Esztergom és Vidéke, 1927

1927-12-25 / 100.szám

Hodzsa, a rokoniélek. Hodzsa Milán cseh kultuszminisz­ter, úgyis mint a cseh köztársasági kultúrának és nevelésnek legfőbb őre, lapja által kordiális örömét küldi kollégájának a nagyváradi vé­res eseményekkel szemben. A középeurópai művelődésnek ez az élő védőbástyája siet eldicsekedni a magyar nemzeti kisebbség ellen eddig sem nagyon rejtve tartogatott harci fegyvereivel, amelyek révén nem ugyan a szellemiek terén, de a düh kitörésének intézményes meg­szervezése által látja megvédelme­zendőnek a rablott zsákmányt. Kilátásba helyezi a cseh kultusz­miniszter az államilag támogatott diákharagnak hasonló kitörését náluk is, azzal a különbséggel azonban, hogy hosszabb lélegzetű dühkitö­résre céloz, mint ahogyan a jeles példa a „temperamentumos" romá­noknál bizonyságot tett széles vo­nalú képességéről. A magyaronság­gal és a magyar érzülettel közeli ki­látásba helyezett leszámolást jelent be és erre hivja mementőul azt a pusztítást, amelyet a magyar határ­szélre vagonszámra szállított oláh regátbeli diáknévre méltatlan cső­cselék rendezett az őslakosság meg­rendszabályozására s amerikai és angol állampolgároknak is diplomá­ciai konfliktussal folytatódó gyönyö­rűségére. Nem akarunk visszatérni ez alka­lommal még egyszer az emberi gya­lázatnak arra a többnapos gyilkos produkciójára, amellyel „Nagy"-Ro­mánia dísze, virága: ifjúsága való ban egész Európa csodálatát vívta ki és megszerezte hazájának a civi­lizáció és emberi művelődés védvára címét, csupán a rokonlélek cseh mi­niszternek a2„Szlovenszka Politika" című házi lapjában nyilvánosságra hozott érdemeit továbbítjuk a magyar társadalom türelmes lelkének s kíván­juk átadni a huszadik századi törté­netírásnak is, mint fontos adalékot a trianoni békediktátum után követ­kező szomszédállapotok megértéséhez Hodzsa Milán nem ad ugyan uj Ötletet a román kultuszminiszter kol­Holtteste fölött ragyogva sugárzott a napi mintha a természet őserejé­nek diadalát hirdetné. * * # Az elhagyott, szétdúlt castrum leomló kövei lassankint betakarták a halálban népéhez tért Tatot. Ott ta­lálták meg magyar parasztok más­félezer esztendő után a dunaparti castrum rombadőlt kövei között. Csontújjai akkor is keményen fo­nódtak acél kardjára, a népek élet­ösztönének ősi, kipróbált eszközére. -ß­Az élet tarsolyából. Az igazi Pest még mélyen alszik­A lefüggönyözött habos fehér füg­gönyök mögött még pihennek a zsú­rok asszonyai. Egyik másik még ál­mosságban jár lovagja karján, mikor még vigan csilingelnek a közút vil­lamosai és az utca köve csattogva veri vissza a szöges munkásbakan­csokat. Az üzletek zárva. De ki is menne kora reggel vásárolni ? Az elegáns zsorzset, marokén és krep dechiné ruhák álmodói még le­hunyt pillákkal szunyókálnak. A lo­kálokban áttáncolt éjszakák, a hódí­tások fáradalmait dél előtt nem le­het kipihenni. legájának azzal, hogy államban élő kisebbségek tiszteletben tartott sze­mélyi és vagyonbizonságából önként értetődő ós bántatlanul élvezett félel­metes szabadságát jelöli meg provo­káló tényezőül, amely szerinte jog­gal hivja ki az ottani tanulóifjúságok­nak ellenszenvét, a megértő kebel dagadozik a lelkes örömtől, hogy ime van egy ország ahol a diákság tettekkel nyújt példát s ad útmuta­tást Csehszlovákia szelidlelkü ifjúsá­gának. A bukaresti kományzat azonnal fo­ganatosított vizsgálatából immár kide­rült, hogy megyarok provokálták olyan elemekknek magukra vont harag­ját, amelyeknek tulajdonképen sem­mi köze sincs a két,millió lei titkos alapból származó kongresszusi ösz­töndíjhoz és személyenként 6 darab­ban CFR név alatt közismert román királyi államvasutak által engedélye­zett vasúti szabadjegyekhez. Az is kiderült, hogy kárt sem Váradon, sem Kolozsvárt, sem a dúlás egyéb stációit más nem szenvedett, mint legföljebb a diákság, amelynek tanul­mányútját az irredenta azsan provo­kátorok méltatlanul megzavarták. Ajánljuk a két kultuszminiszter urnák, hogy mielőbb találkozzanak lehetőleg a Népszövetség szalonjában a eszmecseréjüket bocsássák rendel­kezésére a kíváncsi világsajtónak, F. % npi ww im mj- ' ü­Gyermekvédelmünk, Irta : Keményfy K. Dániel. (Vége.) " Valaki mondta: miért nem foglal­tam előbb állást a szenttamási is­kola mellett. Erre a naiv ellenvetésre ez a válaszom: Elsősorban az is­koláért a nyilvánosság előtt évek óta állást foglalok. Feltételeztem annyi jogérzéket, szociál-pedagógiai jártas­ságot s egy plébánia pasztorációs érdekeinek annyi tudását, hogy nem nyúlnak egy 97 éves iskola létezé­séhez s ugyanakkor nem helyezik oda mégegyszer annyi létszámmal A keleti pályaudvarnál álltam és fi. gyeltem a sokak által ismeretlen haj­nali fővárost. Vidám viháncolásra figyeltem fel. Három ugrós szoknyéjú sváb leány vett körül egy magas melákarcú legényt. Ha azték nyelven beszélnek, akkor sem lett volna előt­tem idegenebb az elnyújtott mással­hangzók különös dialektusa. Azt azon­ban rögtön észrevettem, hogy ver­sengés folyik a hosszú Szepl ke­zéért. Az egyik leány fejkendőjét igazgatta, a másik gyönyörű fogso­rát mutogatta a legénynek, a har­madik riszálva ringatta derekát. — Eszembe jutott á darutánc. Az örök természeti törvények végnélküli rep rize. Más felé vitt ugyan utam, de fel­szálltam a villamosra. Kíváncsi vol­tam, vájjon melyiknek juttatja Paris almáját a szeplős sváb legény. Szembe kerültem velük. Derűs ka­cagásuk betöltötte az egész villamost. Ott vibrált, táncolt mindnyájunk ked­vében az ő pajzán vidámságuk, a hamisittatlan falusi csapongó jókedv. Kis gyékény szatyrukban ölükbe szo­rongatták csikós kendőjükbe takart fekete kenyerüket — az ebédet. Dol­gos két kezük vörös és érdes volt. Valamelyik gyárba mentek dolgozni. Felnéztem az alvó szemű csipkés ablakokra. A selyem paplan alatt pihenő zsurasszonyokra gondoltam. Azokra, kiknek mindenük megvan, mégis mindig fáradtak, idegesek, elé­biró tanonciskolát. Másodsorban, mi­kor az iskolák ügyében az előérte­kezlet s az úgynevezett bejárás volt, a vizivárosi plébánost arra meg nem hívták, noha illő lett volna, mert a plébánia kerület iskolájáról is szó volt. Az iskolaszék elé már befeje­zett megállapítás került s ott állást foglalni, bizonyos kifelé szóló dekó­rum miatt is, amit itt nem akarok taglalni, helyén nem való küzdelem lett volna. Amint Csonka-Magyarország nem ország, úgy egy plébánia is iskola nélkül csonka plébánia. A fővárosban ha egy új plébánia létesül, a plébá­nos mindjárt azon van, hogy plébá­niai területe iskolát kapjon. Tudatá­ban van annak, hogy mit jelent a plébánia pasztorációjára a jövő lelki élet kialakulásaira, az önálló iskola, pláne egy kisebb kerületű plébánián, ahol a plébános ismerheti úgyszól­ván a gyermekvilág minden tagját az iskolából. Az se helytálló a szent tamási iskola fenntartása ellen, hogy úgy is közel van az új iskola a szenttamásihoz. A Deák Ferenc utcai is közel volt, mégis a városrész szo­ciális érdeke megkívánta a külön szenttamási iskola fenntartását. Ne csodálkozzék tehát senki, ha a vi­zivárosi plébános állást foglal a szent­tamási iskola mellett, a közismert szempontok s a Szenttamáson igé­nyelt gyermekvédelem miatt is. Amit Rudnay primás 100 év előtt az is­kola mellett hangoztatott, az ma a szociális pedagógia tekintetéből hat­ványozottabban áll s a város annak idején az átvételnél vállalta az is kola fenntartását s fejlesztését. Folyik a városrendezési munkálat. Helyes. Amit 50—60 évig mulasz­tottunk, azt most akarjuk pótolni. Nemes törekvés. De sokszor anyagi erőnk s adózó képességünk túlhajtá­sával azonban olyat is akarunk al kötni, ami még maradhat, aminél szükségesebb alkotni való van. Pél­dául az iskolák kiépítése, szociális intézmények létesítése, s ezekben ma Szenttamást mellőzni, nem lenne építő városi politika. * * * gedetlenek s csak akkor villan fel szemük parazsa, ha a türelmetlenül várt telefoncsengő megszólal. Mind a három leány egyszerre be­szél — sajnos — előttem érthetetlen beszédjükön. Vájjon melyiknek sikerül közülök Szepl szivébe férkőzni ? Kőbányához közel járunk már s én csak akkor eszmélek rá, hogy nagyon messzire futott velem a vil­lamos. Szomorú szívvel hagytam ott ismeretlen ismerőseimet. Egész nap a három sváb lány járt az eszembe. Boszankodtam, hogy ennyire beletelepedtek az agyamba. Este az egyik megállónál ismerős kacajra lettem figyelmes, de most már csak egy kacagott a szerelmes gerle boldog bugásával. Hirtelen oda­fordítottam a fejemet. Ott álltak mind a négyen. A szépfogú leány boldo­gén karolt bele a nyurga Szeplbe, mig a másik kettő összebújva súgott­búgott. Szepl választott tehát. Melák arcán széles mosoly terpeszkedett. Nagy tenyerében elveszett a leány vörös keze. Elgondolkoztam. Tavasz I Május 1 Szerelem! Akár mit is hozzon a sors, mégis szép az élet 1 Az élet az ifjúság. Nerelly. A gyermek nehéz és sülyedŐ élete mindnyájunk lelkébe belesajog. A szegény gyermekek sinylődése s le­romlása kell, hogy foglalkoztassa a hatóságokat s társadalmat egyaránt, mert ennél alig van szomorúbb, megdöbbentőbb s meghatóbb képe a háború utáni Magyarországnak. Ennek hatása adott életet 8 évvel ezelőtt Szenttamás városrészben, a­mely Esztergom szegény munkás­negyede, a főkáptalani szegényház­ban egy gyermekvédelmi napközi gyermek-otthonnak. Nem a már zül­lésnek indult, hanem a veszedelem­nek kitett iskolásfiú gyermekek ta­lálnak itt gondozásra, akiknek szü­lei napi munkában nagyrészt házon kivül dolgoznak. Ez a kis intézmény, az iskola segítő munkája mellett, az egyedüli, mely dirrekt Esztergom gyer­mekvédelmét szolgálja. Első évek­ben a „Keresztény Szeretet Orszá­gos Gyermekvédő Műve" tartotta fenn tisztán. 1923 óta, amikor pén­zünk teljes leromlása bekövetkezett s igy az egyesület teherbíró képes­sége is leszállott, magam vettem ke­zembe az intézményt és fenntartá­sát Esztergom városának s társadal­mának irgalmas szivébe s megértő lelkületébe helyeztem. Azóta teljesen adakozásból s adományokból tartom fenn. Kopogtatok ott, ahol gondolom, a század egyik legnagyobb prob­lémáját : a gyermekmentést értéke­lik. Kezdtük 18 gyerekkel a megin­duláskor. Ma már 30—40 között van gondozottunk a nehéz őszi, téli s tavaszi elő időszakokban. S bizony mégegyszer annyit is elhelyezhet­nénk, mert az anyák jönnek a gyer­mekek érdekében kérelmükkel, de többre sajnos nincs még helyünk s a anyagi eszközünk. A város ható­sága, a társadalom s a közgazdasági intézetek segítenek bennünket. Isten fizesse meg. De még messzebb lehelnénk, fej­leszthetnénk magát az intézményt, ha a gyermekvédelmet közérdekű s a nemzet jövőjét előkészítő munká­nak értékelnék minden vonalon. Hány ember van, aki gyermekvéde­lemre még nem adott s a szülő bűne miatt a gyermeket lenézi. A kötelező gyermekvédelem megvalósításának itt az ideje. A társadalomnak csak egy kisebb rétege és százaléka tekinti a haza ügyének a gyermekmentéssel a züllés megelőzését. Közönségünk nincs eléggé ránevelve arra, hogy a maga ügyének, a jövő társadalmi fejlődés alapjának tekintse a züllés veszélyének kitett gyermeket. Az éb­redés azonban e téren, mely mint jeleztük, országszerte kezd megin­dulni s reményt ad, hogy Esztergom gyermekvédelme is fokozottabb fej­lődésnek fog indulni. Vasárnap nyitva lenéi­nek az üzletek. Irta: dr. Karikó Imre. Egyes városokban és községek­ben még ma is vita folyik a keres­kedők vasárnapi nyitvatartási jogo­sultságáról, miért is a kereskedelem­ügyi m. kir. miniszternek ez ügyben megjelent 94.537—1921. K. M. szá­mú rendeletének idevonatkozó fonto­sa bb rendelkezését alábbiakban ismer­tetem : Élelmicikk eket általában, ideértve a halféléket, valamint az élő és leölt baromfit is, a túlnyomón ezek áru­sítására berendezett üzletekben Bu­dapest székesfővárosban reggeli 7 órától délelőtt 9 óráig szabad árusí­tani. Valódi keleti perzsaszőnyegek nagy választékban VIRÁG és SZÁNTÓNÁL!

Next

/
Oldalképek
Tartalom