Esztergom és Vidéke, 1928

1928-06-03 / 45.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IE6IELEIIK HIIDEI VASAMAP ÉS 0SŰTÖRTÖKÖ5. Iterketttőtég ét kiadóhivatal i Simor Jánot utet 18—20., kova a lap Melle»! részét illető közlemények, továbbá u előfitetéti t hirdetett díjak ttb. küldendők. Teleion 21. Főmunkatárs: VITAL ISTVÄN. Laptnlajdonoa e* felelőt «zerkesztö i LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. I TRIANON 1ÚN. 4. | Nyolcadik évforduló. Nyolcadik évfordulója annak a szomorú magyar történelemben is példátlan feketeségű gyásznapnak, mikor aláirtak a kényszerszülte békeszerződést, mely a régi ezredéves Magyarország háromnegyedrészét letépte testünkről, mely a 18 millió magyar polgárból csak 9 milliót hagyott meg meg magyarnak. Trianon napja maró és égető fájdalmaknak és sebeknek felujulása és állandó elkeseredésnek kútforrása kell, hogy legyen. És ennek a felmérhetetlen gyásznapnak emléke nem él úgy, ahogy élnie kellene. Mintha megtompult volna a keserűség, megszürkült volna a gyászfeketeség és hegednének a sajgó sebek. Pedig ennek a napnak éjfeketének és kínokkal teljesnek kell lenni s nyomán minden napnak csak örömtelen, szürke hétköznapnak mindaddig, míg a trianoni kényszerbéke pontjai fennállanak. Legyen ez a nap a néma gyász napja minden magyarok számára. Adjunk úgy kifejezést ennek a sötét gyásznapnak, mint ahogy családi gyászunk nak szoktunk kifejezést adni. Minden magyar férfi viseljen e napon gyászkarszalagot esetleg egy fehér kivarrott T betűvel. Minden nő viseljen gyászszalagot ruhájára tűzve. Mindenki vessen le magáról minden ékszert. Mindenki viseljen minél egyszerűbb, színtelenebb ruhát. Senki se vegyen részt zajos mulatságban és vidám szórakozásban. És amikor d. u. 4 órakor megszólalnak az összes harangok, álljunk meg mindnyájan munkánkban csak egy percre és mindenki imádkozza el magában az elszánt magyar élniakarás fájdalmas imáját s gondoljunk a feltámadásra. Legyen ez a nap a magunkbaszállás és a megfeszített munka napja. Legyen ünnep, melynek súlyát lelkünk viseli. *mw "•»'"••""• ">*&k Tisztelet a hősök emlékének. Többször hallottuk azt a panaszt, hogy a közönség nem adja meg a hősök emlékének az azt megillető tiszteletet. Szóba került ez az iskolaszék gyűlésén, a katonaságnál is szigorú rendelet adatott ki erre vovoatkozólag; továbbá az iskolákban és a levente-oktatásban is figyelmeztetik az ifjúságot e kötelességre; legújabban pedig a hősök emlékünnepén, május 20-án, az ünnepi szó nok, beszédének befejező részében arra hívta fel a polgárságot, hogy valahányszor elhalad a hősöké szobra előtt, fejezze ki iránta tiszteletét külsőleg is. Tehát még nem gyökeredzett meg a tisztelet a keblekben a hősök emléke iránt; sőt bizonyos kegyelethiány is észlelhető, ami csak ráneveléssel, szoktatással küszöbölhető ki. Mi azonban ennek megszüntetésére vagy legalább is csökkentésére már most egy eszközt, egy módot ajánlunk. Mindnyájan tudjuk, hogy a nép a vallásos tárgyak iránt hamarabb viseltetik kegyelettel. Éppen ezért azt javaslom, helyezzen a város egy művészi keresztet (nem feszületet) az emlékműnek a Rudnay Sándortérre néző oldalára; amely alá jönne a tervezett, de még mindig hiányzó felirat. A kivitel módozatai szorosan véve nem tartoznak hozzánk, de mégis felemlítjük, hogy körülbelül 150 cm. nagyságú kereszt készülhetne esetleg bronzból, amelynek megöntését — úgy hisszük — elvállalná a helybeli fémöntő gyár; ha ez nem vállalkoznék rá, akkor mi gondoskodunk arról, hogy valamelyek fővárosi harangöntő elkészítse művészi kivitelben, a város pénztárának minden megterheltetése nélkül. Ha bronzból nem lenne praktikus, mert esetleg a bronz oxidálása folytán a kő beszennyeződnék, ez esetben készülhetne a szobor anyagához hasonló kőből vagy márványból és ezt rá lehetne erősíteni a szoborra. Végre a legegyszerűbben történhetnék a keresztjel kitűzése oly módon, hogy művészileg bevesznek az emlék kövébe és dúsan megaranyoztatnék. A fődolog az, hogy legyen az emlékművön valamely szent jelvény és elsősorban a kereszt. Erősen hisszük, hogy a szobron tündöklő kereszt önkénytelenül is tiszteletadásra fogja indítani a közönséget. Meg vagyunk győződve arról is, hogy ezen terv nagy általánosságban helyeslésre talál, hiszen Esztergom még keresztény város és ez az emlékmű ha nem is 100, de 99 százalékban egész biztosan keresztény hősök emlékének van szentelve. Ezeknek a hősi halottaknak csontjai, hamvai, ha temetőnkben nyugodnának, ott is a kereszt árnyában pihennének ; ragyogjon hát emlékkövükön is a kereszt jele. Annyi bizonyos, hogy ennek az emléknek szentnek kell lennie minden magyar ember előtt és csak fokozni fogja iránta a kegyeletet a magyar keblekben és szivekben, ha a kereszt ékesí i és díszíti azt. Kérjük tehát a városi tanácsot, intézkedjék minél előbb ezen ügyben, ne várjon aktát, beadványt; akta legyen a közönség óhaja és kívánsága. Sadmord Ignác. Vármegyei közgyűlés. Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék törvényhatósági bizottsága csütörtökön rendes tavaszi közgyűlést tartott. A 119 pontból összeállított rendes tárgysorozat és 35 pontos póttárgysorozat tárgyalására aránylag kevés bizottsági tag jelent meg. A bizottsági tagok hódolva a bevezetett szokásnak, felállva mondták el a Magyar Hiszekegyet, mely után dr. Huszár Aladár főispán megnyitotta az ülést. Egyben felhívta a bizottság figyelmét arra, hogy Bethlen István gróf ime már 7 éve miniszterelnök. Jellemzi az ország állapotát, amikor átvette a kormányelnökséget s szembe állítja az akkori zilált, bizonytalan országhelyzettel a konszolidáció felé erősen haladó mai viszonyokat. Csak akkor látjuk — mondja — hogy mennyire rendezettebbek a mi viszonyaink, ha az utódállamok viszonyaiba van módunk bepillantani. Bethlen István gróf nagy, nemzet, országmentő munkáját csak az utókor fogja tudni igazában értékelni. Indítványozta, hogy az alábbi sürgönyben üdvözölje a törvényhatóság a kormányelnököt: Nagyméltóságú gróf BETHLEN ISTVÁN miniszterelnök úrnak BUDAPEST. A mai napon tartott rendes közgyűlésünkben megemlékezvén Nagyméltóságod miniszterelnökségének 7 éves évfordulójáról hálatelt szivvel emlékeztünk meg azokról az elévülhetlen érdemekről, amelyek Nagyméltóságod kormányzatához fűződnek és mindazon maradandó és áldásos alkotásokról, amelyek Nagyméltóságod kormányzati tevékenysége nyomán fakadtak. Midőn Nagy méltóságodat legteljesebb bizalmunkról biztosítjuk, szivünk egész melegével üdvözöljük és további munkásságára a Mindenható áldását kérjük, egyben azon tiszteletteljes óhajunknak adunk kifejezést, hogy Nagymóltóságod iránti ezen őszinte ragaszkodásunkat mielőbb élőszóra válthassuk a Nagyméltóságod által igért és oly várva várt magas látogatása alkalmából. Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közönsége nevében PALKOVICS LÁSZLÓ sk. alispán. Az általános éljenzés elhangzása után melegen emlékezett meg Kristufek Ferenc és Dózsa József időközben elhunyt bizottsági tagokról. Zichy Ernő József gróf emelkedett ezután szólásra s hosszú igazságok felsorakoztatásából, keserűségünk, megaláztatásunk, de reményeinkből is felépített hazafiságtól izzó beszédben tiltakozott a trianoni békeszerződés ellen. Taps és lelkes éljenzés után a számonkérőszék Ülésén felvett jegyzőkönyvvel kapcsolatban a főispán kiemeli a tisztikar lankadatlan munkásságát s elfogadja a th. bizottság Ghyczy Elemér ama indítványát, hogy a vármegye főszolgabirái újból tiszti legényt kapjanak. Ugyancsak elfogadták ama indítványát is, hogy a th. bizottság foglaljon állást az egyes minisztériumok által a községekre ráoktrojált könyvek, folyóiratok ellen. Tudomásul vette ezután a Kormányzó Ür Őfőméltóságának köszönetét a 8-ik évforduló alkalmával felterjesztett hódoló feliratért. A magyar nyelv sikeres tanítása körül kiváló sikereket elért tanítók jutalmazásának (500—500 P) bizottságába Palkovics László alispán és Bodnár György kir. tanfelügyelő mellé gróf Esterházy Móric, Báthy László és Lőke Károly bizottsági tagokat választották meg. Elhatározták továbbá, hogy felírnak a kormányhoz a magyar mezőgazdaság válságos helyzetének javítása érdekében. Megszavazott a Magyar Vöröskereszt kérelmére a földrengéssújtotta bolgárok felsegélyezésére 100 P, Kreitner József únyi lakos elhullott üszőjének kártalanítására az ebadó alapból 40 P és Csép komárommegyei községnek tenyészbika beszerzésére 400 P-t szavazott meg. Több fellebbezést, közte Lányi Dezső szobrászét, aki a városunkban felállított Hősök emlékéért még pótlólag 165 milliót kér és Bártfai Gézáét, aki a várostói kapott kegy díjának beszüntetése miatt fellebbezett, elutasított. A továbbiak során kilátásba helyezte, hogy Tata község körállatorvost kapjon és az alispán részére megadta a kért 6 heti szabadságot. Majd Mátéffy Viktor felszólalására a javaslattal szemben 200 P segélyt szavazott meg a th. bizottság özv. dr. Szilárd Béláné Fáy Rózsinak, Komárom sz. kir. város képviselőtestületének újra alakítására pedig Asztalos Béla bizottsági tagot küldte ki elnökül. Az alispán előterjesztésére 2000 P egyszersmindenkori tagsági díjjal belép a törvényhatóság a mentőegyletbe s Esztergom valamint Kisbéren mentőállomást rendez be az egylet, a községek pedig pártoló tagokul lépnek be. Nagyobb vita fejlődött ki a Koloskórház ügye körül. Mátéffy Viktor tárgyilagosan, a helyzetnek megfelelően tárta fel a Kolos-kórház ügyét. ö- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül köző. konyha- és kenyérruha a nutj, nvnjiiiu- vő nvujwiuiiHj j Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi téi 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik