk, hogy igazán szokatlan élvezetben részesiti a momentán eseménynélküli világot, mikor mint közvetítő ajánlkozik. Ezeken túl nekünk, érdekelteknek is van szavunk a Benes ajánlkozá­sára. Akármennyire is „békülékeny nek" mutatkozott a cseh kormány legutóbb is, amikor a magyar diplo­mákat nem nosztrifikálja többet s lapokat tiltat be a Felvidéken, az eddig követett politikájához híven és következetesen, egyszerűen és udvariasan az a válaszunk, köszön­jük, de nem kérünk Benesből, mint közvetítőből. Tudjuk, hogy Benes már vállalkozott ilyen szerepre, amikor a leszerelési konferenciáján játszotta a jószándékú közvetítőt, csak azért, hogy Csehország minél nagyobb mértékben terjeszthesse ki a Skoda fegyvermüvek gyártási technikáját s minél több fegyvert tudjon szállítani Kínába a komunis­táknak. A mi feleletünk egyszerű és rövid. Nem engedjük ügyünket elüttetni az egyetlen illetékes birói fórumtól, a nemzetközi bíráskodástól. Nem fogadhatjuk el az ügy komolysága és elvi fontossága érdekében Benes közvetítését, mert mit szólna a világ a pártatlanság kérdéséhez, ha a Románia oldalán álló Benes adna netalán „szakvéleményt és párat­lan" megoldási modust az optáns­perben? Nevetne s legyintene és a Népszövetséget nem tekintené olyan komoly világszervnek, ahogy azt létrejöttekor az alapokmány meg­jelölte, ha ennek az ajánlatnak egy pillanatig is helyet adna. Az igazság keresésében egyene­seknek és hajthatatlanoknak kell lenni, nem engedhetjük meg, hogy kecskét engedjenek a káposztás kertbe, vagy farkasokra bízzák a bárányok őrzését. Y. Városi közgyűlés. Szombaton, rekkenő hőségben vá­rosi közgyűlés volt. A szaharai hő­ségnek, vagy a közügyek iránti rész­vétlenségnek tudható be, hogy az ülés megnyitásakor összesen 10 kép­viselő volt jelen. Úgy nézett ki a közgyűlési terem, mintha ország­gyűlés volna / Csak a tárgyalás fo­lyamán és vége felé emelkedett húszra a képviselők száma. A tárgysorozat 30 pontból állott. Az első pontnál tudomásul vették, hogy az Esztergomi Takarékpénztár Rt. virilis jogának gyakorlásával Reusz Ferencet bízta meg. A máso­dik pontnak tárgyalására azonban nem került sor. Le kellett venni a napirendről, mert nem volt előké­szítve. Kesztölc—Dorog—Esztergom autóbusz-járat iparengedélyéről lett volna szó. Lapunkban is ismertetett kórház­kiegészitéseül szolgálandó Kolos-kór­ház melletti Csikós féle háznak meg­vétele volt harmadik pontul felvéve. Úgy a kórház-bizottság, mint a ta nács javasolta a ház megvételét. A városnak tulajdonképen egyelőre csak garantálnia kell a 38.000 pengő vé­telárat, mert a Simor-kórház kikap­csolásával mintegy 20.000 P. évi megtakarítás érhető el, amely ösz­szeg három év alatt amortizálja a vitelárat. A képviselőtestület egyhan­gúlag fogadta el a javaslatot. A kór­ház vízdíjhátralékát is meghagyta a közgyűlés, hogy azt a kórház javult viszonyok beálltával utólag fizeti meg. Egyhangúlag és felszólalás nélkül elfogadták a pénzügyi bizottság azon javaslatát, mely szerint a Szent Vince-rendi irgalmas apácáktól a vá­rosnak a Szent János-utca és ott kisajátított házak fejében átengedett Ferenc József út 53—55. sz házakat az apácák becsáron visszavásárolják. Lévén a két ház összbecsértéke 23.000 P. Az 55. sz. kisebb házat kötelesek a vevők lebontatni és az utcai falat a szabályozási vonalon meghúzni. Az idei Szent István-napi ünnep­ségek költségeire 400 pengőt enge­délyezett a közgyűlés. Elrendelte ezenkívül, hogy a költségvetésbe álllandóan 1000 pengőt állítson be a számvevőség. Ugyancsak felszólalás nélkül sza­vazta meg a közgyűlés a város 1928. évi pótköltségvetését. A város rendes költségvetése 1,531.414 P 9 fillért tett ki. Az időközben beállott szükségletek 