Esztergom és Vidéke, 1927

1927-04-24 / 33.szám

kik a strandfürdőtől féltik a közerkölcsök várható leromlását . . . Igen, úgy halljuk, hogy féltik a közerkölcsöket, melyeknek megrontásában valamikor régen, fiatalabb éveikben diszkrét zajtalansággal talán ők is közreműködtek . . Végtére is mi megértjük az ő aggodalmaikat, de egyben megnyugtathatjuk őket: a strandfürdőn bizonyára épp oly előírásos, discret toalettben fognak megjelenni a hölgyek, mint a korzó aszfaltján vagy a bálterem parkettjén ... A strandfürdő ugyanis nem ronthatja meg az erkölcsöket: elrontotta már azokat a háború, a charleston, a feministák, no meg a nő szabados szabadságát hirdető flúsított nőapóstolok. Alle Achtung 1 — mondaná rá K. bácsi s mi is azt mondjuk: teljes tisztelet a tiszteletreméltó kivételeknek 1 A strandfürdő azonban sem nem garniszálló, sem nem átutazószoba külön bejárattal a főlépcsőről, hanem fontos és számottevő gyógytényező a heliotherapia és a hydrotherapia terén. Nem szándékom ezúttal egészségtani fejtegetésekbe bocsátkozni a napsugár és a víz gyógyító hatásairól, mert feltételezem a Takarékpénztár bölcs vezetőiről, hogy ezeket egy rövid reklám-, illetve propagandafüzet keretében pályázat útján megíratják hozzáértő és hivatott orvosbölcsekkel, amely füzetek ügyes terjesztés útján ráterelnék a figyelmet s az érdeklődést Esztergom fürdővárosra, — csupán megállapítom, hogy Esztergomnak fürdővárossá való fejlesztése szempontjából ez a strandfürdő-létesítés lesz az első komoly figyelemre méltó lépés. Ha a reá fordítandó súlyos áldozatokon felül még azt is sikerül kieszközölnie a fürdőtulajdonos társaságnak, hogy nyáron tényleg süssön is a nap, akkor szép jövőt merünk jósolni az esztergomi hévvizes strandfürdőnek. Természetesen már most ridegen el kell zárkózni a potyajegyre aspirálók várható ostroma elől, mert ezektől a fürdő nem él meg s már most meg kell indítani a céltudatSs propagandát, hogy már az idei nyarat is komoly rentabilitással lehessen elkönyvelni a vállalat bevétel-rovataiban. Ha a nyári üdülésre vágyó vidéki közönség már elhelyezkedett másutt, akkor bizony az ezidei szezonra elveszítjük őket, azért volna időszerű és sietős a propaganda. Écát is adhatunk : a budapesti rádió-központ stúdiója elvállalja szóbeli hirdetések, ajánló reklámok napokénti közvetítését ; néhány ezer ismertető, ajánló füzet szétdobása s megindulhat a guruló pengő a strandfürdő pénztárába Ha ugyan abból a strandfürdőből az idén csakugyan lesz valami... ? •55Barátkúti dráma. A hajdani páloskolostor helyén egy erdőőri lak és egy gerendákból összerótt, többszobás vadászház all. Az erdőőri házban lakott Enyedi István, néhány hónap óta város szolgálatában álló 22 éves vizsgázott erdőőr. A fagerendás épületben a vadászbérlők vadőrje lakik fiatal feleségével. Enyedinek a Pilisszentléleki-út és pilismaróti határ közötti erdő volt felügyeletére bizva. Kötelességét a legnagyobb lelkiismeretességgel és kiváló pontossággal teljesítette. Udvarias szolgálatkészségével, pattogó, katonás modorával csakhamar megnyerte elöljáróinak becsülését. Ez az életnek kitűnően nekiinduló fiatal ember nagyon korán fejezte be életét. Valaki bosszújának esett áldozatul s ma már némán alussza örök álmát szétdarabolt teste a belvárosi temetőben. Április 1-én vidáman vett búcsút j egyik hazatérő barátjától és délután j 3 óra tájban nekiindult az erdőnek. I A maróti-gerincen találkozni akart a pilismaróti erdővédekkel, hogy tölte nyéket adjon át nekik és utána kiüljön szalonkalesre. Sem ismerősével nem találkozott, sem szalonkát nem iőtt, mert eddig még ismeretlen tettes, szétzúzta koponyáját. Néhány nap múlva a pilismaróti ismerősei keresték, de a lakást zárva találták. A társaság vadőrénél is kérötszobás lakásnál nagyobbat csak kivételes 'esetben lehet építeni. Az egyszobás lakásoknál 55. a kétszo básnál 80—85, a háromszobásnál 125, a négyszobásnál 165 és az Ötszobásnál 190 négyzetméter alapterületet építenek be. Az épületek magassága a