Esztergom és Vidéke, 1927

1927-05-12 / 38.szám

Wk%*. DAl ITIVAI I*Q TÄRSAHA! MI ! AP. I ! POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. , BEfiíELEIIK IIEDSH VASÍBIAP ÉS OSŰTÖRTÖKÖH. Szerkesztőség és kiadóhivatal t Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá os előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Lapttilajdonos és felelős szerkesztői LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára ; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Az első barátsági szerződés melyet a magyar nemzet azóta kö­tött, amióta megcsonkították és fel­darabolták, immár becikkelyezés vé­gett a törvényhozás elékerült. Hogy mi az értelme és jelentősége az egyéb­ként mindössze 5 pontból álló, egé­szen szűkszavú szerződésnek, azt Bethlen István gróf miniszterelnök magyarázta meg az egységespártban tartott beszédjében. Ebből a beszéd­ből, mely annak hangsúlyozása mel­lett, hogy a szerződós sem senkivel való szembeszállást, sem fenyegetést, sem semmiféle kalandos vállalkozást nem jelent s annak kidomboritása mellett, hogy Olaszország és hazánk érdeke közösek, Fiumére hazánknak szüksége van, viszont Fiume a mi hazánk nélkül elsorvad, kiemeljük és szószerint közöljük a befejező részt, mely a szerződés erkölcsi je­lentőségét világítja meg a követke­zőkben : „A magyar nemzet súlyosan érezte a megalázásnak azokat az óráit, éveit, melyeken keresztül kellett vergődni. És most egy nagy nemzet, melynek súlya van az európai politikai élet­ben, visszaállítja a régi helyzetet: egyenlő társának fogad, megbecsül, tiszteletet ad a magyar nemzetnek. Igenis, a tőlünk elrabolt nemzeti be csületünket adta vissza az olasz nem­zet. Legyen ezért hála és köszönet annak a nagy nemzetnek, legyen ezért hála és köszönet annajc a ve­zető államférfiúnak, aki a magyar nemzetnek valódi, nagy értékeit kellő pillanatban felismerte és ezt a nem­zetközi életben honorálni kívánta. A magyar nemzet annak köszön­heti megbecsülését, hogy a háború ban vitézül és becsülettel kitartott s olyan katonai erényekről tett tanú­bizonyságot, melyekkel kevés más nemzet dicsekedhetik. Köszönheti an­nak, hogy a békében \ olyan önfegyel­mezettségről, olyan áldozatkészség­ről és olyan szervezőképességről tett tanúbizonyságot, mely méltóvá tette arra, hogy más nemzetek baráttá fo­gadják. Mert az a megbecsülés, mely­ben Rómában részesült, a magyar nemzetnek szólott és azoknak a nem­zeti erényeknek, melyeket békében és háborúban egyaránt mutatni ké­pes volt. A kormány feladata, hogy ezeket az erényeket ápolja és fokozza, hogy a nemzetet a konszolidáció útján továbbvigye és belső rendjét még erősebbé és biztosabbá tegye." Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban Hiszik Magyarország feltámadásában. j EGYRŐL-MÁSRÓL [ Színházi ügyelet. Tisztelt Közönség! Két estén át voltam ügyeleten az esztergomi szín­házban és erről a két estéről az új­ságíró lelkiismeretével, a minden szé pert, jóért lelkesedő ember rajongá­sával a következőkben vagyok bá­tor beszámolni. Vígjáték ment az egyik este, a már kipihenhetetlenül elfáradt Mol­nár Ferencnek utolsó színdarabja, a „Játék a kastélyban", amelyben bi­zony már csak itt-ott villan fel az a boszorkányos szinpadhozértés, amely ­lyel valamikor kitűnő íróvá tudta magát elhitetni. De ez most itt nem is fontos. A másik estén a „Bob herceg" és a „Gül baba" felejthetet­len melódiájú komponistájának Husz­ka Jenőnek új darabját, a „Hajtó­vadászat "-ot játszották. Azonban mindegy lett volna, akár­mit is játszanak, hiszen ez ügyele­test az érdekelte, hogy kik és ho­gyen játszották azt és jelentésében erről akar beszámolni mindazoknak, akik — sajnos — bizony nagyon nagy számmal maradtak távol ezen e két estén. Jelentem, hogy mind a két előa­dás gyönyörű rendben folyt le, olyan lelkesedést és hivatásszeretetet csak a legritkábban láthat az ember, aho­gyan ezek a színészek lelkesednek és szeretik hivatásukat. És ez a lel­kesedés el tudja felejtetni még az igényes nézővel is az előadásnak azokat a kisebb fogyatkozásait is, amelyeket játék dolgában fiatalságuk, fáradtságuk, vagy az istentől való való tehetség kisebb volta, színpadi kép illúziója szempontjából pedig szegénységük okozott. Gondosabban rendezett előadásban, mint amilyen a Molnár darab volt, bizony még alig volt része Esztergomban a szín­házba járó közönségnek. Előállításokat is kellett eszközöl­nöm. Legelső sorban a nyiilvános­ság elismerése és dicsérete elé kell állítanom Zemplényi Zoltánt a jó rendezésért és azért a tökéletes já­tékért, amelyet Molnár darabjában nyújtott. A hódolatnak néhány szál májusi gyöngyvirága jár a prima­donnának, Vésey Margitnak meleg hangjáért, játékáért és minden női szépségért. Szines szavakat kellene keresnünk, hogy megdicsérjük Kö­rösi Böske vidám temperamentumát, kedves táncait. Szalma jSándor, Sz. Dankó Böske, Solti, Csilag, Harsá­nyi sem maradhatnak ki azok sorá­ból, akiket megillet az elismerés és dicséret. De valamennyit elő kellene állítanunk ide, ha ez a szűkre sza­bott hely elég lenne reá. Tanúnak azt hiszem ennek a két előadásnak nézői mind jelentkeznének, akik azon­ban — sajnos — nagyon kevesen voltak. * És most engedtessék meg nekem még néhány szó, megjegyzés és egy kérés is tisztelt közönség ! Hiszen ez a beszámoló azért íródott, hogy rá­terelődjék azoknak a figyelme a szín­házra, akik estónkint távol marad­nak onnan. Mert akik eljárnak oda, azok úgy is tudják mindezt. Hánya­tott sorsom Pozsonyba vetett, meg más tőlünk elszakított egészen kicsi felvidéki városkákba, ahová csak ne­hezen járhatnak be ezeknek testve rei, az ott küzdő magyar színészek. Lelkesedéssel fogadták őket, estére teljesen megtelt a szinház ós min­denkinek könny csillogott a szemé­ben, amikor a legelső magyar szót színész ajkáról meghallotta. Akár­mit mondott az, a szivükkel ezt hal­lották : magyar vagyok 1 Nap-nap után tele volt a szinház és amikor a hatóság rövidre szabott engedélye távozási parancsolt a társulatra, a búcsúzáskor megint csak nem ma­radt szárazon magyar szem. Igaz, hogy itt szabad a magyar szó és a jó dolgok igazi jóságát csak akkor érzi meg fájóan az ember, amikor már elvesztette azokat. De ha nem is a magyar szó életéért harcolnak itt legelső sorban a színé­szek, napestig robot az életünk, ke­gyetlen harc és gyűlölet választja el az egyik embert a másiktól és nincs más hely a számára, ahol bút felejtő gondot űző tréfákon vagy lelket mélyítő gondolatokon jobban átringathatná magát az ember három­órás álmodozásba, mint a színházban, amely, a legszerényebb is, tökéle­tesebb a legjobb mozinál, mert élő emberi szót, emberi szivet ad és nem feliratot, meg képet. A szegénység se lehet oka annak a rettenetes részvétlenségnek, amely ma a legtöbb helyen a vidéki színé­szetet a csüggedésbe és kétségbe­esésbe kergeti, mert azok a fillérjei mindenkinek megvannak, amelyeken időnkint megválthatja magának ezt az olcsó szórakozást. A mai színészet bírálóinak pedig a legkevésbé van igazuk, mert a mai színészek munkája közelebb áll Déryné színészeinek apostolkodásához, mint a gáncsoskodók birálgatása, az akkori közönség sokszor bizony áldozatok­kal járó szinháztámogatásához, akik akkor karöltve magyarosították meg a német Pestet és budát és sok-sok más nemzetiségi várost meg falut. Tisztelt Közönség 1 Ha már annyi mindenféle el tudja választani az egyik magyart a másiktól, legalább a színházban találkozzunk egymással. Mert higyjók el, hogy minden ki­mondott magyar szó, amely magyar szívekben visszhangra talál, egy-egy tégláját dönti be annak a borzalmas falnak, amelyet Trianon épített közénk és sok millió magyar testvérünk közé. Sitnándi. Ingatlanforgalmunk. Kohl Anna özv. Tóth Ferencnétől 320 P-ért Hegymegi szántó. — özv. Béták Jánosné Major Istvántól 120 P-ért Hegymegi Duna-utcai szántó. — Pekete Imre és neje Fiedler Ilonka s társaitól 4000 P. Malonyai-utcai ház. — Bodoni Mihály és neje Szé­kely Vilmos és nejétől 260 P-ért Kő­aljai föld. — Búzás András és neje Holop Jánostól 80 P-ért Malonyai szántó. — Pifkó István s neje Pot­horszki József és nejétől 4000 P-ért Erzsébet királyné utcai ház. — Kürcz Dezső s neje Czibik Rezsőnétől ,320 P-ért Kolozsúti föld. — Kon esek Já­nos és neje Wolf András és nejétől 48 P-ért Sipolóhegyi föld. — Mek­ler János és neje Bartal Ignáctól 4000 K-ért Szamárhegyi szőlő. — Koller Ferenc és neje Miltner Flórián s nejétől 1280 P-ért Balassa Balassa Bálint-u. ház. — Szenczi István és neje Gáspár Józsefnétől 4 m. K-ért Baranyai szántó. — Dodek János és neje Kecskeméti Istvánné s tár­saitól 5,250.000 K-ért Laposi II od házhely. — Patkó János és neje Kecs­keméti Istvánné és társaitól 5,250.000 K-ért Laposi II-od házhely. — Mayer Lajos Mayer Jánostól 120 P-ért Du­nadülői szérű. — Pandi Ignác s tsai Pándi Ignacnétól 480 P-ért Szent­királyi dnnadűlői szántó. — Pándi István Pándi Ignacnétól 240 P-ért Nagyispitahegyi szántó. — Adorján Mihály és neje Dodek János és ne­jétől 4,500 000 K-ért Laposi II. ház­hely. — Mayer Istvánné Német Sán­dor s nejétől 80 P-ért B Kenderesi föld. — Bellai József és neje Móczik Má­riától 360 P-ért Dunadűlői szántó — Majtényi József és neje Szabó Ist­ván és nejétől 1200 F-ért Góréban szántó, présház, pince, — Criesz Istvánné Griesz Istvántól házfelerész, ajándék. Rityóvszki Ferenc és neje Erdősi Lajostól 300.000 K-ért Vas­kapu-uti szőlő. — Kutni Sándor s neje Stróbl Józsefné s t.-tól 400 P Bocskoros-kuti szőlő. — Újvári Já­nos Faragó Józseítől 40 P. Öregku­riai szántó. — Karács János s neje Ibermasszer Rózától 240 P. Hegy­megi földek Kis-utcai föld. — Patkó István s neje Lozsek József s nejé­től 4000 P Kenderföld-utcai ház. — Páva János s neje Köpödi János s nejétől 4 mill. K Teróziánum-alatti kenderföld. — Mocsai Bálint Szabó Ferenctől 800 P Ferenc József-úti ház SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül­köző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető házi szövött Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtat! k

Next

/
Oldalképek
Tartalom