Esztergom és Vidéke, 1927

1927-06-26 / 50.szám

Hők POLITIKAI £s TÁRSADALMI I AP. M » POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. HEOIELEBIK IIIDBI VASABIAP ÉS OSOTOBTÖKÖS. fflaradjnnk-e vagy menjünk? Irta: Madarassi Gábor ny. főispán, ország­gyűlési képviselő. A Nemzetek Szövetségének Taná­csa az erdélyi magyar birtokperek­ből támadt ellentétben elhalasztotta a döntést a legközelebbi, őszi, ülé­sekre azzal hogy megkeresi Magyar­ország és Románia kormányát, hogy ezek a peres kérdésben közvetlen tárgyalást kezdjenek. Románia a tri­anoni békeszerződésben kötelezően megállapított vegyes döntőbírósági eljárást meghiúsítani igyekszik azzal, hogy a bíróság román tagjait a ma­gyar állampolgárok által indított ag­rárperek tárgyalásában való részvé­teltől eltiltja. Ezt azután tudomásul­vétel végett a Nemzetek Szövetsége Tanácsának is bejelentette. A ma­gyar állam képviselője Románia e bejelentése fölött napirendretérést in ditványozott és kérte, hogy a Tanács a békeszerződésben körülirt kötele­zettségeknek megfelelően pótbirábat hozzon javaslatba, akiknek sorában, a román biró visszavonása folytán támadt hézag pótolható legyen és a vegyes döntőbíróság további műkö­dése lehetővé váljék. A ( Nemzetek Szövetsége Tanácsa, amely már ta­vaszi ülésszakában is kikerülte a döntést, most újólag semmi értelem­mel nem biró, elodázó intézkedése­ket tett. Azt határozta, hogy majd határozni fog. E határozattal néhány hónapra kibujt olyan jogának, illető­leg kötelességének teljesítése alól, amely létezésének alapjául szolgái. Nem az első meghátrálás ez a Nem­zetek Szövetsége részéről és a köz­vélemény, különösen a legyőzött ál­lamok közvéleménye már valóságos apathiával fogadja az efajta jelensé­geket. A mostani határozat azonban már a semleges, sőt a győztes államok irányadó helyein és megdöbbenést keltett. Hát nálunk, ahol ifjú és öreg százszorosan érzi annak gyötrelmét, hogy gúzsba kötött testvéreink se­gítségére nem siethetünk. Mi a tanulság a Nemzetek Szö­vetségének legújabb állásfoglalása ból? Vagy olyan kevés e szövetség befolyása és tekintélye, hogy nem tud akaratának érvényt szerezni, vagy pedig határozott rosszakarat vezeti a tanácsot Magyarország iránt. Az első esetben fölösleges, a máso­dikban káros volna a magyar ügy­re, ha tovább is meghúzódnánk a Nemzetek Szövetsége árnyékában. Magyarországot és minden bizonnyal a többi legyőzött, sőt a semleges álla­mokat is teljes jóhiszeműség vezette akkor amikor a nemzetek Szövetségébe beléptek. Magyarország bizott, hogy a győzelmi mámort az igazság és a méltányosság szelleme váltja fel. Mi voltaképen nem is méltányosságot, hanem csak igazságot kértünk, mert példátlan a történelemben az az igaz­ságtalanság, amelynek szülötte a tri­anoni Magyarország, A szövetségtől eddig nem kaptunk igazságot. Az tény, hogy legalább egyenlőre a ro­mánoknak sem adott a Nemzetek Szövetsége igazat, de a döntés el­halasztása miben sem mutat arra, hogy ez nem a mi veszélyünkre tör­tént, hanem legfölebb azt sejteti, hogy itt Romániának nem mertek igazat adni. A magyar közvéleménynek élénk emlékezetében van még Bethlen Ist­ván miniszterelnök zalaegerszegi nagy szerű beszéde és ennek az aktiv kül­politikáról szóló kijelentése. De bizo­nyára az ő mérsékelt és nagyon előre­látó poltikája is megtorpan ezeknek az égbekiáltó igazságtalanságoknak láttára, amelyek egyébként már a nyilvánosságot is az elkeseredésig felkorbácsolták. A magyar nemzet nem hajlandó tovább tűrni azokat az arculcsapásokat, amelyeket eddig egy jobbsors reményében tűrni kény szerűit és bizonyos abban, hogy a kormány e népszövetségi köntörfala­zásnak alkalmas pillanatban való meg­szüntetésére igenis rendelkezik meg felelő eréllyel. Maradjunk-e a Nemzetek Szövet­ségében, vagy menjünk ?j Mit respektáljuk mi Trianont, ha a Nemzetek Szövetsége maga sem respektálja. Ne feledjük, hogy trianon óta na­gyot fordult az európai politika ke­reke. A reáliskola ügye. Irta: Obermüiier Ferenc főreáliskolai igazgaató. Az utóbbi időben mind a helyi saj­tóban, mind a nagyközönség köré­ben gyakran merülnek fel hirek a reáliskola „válság" áról. Ezek a hi­rek felelőtlen, sőt rosszindulatú ele­mektől terjesztve alkalmasak arra, hogy nyugtalanságot keltsenek. Kö­telességemnek tartom tehát, hogy elsősorban az érdekelt szülők, azu­tán pedig városunk közügyei iránt őszintén érdeklődők megnyugtatásra felvilágosítására ésalábbi tájékoztatás sal szolgálja. A reáliskola körül „válság" nin csen, vagyis valótlan minden olyan hir, amely sopánkodó szavak jám­bor ruhájába öltözteti a reáliskola esetleges megszüntetésének sanda óhajtását. Válságos volt a helyzet A évvel ezelőtt, amikor az államhata­lom pénzügyi okokból országszerte összesen több mint egy tucat közép iskolát akart megszüntetni Énnek a nagy port felvert akciónak eredmé nye mindössze annyi lett, hogy két menekült állami középiskolai tanfo­lyamot szüntettek be. A többi meg­szüntetésre itélt felekezeti vagy kö­zségi középiskola ma is fenn áll, mert, az iskolafenntartók a végsőkig ragaszkodtak középiskolájukhoz, in­kább hatalmas áldozatokat vállaltak, de középiskolájukat egyszerűen be­szüntetni nem engedték, nagyon is tudatában lévén annak a sokféle előnynek, amelyet a középiskola je­lent a községnek. Igy tett Esztergom város nemes közönsége is, amikor annak idején közgyűlési határozat­tal vállalta a nagyobb áldozatot s az állam — bizonyára figyelembevé­telével annak az elsőrendűen kiváló minősítésnek is, amellyel a felsőbb tanügyi hatóság az intézet pedagó­giai munkásságáról beszámolt —le­tett beszüntetési szándékáról s meg­állapodott az iskolafenntartó város­sal a kölcsönös hozzájárulás mér­téKében, Ezt a megállapodást az ál­lam ma is állja, semmi szándéka vállalt kötelezettségétől elállani, sőt azt hiszem, hogy illetékesek kellő formában még állami hozzájárulás összegének emelését is ki tudnák eszközölni. A reáliskola létét tehát erről az oldalról nem fenyegeti veszedelem. Mi tehát a „válság"- hirek forássa ? Az hogy aszentferencrend tartomány­főnöksége rendi érdekek felmerülése folytán ismételten felmondta a bérelt helyisegeket s most már követeli a zardaepület bérelt helyiségeinek mie­lőbbi kiürítését. Mi történt tehát? Egyszerű lakásfelmondás (nem pe­dig beszüntetési) Minden esetre ko­moly helyzet az egy iskolára nézve ha helyiségeiből kilakoltatják, de nem jelenti még azt, hogy meg kell szűn­nie az iskolának. Mi tehát a teendő ? Az iskolát mas épületbe kell elhe­lyezni, vagy új épületet építeni szá­mára. Azonban kérdésnek ezt a ré­szét, amelyben már pénzügyi és technikai kérdéseket is figyelembe kell venni, mi, pedagógusok egye­dül megoldani nem tudjuk. Vannak illetékes tényezők, akiknek hivatal­ból kötelességük és feladatuk a kér désnek ezt a részét a megoldás felé vinni. A más épületbe való elhelyezésre több megoldási mód vetődött már fel az évek folyamán (káptalani ház, laktanya, tiszti üdülőtelep stb.) Mind­ezeknél azonban bizonyos nehézsé­gek merültek fel. (Csak megjegyzem, hogy Nagykanizsán a piarista gim­názium és rendház elhelyezésére 4 laktanya-pavi'lont szabadítottak fel.) Másik megoldási mód — és ez a helyesebb — új épület emeléso­Telke van a városnak az iskola cél­jaira, de nincsen elegendő pénze. Véleményem szerint azonban ez sem ok arra, hogy egyszerűen lemond­junk az iskola további fenntartásá­ról. A városi párt programmjában ki­fejtettem, micsoda nyomós argumen­tumai vannak Esztergomnak arra, hogy iskolaügye hathatósabb állami támogatásban részesüljön. Ezeket az argumentumokat kell a kultuszmi­niszter úr elé terjeszteni! Másrészt: eddig az kértük az államtól, hogy ő építse meg a reáliskolát. A kérelmet ebben a formában elutasította. De ha azzal fordulunk hozzá: íme, a város kényszerhelyzetben van, de hogy áldozatkészségéről tanúságot tegyen, megfelelő telket és két mil­liárd korona építési összeget ajánl fel az építendő iskolára, s ehhez kéri az állam segítségét, akkor a mi­niszter úr (s ezt képviselő urunktól tudom), bizonyára nem fog elzár­kózni a megfelelő segély nyújtásá­tól. De ilyen formában a kérelem előterjesztése még meg sem történt, tehát nem utasíthattatott el. Vélemé­nyem szerint roppant kishitűség, eleve lemondani arról, amit meg meg sem próbáltunk, lemondani akkor, amikor más városok, sőt sokkal jelentékte­lenebb községek sokkal több és na­gyobb államsegélyeket tudtak és tud­nak kieszközölni annál, amit Esz­tergom eddig kapott. A reáliskola léte vagy nem léte tehát nem az államon múlik, hanem az itteni tényezőkön. A város kö­zönsége a közgyűléseken ismételten kijelentette, hogy ragaszkodik reál­iskolájahoz és annak fenntartására áldozatokat hozni kész. Nem hiszem, hogy a közönségnek ez az állás­pontja eddig megváltozott volna. Kü­lönben tessék a közgyűlést újra meg­kérdezni. Ha pedig a közönség a reáliskolát fenntartani akarja, akkor most már az a kötelesség áll előt­tünk, hogy végre az összes illetékes tényezők: a város közgyűlése és ta­nácsa, országgyűlési Képviselőnk, va­lemint a vármegye főispánja, alis­pánja is ne külön-külön utakon, ha­nem erős egyakarattal, közös, ko­moly együttműködéssel és közös programmal lássanak a kérdés sür­gős megoldásához. A közös együtt­működésnek még mindig meg volt az eredménye, meg lesz most is. A szülők pedig csak irrassák be nyugodtan fiaikat a hetven éves múlttal és elsőrendű pedagógiai kva­litásokkal rendelkező reáliskolába, mert ez az iskola mindaddig fenn fog állani és gyarapod IÍ, amig a vá­ros közönsége és a szülők bizal­mukkal megajándékozzák. <*- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, kőpper, törül­. a köző. konyha- és kenyérruha, házi szövött Pelczmann Lászlónál legjutányosabban beszerezhető Esztergom, Széchenyi tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatik Szerkesztőség és kiadóhivatal i Simor jános-atca 18—20,, kova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá A3 előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITAL ISTVÁN. LaptnlaJdonos ét felelős szerkesztő t LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra I pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza

Next

/
Oldalképek
Tartalom