Esztergom és Vidéke, 1927

1927-08-28 / 67.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. BEÖJELEBIK IIHDEI VASÁBIAP ÉS OSŰTÖRTÖKÖB Iserkesziöség és kiadóhivatal i Simor János-utea 18—20., <soya a lap szellem* részét illető közlemények, továbbá az előfizetési • hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmnnkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdoao* és felelős szerkesztőt LAISZKY KAZMÉR Előfizetési éra ; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza m á szürkeségek városa. irta: vités Szivós-Waldvogel lózsef. Művészlelkű embereknek aligha kell magyarázni, hogy a szinek, vonalak és gondolatkifejezések adják meg nemcsak az egyénnek, hanem váro­soknak, országoknak és nemzetek­nek a jellegét. Az itáliai azúr, az Öíökzöld cyprus-, pálma- és narancs­ligetek, a plastikus taglejtésű, han­gosan kacagó és éneklő emberek ugy-e mennyire mások, mint a szür­kefelhős, zúzmarás oroszországi tá­jak, a sötétnézésű muzsikok. Bocca­cio, vagy akár D' Annunzio kedve­sebb nekem, mint Tolstoj vagy Gor­kij s a tobzódó szinek, illatok és vonalak hazájabeli festőket, szobrá­szokat és muzsikusokat is jobban szeretem, mint az északi országok komoran fenséges vagy szürkehangu­latú művészeit. A színeknek, vonalaknak és egyéb gondolatkifejezéseknek tagadhatlanul nagy átalakító hatása van az embe­rek lelkületére. A mi városunk a szürkeségek városa : szürkék az em­berek, a gondolataik és az érzéseik; szürkék az utcáink és tereink, szűr kék a szavaink, a tetteink és szür­kék még a szavazócéduláink is. Ez a levegőben terjengő szürkeség min dent ellep, elfojt és megmételyez. Szürke ami örömünk, szürke az ün­neplésünk és szürke a gyászunk is. Innét van ez, hogy egyes ünnepsé­gek alkalmával tobzódik a szürkeség a szürkeségeken s szinte szemgyö nyörködtető a megyei hajdú kék-fe­hérje, vagy a városi szolga piros­kékje. Szerencse, hogy nemzeti szí­neinket nem a mai kor emberei ál­lapították meg, mert piros élet, fe­hér álom, zöld remény szinei helyett szürke lett volna a nemzeti lobo gónk. Nem szeretjük mér a határo­zott színeket, a határozott szavú embereket, elromlott az ízlésünk és szürkeségek után vágyódunk. Valamiképen ilyen gondolataim támadnak, valahányszor az utcára lépek s ha azt tapasztalom, hogy ott, ahol mások piros virágot és zöld pázsitot szeretnének látni, a szürke kajánság tarka állatjaival megpró­bálja megakadályozni az új idők törekvéseit. Mert vannak új törekvések és van­nak új eredmények. Vannak embe­rek, akik a szürkék szemében „vö­rösnek és forradalmárok, de akik elébb utóbb utat nyitnak a napsu­gárnak, hogy bearanyozzon mindent, ami ma még szürke. Mert szürke az Íróasztalok aktahalmaza, szürkék a tereink, a Szenttamás-hegy, a vársétány és zöldesszürke a Tabán és Szentgyörgymező 1 És milyen kont raszt 1 egy új, modem intézményünk a strandfürdő, még az is az unalo­mig szürke, sőt szürkék azok az ujonan felállított hulladékgyűjtő ko­sarak is, melyeket egy cseppet sem szürke lelkes polgártársunk áldozat­készsége adott a városnak. Hiába, időbe kerül mig emancipálni fogjuk magunkat a bennünket hínárként körülfogó szürkeségtől. Derült, ka cagószineker, új hangulatot kérünk az örjitő szürkeség helyett. Vagy azt hiszik az idegenforgalmat pro­pagáló urak, hogy az idegen kieí­lenséget bámulni jön ide? (Ebbsn csakugyan bámulatosan sokat tudunk nyújtani.) A mostani kopárság már nekünk bennszülötteknek sem jó és sokáig fenn nem tartható. Tessék tehát az aktagyárót minél előbb beszüntetni, a városházi ka­zamatákba friss levegőt és napfényt bocsájtani és az élettel szoros érint­kezésbe lépve attól rhytmust és tem­pót átvenni. Városunk felett a gaz­dasági égbolton is szürke felhők ke­ringenek s ezeket a felhőket harsogó és kongó szavak viharágyúival el­kergetni nem lehat. Dolgozni kell itt mindenkinek, elsősorban a vezetők­nek, összefogva, tántoríthatlan szí­vós kitartással. Nincsen joga senki­nek elkedvetlenedni vagy a munká­ban ellanyhulni ; fokkal férfiasabb, küzdelmesebb időket élünk, mintsem hogy ilyen nőies luxusokat enged­hessünk meg magunknak. Aki pedig nem birja, vagy nem akarja a létért való fokozott komoly küzdelmet, ám álljon félre; az idő halad és Esztergom sem akar tovább „ma­radni". És ha majd mindenki tudásának legjavát viszi bele a küzdelembe he­tenkint hat napon át, akkor majd eltűnnek a nyomasztó szürke felhők s felragyog városunk felett is a jó­lét és megelégedés mindent beara­nyozó napja. Tempó Esztergom! Az új elemi népiskola. ii. A parádé, a tüntetés, a vallásos s hazafias tényéknél, még nem maga a vallásosság s hazafiság bensősége, a fenntartó erő, hanem formaság, külsőség, a hatás fokozására. Ha­sonlóképen a palotaszerű iskolaépü­let még nem maga az iskola, nem az iskolakérdés végleges megoldása, hanem csak a külső keret, melynek tartalmát és élő képét az iskola belső szervezete s munkásságának kifelé ható eredménye adja meg. Újabb időben gyakran halljuk a kultúrfölény hangoztatását, mint egyik mentő eszközét Magyarország inte­ger fejlődésének. Indokolt és helyes eszményi cél. Vigyázni kell azonban ezen eszményi cél kiépítésénél arra, hogy megalapozása szilárd és pati­nás, a kultúra egész épületét jól megtartó legyen. Ami fölül van, az mindig az alatta lévőre támaszkodik. Ez az alap pedig nem lehet más, mint a népiskola. Amíg ennek a mélyítését a nyugateurópai kultúra népművelési színvonalára nem emel­jük, addig, a csakis közép vagy fel­sőbb oktatásra épített kultúrfölény nem lesz az egész nemzetet össze­fogó erős s küzdésre is alkalmas bástyája a kultúra előretörésének. Félmunka marad. A nemzetet ugyanis nemcsak az intellektuel pályákon lévő osztályok alkotják, hanem az úgynevezett köz­nép, a plebs vulgaris is. Nemcsak a vezető intellektuel osztályoknak, ha­nem magának a népnek is szüksé­ges bizonyos általános iskolázottság és kiművelés, hogy öntudatosan és átfogóan átérezze az életnek szol­gáló kullurtényezőségét. Megfelelő kulturális képesítés nélkül, a népet magát, különösen veszedelmek ide jén, nem tudjuk fenntartó nemzeti elemmé biztosítani. Ha összehason­lítjuk a mi köznépünk mai szellemi szinvonalat a művelt nyugateurópai köznép iskolázottságával s tudásával, a párhuzamban a mi népünk nagyon mögötte marad. Ez közismert tapasz­talat. És ennek a ténynek egyik oka, hogy Magyarországon a haladó kor­ral szemben már amúgy is átlag el­avult, de még mindig érvényben lévő népoktatási törvényt és rendeleteket is a legtöbb vonalon nagyon elasz­tikusan hajtják végre. Ennek vissz­hangjaként épen azért a népoktatási törvény új szervezése a tanügyi vi­lágnak régebbi kívánsága. A máig érvényben lévő törvény gyönge végrehajtása magyarázza meg, hogy még a kis Csonka Magyaror­szágon is, miniszteri kijelentés sze­rint is egymillió néhány százezer analfabéta van. E mellett. mennyien vannak, aki cs'-k 2—3 osztályt vé­geznek s a 6 osztályt csak egy tö redék végzi el az iskolakötelezett ségben. Dr. Chyzer Béla ez ő hires köny­vében „A gyermekmunka Magyar­országon" azt mondja (86. lap), hogy a gyermek tulajdonképen a hat osz­tály elvégzése után válik alkalmassá a gyermekmunkára. „Sok szülő azon­ban be sem várja ezen határidőt s gyermekét nem egy ízben 8—10 éves korában munkára adja, amit annál könnyebben megtehet, mivel az iskola számonkérésétől nem kell tartania." Szomorú bizonyítéka ez a magyar beiskoláztatás lazaságának s a korhatár be nem tartásának. Hogy a korhatár kiterjesztése meny­nyire fontos a népművelésre nézve, air* nézve elég hivatkozni azon tényre, hogy pl. Svájcban 14, Ame­rikai Egyesült Államokban 16, An­golországban 16, Franciaországban 14 évi korhatáron alól gyerekek gyári s hasonló munkára nem alkal­mazhatók s azután is csak akkor, ha iskolakötelezettségüknek (8 osz tályú elemi iskola) eleget tettek, Hogy az eltűrt korai gyermekmunka, ezzel az iskolába járás elhanyago­lása és az iskolamulasztások kellő megtorlásának hiánya, testileg-lelki­leg nálunk micsoda rombolást vé­gez s az iskolakerülést mennyire elő­mozdítja, azt szemléltetően tapasztal­juk sajnos országszerte. És mert a beiskoláztatást sokszor politikai voks­érdekből sem veszik akár hány he­lyen szigorúan, — ezek az állapo­tok a kultúrfölény rovására mindad­dig tartani fognak, míg az új közokta­tási törvény az iskolavégzettség ke­rülését szigorúbb végrehajtási, meg­torló s büntetőjogi rendelkezéssel el nem látja. Tudok közvetlen esetet, hogy hetivásár vagy nagyobb mun­kaalkalmakkor, a szülő szépen a piacra vitte gyermekét árusítani se­gíteni s ha a szegény gyermeket az iskolában kérdőre vonták, sírva pa­naszolta el, hogy édes anyja paran­csolta. Egy másik esetben egy 11 éves gyerek még mindig a harma­dik osztályba járt, az anyja mindun­talan kifogta munkára, úgy hogy túltengő iskolamulasztása miatt, nem 13 kaphatott bizonyítványt. Viszont vannak esetek, hogy az iskolai év­ben alig járt iskolába s mégis kapott a gyerek tanév végén bizonyítványt, túlzó elnézésből. Sokszor oly alkal­mak állanak elő fegyelmi tekintet­ben, hogy a szülő ellen kell küzdeni a gyerekek érdekébsn s a tanítónak nincs elegendő hátvéde. Keményfy K. Dániel. (Vége köv.) ^EGYRŐL-MÁSRÓL I Halálbüntetés. Országokat tépett szét a világhá­ború. Milliókat hajtolt rabságba, tett földönfutóvá. Évszázados birtokokat rabolt el. Mérhetetlen vagyon ment tönkre. Munkanélküliséget teremtett. Európaszerte tobzódik a nyomor. Uralkodó családokat hajtott szám­űzetésbe, halálba. Az orosz cári csa­lád elvérzett. Ez mind semmi. Eu rópa utcái mindezekért nem moz­dultak meg. Megmozdult azonban egy világszervezet, mert kivégeztek dét gyikost. Hogy joga van e az államhatalom­nak halálbüntetéssel megtorolni a bűntettet, afelett vitatkozzanak a böl­*r SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ házi szövött lepedő-vászon, köpper, törül köző. konyha- és kenyérruha abrosz (nagyban és kicsinyben legjutányosabban beszerezhető j Pelczmann Lászlóná Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatik

Next

/
Oldalképek
Tartalom