Esztergom és Vidéke, 1927

1927-04-17 / 31.szám

adja a rendelkezésre álló 6200 holdnyi kis határ. Ez a kis határ csak részben okozható a nem elegendő termeléssel. Ezt a kis határt nagyobbítani nem lehet, nincs nagybirtok, melyből parcellázás, bérlet vagy részes míveléssel a kisgazda néhány hold megműveléséhez juthatna. Nincs más hátra, mint kisgazdáink eddigi területükön vállalkozóbb, agilisabb, intenzivebb munkát fejtsenek ki és ne fektessék egész jövedelmüket kizárólag a legeltetésre és ekére. Nemcsak gazdáknak, de vállalkozó szeljemű üzletembereknek is kell lenniök. A város 2400 holdnyi legelőjéből tényleg csak 1700 hold a legelő. Éz a terület elegendő lenne, ha a legelőt jónak lehetne mondani. E területre 1000 szarvasmarha szokott kijárni, ebbből 400 darab a tehén. Ha olyan gyengék azok a legelők, hogy nyáron erős pótlékot kell vetni a hazajáró marha elé és elhanyagolt, töviskes, javítani kell, hogy hozama nagyobb és az időjárástól kevésbé függő legyen. Ügy tudom, hogy a javítás körül történtek is már kezdeményező lépések. A gazdák száj bért fizetnek a kihajtott jószágok után, tehát tekintélyes jövedelmet hajt a legelő. Ennek a jövedelemnek egy bizonyos hányadát legelő javításra kell fordítani. Meg kell tisztítani a tövistől, vakondtúrástól, a bemohosodást boronálni kell ós turnusokra osztva, évente e

gy-egy darabot feltörni, a talaj minősége szerint megfelelő maggal bevetni, trágyázni. Mindez költséggel jár, de az eredmény biztos és a gazdaközönsóg méltán el is várhatja a várostól ezt. Ha a javítás évrőlévre következetesen hajtatik végre, nem fognak panaszkodni a gazdák a silány legeltetés miatt, sőt az 1700 hold több marhát is fog eltarthatni, mint az eddigi 1000 darabot, tehát a város bevétele is nőni fog. Való szinű, hogy a város területén nincs is több tehén, mint a kihajlásra kerülő 400 darab. Ez a 400 tehén volna hivatva a várost tejjel ellátni. Ennek a tehén állománynak napi tejhozamát napi 2000 liternél nem nem lehet többre becsülni. Mi ez a város napi tejszükségletéhez képest? Kénytelen a város idegenből hozni be tejet. Az még csak megengedhető volna, ha a hiányt a szomszédos Omiatesz megérzi a lüktető férfikéz érintését és felszökve a templom lépcsőjéről, mint fiatal párduc néz a főpapra, — de annak bűvös tekintete mélyen fúródik a leány szemébe. Testét ismét átborzongatja az isme rétien érzés és aléltan bukik az oltár elé. A főpap lihegve néz körül a sötét templomban, majd félve az isten szemére tekint,— az azonban némán, érzéstelenül néz rájuk rubinszemével. Mint hatalmas ragadozó, kapja ölébe a táncosnőt és fut könnyű terhével, ki az éjszakába. Mint tébolyodott vitte messzire, messzire, az erdő mélye felé. Karjaiban feküdt a puha meleg test, szívén ott %