59.589 P 99 fillért igé­nyelnek még. Igy tehát a városnak 1928. évi költségvetése 1,291.004 P 8 fillért tesz ki, ami az 50 %-os pótadón belül nyer fedezetet. Megszavazott a közgyűlés a köz­igazgatási egyetemi tanszékre három évi 80 pengős hozzájárulást. Hely­benhagyott 4 házhelyátruházást, tö­rölni rendelte Enovics István bolgár kertész fennmaradt mintegy 320 P bérhátralékát és fedezet hiányában ez alkalommal sajnálattal utasította el az Ehe se^élykérelmót. Két városi tisztviselő és egy alkal­mazott fizetési előleg iránti kérelme is fel volt véve a tárgysorozatba, amit a pénzügyi bizottság elutasítani javasolt. Mátéffy Viktor bizottsági tag pártoló, igazságos és méltányos érveinek felsorakoztatása után a köz­gyűlés megadta az előleget. Ugyan­csak megadott Iván Lajosnénak is 30 P temetési segélyt is. Tudomásul vett még a közgyűlés elnöki bejelentés alapján öt fegyelmi ügyet és néhány illetőségi bejelen­tést s ezzel 30 perc alatt végzett a 30 pontos tárgysorozattal. I HÍREK. I Dr. Serédi Jusztinián bibornok­hercegprimás az elmúlt héten sop­ronmegyei Röjtökről Zalaapátiba és Celldömölkre utazott, hol megláto­gatta bencés rendtársait. Szombaton somogymegyei Csórra ment, hol gróf Somssich József ny. külügymi­niszter, volt vatikáni követ vendége. Uj tiszteletbeli kanonokok. Dr. Serédi Jusztinián bibornok-herceg­primás Répás József budapesti köz­ponti szemináriumi alkormányzót, dr. Szokolay Antal budapest-újlaki es­peres-plébánost és Márton István drégelypalánki esperes-plébánost az esztergomi székesfőkáptalan tiszte­letbeli kanonokjaivá nevezte ki. Ezüstmise. Saly László dr. pá­pai kamarás, a budapesti központi papnevelő-intézet tanulmányi felü­gyelője, egyetemi tanárhelyettes, az elmúlt héten mondotta ezüstmiséjét Mariacellben. Manuduktora Ernszt Sándor dr. pápai prelátus, ország­gyűlési képviselő, a közp. papnevelő­intézet rektora volt. Halálozás. Vályi Istvánné, szül. Lajer Mária f. hó 29-én 45 éves ko­rában hosszas szenvedés után el­hunyt. Temetése f. hó 31-én volt a belvárosi temetőben. — özv. Me­szes Ferencné szül. Sindler Mária, életének 63-ik évében f. hó 27-én hosszas szenvedés után elhunyt. Díszpolgárnak választották a hercegprímást. Csór község dr. Serédi Jusztinián bibomok-hercegpri­mást ünnepélyes külsőségek között díszpolgárává választotta. Vízivárosi búcsú. A Lojolai Sz. Ignác tiszteletére épült vízivárosi plébánia-templom búcsúját egyházi ünnepségekkel vasárnap, mint a Szent Ignác ünnepét követő vasár­napon tartják meg. Magán az ünnep napján, július 31-én énekes sz. mise és litánia volt. Vasárnap 8 órakor Szentség-kitétellel énekes szentmise, fél 11 órakor segédlettel ünnepi nagy mise s prédikáció, délután 4 órakor litánia lesz. Szent Ignác rítusa sze­rint a vízszentelés a szombati ő órai litánia előtt van. Egy ifjú halála. Szombaton egy ritka lelkű, érzelmeiben mintaifjú kezéből esett ki a szerszám. Farkas István bádogossegéd munkaközben Ferenc József-út egyik házáról le­esett, koponyatörést szenvedett. Alig szállították be a kórházba, meghalt. Farkas ámbár már eleget tett levente­kötelezettségének, mint pártolótag tovább is kötelékében maradt. Saját irredenta költeményeinek elszavalá­sával nem egyszer buzdította bajtár­sait, lelkesítette a hallgató közönsé­get. Jaksics Aladár testnevelési ta­nácsnok meleg búcsúszóval hívta temetésre a leventéket, akik meg is jelentek nagyszámban hétfőn a szent­györgymezói temetőben. Szinte meg­lepő részvét kísérte utolsó útjára a derék ifjút, akinek gyermekkorától «a- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül­I , köző, konyha- és kenyérruha, Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatík

Next

/
Oldalképek
Tartalom