Esztergom és Vidéke, 1928

1928-01-19 / 6.szám

Vaszary Kolos egyetlen vagyona, balatonfüredi villája nem lesz elégséges a hitelezők kielégítésére s ez napokon belül oda fog vezetni, hogy Vaszary Kolosnak, az ország hercegprímásának csődöt kell kérni önmaga ellen, mert különben ezt hitelezői tennék meg, olyan lehetőség volt, amit az akkori miniszteri biztos és kultuszkormány nem elhárítani, hanem elérni törekedett. S ez, a magyar katholicismusra megrázó esemény bekövetkezik, ha nincs Kohl Medárd. Ő nem várta be a birói döntéseket, ki felel az érseki uradalom tartozásaiért, a javadalmas-e, vagy a javadalom (amelyet utóbb a bíróságok Vaszary Kolos javára döntötte el) hanem midőn a helyzet kritikussá vált, saját vagyonából és javarészt egyedül általa kölcsön felvett összegekből az érseki uradalom és főpásztora ellen támasztott öszszes követeléseket közel félmillió arany koronával teljesen kifizette. Vaszary Kolos békéjét azonban ezzel még nem biztosította. A minisztérium azon nem őszinte és eltévelyedett indokolással, nehogy a hitelezők Vaszary Kolosnak az uradalomtól járó 120.000 koronás évjáradékát foglalás alá vegyék, amely indok azért is mesterkélt volt, mert Kohl Medárd minden hitelezőt kifizetett, Vaszary Kolos járadékát évi 60.000 koronára szállította le. Az igazi indok természetesen nem ez volt, hanem egyrészt az, hogy e határozattal is úgy állítsák Vaszary Kolost a nyilvánosság elé, mint aki teljes eladósodása miatt megérdemelte lemondatását, másrészt, hogy ezen lefoglalt összegekben is fedezet teremtsenek a javadalomban véleményük szerint okvetlenül felmerülendő hiányokra.* És e hiányok a minszteri biztos kezén nőttön nőttek. Sem a jogra, sem a méltányosságra, sem a szivre, sem azon időben hasonló körülmények között lemondott Kohn olmützi érsek jogi helyzetére való appelálások nem voltak alkalmasak arra, hogy a kultuszkormány a javadalom-átadás büntető jellegű irányát feladja, Vaszary Kolosnak békéjét megóvja. A javadalom-átadás hatalmas jogi munkáját a győri ügyvédi kamara elnöke, a nagyhírű jogász, Ziskay Antal látta el, de jogi érvelései éveken át meddők maradtak. Vaszary igazát elérte ott, ahol a jogi kérdéseket bíróságok elé lehetett vinni, de mindenütt vesztes lett, ahol a jogot a hatalom döntötte el. És bár meg lett volna a lehetősége annak, hogy több nagyjelentőségű kérdés a bíróság elé vitessék, Kohl Medárd az egyház és főpásztorainak erkölcsi méltósága indokából inkább eltűrte a legnagyobb jogtalanságokat, de az egyház tekintélyére sérelmes ügyeket nem engedett a bíróság elé vinni. És ennek dacára a támadások éle, a megszégyenítő bírálatok, a felelősség hangoztatása, azt lehet mondani éveken át nem szűnő erővel csak Kohl Medárd személye ellen irányult. A javadalom-átadás hivatalos jegyzőkönyvei arról tesznek tanúságot, hogy azokat a nagyértékű beruházásokat, amelyekkel Vaszary Kolos javadalmát a íundus instructus megváltása, óriási területek ármentesítése, épületekbe való beruházások stb. fejében gazdagította, mind nem írták az ő javára, — ellenben különböző épületek és templomok restaurálása címén viszont irreális összegekkel megterhelték. Hogy csak egy kis tételt említsünk, ami naponkint a mi szemünk előtt van, a vízivárosi templom javítására 1913-ban 4675 aranykoronával terhelték Vaszary Kolost, pedig arra azóta, tehát 15 éve sem költötték rá ezt az összeget. Könnyű elképzelni, hogy hasonlóan elbírálva az akkor még hatalmas uradalom mindén épületét és kegyúri plébániáját, mily könnyű volt óriási „károkozásokat" kihozni Vaszary Kolos terhére. De így azután mégis csak kijöttek a hiányok. Kellett, hogy kijöjjenek, mert a közvélemény a háború lázas izgalmaiban is érdeklődött aziránt, mi is van Vaszary Kolos igazával ? Még a javadalom átadás be sem fejeződött, a minisztérium 800 ezer aranykorona erejéig biztosítási végrehajtást kért Vaszary Kolos ellen. Éz időben a bibornok Kohl Medárddal együtt balatonfüredi villájában élt évi 60.000 koronás járadékából, megosztva kenyerét, fáját, zsírját az éhező sebesült harctéri katonákkal. Kohl Medárd magasabb erkölcsi szempontból nem engedte meg, hogy a végrehajtás elrendelése ellen jogorvoslat vétessék igénybe, pedig ez absolut sikerrel kecsegtetett. S ennek eredménye az volt, hogy nem csak a balatonfüredi villa vétetett foglalás alá, hanem eljöttek lefoglalni a villa ingó berendezését. Kohl Medárd azt kérte, hogy legalább hagyják mentesen azt a szobát, ahol Vaszary Kolos pihent, hogy a tragikus eseményt az agg bibornok előtt pillanatnyilag titkolni lehessen. A kiküldötteknek azonban más utasításuk volt, a keserűség poharát fenékig ki kellett inni, Vaszary Kolos előtt Kohl Medárdnak fel kellett tárni a szomszédos szobában foglalatoskodó urak jövetelének igazi célját és el kellett hagynia szobáját, hogy a foglalás azon egy szobában is megtörténhessék. Az agg bibornok Kohl Medárddal együtt szűnni nem tudó kínos zokogásra fakadt a megaláztatás ezen nem remélt mertekére. És ezzel a megrobáltatások elérték csúcspontjukat. Vaszary Kolos nem sokkal ezután meghalt. Ingó vagyonát elárverezték s abból minden követelés kikerült. Sírkövére részben azt íratta, amit a száműzött VII. Gergely pápa: „Sze* Nagy figyelemre érdemes azon felirattervezet, amelyben a bibornok e járadéklsfcglalás ellen Őfelségénél tiltakozását akarta kifejezni, ám e felirat a közbejött háború miatt nem került Őfelsége elé. E feliratban a bibornok a következőket írja járadéka lefoglalását illetőleg: „Nem ktrülte el figyelmemet Nagyméltóságú m. kir. Kultuszminiszter úr átiratának azon része, amely az egész 120.000 korona járadéknak lefoglalását s utóbb mégis 60.000 korona összeg folyósítását azzal indokolja, hogy a '..itelezők egész raja támadt ellenem s így nehogy ezek zaklatásának legyek kitéve, indokoltnak mutatkozott a magánhitelezőket megelőzendő, az egész járadékot a* Érsekség javára lefoglalni s abból nekem utóbb mégis 60.000 koronát folyósítani. Mindenkor, de különösen jelen helyzetemben, midőn meghurcolva állok a magyar katholicismus színe előtt s midőn idegennek érzem magam csekély javaimban, amelyek körülvesznek, vigasztaló törődött lelkemnek, bárkinek aggódása sorsomért. Mégis lelkem egész erejevei s erkölcsi értékem egész teljességével kell tilakoznom Nagyméltósagod soraiban megnyilatkozó szavak s intentiók e!hn. Nem fer össze az Érsekség erkölcsi helyzetével, én pedig óvást emelek az ellen, hogy magánhitelezők anyagi károsításával jussak anyagi előnyökhöz. Ha vannak magánhitelezőim, úgy azok vigyék el mindenemet, amim van. Követelésük nem lesz «aklatas, csak a jog érvényesíése. Az ellen, nogjr a magánhitelezők elől valamely kerülő úton bármi is javamra biztosíttassék, — mint a büntető törvénybe és a jó erkölcsbe ütköző cselekmény ellen kifejezetten tiltakoznom kell. E helyt nem em'ithető ó császári és apostoli kir. Felsége felelőtlen személye, — de Nagyméltóságod bölcseségéről sem szabad feltételeznem, hog/ akár az Érsekség, akár az én érdekemben bármit is elvonjon a magánhitelezők elől. Ezért a hozott határozatnak e tárgyban írt sorait olybá kell tekintenem, amelynek hordereje s kellő jogi jelentősége nem került megfontolt bírálat alá ismételten hangsúlyozom; nem akarok kitérni magánhitelezők jogos követelései elől s ha mégis ezzel a célzattal hozatott meg O császári ós apostoli Felsége közölt elhatározása, folyamodom Nagyméltóságodhoz a hozott rendelkezés nyombani félretételéért, mert szerzetesi s egyben bibornoki méltóságom s legjobb lelkiismeretem nem engedi, hogy tudomásán legyek egy engem érintő olyan kormányhatósagi elhatározásnak, amely valamit is a hitelezők megkárosítása révén kivan javamra biztosítani. Nagyméltóságod a magánhitelezők raját emlegetvén, teljesen eladósodottnak állítja oda személyemet. Úgy, mintha váltóimmal lennének telve a bankok, mintha uzsorások kezei közt volnék pazarló, könnyelmű életmódom folytán. Nekem nincsenek magánhitelezőim és adósságaim, ellenem még ozy hitelező sem vezetett végrehajtást. A javadalom-átadás kezdetén jogi vita volt, hogy az Érsekség gazdasági ügyeinek viteléből eredő tartozások az én tartozásaim vagy az Érsekségéi ? Ma már több coicret ügyben birói i életek mentettek fel saját személyemben ilynemű követelések alól és állapi'ották meg, hogy az ily, a gazdálkodás menetéből eredő tartozások nem az én személyes tartozásaim, hanem az Esztergomi Érsekség, mint külön jogi személy tartozásai. Nekem egy hitelezőm van : ez az Esztergomi Érsekség; több hitelezőm nincs. Ha ez egy hitelezőmnél van, illetve lesz követelni való, mert hisz ez még nem problematikus, úgy ez elveheti magánvagyonomat, de nem a járadékomat, amelyet a helyzet teljes ismeretében részemre ugyanezen jogi személy biztosított." rettem az igazságot, gyűlöltem a hamisságot, ezért halok meg számkivetésben." De csak részben, mert az ő sírkövén csak ez áll: „Szerettem az igazságot .. ." A többit e nagy mondatból elhallgatta s ez elhallgatott egy pár szó az egyetlen vádirat, amit a nagy bibornok megalázóira halála utánra hátrahagyott. Kohl Medárd pedig hazajött Esztergomba. Itt elt azóta szótlanul, észrevétlenül, mint egy szerzetes. Élt egyházi hivatásának, különösen az egyházi törvénykezésnek. Kevés embert találnánk Esztergomban, aki látta őt lenn a városban. Gonnolkodasában. cselekedetében, a dolgok, események, emberek megítélésében, egész környezetében volt valami magas nagyúri, nem utánozható eredeti Karakterisztikus. Háza mindig nyitva volt jövevényeknek, ahol magas méltóságok s egyszerű emberek egyaránt valami kifejezhetlen nemes vendéglátásra találtak. Okos, értelmes arcából mindenkire a szeretet, a nemesség, a tiszta élet ragyogása, a tökéletes harmónia sugárzott. De e sorok írója tudja, hogy az átélt sorscsapásokat és megalázásokat nem tudta lelejtni. Az élet eseményeinek túlságosan nyugodt megítélésében arca és kedélye csak akkor ragyogott fel,,amidőn Őszentsége Serédi Jusztiniánt biboros-ersekké kinevezte. E perctői fogva permanens öröm és megnyugvás töltötte el lelkét. Orvosa és környezete azt mondják, hogy ez a nyugalom sugárzott le arcáról lete utolsó percében is. Isten akaratában vetett megnyugvással fogadta a halált, mint élte minden eseményét. Elmúlása dr. Serédi Jusztinian bibornok, hercegprímás diadaiútjának nyilván első szomorú állomása. Gróh József. Alig féléve, hogy a káptalani házak fekete gyászzászlódiszt öltőitek amikor Csernoch János dr. bíboros hercegprímás örökre lehunyta szemét. Ma amikor a városházán nemzeti zászlók lengtek, üdvözölvén az új hecegprimást, hirtelen gyász csapott le: váratlanul meghalt dr. Kohl Medárd felszentelt püspök épen akkor, amikor volt rendársát várta magafeletti méíLóságba. Még jelen volt az új bíboros hercegprímás püspökké törtónt szentelésén, de már a halál ott leselkedett mögötte, hogy váratlanul sújtson le az egykori főapáti, majd későbben hercegprimási életmentő titkárra, samosatai felszentelt püspökre. Már a" Vatikánban rosszul lett annyira, hogy el is ájult. Azonnal útnak indult hazafelé. Nagykanizsán ismét rosszul lett. Idehaza újból szélhűdés érte s vasárnap hajnalban visszadta nemes lelkét teretőjének, hogy örökre egyesüljön két hercegprímásával, akiknek segédpüspöke volt. nemzeti zászló rajttal már 8 pengőért Virág és Szánténál!