főpárkányig 380—420 méter közt váltakoznék. A pince terjedelme pedig a kétszobás lakásoknál 20, a három- és négyszobásoknál 30 és az ötszobásoknál 40 négyzetméter lenne. A köbméterenkénti egységárat a pincenélküli egy- és kétszobás lakásoknál 25*60, a többi házaknál egyszeű kivitelijén 28'—, elsőrendű kivitelben pedig 36*— pengőben irányozták elő. Ezekhez a típusokhoz nem feltótlenül szükséges ragaszkodni azoknak, akik tehermentes telken kívül — ami alapfeltétele kölcsönengedélyezésnek — némi készpénzzel is rendelkeznek az építkezéshez. Ezek az egyéni Ízlésüknek megfelelően építtethetik fel a családi házaikat. A családi házakon kívül társas házak építése is tervbe vétetett, különösen a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban, ha akad elegendő jelentkező. Erre vonatkozólag azonban még részletes terveket nem dolgoztak ki. Az igényelhető kölcsön a lakbér 16—18-szoros összege. Évi kamat 10%, amelyben a hitel- és életbiztosítás is benne van. A házak egyharmad része a fővárosban, egyharmad része vidéki városokban, egyharmad része pedig falukon épülne fel. j EGYR£-MÁSROL\ A strandfürdő létesítésének hire általános örömet s osztatlan tetszést keltett a város és környékének üdülésre, gyógyulásra vágyó lakossága körében, — kivéve azt a néhány Özönvíz előtti nagynénit s a reneszánsz előtti korból visszamaradt, most is az everlasting cúgos cipőre esküvő agg hölgyet, golt, mig kiért a malomhoz. S tessék ! Most mehet vissza liszt nélkül. Az árnyéka egyre hosszabb lett és egyre furcsább, amint ott ült lehorgasztott fejjel. A botja hegyes volt és elfordult, két ágba vált a kövek között, a kendője egyre jobban hasonlított valami furcsa hegyes süveghez, álla alatt pedig a két összekötött kendőcsücsök, amint lehajtott fejjel ült,, az árnyékon oldalra került s olyan volt, mint két kis hegyes szarv. Aztán egyszerre, mintha továbbcsúszott volna az árnyéka, elvált volna tőle, olyan volt, mint maga az ördög. S amint az öregasszony ott ült az egyre feljebb csúszó hold fényében és nézte az árnyékát, lám, pompás gondolata támadt. Nem is ölte tovább az időt. Felállt és szapora tipegéssel indult a bükkös felé. Az erdőőr felesége a tehenét fejte az istállóban. Jó meleg volt ott és a tej édes szaga mindjárt éhessé tette az embert, még ha terített asztal mellől jött volna is. Az öregasszony pedig éhes volt úgyis. Megállt a küszöbnél görcsös botjával, hajlott hátával és nagyokat nyelt. — Na, mi az, néni ? — kérdezte a menyecske és visszafordult egy pillanatra a kerek, piros arcával. A tehén is vi: szanezett, szénaszálak lógtak a szájából, azt morzsolgatta csöndesen és furcsa nagy szemével rábámult az öregasszonyra az istállólámpás fölött. — Pár szóm volna, — dörzsölgette csontos kezefejét az öregasszony. — Na. Talán üzenet ? — nézett rá az asszony kutatóan. — Majd aztán, — bólogatott az öregasszony. A menyecske sietni kezdett a fejessel. Csörgött a sajtárban a tej. A tehén csodálkozva fordult hátra megint. A farkával is csapkodni kezdett. De az erdőőr felesége nem törődött vele, aztán, mikor már csak csöppekbe szikkadt a fehér sugár, abbahagyta az egészet, Szélesen állt fel az alacsony székről, a sajtár is majd felborult. — Jöjjön, néni. Kilépett hozzá s odahúzta oldalt, az istálló mögé, a farakásokhoz. — Kitől hozott üzenetet? — Senkitől, édes lányom, — suttogott fogatlan szájával az öregasszony. — Csak azt akartam neked megmondani, hogy láttam ám min dent. Tudok mindent. A legényről, akinek őszirózsát tűztél a kalapjára ma délután. Bizony. Hát rajtam áll a sorsod. A menyecske a farakásnak támaszkodott. — Uram Atyám: — susogta és itediében sirni kezdett. Nem szokta még meg az ördög útját, látszott. Minden árnyéktól megriadt. — Uram Atyám! Csak az uramnak ne szól jon, lelkem, öreganyám, mert megfojt I Megfojt az engem ! — Hát — fordított a dolgon az öregasszony — ha egy kis lisztet adnál, édes lányom . . . — Adok, adok 1 — vágott az aszszony a szóba. — Hogyne adnék ? Várjon csak itt, lelkem, itt vagyok ebben a pillanatban. S már szaladt libegő fehér kötényével a ház felé. Világosság csillant fel az egyik ablakban. Aztán megint kialudt. Jött vissza az asszony nagy sietve. — Tessék, lelkem, öreganyám, itt a liszt. Ezt a kis füstölt húst, meg a kenyeret is vigye, jó szivvej adom. De, ha mégis szól . . . — Nem szólok én, lelkem, már miért szólnék ? Nem vagyok én olyan. Elégedetten szedte a kötényébe, amit kapott és indulni akart. — Várjon csak, nénémasszony, ne menjen az erdőn keresztül — buzgólkodott az asszony, aki félt, hogy az urával találkozik. — Este is van, hosszú az út. Itt van egy városi kocsis, fuvarban volt fáért. Adok neki egy pohár bort, hogy vegye fel a szekerére. — Bizony az jó lesz, édes lányom. Ott zörgött a szekér az udvar mellett. Szaladt a menyecske, hogy el ne szalassza. Hamar meg volt minden. Az öregasszony felült a fa tetejébe 3 megtámasztotta a botot, hogy le ne essen. dezősködtek felőle, aki csak annyit mondott, hogy elutazott. Á pilismaróti ismerősök a ház előtti asztalra ráírták nevöket és eltávoztak. Mivel Enyedi fizetéséért sem jelentkezett, végre is a városházán tünt fel hoszszas elmaradása. Tudakozódásra a társaság vadőre azt mondotta, hogy ő úgy tudja, — szabadságra ment. Ekkor sürgönyöztek Debrecenben lakó anyjának, de amikor kitudódott, hogy nincs odahaza sem, megindult a nyomozás. Ekkor már mindenki tisztában volt vele, hogy a fiatal erdővéd bűntény áldozata lett. A csendőrség nagy apparátussal fogott hozzá az erdő átkutatásához. Cserkészek, turisták és piiisszentléieki emberek is segédkeztek a keresésben, de minden eredmény nélkül. Mindjobban megerősödött a hit, hogy a gyilkos Enyedit elásta. Húsvét keddjén, e hó 19 én Fűzik nevű pilismaróti gazdálkodó a gerincúton fát szállított. Ostornyelet akart vágni ós bement a városi cserjésbe, amikor nagy rémületére egy véresfejű holtembert pillantott meg. Azonnal jelentést tett a pilismaróti csendőrségnek. Szerdán délután már kiszállt a helyszínére az államrendőrség bűnügyi vezetője, több detektivvel és a vizsgálóbíró a városi orvossal. Kétségtelenül megállapították, hogy a hullát úgy vonszolta a gyilkos oda. Feltűnt azonnal, hogy fegyvere, tölténytáskája, látcsöve, órája, kalapja és bőrkabátja hiányzik. Az első vizsgálat lőtt sebet és koponyazúzódást vélt megállapítani a még oszlásnak nem indult, de hangyáktól erősen megtámadott hullán. A boncoló törvényszéki orvos, dr. Bocskoros Ádám azonban megállapította, hogy úgy a jobboldali koponyazúzódás, mint a baloldali halántékon tátongó seb erős ütéstől származik. Időközben megjött a szabadságra elutazott barátja is, aki egészen másként adta elő április elseji búcsúzásukat, mint ahogyan a vadőr mondotta. Általános a vélemény, hogy a hiányzó tárgyakat a gyilkos tévútra vezetési szándékból rejtette el, hogy rablógyilkosságnak látszassékaz eset. Aztán megindultak. Csöndesen fénylett az égen a hold, végig öntötte a mezőt. Oldalt az erdő zúgott halkan. A száraz levelek zörögtek a szekér alatt. Néhol fáradt gyalogos embereket hagytak el az útszélen. Az öregasszony elgondolta, hogyan csoszogna most fáradtan, éhesen a sötét erdőben. Éjszakára érne haza. Jó út az útja bizony. Mosolyogni kezdett fogatlan szájával, aztán óvatos kaparászással elővette a kenyeret meg a füstölt húst és rágni kezdte. A malomhoz értek. Kinyílt az erdő, szűk hegyoldali út s végig lehetett látni a völgyön a holdvilágban. Egyszerre megkondult a harang. Rémület szállta meg. Köhögni kezdett félelmében. Mert az jutott most az eszébe, hogy mivel kell majd megfizetnie, amiért az erdőőre.eleségének a bűnét felhasználta a maga hasznára? — Mi baja öreganyám, miért köhög? — kérdezte a kocsis. — Semmi, fiam, semmi — felelte. — Csak a torkomra ment ez a kis kenyér. De a torka összeszorult s görcsös kézzel kapaszkodott a fahasábokba. Mert tisztán látta, amint a szekér után ugrélva-táncolva szalad nesztelen-sompolygón, de soha el nem maradón az árnyék, akit a malom lépcsője előtt látott: az ördög.