Esztergom és Vidéke, 1927

1927-12-18 / 98.szám

Valódi keleti perzsaszőnyegek nagy választékban VIRÁG és SZÁNTÓNÁL! Gyermekvédelmünk, Irta: Keményfy K. Dániel. III. Könnyelmű s gyermekük jövőjét nem körültekintő szülők gyakran vi­szik gyermekeiket oy szin- vagy mozidarabokra, melyek destruktiv szelleműek. A mozirendeleteknek gyermekek látogatását korlátozó ren­delkezéseit sokszor fölületesen hajt­ják végre. Nemrég erkölcsvédő rendeletet adott ki a kormány. Tartalma a kezdetnek kezdete. Olyan valami a jószándék ból. Az erkölcsvédő gyönge rende­let miatt, bizony sajnos, a színház­ban s a moziban sokszor oly léha, fantasztikus s idegbontó darabot ad­nak, amely a gyermek szunnyadó lelki világát is kikezdi. A mozi rek­lámképek még mindig olyanok, me­lyek felkorbácsolják a gyermek kép zeietét. El is ácsorog, belemerül az az iskolából kijövő gyermeksereg a moziképek kiraka'os szemléletébe s nincs elegendő ha ósági erő, mely az ilyen rek!ámkirakatokat betiltaná. A gyermek ámul-bámul, mikor a majomszerelemről hirdetnek előadást. Hogy lehessen a gyermekvédelem komoly tekintély, mikor a gyermet az utcán botlik már az ellenkező jébe ? Az üzleti érdek reklámja fonto­sabb, mint a fiatal gyermeknemze­dék megóvása a bűnözésre ingerlő pédától. Ma a mozi 50°/o-al destruk tivabb mint a békében s a háború idején. Meg is látszik a hatása a leromlott családban. És mindez el­nézett egy keresztény rezsim alatt. A patronázs nagy segítő munka a gyermekvédelemben. Úgyszólván sza­maritárusa a züUesne« indult vagy kitett kis emberfiának. Kár, hogy nem él aktiv életet nálunk se, noha „Esztergom és Vidéke" tárcája. E. Tóth Kálmán") Irta: Zsitvay Jóasef, Négyszögben négy nagy barakk. Kőből épített, emeletes. Ez volt a fogolytábor közepe. A között puszta térség, melyet sétaterüknek tapostak ki a hadifogyok rab unalmunkban. Mikor Tóthot odalökték az oro­szok a tábor udvarára, a dulakodás zajára száz meg száz fogoly, tekin tete irányult megtépázott alakjára és midőn az őrség visszahúzódott a kapuba, csaknem valamennyi fogoly oda tódult hozzája. Körülvettek, ki­kérdezték, ő p-'dig elmondta sorja ban. Hazafele jövését, a lódobogást mögötte, a suhintást a korbáccsal és a folytatását is úgy, amint láthat ták v#lamennyien birokrakelését a muszkákkal. Voltak, akik meghallgatták, azután folytatták sétájukat. Mások csitti­tották, csillapuljon meg, hiszen tudni való, hogy itt úgy is minden hi­ába. A vérmesebbek azonban nem igy gondolkoztak. Bennük is ágaskodott a dac, csak azért is meg kellene mutatni már egyszer a muszkának, észbekápna hamar, ha érezné arcán öklét a hadifogolynak. Egy fő­hadnaggyal ki is mondatta tempe­ramentuma, megölném, ha megütne a gyalázatos kozákja. Ezen termé szeten vita támadt. Az oroszokra senki sem figyelt ez alatt. Pedig azok is tanakodtak. Az a kozák vitte köztük a szót, aki Tóthot vállon fogta. *) Szemelvény a szerző „Jégvirágok" cí­men nyomás alatt lévő könyvéből. meg van alakulva. Bizony a patro­názst érintő rendelkezések sajnos már nem igen gyakorlatiak. Például: ha valami gyermek mentő ügyé­ben a patronázshoz fordulnak, akárhányszor nem az történik, amit a bejelentő gyermekvédő a gyermek­mentés érdekében proponál, ha­nem akárhányszor a szülő referá­lása mérvadó s az intézkedés sem gyökeres orvoslás. Közönségünk még mindég nem eléggé éber s megne­velt arra, hogy a gyermekvédelem­mel kapcsolatos patronázs jelentő­ségének az egész társadalmi fejlő­désre kiható súlyát, a felügyeleti munkára nézve magáévá tenné s ab­ban részt venne. Magyarország in­tegerségéhez a gyermekvédelemben való társadalmi munka is hozzátar­tozik. Mikor a szenttamási kath. olvasó­kör házvétel előtt állott, elmentem az Istenben boldogult derék s ne­mes szívű Lei geb Jánoshoz s arra kértem : adja el a kör számára a Vörösmar y-u f cai házat. Megértő lelke honorálta szándékomat s a mai há­zát a kör jutányos árban kapta meg Leitgeb Jánostól, kinek áldott legyen eíért is emléke. A szándék, amely en­gem ezen ház megszerzésére sar­kalt, az volt, hogy együtt legyen Szenttamás három vallási s kulturá­lis intézménye : a kis templom, (Sz. István kápolna), az iskola s az egye­sületi ház. Ezjn három intézmény­ből, ha ideiglenesen is, lelki szomo­rúságomra kiesett a plébánia kereté bői a 83 éves iskola. Azért kell erre rámutatnom, mert az iskola a gyer­mekpasztorácio s Szettamáson a gyer­mekvédelem gyakorlati foganatosítá­sára alapvető tényező a lelkipásztor előtt, pláne egy munkásnegyedben. Épen azért keresztény szempont­Nikolaj, igy szólt a kapunál áiló őr­höz, te odaálsz a kspuhoz, hogy kitárjad egészen Mi meg lóra kapunk s komandomra kivele a kardokkal. Oda fogunk szágu'dani legsűrűbb csoport jóikba. Végig verjük őket, hisz úgyis bennünket szidnak. És hát úgy is történt, ahogy az meg­mondta. Mialatt a fegyvertelensége által ki­szolgáltatott fogolysereg a társán ejtet sérelmet vitatta, az engedel­mes kapuőr kettétarta a kaput, a kozákok beugrathattak. Csak kicsi kozák ló futhat úgy, aprózó lábaival, mint ahogy ezek a lovak száguldoztak a tábor udva­rára. Ember sem kurjongat úgy másutt soha, ahogyan eze< a nagy hősök kurjongatta* vágtájukban. De ho­gyisne ! Lehet-e szebb élvezet, mint igy repülni lovon kivont karddal s rá vágni lappal lefegyverzett kato­nákra. És a plenni, a fogoly nini hogyan fut, szalad izgalmában, öröm ez a rohanás lóhátról, kar dosan a cár katonájának. Nem nem lehet, nincs még egy iyen katonája a világnak. Neri) most, amikor száz és száz emberen ilyen szörnyen szép diadalt arattak. Üres lett az imént még teli térség néhány perc alatt, menekült, rohant esz nélkül a sok hadifogoly befelé a hátán németnek, magyarnak. Amikor a tiz kozák tiz irányból száguldozva irgalmatlanul kergette a fogyókat, K. Tóth Kálmán az első percben maga is futásra gondolt. Di csúfos futás volt ám nagyon, öregebbje, kövérebbje komikus lát­ványt nyújtott, a fiatalok elfutása pedig annyi, de annyi lealázottságra vallott. Kálmán bajtársunk a csúf jelenetek hatása alatt megkötötte ból ferde tanügyi politika és fur csán fest, hogy amikor a városrész iskolai gyermekifjúságával gyermek­védelmileg külön is foglalkozunk évek óta, ugyanakkor quasi elrekvirálják a plébánia területén lévő elemi is­kolát s mintegy elszakítják a plébá­niától a lelki gondozásra jogilag is hozzátartozó fiúiskolát. Országszerte új iskolák emelkednek, a városok­ban fejlesztik az e'emi iskolákat s ugyanakkor Esztergomban egy plé­bánia területéről elterelnek egy is­iskolát egy keresztény centrumban s egy úgymondott keresztény rezsim alatt. A kormánytámogató képviselet ré­vén végre Esztergom államsegélyhez jut, hogy fejlődjék. De ha már Bel­városnak szól mindenben az össz­pontosítás, amihez szintén kritika fér, nem okos s nem előrenéző kultur­helyi politika, .ha egy városrészt meg­evő intézményétől elütnek. Megcson­kítják és ledegredálják ezzel az illető városrész súlyát és érdekeit. Az új is­kolában adtak helyet a szenttamási iskolának is. Ez oly zsellérsors s ha még katekizál most a vizivárosi plébános, ez az osztályok f jlődésé­vel átmeneti. Hiába régi igazság: az én hazam, az én váram. Ha egy­szerűbb is az én házam, ha nem is palota, mégis érzem, hogy ottho­nom, saját portám, kegyelettől s emlékektől megszentelt önálló hajlé­kom van s nem törmeléknek szánt az a ház. Azután a dolog természe­tével is stílszerűbb, ha a Kossuth Lajos-utcai iskola, mint Belvároshoz tartozó rész, jönne oda s annak háza másra hasznaiható fel. Ez olcsóbb megoldás is. A szenttamási iskolát meg épífsék fel emeletesre. S ha a tanonciskolát is ott alítjuk fel, meg lehet szerezni az iskola mellett vagy mögötte lévő házat is hozzá. Csak magát megint csupa magyar dac volt. Nem fog futni. Nem szalad meg mint a gyerek, ha kergeti az apja valami csíny miatt. Elég volt a szégyenből azelőbb a kapuban. Összeráncolt szeme körülnézett a földön hamarjában. Lehajolt. Kö­vet ^emelt fel, marokra fogta, úgy indult ballagó léptekkel a barakkba. A kozákok már egyedül maradtak a porondon. Diadaluk teljes volt. Győzelmi mámorukban össze is néz­tek, tiz kozák tiz irányból büszke öntudattal. Fölényes pillanat volt ez valóban. És ekkor észrevették Tóthot, amint lassú léptekkel ballá gott. Egyszerre hárman is elindultak fe'éja, Iván Szergejevics Makarov azonban lientette őket, maga akart leszámolni a tüntetővel. Száz, talán ezer szem leste a kozákot és Tóthot. Iván is észre veszi, amint felpillant az egyi ! < ab­lakba, hogy őt figyeli most minden sztm az egész táborban. Jóleső me legség lopódzik lelkébe, büszkévé teszi a tudat, hogy annyi ember figyelmének ő a központja. Hátha lesik ót, meg ezt a hadifoglyot, bra­vúrosan fogja megoldani a felada­tot. Ott volt már alig néhány lépésre Tóth mögö;t. Meg is kardlapozhatja, ha éppen akarja, de nem csap le rája hátulról, hanem hirtehn kanya­rulattal elkerüli, hogy szembe for dúlhasson vele igaz lovag módra. Oct fog megállni az orra előtt, úgy fogja megverni elülről ezt a maka­csot. Lova mint a villám torpan meg Tóth előtt, sújtásra emeli a kardot, Tóth azonban hirtelen sar­kon fordul, elindul háttal, mintha azt mondaná, a hátam ütheted ha akarod. belátás és jóakarat kell. Nec>ak Bel­városért tegyenek mindent politiká­ból, hanem az egyesült városrészek is érezzék. Az átépített szenttamási i>kolában a napközi gyermekotthon is helyet kaphatna. A szenttamási iskola megszünte­tése mellett hallottam erőltetve fel­hozni a létszámapadást. A létszám­apadást országszerte minden iskola érezte. Ez a háborúval kapcsolatos átmeneti jelenség. Ezen az alapon csomó iskolát lehetne megszüntetni. És pl. Esztergomban a belvárosi fiú­és leányiskolák V. és VI. osztályát is össze lehetett volna vonni, mert ami elavult 68 iki törvényünk sajnos elég magas létszámot állapított meg egy osztályra s a VI. osztály lét­száma kevés volt. A Kossuth Lajos ­utcai iskola létszáma is alig na­gyobb mint a szenttamásié. Ső­az idén esett. Különben a lét számapadás már a szenttamási isko­lában is visszacsinálódik. Mar a ta­valyi tanévben az I. osztályban emel­kedett a létszám, ami az alap a lét­szám fejlődésére. Az idei tanévvel már foko?ódott, úgy hogy az I. és II. osztályt külön kellett válesz'ani. Még a háborús létszám mindenütt a III. —IV. osztályban tart. De a jövő tanévre már a III. osztály létszama is emelkedni fog, mert az idén a Il.-ban 48-an vannak. Az 1928—29. tanévre, ha „mesterségesen" nem aka­dályozzák, már teljes békebeli lesz a létszám. (Folyt, köv.) Szóbeszéd tárgya, hogy ingeket harisnyákat, nyakkendőket, kesztyű­ket, úgyszintén az összes férfi és női divatcikkeket karácsonyra is Balog László divatárúüzletében vá­sárolhatja legolcsóbban. Bántja Ivánt az eset. Sarkantyút ad lovának és most már csak azért sem veri meg hátulról, újra elülről kezdi a harcot. És ez lett a veszte, mert a másodszori fordu'ónál K. Tóth Kálmán ráismert, megismerte. Hát ez volt az, aki vállon fogta, megrázta, csúffá tette ? Minden szé­gyene bosszúvá változott s ez a bosszú a markába szorult, mely a követ tartotta görcsösen A kő meg ingerlőn susogta: vágj vissza, csú­fold meg, ahogy ő tette te veled Iván a kardot, Kálmán követ e­melte. És a kő gyorsabb volt, a kard csörrenve hullott a földre. Vé­res fejjel hanyatlott le a kozák meg­vadult lováról, az pedig húzta, von­szolta maga után, hogy még csú­fossabba tegye a kudarcot. K. Tóth Kálmán oda tekintett a kapu irányába. Aztán köpött egyet és eltűnt az egyik barakkában. K. Tóth Kálmánnak menekülnie kellett, de nem a törvénytől való félelem késztette őt erre. A törvény szent dolog, a törvény az ember igazságának a rendje. Tudja jól azt Kálmán, hogy elköve­tett hibájának természetes elintézése csak törvénylátás lehetne, hiszen ez annak a módja-rendje. Állna is eléje szivesen és jól is esnék megkönnyebbülést szereznie nyug­talan lelkének azzal hogy megesett bűnét törvény sújtásából származó jogos ítélettel kiegyenlíthesse. Csak ne volna meg az emberi törvény­kezésnek is a maga bökkenője. Mert ugyebár a törvény őrzői is csak gyarló emberek, gyorsfejű, forróvérű, hamarkezű teremtményei az Úristennek. És az igazságok vé­delmében melléfognak bizony nem is egy esetben. Megesik könnyen, hogy törvény melletti harcban úrrá

Next

/
Oldalképek
Tartalom