dobogott egy másik szív. őrült vágy fogta^ el, torka kiszáradt, lélegzete zihált és végül is kénytelen volt letenni terhét. Letérdelt melléje, vad, lihegő vágygyal nézte az alélt leányt, ki magához téri égető tekintetére és karjait, amelyek eddig csak a fehér, illatos templomi füstfelhőt ölelték, a férfi nyaka köré fonta. Szemeit lehunyta attól a forró lángtól, ami a főpap szeméből csapott feléje s karcsú teste meg-meg vonaglott a kéj mámorától. * * * S amint oszlott az éj sötétje, mind világosabb lett a főpap elölt szörnyű tette. Lelkiismerete vad kétségbefalvak fedezik, ámbár ez sem érdeke kisgazdáinknak, ^de hogy az elszakított részről hoznak naponta mintegy 1000 litert, nem érdeke a városnak sem és mindennek dacára mégis fővárosi tejárakat fizet a fogyasztó, ellenkezik azon törekvéssel, mely városunkból üdülő fürdővárost akarna csinálni. Azért az 1000 liter tejért, mit idegen impérium alá került területről hoznak be, naponta 320 pengőt visznek ki tőlünk, évente 116.800 pengőt. Szükség van erre? Nincs erre a pénzre kisgazdáinknak szüksége ? 3900 mázsa búzát kellene kisgazdáinknak eladni, ha ugyan volna anynyi eladni valójuk, hogy ennyi pénzt kapjanak. Ezt tűrni nem szabad. Ezért kell a legelőket megjavítani, hogy azon 400 darabnál több tehenet lehessen sikeresen nyaraltatni. Ne gondolják azonban kisgazdáink, hogy a legelőjavítással minden el van intézve. Korántsem. Akármilyen jó is az a legelő, ha a tehénnek oda ki- és bejárni kell, annak a tehénnek éjjelre takarmánypótlékra szüksége van, de nem annyira, mint rosz legelő mellett; már azzal, hogy javítva lesz a legelő, egy nagy lépés történik a tej fővárosi árnivójának csökkentésére, mert minél több tejet ad a tehén, annál jutányosabban adja gazdája annak literjét. Télen akkor tejel á tehén legjobban, ha kijár a jó takarmány, nem holmi szalma- és tengeriszár kevés korpával és kevés szénával. Egy jó tehénnek 50 mázsa répára, 10 mázsa szénára, 4 mázsa korpára van szüksége a teleléshez. Mivel gazdáink igen kevés szántóföld fölött rendelkeznek, ha 2—3 tehenet tartanak, aligha jut szükséges répa termeléséhez elegendő földjük, meg kellene ismertetni és kedveltetni a szárított répaszelettel, én biztosan hiszem, hogy éppen oly természetesnek veszik azért pénzt adni, mint a korpáért. A répatermelés alól felszabaduló földet takarmánytermelésre birnák használni. A fejőstehén tartása akkor válik jövedelmezővé, ha a tehén jó tejelő fajta és ha a jól tejelőt jól is tartjuk. A fejőstehén kell, hogy kisgazdáink fő jövedelmi forrása legyen. Esztergomban aránylag sok a hentes Üzlet, bizonyára azért, mert a eséssel kiáltotta fülébe vétkét, — hogy elvette azt, ami istenének volt szentelve. Karjaiban csendesen pihent Omiatesz. Bársonyos arcán még álmában is ott ült asszonyságának boldog mosolya. Sötét hajában hervadtán bújt meg az égővörös virágfüzér, mivel tegnap díszítette szép homlokát. A főpap óvatosan felkelt. Hatalmas karjait az ég felé terjesztette és sokáig imádkozott. Majd mint ki megtalálta az isten megengesztelését, kikapta tőrét, —- mivel az áldozatok vérét vette — és szíven szúrta vele az alvó O miateszt. Azután ölbe kapva a vonagló testet, futott vele a templom felé. Az áldozaú oltáron még izzott a zsarátnok. Ráhelyezte a véres tetemet, bekente illatos olajokkal és két ma* rokra fogva a szent füst porát, azt is a véres fátyolra hintette. Egy hatalmas ugrással felszökött az oltárra s ott a véres tőrt saját szívébe mártva, holtan bukott Omiatesz hűlő testére. * * * Magasra csapott az áldozati oltár lángja. Két szív volt az engesztelő, égő áldozat Nalatéki isten oltárán. Nerelly. hentesárúk jó piacot találtak. Nem ritka eset, hogy a vágni valókat vasúion távolabb vidékről szállítják. Ha van gazdasági ág, amely a kisgazdaság keretébe annyira beleillik, hogy annak szinte nélkülözhetetlen ágazata a sertéshizlalás az. Illik ilyen város kisgazda közönségéhez, hogy a hentesek anyagjukat idegenből kénytelenek hozni ? De amint hízósertéseket hoznak be, hoznak baromfit, hoznak választott malacokat. Sertéstartásnak, hizlalásnak, baromfitenyésztésnek nem sok köze van ahhoz, hogy a mezei határ szűk, miért nem karolják fel kisgazdáink nagyobb arányokban e gazdasági ágazatokat? Hiszen statisztikai adatok igazolják, hogy régi határok közti Magyarország csak a baromfiak kiviteléből több pénzt kapott külföldről, mint a búza-exportból. Ez a kisgazdák érdeme volt £és a vagyonosodás forrása a baromfitenyésztésük volt. A város legelő területéből tekintélyes holdakat alakított szántófölddé. Valószínű, hogy a város pénzügyi szempontból helyesen is járt el. Ezzel a legelőcsökkentéssel az állattartás szűkebbre szoríttatik, ha a mesterséges takarmány nagyarányú termelése nem kapott helyet ezen meg szaporodott szántóföld keretein belől. Ezt két úton érheti el a város: elsőbbet is ha ezen új törési földeket kisgazdáinknak bérbe adja túlnyomólag takarmány termelési kötelezettséggel, másodszor ha a város majorságosan kezeli e földeket, azokon saját kezelésben termel mesterséges takarmányt és kisgazdáinknak árverésen adja el. Mig lehetett, a párkányi oldalról sok takarmányt hoztak be, most ez a forrás megszűnt, tehát hiányzik is a kisgazdák istállójából ez a mennyiség. Ezeken az új törésű földeken termelendő takarmánnyal kell azt pótolni, mert különben csökkenni fog az állatállomány, nem lesz olcsóbb a mai drága tej, elesnek az adófizető kisgazdák a tej utáni biztos bevé'eli forrástól és kevesebb trágya kerül a földekre I mm •^-•••is^i^^^^^ssMss, Elolvasod ? Ugy-e milyen különösen hangzik ez a cim ? Ki se fejezi, amit az egész kis cikkecske tartalmaz. De egy másik címmel talán megmondhatnám: a bencés cserkészek nagytáboráról akarok pár pillanatig csevegni. Voltál már bizonyára, nyájas olvasóm, az utcán, mikor felvonultak a cserkészfiúk kemény léptekkel, dacos öntudattal s főkép azzal a mellékgondolattal: ki kell tennünk most magunkért, mert rajtunk a fél város szeme . .. S a fiúknak dagadt a keblük, ragyogott a szemük, mikor egy-egy megjegyzés röppent el őszinte ajkakról vagy mikor kinyílt az ablak s talán az édesanyjuk mosolygó képe intett megelégedéssel a csapat felé ... S láttad e jelenéteket, ki már elhagytad az iskola padjait, sőt már belemarkolt üstöködbe is a sors kegyetlen keze ... és felbuzgóit benned a vér, közben pedig elsóhajtottad Arany Toldijával imigyen: Hej ha én is, én is köztetek mehetnék Szép magyar cserkészek, aranyos leventék 1 Hát mikor még rázendített a fúvóskar ropogós indulóira ? . . . Talán megindult lépésre a lábad és régi emlékek rajzottak fejedben ... s mi tagadás, talán sírtál volna is örömödben, kivált ha saját gyermeked lépdelt el előtted. Szóval a cserkészfiúkat megnézed, ha kivonulnak, nótázásukat meghallgatod, mert tudnak ők énekelni, hiszen „hangos a daluktól erdő, mező, liget" . . . sőt az esztergomi utca is . . . És ha ezek elbúcsúznak a várostól egy kis táborozásra és nyakukba veszik a „házukat", ugy-e akkor se feledkezel meg róluk, meglátogatod őket ? . . . kivált ha oly közel lesznek, mint Dorog. Mert bizony ezek a cserkészek június végén (megrakodva jelesekkel, jókkal . . .) kimennek egy kis pihenőre (ha ugyan annak lehet nevezni . . .). A csonka ország valamennyi bencés gimnáziumának cserkészei összejönnek, hogy jun. 24—28 ig itt rendezzék meg a bencés cserkészek ezidei Jamboreeját, nagy táborát. Jó főparancsnokuk, az aranyszívű „ Matyi bácsi"juk nem kiméit fáradságot, csakhogy mennél jobb helyet találjon . . . Talált is, hiszen olyan áldozatkész ember segített neki, mint Schmidt Sándor bányafőtanácsos úr, a dorogi bánya igazgatója. Azt igéri a „Végvári cserkész" c. lapjuk, hogy olyan táboruk lesz a bencés cserkészeknek, mint eddig senkinek se volt. Mert a tábor helye oly magasan fekszik, hogy talán fennsíknak is beillenék. (300 méterre a tenger színe felett, 180 méterre Dorog felett 1) És ide vezetik a villanyt, vízvezetéket ... És mindez egy romantikus, sejtelmes rejtelmeket susogó erdő kellős közepén ... De megközelíteni: könnyű is, nehéz is 1 . . . S ami a legfőbb, regényes I . . . 3500 métert a föld alatt a bánya szívében robogó villamoson kell megtenni . . . s innen liften fölemelkedni ... Ha aztán ezt az útat sikerült megtenni, kibontakozik az egész tábor. . . Micsoda nagyszerű is lesz I . . . Onnan meglátni az egész vidéket. . . lesz dolga a szemnek bejárni a nagy környéket s gyönyörködni a természet szépségeiben, megcsodálni a Mindenható kezének áldásait. Az előzetes jelentés szerint lesz minden a közelben: pék, mészáros, könnyű lesz tejet, stb.-t szerezni . . . és a jószívűség, áldozatra kész szeretet megold minden problémát . . . Egyszóval minden meglesz a cserkészek számára . . . S a cserkészek ? Mindent megtesznek a közönség szórakoztatására . . . Mert ők ebben is mesterek, — hogy ne mondjam: nagymesterek. Közben bejönnek Esztergomba is zászlószentelósre . . . S innen a büszke lobogó védelme alatt dacos magyar akarattal mennek vissza a táborba . . . körülnéznek : merre is kell majd egyszer lobogtatni azt a szeplőtlen zászlót. . . Sokmindent mutatnak majd ezek a cserkészfiúk . . . Versenyeken, játékokban stb.-ben mutatják meg ügyességüket. De igazán szép, a lélekbe legjobban belemarkoló a tábortűz lesz. Mert itt, mint Teli Vilmos tüzeiben, 'benne ég a magyar lélek szabadságszeretete, benne sajog a magyar mult gyászos emléke, a borús jelen kiáltó nyomora, de tenni akarása is és a titkos magyar jövő erős bizodalma ... S az a cserkésznóta, amely felhangzik a tábortűz mellett, fájó „mementó" lesz mindenki számára, amely egy letiprott nemzedék régi vágyait szitja fel és serkenti áldozatra. Azt a tábortüzet mesziről is látják, azt a drága magyar nótát még messzebbről hallják . . . és megsajognak a magyar szívek ... visszhangzik a Kárpát . . . s azok a gyermek cserkészfiúk nyugodtan kiáltják : mi álljuk a vártát . . . Dehát nem kell nekem mindezt annyira hangsúlyoznom . . . Aki látta már a cserkészfiúk tábortüzeit, újra meg fogja nézni, aki pedig nem volt ily szerencsés, bizonyára — ha módjában áll — nem szalasztja el az alkalmat. . . , mert olyanok e tüzek,