Esztergom és Vidéke, 1927
1927-07-03 / 52.szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. lEOIELEIIK HUDES VASABIáP ÉS OSOTOBTOKÖB. Sserkesxíőség és kiadóhivatal i Simor János-utca 18—20,,, kora a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá u előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITAL ISTVÄN. Lap tulajdon os él felelős szerkesztő s LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Az ügyvédi numerus clausus. A ügyvédek számának korlátozása nagyon régi idő óta felszinen levő kérdés. Sokat irtak és beszéltek pro et contra erről a dologról s az országnak igen sok ügyvédi kamarája kívánta a numerus clausus behozatalát. Ezzel az intézkedéssel akarták az ügyvédi kar szinvonalat emelni abban az időben már, amikor aggasztóan sokan kezdtek tolongani az ügyvédi pályára. Az igazságügyminiszter statisztikai adatai szerint a háború előtti állapotokhoz képest még kiáltóbb eltolódások történtek az ügyvédek száma tekintetében. Budapesten egymagában több, mint kétszeresére emelkedett a gyakorló ügyvédek száma a tiz év előttihez képest s épen ilyen aránytalan eltolódás mutatkozik az ország többi részeiben. Perek és kliensek szűkében az ügyvédek kénytelenek egymás elől felfalni a kenyeret s ez a verseny egyáltalában nem mozdítja elő sem a kar színvonalát, sem a megélhetés biztosságát. Már pedig a magyar ügyvédi karnak igen érdemes tradíciói vannak, amelyeket minden áron konzerválnunk kell a jövő számára. Ha tehát a szabadelvűség jelszaváért beavatkozás nélkül nézzük a helyzet folytonos romlását, végeredményben nem teszünk egyebet, mint hogy elősegítjük az ügyvédi hivatás csődjét. Ez nem lehet célja a magyar igazságügyi politikának s igy örömmel üdvözöljük Pesthy Pál igazságügyi miniszternek ama kijelentését, hogy konkrét javaslat készül az ügyvédi pálya túlzsúfoltságának megakadályozására. Bár ennek az intézkedének szerintünk már évtizedekkel ezelőtt meg kellett volna történnie, megnyugvással vesszük^ tudomásul, hogy végre mégis sorra^kerül valahára. Annak a bizonyos tudományos proletariátusnak nagyrésze van abban, hogy nálunk még mindig szabad pálya az Ügyvédség. A magában bizó fiatalság már lényegénél fogva nem szivesen hiszi el egyeden ként magáról, hogy egyénileg nem fog, vagy csak nehezen tudhat az életben érvényesülni. Hiába mondják hát a bölcsek és a tapasztaltak, hogy az ügyvédi pálya nem rózsás, azért mégis oda tolong javarésze, azt hivén, hogy személyes képessége és szerencséje meg fogja segíteni. Pár év múlva aztán beköszönt a csalódások korszaka és súlyosbodva a családi gondokkal, a bizalom teljes ^reménykedés, a csüggedés és a mindenáron való megélhetés kényszere váltja fel. Későn látja be, hogy az öreg tapasztaltaknak volt igazuk, ez azonban nem nem változtat a következő generáció felfogásán, mert a még egyetemi padban ülők, a fiatalság képzeletével színeznek ki maguknak szép jövőt, szintén az ügyvédi pályán. És ez igy megy a végtelenig. Szenvednek ezáltal az ügyvédek kereseti lehetetőségei, a sok eszkimó közt a fókából nagyon kis darab jut egyre az existencia romlásával természetesen csökken a joggal való foglalkozás kedve, de az erkölcsi nivó is. Mi nagy véleménnyel vagyunk a a magyar ügyvédi karról s éppsn ezért örvendünk, ha a numerus clausus után kisebb, de válogatottabb csapat fog küzdeni az igazság órde kében a tudás fegyvereivel, nyugodtabb existencia birtokában. Y. Bencés cserkésztábor. 1927. jún. 24-28. Még élénken emlékünkben van a tavalyi Megyeri Nemzeti Nagy tábor, mely egész ország cserkészeit hozta össze egy közös táborba. Itt a magyar jövőnek eljegyzett fiatal gárdája ismerte meg egymást és összeforrottságuk és egyetakarásuk oly impozáns erővel hódította meg az egész társadalmat, amilyent az utóbbi időben egyetlen más mozgalom sem tudott elérni. A cserkészeknek szükségük van ezekre az időnkint történő nagy összetalálkozásokra, nemcsak a társadalom miatt, hanem első sorban a saját belső munkájuk érdekében. Ennek a mozgalomnak az a célja, hogy a reá bízott fiúból mindig jobb embert és mindig jobb magyart neveljen — és az egyes cserkész jamboreek azonkívül, hogy összehozzák és összebarátkoztatják az egész országban szerteszét azonos célért küzdő bajtársakat, egyúttal kitűnő seregszemléül szolgálnak annak megítélésére: meddig jutottunk el a nagy munkában és melyek az utak, melyeken a jövőben járnunk kell. Az ország összes bencésgimnáziumának cserkészei is összejöttek egy évvel ezelőtt Pannonhalmán s elhatározták, hogy a jövőben rrinden három évben pár napos közös tábort rendeznek mindég más más bencés város közelében. Elsőnek az esztergomi csapat vállalkozott a rendezésre és az elmúlt napokban városunk határában meg is^ tartották a II. bencés jamboreet. A rendező csapat öreg cserkészei és tisztikara hónapok óta dolgozott az előkészítés fáradságos munkáján, melyben meghálálhatatlanul értékes segítséget jelentett a dorogi bányatársaságnak a cserkészet iránti végtelen nagy szeretete és áldozatkészsége. Hosszú munka után a rendezőség jun. 20-án felverte az első sátrat a Reimann-telep feletti táborhe lyen és ettől a pillanattól eleven, lüktető cserkész-élet kezdődött a Getehegy oldalán. Másnap külön vagon hozta Pestről a rendező csapatok húsz nagy u. n. „péksátorát", ugyanakkor a már levizsgázott diák-cserkészek is egyre sűrűbb rajokban érkeznek, szerdán d. u. pedig már az egész „Holló" csapat felveri saját táborát és áll be e Jamboreet előkészítő munkába. Az egész tábor egy kb. 250 x 50 m oldalméreíű, körülárkolt és körülkerített téglaalakú területen helyezkedett el. A legfelső részen volt a főkapu, mögötte a tábortüzekre, felvonulásokra szolgáló főtér köröskörül a rendező csapatok sátraival. Itt állott a táborok közös főparancsnokának : dr. Mattyasóvszky Kasszián fógimn. igazgatónak sátra, a sárga nyakkendős tábori rendőrség, a tábori posta, a műszaki és vezetőkari sátrak, a tábori kórháznak, irodának, élelemraktárnak, az édességekkel és frissítőkkel telt „cuki"-nak sátrai. A tér közepén hatalmas főárbocon a nemzeti zászló mellett a rendező 14esek 14 éves csapatzászlóját lobogtatja a szél. A főtér mellett közvetlenül az esztergomiak három versenyrajának tábora, mögöttük sorban körülkerítve várták a táborterületek az érkező csapatokat. Schmidt Sándor bányafőtanácsos, bányaigazgató jóságából vizvezeték húzódott végig a táborok mentén, pompás tusfürdővel, amiről még egyetlen cserkésztábor sem mert álmodni eddig. A tábort köröskörül villanyilágítással látta el, de jutott körte az egyes csapatok fölé, a főtér sátraiban, sőt még az egyes csapatparancsnokok sátraiba is. A csapatok A „Hollók" fúvószenekarának pattogó muzsikájára elsőnek a budapesti gimn. 314. sz. Czuczor Gergely csapata lépte át a tábor határait 23-án d. e. 11 órakor. Másnap érkezett a kőszegi 53. sz. Jurisich és a soproni 64. sz. Sz. Asztrik csapat, majd sorra jönnek a pápai 159. sz. Korvin Mátyás és a győri 35. sz. Jedlik Ányos csapatok cserkészei. Vendégként ellátogatott a zalaegerszegi 77. sz. Zrínyi csapat egy őrse is. És amikor már együtt volt a csonkaország minden bencés csapata és szerte a sok táborban mindenütt döngött a csákány, kopogott a kalapács és háromszáz cserkész megfeszített izmokkal dolgozott a cserkész-ország felépítésén s amikor már egymás után kerülnek fel a csapatok névtáblái a táborkapukra, — a lüktető munka dicsőséges zaja között egy magános cserkész indult el a főparancsnok ságról. A kezében egyszerű deszka darab — rajta fekete fátyol alatt egy régi bencés diákvárosnak neve : „Komárom" ... És lent a hegy lábánál, egy üresen hagyott táborterület közepére odaerősíti a táblát két fiatal tölgyfa közé. Azután némán tiszteleg, fogja a szerszámait és megy vissza a táborépítőkhöz folytatni a munkát . . . A gyászfátyolos tábla pedig az egész táborozás alatt ottmaradt a néma tisztás fái között — és a selymes pázsit körülötte úgy várta, várta messzi sátorok sok kis cserkészeit, akiknek nem volt szabad ide jönni testvéri találkozásra. És amikor a következő napokon jöttek hirtelen óriási esők, fergeteges zivatarok, villám csapdosott a táborunk körül — valami kínzó nyugtalanság lekergetett megnézni a csupán emléktábla őrizetére bízott táborhelyet. És -megnyugodtam. Az egyszerű emléktáblát sérthetetlen daccal 'őrizték a fák. Az orkán nem birta kitépni karjaik közül, mert bár fiatalok voltak, de — tölgyfák! A tábor tulajdonképen 24—28-ig tartott. 24-én még folytak az építő munkák, amikor d. u. 2 óra tájban autó állt meg a főkapu előtt és kiszállott belőle Magyarország első cserkész-püspöke: Schwoy Lajos. Mintegy másfél órát töltött közöttünk, meglátogatva az egyes csapattáborokat is. Elbúcsúzásakor szép szavakban fejezte ki tetszését és megelégedettségét csapatunk előtt. — 25-e, szombat a „barátság napja u volt. Délelőtt és délután folyt a sokfelől összesereglett cserkészek kölcsönös látogatása és közös séták, játékok és beszélgetések közben szövődtek és erősödtek a bencés cserkészeket összefűző baráti szálak. — Vasárnap reggel már ötkor szólt a kürt ós ébresztette a táborokat. Sietni kellett, mert háromnegyed 6-kor indultunk a vasútállomásra, hogy bevonuljunk Esztergomba. Itt három csapat a Ferencrendteknél, három pedig a vizivárosi plébánia-templomban hallgatott szentmisét, majd a hercegprimási palota múzeumát és képtárát tekintették meg. Utána a Bazilikát és a kincstárat járták végig, majd pontosan fél 12-kor megkezdődött a zászlószentelés. Az esztergomi csapat gyönyörű új díszzászlóját Kohl Medárd püspök szentelte meg szép beszéd kíséretében. A zászlóanya: Gabriella királyi hercegasszony képviseletében szenkviczi Palkovics Lászlóné úrnő SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, kö PP er, tőrm- ni • „ i, , i E S , . kőző. konyha- és kenyérruha, HpiPymQ ÉlH ! SIQ7lllllSII 16 LA71 C7niintt abrosz (nagyban és kicsinyben) • IICLI II I l.C4d£IUI ICII f 0 , llClfcl WfeUVUll legjutányosabban beszerezhető , , , de Esztergom, Széchenyi-tér sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik
