Esztergom és Vidéke, 1927

1927-03-27 / 25.szám

mm\ oni ITILT AI £c TÁPQáHAl Ml I AP «I m POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. . EE6IELEIIK II1DBI VASÁBIAP ÉS 0SÜTÖRTÖEÖ1 Szerkesztőség ét kiadóhivatal t Simor János-tatea 18—20., kova a lap szellemi részét Illető közlemények, továbbá az előfizetési • hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmnnkatárs: VITÁL ISTVÁN. Lapttilajdonos és felelő* szerkesztő t LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Haladunk! F. hó 17-iki képviselőtestületi köz­gyűlésen városfejlesztés szempont­jából rendkívül fontos határozat ho­zatott. Kellő meggondolás, nagy elő­relátás, az anyagi erők mélegelésé­vel hozta meg a képviselőtestület azon határozatát, mely szerint első­sorban főútvonalát, másodsorban, de ugyanazon időben, mellékutcáit látja el jó kövezéssel. A város kövezési programmja vá­rosfejlesztés, idegenforgalom, tiszta­ság, járművek tartóssága szempont­jából rendkívül fontos. Esztergom a megcsonkítás óta bol­dogulásának minden tényezőjét egye­dül az idegenforgalomban látja. Vi­dékének szépsége, balneologiai vi­szonyai üdülésre, kirándulásra alkal­mas hellyé predesztinálják. Jó és tiszta út nélkül pedig szinte elkép­zelhetetlen mind a kettő. Kinek van kedve bokafícamító járda, tengely­törő kocsiút, poros, sáros utcájú vá­rosba jönni üdülni, nyaralni Elte­kintve azonban az idegenforgalom­tól, önmagunkért is kellett valamit csinálni. A város gépkocsikat tart üzemben, melyek mostani utainkon fele idő alatt mennének tönkre, mint majdan jó utakon. Gazdaközönsé­günk előtt sem lehet közömbös a jó út. B*r a külső utakat is prog­rammba venné a város. ( Ha már itt tartunk a külső utak­nál, lehetetlen, hogy a Vaskapu me­nedékházhoz vezető útról szó ne es sek Tulajdonképen két használt úja van a menedékháznak. Egyik a rö­videbb út, a Schissler út, a másik az ujabban Leitgeb útnak elnevezett út. Mindakettő olyan karban van, hogy ha eső éri fenn a kirándulókat, nem tudnak lejönni Mivel a mene­dékház, mint kirándulóhely, nem­csak a turista egyesületet szolgálja, hanem remek fekvésénél fogva fon­tos idegenforgalmi tényező is; meg­érdemelné, hogy programmba vétes­sék. Egyelőre elég volna a Schiss­ler-út rendbehozatala is, de úgy, hogy az zápor után is iárható legyen. A város kövezési programmja, a városi autóbuszüzem, a fásítás, a Takarékpénztár tervei, a turista egy­let stb. mind a várost boldogító ide­genforgalom előmozdításának szolgá­latában állanak. Álljanak eme ügy szolgálatába a vendéglősök is és mérsékeljek áraikat. SS . • • Í» Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. A leventék mezei csapatversenye Dorogon. A dorogi bányavállalat levente egye­sületének agilis vezetősége Gácser János bányaigazgató és vitéz Sághy István bányafőmórnökkel az élén me­zei futó csapatversenyt rendezett 17 éven felüli leventék részére, amelyre a környék községeinek] levente egye­sületeit is meghívták, hogy 5-ös csa­patokban küzdjenek nemes vetélke­désben egymással a győzelemért. A verseny márc. 20.-án d. e. 10 órakor került mintaszerű rendezésben lefu­tásra és a sportsiker jegyében zaj­lott le. Táv: 2 1 /* km. A versenyen 5 csapat indult, még pedig: 1. Az esztergomi I. Le ven, e Egyesület (iparos és kereskedők) A) és B) csapata. 2. A dorogi banya­vállalati Levente Egyesület A) és B) csapata. 3. Az Annavölgyi Levente Egyesület csapata. Eredmény: I. A dorogi L. E. A) csapata. II. Esztergomi I. L. E. A) csapata. III. Dorogi L. E B) csapata. IV. Annavölgyi L. E. csapata. V. Esztergomi I. L. E. B) csapata. Egyénileg: I Peternák János 7 p. 38'5 mp. (Esztergomi L. E.). II Ko­necsni Mihály 7 p. 47 mp. (Dorogi B. L. Éj. III. Tonigold József 7 p. 57 mp. (Dorogi B. L. E.) A győztes csapat és a második helyezett, valamint az egyéni győz­tes és második helyezett éremdíja­zásban részesü tek. A versenyt mely­ne< útvonala a sporpályáról kiin­dulva a község ferüle'én vezetett, nagyszámú érdeklődő nézte végig. A járási hatóság képviseletében Maros Antal főszolgabíró jelent meg. A vármegyei testnevelési felügyelő intézett buzdító szavakat a győzte­sekhez és a levente egyesület veze­tőségének a nivós verseny megren­dezése és lebonyolítása körül kifej­tett fáradozásaikért mondott köszöne­tet. Feltűnő volt, hogy a versenyre a körzetből meghívott községek levente egyesületeit senki sem kévpiselte. Levente csapatot nem neveztek be és oktatóik is távol maradtak. A ver­seny részükre pedig igen tanulságos és sportismereteiket fejlesztő hatású lett volna. I EGYRŐL-MÁSRÖPf Nem mondom sem azt, hogy igaza van annak, sem azt, hogy jól teszi az, aki sérelmét úgy véli orvosolhatónak, hogy elő­1 veszi zsebéből a revolverét s egy szerűen lepuffantja azt a kóborgó ebet az utcán, mely testi épségét ve­szélyezteti, mert itt az íróasztalnál, semleges területen a higgadtan és megfontoltan következtető újságíró flegmájával és nyugalmával kell néz­nem a dolgokat, de úgy érzem, hogy valami igen komoly sérelem ésbán­tódás, mondjuk indokolt elkeseredés diktálhat csak ilyen kijelentést egy önfegyelmezett s a katonai fegyelem korlátai között felnőtt úriember tolla alá. Hangsúlyozom: a tolla alá, mert indulatainak hirtelen fellobbanásában hamar kiszaladhat olyasmi az ember száján, amit rögtön visszaszívna, de ha már leül az íróasztalhoz, előve­szi a papírt, bemarja a tollat, ne. hány percig gondolkodik is és akkor mégis revolverére tapint, mondom, itt már az események körén kivül eső semleges ember csak nagyon óvatos Következtetésekre szorítkoz­nánk. Ügy tanultuk, hogy az önfegyel­mezettség és a jogrend korlátai kö­zött senki magának a rajta esett sé­relemért elégtételt nem vehet, mert bíznia kell a jogrend biztosítására s a törvényes igazság szolgáltatására hivatott fórumok döntésében és íté­letében, azért is net'i mondhatom sem azt, hogy igaza van annak, sem azt,, hogy jol teszi ar, aki a testi épségét veszélyeztető kóbor ebet az utcán lelövi. Igaz, hogy jogos önvé­delemből embert is sr, abaci ölni, de . . . és itt ennél a „de"-nél mindig megakadok, mert küzd bennem egy­részről az erőszakkal legyűrt ós „vi-* gyazz" állásba kenys: eriiett higgadt megfontolás es viszont a hasonló ese­tekre, önmagam eseteire valő visz­szaemlékezes foytán lelkembe í az egyenlő jogok szerinti elbánás vagya és élvezete iránt mindenkor érzett szomjúság . . . Most ugyanis egy különös beteg­ségen kezdünk kereszt Ugázolni. Nyu­godt, kisvárosi életvis onyokhoz szo­kott idegeinket kezdik irritálni a vá­ros íokozatos fejlődésévei együttjáró utcai tünetek, a lármi s közönség, a rohanó autók, az ordítozó újságáru­sok, a fegyelmezetlen és vakmerő­ségükben néha határt dan biciklisták száguldása s egyéb hasonló tünetek, melyeket úgy kell majd lassan-lassan megszoknunk s a kellő határok és lehetőségek közé szorítanunk. Mert az bizonyos és ebben nyíltan is iga­zat adok a levél írójának, hogy ő is, meg én is, meg öo is, meg mind­nyájan, ha napi munkánk végezté­vel egy félórás piheni:!-sétára az ut­cára megyünk, akkor úgy szeretnők, hogy sétánk közben ne marjon meg a kóbor eb, ne gázoljon el az autó, ne üssön el a bicikli, ne inzultáljon a részeg ember és ne söpörje számba az utca szemetjét a köztisztasági raj. Mindent a maga helyén és a maga idejében. A kóbor kutyákat könyör­telenül kiirtani, az autókat a korzó­ról bizonyos órákban letiltani, a bi­cikli-kölcsönző intézeteket megrend­szabályozni s minden biciklistától, kinek nincs rendszáma, vagy nem a saját biciklijén jár, a kerékpárt el­kobozni, az újságárus legénykéket az ordítozásról leszoktatni és — eb­ben feltótlenül segítségére lenni a rendőrségnek, — minden kihágást feljelenteni. A rendőr nem lehet egy­azon időben mindenütt jelen, azért támogassa őt nehéz feladatában a polgárság is. A levél azonban komoly tünet: könyörtelenül és erélyesen kell ren­det teremteni mindenütt, ahol arra szükség van, de különösen a forgal­masabb útvonalakon, ha csak nem akarunk Mucsa és Kajászószentpé­ter ősműveltségi fokán megrekedni. Jói teszi mindenki aki jogos pana­szát hangoztatja, jól teszi mindenki, aki védelemért illetékes helyre for­dul, de legjobban teszi, aki a rend hivatott őreit a rendtartás nehéz és felelősségteljes munkájában közre­működésével hathatósan és jóakarat­tal támogatja. MMMii ^M^Mteri— an m j HÍREK, j Vihar szele mardossa a rabláncokat és biztató vil­lámok villannak meg a sötét ma­gyar éjszakában . . . Vihar készül, hogy lemossa a meghurcolt, meg­csúfolt Túrán homlokáról a gyász és szenvedés véres foltjait 1 Láncok csörrenései között egy-egy szokatlan életerős szívdobbanás ... A bánatos Hargitta mellől rejtett zász­lók integetnek és a trianoni határok mentén olvadoznak a kemény jég­csapok. Mi az ? 1 . . . Valami készül a külpolitika bűvészkonyhájában! Valutánk győzött 1 Peng a pengő és megrázkódott a külföldi pénzpiac l Európa figyelni kezd, a világsajtó hasábokat szentel nap-nap után az ismeretlen Hortobágy és a barbár Balatonnak. Beszélni kezd rólunk, magyarokról a büszke pénzvilági Mi az ? 1 Talán békülni kezdenek velünk a bősz cézárok ? Igen 1 Mert érzik a magyar fajiság és történelmi nagyság hevülését és tudják már. hogy a magyar búzának értéke van és a magyar kultúrának győzelme lesz 1 S a nagy világ tekintete állandóan Budapest felé van fordulva .. . Róma tapsol . . . Paris remeg és ábrándo­zik .. . Berlin kacagva vár ... A roppant büntetés már közel . . . . Trianon a földrengés előtt . . . . S II, " mm ..ii vászon, köpper, törülköző, konyha- ni ír I ' üzletében Esztergom, Széche­Há7l C7AI/Att és kenyérruha, abrosz (fehérésszi rAlPTiTI^ ílH I nyi-tér 16. Telefon 135. Házi ICLU OCUVUU nes) legjutányosabbanbeszerezhető • vlu&lliailll L.U.3&.IU kender szövésre elfogadtatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom