Esztergom és Vidéke, 1927

1927-07-31 / 60.szám

tott városi polgárságon segítsen, hogy a munka és áldozatkészség kötelmeit ébren tartsa, hogy a fejlődés, haladás útját megjelölje. Tisztelt Közgyűlés! Dr. Csernoch János áldozópapságának 50 éves jubileuma alkalmából — amikor ünneplő léleké), kipirult arccal hallgattuk fent a bazilikában a szószékről hozzánk intézett szózatát, lényünkben maradt ama felhívása, hogy ezren és ezren, akik mélységes tisztelettel állottuk kőiül, mégegyszer, ha majd az Ür rendelkezik, buzgó imával vegyük hült tetemét körül és imádságos ajakkal kisérjük le a kriptába utolsó földi útjára. Dr. Csernoch János bíboros érsek hercegprímás szive megszűnt dobogni, Pórhüvelye koszorúk, virágok tömegével borítva fent a Bazilikában ravatalon fekszik. Esztergomi polgárok, kicsik és nagyok, szegények és módosak, holnap ott legyünk valamennyien s buzgó imável, könyörgő zsolozsmával kisérjük le megdicsőült Főpász torunkat a Bazilika kriptájában ki jelölt sírhelyére. Határozati javaslat. A polgármesternek nagyhatású beszéde után dr. Brenner Antal városi főjegyző a következő határozati ja vaslatot olvasta fel: A szab. kir. város képviselőtes tülete mély megilletődéssel és szo moru szívvel vesz tudomást diszpol gárának és legkimagaslóbb tagja nak Főmagasságu és Főtisztelendő Dr. Csernoch János bibornok hercegprímás, érsek urnák 1927 évi július hó 25.-én reggel 8

A 6 órakor, erényekben eredményekben gazdag és példaadóan munkás életének 76., primási méltóságának 15. évében bekövetkezett elhalálozásáról. A primási város közönsége az elhunyt főpap személyében a város nemes történelmi múltja iránt rajongó, a városnak közületét, intézményeit, testületeit, egyesületeit és minden egyes polgárát őszintén szerető, azokhoz a legmélyebb érzésekkel ragaszkodó pártfogóját vesztette el, aki nemcsak a primási székhelynek Szt. István szülőhelyén való tradicionális fenntartásában, de a város minden ügyes-bajos dolga iránti állandó érdeklődéssel, hathatós támogatásának, súlyt jelentő szavainak és befolyásának latbavetésével igyekezett székvárosa fejlődésében közremunkálkodni. Azon kiváló értékek, nemes lelki tulajdonságok, amelyek az elhunyt hercegérsek magas személyét egy eredményes politikai pályafutásban főpapi közjogi méltóságának példa nélkül álló ragyogtatásában és jelentőssé tételében a puritán egyszerűségnek és erkölcsiségnek megőrzése és állandó gyakorlása mellett kortársai felett kiemelték, különösen naggyá tették e nehéz magyar időkben a szab. kir. város részére dr. Csernoch János egyéniségét, tették értékessé nagyon sok vonatkozásban a varosnak szentelt életét és igy teszik súlyossá a veszteséget, teszik naggyá és mélységessé az ürt mit elmúlása a szomorú szivekben okozott. A szab. kir. vár03 közönsége dr. Csernoch Jánosban nemcsak főpásztorát vesztette el, de elvesztette jóságos Atyját és leghívebb polgárát, aki a város lakóit kor, vallás és rang külömbség nélkül állandóan szeretetében tartotta. Ez a szeretet váltotta . ki a primási város közönségéből a meleg és őszinte ragaszkodást, a főpásztor iránt és növelte a magas méltósággal járó tiszteletet, melynek mindennél többetórő erkölcsi értéket és bensőséget adott. Elhatározza ehhezképest a szab. kir. város képviselőtestülete, hogy a haláleset felett érzett mélységes részvétét jegyzőkönyvében iktatja és erről a gyászoló egyházmegye képviselőjét az esztergomi székesfőkáptalant átiratilag értesiti. Elhatározza továbbá, hogy miután a belvárosi kegyúri temlomban megtartott gyászistentiszteleten kegyelettel adózott a főpásztor emlékének és imádkozott a Mindenható kegyelméért, testületileg vesz részt a főszékesegyházban július hó 29. ón d. e. 11 órakor tartandó temetési szertartáson és az "elhunyt főpap ravatalára koszorút helyez. Elhatározza továbbá, hogy a főtisztelendő és főmagasságu dr. Csernoch János bibornok hercegérsek urnák a város díszpolgárnak a város fejlesztése a lakosság szociális ós "gazdasági ügyelnek fölkarolása és hathatós elősegítése, a város jóhirnevónek, népszerűségének emelése érdekében kifejtett elévülhetlen érdemeiért, különösen pedig a város ügyei és intézményei iránt tanúsított állandó atyai gondosságáért emlékét a késő utókornak jegyzőkönyvében megörökíti. A határozati javaslat elfogadása után dr. Gróh József parentálta el az ország, a város nagy halottját lelkekig ható beszédben. Dr. Oróh beszéde. Gróh József beszédét azzal kezdte, hogy nekünk nincs szükségünk arra, hogy megemlékezvén Csernoch Jánosról, az ő személyét vagy életét itt ismertessük. Az ő élete itt folyt le mi előttünk, mi láttuk, becsültük annak minden fejezetét és erényeiért, érdemeiért s ama heroikus munkáért, amit egyházának és hazájának tett, mélyen meghajolunk a tisztségek, kitüntetések és méltóságok előtt, amelynek részesévé vált. Az ő élete gazdag tanulságokat tartalmaz minden idők nemzete számára, De e pillanatban mindennél jobban szemünkbe tűnik az az egy pár szó, ami végrendeletéből csillámuk elő, amit szt. Pál leveleiből idéz, amidőn hosszú, tanu'ságos, eseményekben gazdag életét és korát e szavakkal jellemzi: „Kívül harcok, belül félelmek". A szónok eme jeligén keresztül vizsgálta Csernoch János egész életét, kiemelvén, hogy sohasem a viszályt, de a megértést kereste, hogy türel mes volt minden ellenvéleménnyel szemben s ő volt az, ki. a brest litovszki béketárgyalások előtt a köz ponti hatalmak uralkodóihoz intelmet intézett, hogy a béke csak úgy lesz áldásos, ha a győző bölcs önmérséklettel viseltetik a legyőzött ellenféllel. Majd arra utalt, hogy e küzdést és félelmet ma mindenkinek érezni kell, mert Csernoch János kora még nem ment el felettünk. Nekünk is harcolni kell hazánkért, a becsületes nemes elvek érvényesüléséért, kicsiny városunkért, önmagunkért és családunkért. S míg nappal harcolunk, éjjel ránk borul a félelem. Félünk, mert sokat vesztetttünk, félünk mert van még veszteni valónk, félünk, mert olyan bizonytalannak találjuk egész jövő sorsunkat. Harcban élünk és a félelem bennünk lakozik s Csernoch János végrendeletének felnyitására volt szükség, hogy egész közéletünk eme bizonytalan hullámzó érzéseit e szavakkal fejezzük ki: „kívül harcok, belül félelmek." Végül Csernoch János porladó tetemétől a francia nemzet egy nagy fiának szobortalapzatára írt eme szavakkal vesz búcsút: „Semmi sem hiányzik az ő dicsőségéből, csak ő hiányzik a mienkből". Mély megilletődéssel fogadott beszéd után az elnöklő polgármester Blesz Ferenc, dr. Gróh József és Mátéffy Viktor képviselőtestületi tagokat kérte fel, hogy a tanács tagjaival együtt koszorút helyezzenek el a ravatalra. Részvéttáviratok. Horthy Miklós kormányzó a hercegprímás elhunyta alkalmából következő részvét táviratot intézte. „Legmélyebb fájdalommal tölt el a szomorú hir, bogy a Mindenható Csernoch János biborós hercegprímást magához szólította. Istennek kifürkészhetetlen akarata az egész nemzet osztatlan bánatára ragadta el tőlünk a legnagyobb főpapok egyikét, kiben a fenkölt apostoli erények és az igaz kötelességtudás mintaképét tiszteltük. Sorsdöntő időkben mindenkivel nemes harmóniában, lángoló hazaszeretettel és kimeríthetetlen bölcseséggel töltötte be magasztos hivatását. Működése örök fénnyel fogja övezni mindannyiunk emlékében az ő nagy egyéniségét. Az érseki főkáptalan előtt a pótolhatatlan veszteség felett őszintén átérzett, legmélyebb részvétemnek adok kifejezést. HORTHY." XI. Pius pápa nevében Gasparri biboros-államtitkár dr. Kohl Medárd püspökhöz a következő táviratot intézte : „A pápa Őszentsége nagy lelki szomorúsággal gondol Csernoch bibornok-érsekre akit — miután földi életének feladatait oly kiválóan elvégezte, — Isten most elszólított az örök jutalomra Imádkozik érte s a pásztorától megfosztott esztergomi egyházra szeretettel küldi áldását az UrbanGASPARRI bibornok." Zita királynétól a következő részvéttávirat érkezett: ,Mélyen érezvén a vesztesége

1

, mely az esztergomi főegyházmegyei és az egész magyar egyházat Csernoch bibornok-hercegprímás úrnak gyászos elhunytával érte, az ifjú király őfelsége és a magam nevében őszinte részvéte-net küldöm a főtisztelendő székeskáptalannak és buzgón imádkozunk a nemzettel együtt az elköltözött főpásztor lelke üdvösségeélt. ZITA." Orsenigo Cesare pípai nuncius részvéttávirata a következő : „A bibornok hercegprímásért, aki mindenkor olyan példás hűséggel ragaszkodott az anyaszentegyházhoz és a hazához, érdemekben gazdigon költözött e', imádkozom és őszinte részvétem fejezem ki a méltóságos főkáptalannak és az egész esztergomi főegyházmegye papságának. ORSENIGO, apostoli nuncius." A felsőház nevében br. Wlassics Gyula elnök a következő táviratban fejezte ki részvétét: „Mélységesen megrendülve állunk a magyar ügy mindenkor tündöklő képviselőjének, a katho'ikus magyar társadalom bölcs és erőskezű vezérének, az alkotmányunk szent hagyományaihoz mindvégig hiven ragaszkodó nagy főpapnak s kiváló államférfiúnak: Csernoch János biboroshercegprimás felsőházi tagunk öeminenciájának ravatala előtt. Az isteni Gondviselés kegyelméből megért szép életkora s kiváltságolt halála nem képes e pillanatban ellensúlyozni annak a mérhetetlen veszteségnek lesújtó fájdalmát, me'yet érezünk most, midőn az egész nemzet minden gondját szivén hordozó, a jobb jövő érdekében nagy hittel és fáradhatatlan odaadással munkálkodó, az erények minden faját gyakorló igaz apostol — nincs többé. Rendkívül nehéz időkben osztatlan elismerésre betöltött súlyos felelősségű méltósága dicső elődjeinek fényes sorába állítja immár kétségtelenül történelmi alakját és kettészakadt földi élete előtt az országszerte megnyilvánuló, hamisittaílanul bensőséges gyász mélyen meghajtja elismerésének zászlaját. Az áldott emlékű egyházfejedelem elvesztése felett kifejezésre jutó általános gyászban felsóházunk, én is — kit legmélyebb tisztelet, legbensőbb barátság köteléke fűzött a nagy elhunythoz — osztozom s a főtisztelendő mélyen sújtott Székesfőkáptalannak igaz részvétünket nyilvánítom. WLASSICS GYULA BÁRÓ.* Zsitvay Tibor a képviselőház elnöke dr. Walter Gyula c. püspök, nagypréposthoz az alábbi táviratban fejezte ki a képviselőház mélységes gyászát: »A bíboros hercegprímás őeminenciájának elhunyta nemcsak a magyar Sión és a kath. egyház egyetemét borítja mély gyászba, hanem súlyos veszteségét jelenti egész nemzetünknek és közéletünknek is, melynek a megdicsőült egyházi és közjogi jelentőségével kimagasló főpásztori méltósága mellett, kiváló egyéni tulajdonságainál fogva is közhódolattól környezett tényezője volt. Az alatt a három lustrum alatt, melyet egyházmegyéje és a magyar katholikus társadalom élén eltöltött, a nemzetére és egyházára nehezedett legsúlyosabb megpróbáltatások váltottak ki a nehéz idők feladataira teremtett egyéniségének igazi értékeit és jelöltek ki pillanatig se szünetelő új meg új osztályrészt, előbb az életjogunkért ránk kényszerített küzdelem támogatásában, utóbb a szerencsétlenségtől lesújtott lelkek felemelésében épp úgy, mint nemzeti regenerációnk hathatós munkálásában azoknak az erkölcsi tényezőknek érvényesítésére, amelyeknek főpásztori hivatásában felkent letéteményese volt. Hogy milyen odaadással érezte át és töltötte be azt az apostoli eredete mellett történelmi hagyományoktól is megszentelt hivatását, annak ékes bizonyságát őrzik, törvényhozásunk naplói azokban a simeoni szavakban, amelyekkel most harmadféléve aranymiséje alkalmából köszönte meg a nemzetgyűlés üdvözlését; de megörökítésre méltó tanúságot szolgáltatott amerikai útja is, melynek az előrehaladott kortól fokozott kockázatát azért vette vállaira, hogy az Egyesült-Államok főbb magyar egyházközségeinek meglátogatásával, idegenbe szakadt véreink hitéletének és az őshazához való ragaszkodásnak megerősítésével együtt nemzetünk külföld előtt való tekintélyének emelését is szolgálja. Valóban elmondhatni róla, hogy hű és nagy fia volt egyházának és nemzetének egyaránt, méltó utódja azon a magas polcon legkiválóbb elődeinek s a buzgó imádság, mely betegségének aggasztó fordulatánál milliók szivéből szállt az Égek Urához, mely nagy, kötelességének hű teljesítésében példás éle tet féltő gondból fakadt. Isten úgy találta jónak, hogy ez a féltő gond s utóbb a pillanatnyilag beállott örvendetes fordulatból tápláló remény csakhamar helyet adjon a gyászoló részvétnek, melyet a legközelebbről sújtott székesfőkáptalannal és a katholikus egyházunkkal együtt érez az egész magyarság, a trianoni határokon belül és kivül egyaránt. Bár az országgyűlés képviselőháza ezidőszerint el van napolva, legbensőbb meggyőződésem, hogy velem együtt minden tagja mély megilletődéssel érzi át ezt az országos gyászt és ezért följogosítva érzem magam nemcsak részemről, hanem az egész ház nevében Méltóságod ós a főtisztelendő Székesfőkáptalan előtt mélységes együttérzésünket tolmácsolni. ZSITVAY TIBOR a képiselöház elnöke." Bethlen István gróf miniszterelnök a következő táviratot intézte a székesfőképtalanhoz : „A hazáját és egyházát minden időben, a legsúlyosabb megpróbáltatások között leghívebben szolgáló főmagasságu bíboros hercegprímás, esztergomi érsek úr elhalálozásával mindnyájunkat ért súlyos veszteség felett őszintén átérzett mély részvétemet nyilvánítom. BETHLEN ISTVÁN GRÓF m. kir. miniszterelnök." Dr. Seipel Ausztria szövetségi kancellárjának sürgönye igy hangzik: „Kérem őeminenciája Csernoch bibornok hercegprímás úr elhunyta alkalmával legőszintébb részvétem nyilatkozatát kegyeskedjék szivesen fogadni. Dr. SEIPEL szöv. kancellár." Az egységes kormánypárt nevében Almássy László pártelnöktől a következő távirat érkezett: „Mély megilletődéssel és szomorúsággal értesült pártunk a magyar kath. egyház fejedelmének, dr. Csernoch; János bíboros hercegprímás úr őexcellenciá jának szomorú elhunytáról Nagy tudásával, mellyel egyházát kormányozta, atyai meleg szeretetével, melyből felekezetre való tekintet nélkül minden magyarnak juttatott, lángoló C7 ATUMÁUV DÍ7T A órásmester,ékszerész,látszerész,vésnök OLK 1 nülÄn I DßLÄ ESZTERGOM, KISPliC MODERN L AT SZERE SZET! J™^™225 Vörös lózsef fűszeres és Schwach kereskedők között.