Esztergom és Vidéke, 1927
1927-07-24 / 58.szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IBBIELGIIK KIBDEI VASABIAP fiS CSÜTÖRTÖKÖK. Iserkesstőség és kiadóhivatal t Simor János-utca !8—20., kova a lap ssellemi részét illető közlemények, továbbá as előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Teleion 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptnlaldonos és felelős szerkesztő i LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára i egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szára ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Nem sajnálkoztunk. Erkölcsileg talán nem egészen menthető, ha más kárán, baján örül az ember. Talán nem is szép dolog, ha örömének még kifejezést is ad. De én és velem sok, több millió magyar örült a bécsi forradalomnak. Minket feljogosít kárörvendésünkre 1526-tól a mult és feljogosít az a sivár jelen, melynek megteremtéséhez Ausztria is hozzájárult. Mi voltunk azok, akik térdig gázoltunk vérben, hogy a hóditó pogányságot feltartóztassuk a Kultúrnyugat előtt, közvetlenül Bécs előtt. Hálaképen vértanúink sorozatát kaptuk, befejezve az aradi Tizenhármakkal. A mi rovásunkra, zsirunkból lett gazdag, fejlett Kaisertadt Wienből. Mostoha gyermekei maradtunk min dig a dinasztiának Ausztria mellett s mégis ők kergették el önszántukból azt a dinasztiát, amely naggyá, gazdaggá tette. Mi is detronizáltuk, de mindenki tudja milyen nyomás alatt. Amikor reánk indult az egész világ veszedelme, volt szövetséges társunk Ausztria is ellenünk fordult. Menedéket adott azoknak az embereknek, akik vérttajtékozva dühöngtek Magyarországon. Most élvezhették állojalitásuk gyümölcseit. Bécs volt az a város, ahonnét emigránsaink gyalázkodó irattömegeit küldték világgá. Ausztria volt az a gavallér, aki utolsónak harapott bele szétmarcangolt ezeréves országunk testébe és csak úgy utasította ki magyarjainkat most íBurgenladnak nevezett rablott részből, mint a csehek, oláhok vagy szerbek. Az osz trák kormány volt az, amelyik tűrte hogy vasutasai bojkottálják kábultságából magához térő hazánkat. Ausztriával kellett nemzetközi bíróság előtt perbeszállanunk, hogy a volt közösségből reánk eső hányadott megkapjuk és a viszonyok kényszerítő hatása alatt vele voltunk kénytelenek reánk nézve sok hátrányt tartalmazó kereskedelmi szerződést kötni. Ennyi keserűség, bántás, rablás után lehet azon csodálkozni, ha örültünk a bécsi forradalmon ? ök sajátították ki kommunistáinkat, most etessék őket az utca vérével és Justizpalé elhamvadt aktáival. Hát igen, örültünk Bécs utcáin kattogó géppuskák hangjának, ezt nem tagadjuk, nem sajnálkoztunk Bécs felett. Mert szomszédaink minden bajából, zavarából, gazdagsági romlásából nekünk csak jól megérdemelt, jogos hasznunk lehet. És meg fogjuk élni szomszédaink bajainak azt a láncolatát, mely visszaadja régi határainkat. Ss... i* Gazdasági visszásságok. Irta: Csikós Mihály. III. Előző cikkeimben az esztergomi gazdagsági viszonyokról odavetőleg néhány észrevételt tettem és ezek alapján meggyőződésemből kifolyólag javaslatokat adtam. Nem vindikálom javaslataimra a föltótlen csalhatatlanságot, lehet hogy akik a helyi viszony okkal ismerősebbek, jobb tanáccsal állhatnak elő, de hogy az itteni gazdasági viszonyok ma már nem helytállók, vallom. Nehéz ebből kilábolni, mert a legfőbb bajon : a nagyon szűkre szabott mezei határon segíteni nem lehet. Az őstermelők új nemzedékén úgy lehetne segíteni, ha rajok bocsájtatnának ki oda, ahol a szárnyára bocsájtott raj földet is talál. Több helyen fordult már elő, hogy a megszaporodott földmives lakosság megszállt, megtelepült más vidéken és új, községet alapított és ez az új község jó ideig csak mint telep szerepelt. Ennek azonban igen nagy akadálya a tőke hiány. Több gazdálkodással javulna az anyagi erő, hiszen a gazdálkodásban is haladni kell, mert aki nem halad az elmarad, de bármit csináljon is a kisgazda, csak elkövetkezik az az idő, mikor már a határ javult állapotában sem képes eltartani a szaporodó őstermelő népességet. Igen ám, de a jobb gazdálkodáshoz is forgó tőke kelt és ez van nagyon szoros helyen. Pedig az új nemzedéket az őstermelő osztály részére meg kellene tartani, ezt kívánja ennek az osztálynak érdeke, a város érdeke, a magyarság érdeke. A nemzeti öntudat, a hazához való ragaszkodás az őstermelő osztályban kell hogy légin kább kifejlődve legyen. Az a rög, az a barázda, amit az őstermelő verejtékével kényszerít termékenységre, igen erős kapocs, ezt a kapcsot semmiféle jött-ment poitikai ágens lázítani vagy elszakítani nem képes. Azért a barázdáért él s mikor azt szántja, elméjében azt mérlegeli, hogy mikor szánthatja a második barázdát az elsőhöz. Azért a barázdáért él, de halni kész is. A múltban, mikor a népbolondító vigécek a földmívesekre vetették ki a hálót, földet meg mindent Ígértek és e csábnak ült föl a földmíves, de amint tudatára jött, hogy ez Ígéret csak maszlag, hátat fordított e szélhámos politikusoknak és a „cucilisták" elvesztették a talajt lábuk alól. Nemzeti szempontból ezért tartom elsőrendű fontosságúnak az őstermelő új nemzedéket ehhez a második barázdához juttatni. Kérdés azonban, ha nem nyújthatjuk ezt a második barázdát, meg lesz e az ellenállási erő a „cucilistákkar szemben, akiket mai nyelven kommunistáknak nevezhetünk. A középosztályt kell hogy az őstermelő fölöslegének egy része szaporítsa, akik mint szellemi munkások, kereskedők vagy iparosok foglalnak a társadalomban új helyet. Ezek a magyarságra nem vesztek el, ezek a nemzet gerincét csak erősítik, ezek magyarok maradnak. Elmondható-e ez az őstermelők soraiból kikerülő árva új generátióról, akik elhagyták bár az eke szarvát, mert nem jutott részükre barázda, sem szellemi munkás, sem kereskedő, sem iparos nem vált belőle, hanem lett gyári és bányamunkás ? Ezek egészen más légkörbe jutnak, ezeket a gyári ós bányai légkör átalakítja, mert a levegő, amit beszívnak, nem föld szagú, itt gondolatvilága megváltozik, a haza fogalma elhalványodik, a hitvilága meglazul és a kis harang hívó szavára nem siet lelkét megtisztítani. Egy teljesen idegen észjárás lesz felette az uralkodó, egy eddig ismeretlen szellem nyűgözi le és ha látogatóba visszatér régi fészkébe, idegenné vált előtte az ott talált szellem, pedig csak néhány év előtt hagyta el. Amit az ilyen gócpontokon hallott, megérteni és megemészteni nem tudja, de azért azt képzeli magáról, hogy nagyon érti a világboldogító eszméket, szóval észjárása megkótyagosodik és oly eszméknek vált felesküdött harcosává, amilyenekről az ekeszarv mellett nem hallott és ha talán hallott, hát nevetett rajta. Ettől féltem a földnélküli őstermelőket Agrár reformunk hogy mily mérvben elégítette ki a földéhséget, majd az idő mutatja meg, mert nemcsak a földéhség csillapítása volt a cél és azok a más célok szintén voltak ép oly fontosak a nemzetre, mint egy népréteg vágyainak kielégítése, annyi bizonyos, hogy a megszálló oláhok úgynevezett agrár reformja, ami azonban csak a magyar ősi birtokok elkobzása, nagyon számolt ezzel a földéhséggel és igen szem előtt tartotta azt a mondást, hogy akié a föld, azé a haza. Kapott ott földet mindenki, aki oláh volt, még ha nem kért, még akkor is nyakára erőszakolták. Könnyű volt nekik, mert volt magyar birtok, amiket elraboljanak, de ez az agrár reform rettene'es bosszút fog állani, mert a termelést egy egész évszázaddal vetette vissza. Kortes eszköznek azonban kitűnő volt, mert megszüntette a magyar birtokot, megerősítette az oláh parasztságot és a földéhség csömörlésig jóllakott. Bármily mérvű is a magyar őstermelő földéhsége, bármilyen mérvű is annak kielégítése, isteni gondviselés vezérelt bennünket, hogy a mi agrárreformunk nem hasonlít az oláh földrabláshoz. Augusztusi házbérek. A folyó évi augusztusi lakbérnegyedben a bérkorlátozó rendelkezések értelmében, az 1917. évi novemberi lakásbérnek 65% a fizetendő, amelyhez 3% közüzemi díj járul, igy az összes lakásbér 68%. A vízdíj ezeken felül fizetendő a megfelelő városi szabályrendelet értelmében. Alább közöljük olvasóinkkal a fizetendő lakásbérek és közüzemi díjak együttes összegét, még pedig az 1917. évi alaplakásbéreket régi arany korona, a fizetendő lakbéreket pengő értékben kiszámítva. Megjegyezzük, hogy a lakásoknak felmondása ezúttal sincs megengedve. iái? £„: Fizetendő lfl1- , . Fizetendő 1917. evi OC . OI 1917. évi „ c0 , , , . tl . 65 u /o béres 65% béres évi alap- 3 >f °f f- évi alap- 3 /o ko ?. bér a. K uzemi 5* ÍJ bér a. K uzetni ^ pengő pengő 1 0 79 100 78-88 2 1*58 110 8677 3 2'37 120 94-66 4 3-16 130 10254 5 3-94 140 110-43 6 473 150 118-32 7 5-52 160 126-21 8 6-31 170 134-10 9 7-10 180 141-98 10 7-89 190 149-87 15 11'83 200 157-76 20 1578 250 197-20 25 19-72 300 236*64 30 23-66 350 276*08 35 27*61 400 315-52 40 31-55 450 354*9645 35-50 500 394*40 50 39-44 550 433*84 55 43-38 600 473*28 60 47-33 650 51272 65 51 27 700 552-16 70 55-22 750 591'60 75 59 16 800 631*04 80 63-10 850 670-48 85 Ö7-05 900 709-92 90 71-— 749-36 95 74 94 1000 788*80 Parancsszóra, fegyverrel, ágyúval, gázzal, tűzzel, szuronnyal pusztították egymást az emberek négy hosszú éven át. S most önmagukat ölik. Az egyik méregpoo- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül köző, konyha* és kenyérruha és kicsinyben beszerezhető • . köző. konyha- és házi szövött ffitósStan j Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik
