Esztergom és Vidéke, 1928

1928-04-22 / 33.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IEAIELEIIK IIIDEI VASiRÍAF fis OSOTÖBTÖKOB. IserkesstÖség és kiadóhivatal i Simor János-utca 18—20,, Hova a lap sieltemi részét illető közlemények, továbbá as eiőfiietési s hirdetési díjak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. LaptnlaldonM ét felelős szerkesztő i LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Zöld-fehér-piros piros-fehér-zöld. Nemzeteket földrajzi fekvés utalja gyakran egymásra, amelyből egyik vagy másik mihelyt magához tudja kaparintani reánézve kedvező geográfiai előnyt, ha nem is mint ellenség, de mint riválisok állanak szemben. A történelmi tradíciók, a közös sors, minden faji rokonság, egymásrautalásnál erősebben kapcsolja össze a népeket, nemzeteket. Ilyen történelmi tradíciók, közös sors kapcsol bennünket össze az olasz nemzette], mely benső kapcsolatnak már annyiszor láttuk tanújelét mindkét részről. Ha voltak ellentétek közöttünk, ha állottak fiaink is egymással szemben, annak közös ellenségünk, az osztrák császárság volt az oka. Nagy Lajos dicső királyunkkal az olasz művészet erősödött meg hazánkban s Olaszországban ismertebb lett a magyar név. Sorsunk is közös volt. Olaszország felső részének az osztrák ült a nyakán, épen úgy mint a miénken. Szabadsághőseink ugyanazon ellenség ellen küzdöttek, mint az olasz egységért, szabadságért küzdő olasz hősök. Magyar légiók is véreztek az olasz szabadságért Türr vezénylete alatt. Kossuthnak az olasz vendégszeretet adott otthont és nekünk magyaroknak szent Mekkává avatta Turint. A nagy világháború után fellépett járványban is közösen volt részünk. A nemzetközi, minden nemzetit le rontó eszme Olaszországot is épen úgy lepte meg, mint minket. Olaszország ellen senki sem uszította a romboló, destruáló tömegeket, melyek végre is csak olaszokból állottak. Győzött a nemzeti gondolat és a nemzeti energia letiporta az olasz haza ellenségeit. Addig nálunk idegen faj, külső ellenség biztatta az idegenek számától megnövekedett nemzetközi martalóczokat, akik mikor romboló és véres munkájuk után megsemmisültek s győzött a nemzeti eszme, lappangó parazsuk lángra lobbantásán meg mindig dolgoztak a testünkből megnövekedett utódállamok. Szenvedéseinkben és nyomorúságunkban elsőnek Olaszország nyújtotta felénk biztató, segítő kezét s ma belátva a rajtunk elkövetett igazságtalanságok láncolatát, becsületes lélekkel iparkodnak azt jóvátenni. A békereviziónak talán kivétel nélkül híve minden számottevő olasz. Midőn az olasz képviselő és szenátor vendégeket üdvözöljük Esztergom ezeréves magyar falai között, kérjük valamennyiöket, tekintsenek a várfokáról át a Dunán és úgy nézzék azt a kókségbe elvesző magyar síkságot, mint ahogyan tekin tettek valamikor Lombardiára, mikor az még osztrák járom alatt nyögött. Illesszék zászlónk mellé színekben egyező lobogójukat, hadd olvadjon egybe barátságban, nemzeti boldogságban a piros-fehér-zöld és a zöldfehér-piros. Közigazgatási bizottsági ölés a vármegyénél. Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közigazgatási bizottsága mult kedden dr. Huszár Aladár főispán elnöklete alatt ülést tartott. A szokásos havi jelentéseken kivül ismételten szóba került a dorogi vasúti halálátjáró ügye. Mátéffy Viktor szólalt fel ez ügyben s indítványára ismételten felír a a közigazgatási bizottság a kereskedelmi és belügyi m. kir. miniszterekhez, valamint a Máv igazgatóságához is átír a fenti ügyben. Felkérve a két minisztert, hassanak oda, hogy a Máv igazgatósága sürgősen építse meg Dorogon a vasúti állomáson az aluljárót. Amennyiben nem volna foganatja eme ismételt sürgetésnek sem, a közigazgatási hatóság minden felelősséget elhárít magáról. Ugyancsak Mátéffy Viktor indítványára felir a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez, hogy a Hév és a Máv között valami módon egyenlítse ki az ellentéteket. A Hév ugyanis szedi az úgynevezett szűrtakszát, amiből az állomás előtti tér volna kikövezendő. Tervbe volt véve egy vasúti altiszti bérháznak is a felépítése, melyhez a város meg is vette a telket, de egyik építést, sem engedte meg a Máv. Pilismarót érdekében is tett Mátéffy Viktor indítványt. Püismaróton ugyanis már egy időben volt a MFTR nek hajóállomása s azt időközben beszüntették s ezáltal érzékeny károsodás érte a községet. Indítványára felír a közigazgatási bizottság a kereskedelmi m. kir. miniszterhez, kényszerítse a MFTR t, mint állami szubvenciót élvező intézményt, hogy létesítsen Pilismarótón is hajóállomást. Egyben átír ez ügyben a MFTR igazgatóságához is, kérve, legalább az úgynevezett kofahajó részére tegye lehetővé a hajókikötést. Pilismarót község u. i. minden terményszállító eszköztől el van zárva s egy ilyen hajóállomás fontos gazdasági szolgálatot volna hivatva tenni Pilismarótnak. Tárgyalták még a Ferenc József'úton átépítendő járdáról szóló városi határozatot is, melyet egyesek megfellebeztek. A közigazgatási bizottság a felebbezést elutasította. I EGYRŐL-MÁSRÓL | Az újkor történelmét Amerika felfedezésétől szokták számítani; Esztergom újkori történelme a vízvezeték megépítésével kezdődik. Most viaskodik e haladás a maradisággal, a szenny és bűz a tisztasággal, a tetszetős az otrombasággal, szóval a Balkán a Nyugattal. Ma még a harcot mindkét oldalon egyelőre csak a vezetők vívják, a tömegek szonban már felfigyelnek s megállapítható, hogy ez a marne-i csata rövidesen a maradiak teljes leveretésével fog végződni. Nézzünk csak végig városunkon: örvendezve állapithatjuk meg mennyire tetszetősebb, kellemesebb külsőt nyert s az idetévedt vagy idecsőditett idegennek nem kell már bosszankodva elsietnie innen ; ellenkezőleg annyira jól érezheti itt magát, hogy szívesen keres fel bennünket máskor is. Mindezen létesítmények a gazdasági boldogulás ügyét is szolgálják. Részben a trianoni átok részben a magunk hibája következtében borzasztóan lecsúsztunk s azoknak a férfiaknak, akik a város folyton handatló gazdasági helyzete sok-sok gondot okozott elévülhetetlen érdeme, hogy a gazdasági vérkeringést megindították. A külső szemlélő aligha tudja értékelni azt a szívós, tervszerű és elkeseredett harcot, amelyet eme távolbalátó férfiak a korlátoltsággal és kishitüséggel megvívni kényszerültek. Az ésszerű modern fejlődés ellenzői, a delizsáncon kocogok mind inkább gyérülnek, egy-két bagolyvár áll még s a saját boldogulásuknak ellenszegülők is elébb utóbb lerakják a fegyvert. Szóval haladunk itt is ott is, de jól jegyezzük meg, csak benn a városban: Künn a hegyeinken, a földjeinken a legelőn stb. ott vagyunkvagy még ott sem, ahol Mátyás király idejében. Szép-szép a magyar köznép konzervativizmusa, különösképen, ha ott nyilvánul meg, ahol érdemes konzerválni; de hiszen éppen az a nagy baj, hogy népünk konzervatív az elmaradottságban és rohanvást haladó a neki nem való s életkörülményeivel összhangban nem álló költséges szokások gyors utánzásában. Nézzünk csak meg egy földműves lakodalmat, keresztelőt vagy temetést; nagyobb fényűzést már nem is lehet kifejteni, mint ilyen alkalmakkor lát az ember. Mire való ez az oktalan úrhatnámság? Persze hogy igy aztán menthetetlenül bekövetkezik az eladósodás. Mennyivel helyesebb volna, ha újra visszatérnének a régi szép szokásokhoz s az arany rozmaringos lakodalmas nép szép párosan vonulna méltóságteljesen az öregtemplomba. Olcsóbb, szebb és szegényemberhez illőbb volna s több maradna a porcióra, a vízdíjra és más egyéb polgári terhekre. Tudom én jól, hogy bármilyen jóindulatú, jóakaratú intelmet vagy tanácsot úgy fognak fel a mi földmives barátaink, mintha mi őket halálosan megbántottuk volna; kemény, de igaz kritikát meg pláne nem birnak ki. Pedig édes véreim, nem lesz az ugy jó; végre egyszer már nyissák ki a fülüket a magyarosan őszinte szavak előtt is, ne csak a hizelgésnek. De hát ezen a téren is látok már derengést; sajnos roppant árat fognak fizetni a mi föidmiveseink mig jobb belátásra jutnak. Pedig ezt lehetne olcsóbban, kevesebb szenvedéssel is elérni. A múltkor egy kis cikkecskét eresztettem meg a biciklisták érdekében. Szükségesnek láttam valamiképen védelembe venni azokat, akiknek létjogosultságát a kisvárosi ember gőgjével, olyan sokan akarták kétségbe venni. Meglepő volt a hatás, valami 3—4 hírlapi hozzászólás és egy a biciklizést szabályozó, megnyugtató rendelkezés keletkezett a nyomában, sőt a helyi poétát biciklin kereste fel múzsája, hogy sietve homlokon csókolhassa. Az én magvetésemmel ilyen bő aratásra nem is számítottam. Rendkívül biztató körülménynek veszem ezt a jelenséget, mert minden hozzászóló az igazságot kereste és ha mi mindenkor becsületesen keresni fogjuk az igazságot, sikere lesz a keresésünknek. Hát bizony, ne higyje senki, hogy én pálmát akarok nyújtani a garázda biciklistáknak, akik lerohannak békés járókelőket; ez ellen tenni kell valamit. Hanem az egész várost biciklimentes területnek deklarálni (kivéve a Jókai-utcát, Szt. Anna-utcát és a Szt. Tamás hegyi Lépcső-utcát, ahol a biciklizés meg van engedve) azt már még sem lehet. Úgyis kezdünk már olyan nevezetességre és hirhedtségre szert tenni, mint azok a bizonyos rátótiak. Ebben a városban minden tiltva van, következésképen minden szabad. Itt minden bokor, minden pázsitágy mellé táblát és rendőrt, mindenfelé: B

kerítist„ követelnek csak azért, hogy legyen min keresztül ugrálni embernek és a tilalom és rendőr dacára póráz nélkül vígan futkározó szelindekeknek. Sok, egyébként bárányszelíd ember szájából hallottam az indulatos fényért- SAlAT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülI . köző. konyha- és kenyérruha, Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatík