Esztergom és Vidéke, 1927

1927-02-20 / 15.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. . SE8IELEIIK 11IDEI VASÍBIAP ÉS OSÜTÖBTÖKÖB, Szerkesztőség és kiadóhivatal i Simor jános-atca 18—20., kova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Pőmimkatárs: VITÁL ISTVÁN. LaptitlajdonOB és felelős szerkesztő t LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Városunk új korszaka. Mint királyi székhelyről van Esz­tergomról feljegyezve, hogy fényben, pompában úszott. Ha ez igaz, ami­hez különben kétség ,nem férhet, ak­kor a városnak magának is rende­zettnek kellett lennie. Azóta rengeteg viszontagságon ment keresztül a vá­ros. Tatár, török pusztította, majd pedig csendes feledés borult reá. A háború előtt hosszú évtizedek fejlődése alig mutat valamit. Megé­pítették elég rossz hejyen a lakta­nyát, kétszer a gimnáziumot, aszfalt­tal burkolták a Széchenyi-teret és két kiágazó utcáját. Kossuth-utcát kockakővel borították és bevezették a villanyvilágítást. Ez mind hosszú évtizedek munkája volt. Meglehet, hogy a viszonyokban volt a hiba, de az is lehet, hogy a város vezetőségében nem volt lük­tető élet. Még azt sem lehet mon­dani, hogy ezen semmittevés mellett a város valami jó anyagi viszonyok között volt, mert ugyancsak küzdött az adósságokkal. A polgárság, amely aránytalanul kevesebb adót fizetett, mint most, agyon volt terhelve köz­ségi pótadóval és el volt szegé­nyedve. Most, amióta határváros lettünk, és teljesen a magunk erejére va­gyunk utalva, be kellett látnunk, hogy a tespedés halált jelent. Megmozdult bennünk az életösztön. A haladás terére léptünk, ami bizony rengeteg pénzbe keiül, de idővel megtérül és addig is meg kell, hogy hozza ka­matját. Életet kellett önteni a vá­rosba, munkát kellett hozni ide. És hoztunk 1 Tekintsünk csak vissza rö­vid néhány évre városunk életében. Országunk szótdarabolása követ­keztében hontalanná vált egy erdő­gazdasági szakiskola. Városunk agi­lis vezetősége megatlálta módját, hogy városunkban kapjon otthont, elhelyezést a menekült intézet. Ide­genből jött tanárok itt költik el fi­zetésüket és idegen növendékek hagynak itt pénzt. Megalakult a Közüzemi Rt., amely­ben 52%-al a város, mint erkül­csi testület a tulajdonos. Ezóta a Strázsa hegyen megindult a kőfejtés, viszik meszünket és mi világítunk Basaharc, Pilismarót, Dömös, Gizella telep, Visegrád, Nagymaros és Ve­rőcének. Ez a Rt. ma olyan jöve­delmet hoz a városnak, amilyenről ezelőtt álmodni sem mertek az em­berek. Mivel magunk gazdaságára nem támaszkodhatunk, idegenekre va­gyunk utalva. Csin, tisztaság, egész­ség, kényelem nélkül még a világ leggyönyörűbb vidéke sem vonz ide­geneket. Hogy idegenforgalmunkat megalapozzuk és véget vessünk sa­ját viznyomorúságunknak is, meg­csináltuk a vízvezetéket. Állami támogatással szép új elemi iskolát építettünk, amely nemcsak miserabilis iskolakórdésünket oldotta meg, hanem csaknem három milliárd­nyi munkát adott Esztergomnak. Legújabban a Kossuth Lajos utcai elemi fiúiskola nyer elhelyezést egészségesebben, jobban. A jelenlegi szegényházat szemelték ki iskolának. Tanterem volna elég benne és temp­lom is lenne az épületben. A város külső részének közel is esnék. Egész­séges jó hely. (Meg kell azonban je­gyeznem, hogy akkor abban az ut­cában sem csorda, sem konda nem gyülekezhetik.) Ezen kérdéssel kap­csolatban 2 fiú és 2 leánygazdasági szaktanííós népiskola felállítását is tervezi a város. De még ennél is tovább megy. Földmivesiskolát kér a kormánytól. Tehát ismét idegen pénz behozatalát célozza. Bármily sok tervezési változáson megy is keresztül a zárdaépület ki­bővítése, mégis keresetet nyújtó mun­kát fog hozni a városba. Munkanél­küliségben szenvedő városunkban je­lentékeny szerepet játszott a Kath. Legényegylet megépítése is. Mint nemzeti es keresztény alapon nyugvó intézmény kulturális szempontból fel­becsülhetetlen értékkel bir. Idegenforgalmunk előmozdítására épült az EHE szép sportépülete a szigeten. Városunk legszebb pontján épült és kétszer is kibővített Vas­kapui menedékház már is sok ide­gent vonz ide. Fogyasztót, vasárlót, idegen pénzt hoz mind a két intéz­mény gazdasági életünkbe. A megépített sportpálya minden vasár- és ünnepnapon egész csopor­tokat hoz városunkba. Részint városi, részint társadalmi támogatással nagyarányú fásítás tör­ténik városunkban, amely szépítő munkában hathatós támogatást nyer­tünk az erdőgazdasági szakiskolában. Nem mulaszthatom el, hogy meg ne említsem itt azt a munkát is, amit erdeinkben végez a szakiskola. Az itt végzett erdősítési munka és a szakszerűen keresztülvitt erdőgazda­ság a városnak mind talált pénze. Városunk polgárságának egy ré­sze Városi Gazdasági Párttá tömö­rült. A párt célul tűzte ki maga elé, fellendíteni a város gazdasági életét, pótolni a hiányokat és kiküszöbölni az igazságtalan sérelmeket. Megala­kult bizottság tart szemlét a város­ban és igy személyes tapasztalato­kon alapuló javaslatokat tesz a vá­ros vezetőségének. Legutóbbi nagyon népes gyűlésén a plénum előtt tárgyalt le olyan dol­gokat, amely eddig olaj volt a tűzre. Megvagyok győződve felőle, hogy a elégedetlenkedők legnagyobb része megnyugodva ment haza és remény­kedve távoztak azok, akik látták, hogy a párt törődik velük. Az alább közölt tervből a szentgyörgymezői utak rendbehozatala, a járdák léte­sítése és a postahivatal felállítása elsősorban a Városi Gazdasági párt vívmánya. Legújabb terve a városnak kemény bazaltkővel burkolni a vasúti ut, Do­rogi-ut Kossuth L.-utca, Rákóczi-tér, Ferenc József-út és Uri-utcát. Ma­kadámmal csinálja meg a Major-tér, Kovács-utca, Hunyadi-utcát a Pilis­maróti-utig. Erre fog t. i. közlekedni a visegrádi autóbusz. Szentgyörgy­utca járdát kap. Csernoch János-út a primás palotától plébánia templo­mig olajozott makadámmal lesz el­látva. A vasúttól a Rákóczi-térig asz­falt járdát épit. Ezzel a munkával a a város eme bevezető szakasza tel­jesen városi jelleget nyer és szimpa­tikussá teszi az idegenek előtt. Mint újabb alkotást meg kell emlí­tenünk, sőt kiemelnem a városi au tóbusz vállalatot. Ezen vállalat nem­csak kényelmes közlekedési eszközt jelent a vasúti állomástól, hanem a visegrádi járat teljesen bekapcsolja városunk forgalmába az arra fekvő dunai községeket mindkét oldalon. Biztos igeretünk van az ármente­sítési munkálatokra. Eltekintve az ár által veszélyeztetett nagy földterület hasznosításától, rengeteg pénzt jelent a város forgalmában. Már pedig ahol pénz forog, olt lüktet az eiet. A Takarékpénztár is nagy tervek­kel foglalkozik. Több mint három milliárdot fektet bele a fürdő kiépí­tésébe. Ez mind-mind új életet je­lent. Még csak annyit, hogy évtizedes tespedés utan ennyit kevés város haladt, alkotott ily rövid idő alatt. Ha nagy megerőltetésünkbe kerül is a jelen, meg kellett tennünk Eszter­gom jövőjéért, utódainkórt. V. 1. s Móricz Zsigmond szerzői estje. Hétfőn, 14-én, páratlan művészi élményben volt része Esztergom in­telligenciája szine-javának. Móricz Zsigmond és felesége, Simonyi Mária jöttek le közénk, hogy művészetük szezám-szavával megnyissák lelkün­ket és olyan szépségeket, lelki kin­cseket mutassanak meg bennünk, amilyenek fakasztására csak kivéte­les, istenáldotta tehetségek képesek. Móricz Zsigmond Julianus barát utazása, cimű felolvasása volt az est fő érdekessége. Nem tudjuk, hasonlíthatatlanul fi­nom megfigyeléseit, meglátásait, min­den mondatában hatalmasan lángoló magyarságát, leíró jellemző művésze­tét, vagy pedig tapasztalataiból leszűrt megállapításainak, hitvallásának tör­ténelemfilozófiai logikáját bámuljuk-e jobban. A közönség áhítatos, magáradöb­bent csendben kisérte az írót felvi­déki és erdélyi útján. Vele együtt élte meg az élményeket, vele együtt jutott el a fájdalmas és derűs moz­zanatok, leverő és felemelő tapaszta­latok sorozatán át a magyarság ősi, ösztönös, vérbőlfakadó szerelmével megalkotott konklúzióra: a magyar népet ősi, elpazarolatlan ereje, vál­tozatlan szívóssága fenn fogja tartani ós ki fogja termelni belőle a szebb magyar jövendőt, mert Trianon nem lehet és nem is az a „sír, hol nem­zet sülyed el." A meghatottság, a hit és bizalom ragyogott a szemekben és forró taps köszöntötte a felolvasó művészt. Ettől kezdve az egész est bensősé­ges izzó ünneplése volt a művész­párnak. Az első rész második száma „A gyermek hazamegy 1 * (érzések Erdély kapujában), lírai őszinteségével, ódai szárnyalásával a vallásos áhítatig emelte a lelkesültséget. A második rész számai pompás elrendezésükkel, finomságukkal eny­hítették a komoly hangulatot és a költő-író emberbe-, állatba-, virágba-, fába-, kőbe látó humorának mélysége a derű aranysugarával árasztotta el a megyeház termét. A szívből jövő taps és kacagás megszakítatlan folyama kapta hátára a művészeket ós vitte a hallgatóság szívébe, szeretetébe. Móricz Zsigmond közvetlen meleg, szeretetet sugárzó előadása egészen családias, baráti légkört teremtett. Simonyi Mária dús skálájú előadó­művészete ragyogó színekkel hozta ki a Móricz-költemények minden ár­nyalatát, szépségét. Mi, akik szerencsések voltunk, hogy az estet végiggyönyörködhettük, há­lával köszönjük a művószpárnak mind azt a szépséget, örömöt, amelyet el­hoztak nekünk. Ez a hála azonban kötelez is va­lamire. Először arra, sajnálatunkat fejez­zük ki azokon, akik nem vettek részt az irodalmi estén. Azt hittük, hogy talán valamivel többen vannak, aki­ket érdekel a komoly, igazi magyar irodalom és művészet. Nem Móricz Zsigmond vált kisebbé azzal, hogy többen, akik ott lehettek volna, nem jöttek el. Másodszor sajnálkozunk azon — ami az előbbivel talán összefüggés­ben van —, hogy az a fővárosi keresz­tény napilap, amelyet minden magyar érték lelkes harcosaként szeretnénk H , • „. ...I vászon, köpper, törülköző, konyha- T\ I I , I ? üzli azi szövött SBSBBÄÄ^ relczmann Laszlo z

Next

/
Oldalképek
Tartalom