Esztergom és Vidéke, 1927

1927-05-19 / 40.szám

; ^lESIBLEIIK MIIDEI VASÁBBAP ÉS OSOTÖBTÖKÖl. Szerkesztőség ét kiadóhivatal i Simor János-trtca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá a előfizetési • hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos éi felelős szerkesztő t L AI SZ KY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Néhány szó a városi választásokhoz. Rövid időn belül betöltésre kerül néhány megüresedett állás a város­nál ; csak természetes, hogy ezen kö rülmény a mi eseménytelen város­kánkban élénk megbeszélések tár­gyát képezi. Meglepődve olvastam e lap utóbbi számaiban az ezen tárgy körül folyó már szinte polémia jellegű cikkezést. Csodálkozásomnak, amit efelett érez­tem, azonban a közérdekre való te­kintettel nyilvánosan is szeretnék ki­fejezést adni, mert lehetetlennek tar­tartom szó nélkül hagyni azt a fel­fogást, ami minálunk a közérdekű ügyek tárgyalásánál egyesek részé­ről gyakorta megnyilvánul és aminek a szerkesztő úrhoz .intézett két levél is hangot ad. A lap egyik előző számában egy -r. jelzésű ártatlan felvilágosító cink jelent meg, amely tárgyilagosan, rész­rehajlás nélkül tájékoztatta a közön­séget a közelgő városi választások­ról. Hogy a varos egész közönségére nézve fontos az, hogy a tisztviselő­választásoknál a képviselőtestület ki­ket ajándékoz meg a bizalmával, az annyira kézenfekvő, hogy bizonyíta­nom felesleges. Ha tehát közérdekű ügy minden városi tisztviselőválasz­tás, úgy az sem kifogásolható, ha a helyi sajtó abban a kérdésben eset­leg egyes személyek mellett állast is foglal, feltéve, hogy ezt a varos javát tekintve teszi. Jelen esetben azon­ban az említett cikkben állásfoglalás­ról, hangulat keltésről szó sem lehet, legfeljebb csak arról, hogy a cikkíró iparkodott soraival azon hiányt pó tolni, hogy a pályázati hirdetmény a helyi lapokban közzé teve nem lett és sem a nagyközönség, sem pedig a valasztótestület a készülő, eléggé fontos ügyről hivatalos hely­ről tájékozást nem nyert. Már pedig ez hiba volt, mert nem csak a pá­lyázókat, hanem elsősorban talán mégis a város polgárságát érdeklő dologról van S2Ó. Az egyik levélíró kifogásolta és időelőttinek tartotta a pályázók ne veinek pertraktálását addig, amig a városi párt a polgármester úr meg­hallgatásával állást nem foglal a vá lasztás kérdésében, sőt helyteleníti a képviselőknek a polgármester úr tudta nélküli esetleges állásfoglalását A pályázók nagy része már január hóban jelentkezett a képviselőtestü­let tagjainál, nem titok tehát, kik fognak pályázni. A képviselőtestület túlnyomó nagy részét magábafoglaló városi párt ed­dig is minden ügyet a polgármester úrral és a város tanácsával teljes harmóniában intézett él, természe­tes, hogy ebben a kérdésben is a polgármester úr meghallgatása után fog csak határozni. Az egyéni érvé­nyesülés érdekében kifejtett kortéziák azonban sem a polgármester urat, sem a városi pártot, sem pedig a képviselőtestület tagjait megtéveszte­ni nem fogják. A részleges tisztújí­tás kérdésével foglalkozó a városi képviselőtestület keretein belül álló hivatott vezetők-felelősségük teljes tudatában, ebben a kérdésben éppen úgy, mint egyéb városi ügyben, egye­dül a város érdekét, a város jövőjét fogják szem előtt tartani. A válasz­tásnál csak a jellem, szorgalom, meg­bízhatóság és tudás, nem pedig a kilincseléssel (olcsó mód) megszerzett „támogatás" lesz az irányadó. Ennek a haladni akaró városnak kiváló, pontos és szorgalmas tiszt­viselői karra van szüksége. Nekünk garanciák kellenek arra nézve, hogy akiket a magunk ügyes-bajos dolgai nak intézésével megbízunk, más élet­célt nem ismernek, mint azt, hogy minden energiájukat, igyekezetüket és tudásukat a polgárság jólétének szolgálatába állítsák. A város képviselőtestülete tshát egyedül a saját lelkiismeretere és fe­lelősségérzetere fog hallgatni, minden mas tekintetnek el kell némulnia, hi­szen az egész polgárság érdekeiről nem pedig egyes emberek kenyérhez juttatásáról van szó 1 Felkészült, egész emberek kelle­nek a gátra, mert csak igy meheiünk bizalommal, hittel és reménnyel a nehéz munka árán megszerzendő jobb jövő felé. Egy városi képviselő. I EGYRŐL-MÁSRÓL | Lakbér. Esztergomnak sok mindenféle sa­játsága van. A legutóbbi időkig egyik legelmaradottabb városa volt az or­szágnak. Mintegy két év előtt a haladás útjára tért és teszi ezt most szinte szédületes gyorsasággal. Halad azonban a drágaságban is. Éveken át, úgy mint mindenütt, lakásínség volt városunkban. Most már nincs. Van lakás, de meg van az ára is. Alig megadható. Lakbért pedig Esztergomban 90%-ban kis­fizetésű emberek fuetik. A lakbér mellé most már, mint súlyos tényező, sorakozik a vízvezetéki költség is és a lakbérosztályunk még mindig a ÍV. osztályban van sorozva, mint volt 10 év előtt. Komárom, a mostani magyar Ko­márom, mely tulajdonképen csak csatolt része a régi Komáromnak és alig teszi Esztergom negyedét: a ! harmadik lakbérosztályba van sorozva. Azt benne felejtették a törvényható­sági városok sorában, emezt pedig a hajdani mezővárosok kategóriájá­ban. Úgy hallottam, hogy iletékes té­nyezők már a minisztériumig vitték Esztergom város lakbérügyót. „Most is ott van, ha ugyan még el nem veszett." Úgylátszik, könnyebb a város részére sok milliárdos kölcsö­nöket szerezni, mint negyedik lakbér­osztalyból harmadikba sorozni a vá­rost. Nem sürgős, hisz csak tisztvise­lőkről van szó. Azok mindent, még az üzemi költségeket is megbírják. Egy nem érdekélt. Park. Tereknek a beiásítása, gyepesí­tése, virággal való díszítése jóizlésre, finomságra, intelligenciára vall. Ahol ilyen érzésű lakosság van, ott feles­leges 1 azokat kerítéssel körülzárni. Szépítő Egyletünk talán szintén így gondolkodott, amikor a Széchenyi­tér egyik sarkában lebontotta a miniatűr parkot övező ormótlan osz­lopokra szegeit drótkerítést. Lett is erre nagy amulás, bámulás, csodál­kozás es megindult a jóslás. Kifogják tiporni, mondta az egyik. A pesszi­misztikusabbak már azt jósolták, hogy elfognak belőle mindent lopui. Nos, hát egyik jóslat sem vált eddig be. Mindössze annyi történt, hogy a kutyák kezdtek benne napfürdőt venni. Amióta azonban nemcsak a szőlőkre, hanem a kutyákra is rájött a dér és nem rendezhetnek harci viadalokat a Széchenyi-téren, hanem pórázon sétálnak szépen a többi adófizető polgár között, nem heverik ki a parkot. Mária Terézia-utcán most egy új park létesül. Alacsony, inkább dísz­nek mondható kerítés veszi körül. Erről a parkról is megindult a jóslás. Ebben sem hiszek. Azt hiszem, a környék lakosságának, eltekintve az emlék iránti kegyelettől, kedvesebb lesz a park, a régi sártengernól. Em­ber nem fog benne kárt tenni, az állatokra pedig vigyázni fognak. N...Ó. Szálloda nélkül. Fürdővárosról ábrándozunk, beszé­lünk. Mondjuk meg igazán, nem hiú ábrándunk ez, mert hisz, hogy tény­leg fürdőváros, nyaratóváros legyen Esztergomból, minden kellékünk meg van hozzá. Van természetes, elég magas hő­fokú vizünk, ritka szép környékünk hozzá. Akaraterőnk is van hozzá és gazdasági viszonyaink is kényszerí­tenek kihasználni az idegenforgalmat. Van idegen látogatónk, kirándulónk is. Mind-mind többen látogatják váro­sunkat. Gyalogos turisták csoportosan jönnek és gyönyörködnek városunk remek környékében. A Vaskapu me­nedékház nagyon szép látogatottság­nak örvend. A turista egyesület a menedékház folytonos bővítésével ki is tudja elégíteni a kirándulók igé­nyeit. Jönnek azonban sokan váro­sunkba, akik egy-két napot szeret­nének itt tölteni, de ezeket a város­ban elhelyezni nem tudjuk. Egyetlen egy szállodánk van csak néhány szobával, mely sehogyan sem elég befogadni az idejövő vendégeket. Legnagyobb szállodánk bezárva, üre­sen áll. Senki tulajdonjogába beleavatkozni nem akarunk, de városi szempontból végtelen nagy hibának tartjuk, hogy éppen a nyári idény előtt szűnt meg a Fürdő Szálloda. Valami úton-módon talán mégis el lehetett volna odázni a dolgot, vagy gondoskodni új szál­lodásról. Most oda jutottunk, hogy csaknem szálloda nélkül áll a város, ami nagyon érzékenyen sújtja a város nélkülözhetetlen idegenforgal­mát. Kik pályáztak városi állásokra? A városi állásokra kiírt pályázatok beadásának határideje hétfőn, május ll-én járt le. Beérkezett pedig ösz­szesen 43 pályázat. Pályáznak tehát a városhoz: a főmérnöki állásra: Homor Kál­mán városi h. főmérnök ós Ölveczky Ferenc ideiglenesen alkalmazott vá­rosi mérnök, továbbá Hanvai Ede vaskohó-főmérnök; a főszámvevői állásra: Bérezi Endre városi pénztárnok, Magyar Endre és Nómethy László számvevők, Prommer Ferenc alszámvevő, továbbá Cseicsner Ferenc ny. városi sz£m­tiszt és dr. Fenyves Kálmán m. kir. pénzügyigazgatósági számvevő­ségi tiszt; áz aljegyzői állásra: Zsolt Ernő városi fogalmazó, továbbá dr. Gunda Vazul, dr. Nemesszeghy Kor­nél és dr. Prokopp Gyula ügyvéd­jelöltek ; a városbírói állásra: Véren János jelenlegi városbíró, továbbá Adorján Gyula ny. városi szakdíjnok (közig, gyakornok) és Nemesszeghy Gyula jogszigorló. A jelen részleges tisztújítás során esetleg megüresedő egyéb állásokra pedig a következők pályáztak: a pénztárnokságra: Magyar Endre és Némethy László számvevők, Török Sándor pénztári ellenőr, Horváth Zoltán és Prommer Ferenc alszám­<s- SAIÄT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- n I I , I t , I Esztergom, Széchenyi tér kőző. konyha- és kenyérruha, Pp|P7|T|Q fiíl I ÍSQ7líÍt1ílI 16. sz. (Saját ház.) Tele­L OTtHim+t abrosz (nagyban és kicsinyben) * XJiXßeLW I IUI II I l_UO£.IUllUI fonszám 135. Házi ken­McLui v&UVUll legjutányosabban beszerezhető der szövésre elf ogadtatik

Next

/
Oldalképek
Tartalom