Esztergom és Vidéke, 1926

1926-04-04 / 27.szám

Iáit. Városaink hazafias megértéssel karolták fel ezt az ügyet és a tör­vényhatóság fejeinek vezetésével min­denütt bizottságok alakultak, melyek feladatukul tűzték ki, hogy részlete­sen összeállítsák azt az anyagot, mely egyrészt minden tekintetben és minden oldalról ismerteti a magyar közönséggel a város életét, kulturá­lis és gazdasági jelentőségét, más­részt hozzájárul ahhoz az egyetem­leges törekvéshez, melynek célja, hogy .ezen a páratlan jelentőségű eseményen, amilyen a milleneumi kiállítás óta nem volt, kellő formá­ban mutassuk be — és ez az ideér­kező külföldiek szempontjából is fon­tos — a magyar földben rejlő ős­értékeket. A magyarság a nyugati kultúrá­nak évszázadokon keresztül úgyszól­ván végvára volt. Páratlanul áll a világtörténelemben, hogy egy kis nemzet, amely a nyugati népek kö­zött merőben idegen fajtát képvisel, oly nagyszerűen tudott elhelyezkedni e nagy nemzetek körében és oly hathatósan vette ki részét azok kul­túrmunkájából. A magyar nemzet a tehetségek egész légióját adta a vi­lágnak és számos tudós és művész­ember, akik mind világhírre tettek szert, hirdetik ma is mindenfelé a magyar név dicsőségét. A Nemzetközi Embervédelmi Ki állítás jelentős állomása lesz annak az energikus küzdelemnek, amelyet a magyarság kultúrfölényének elis­mertetéseért folytat. A magyar vidéki városok hazaszeretetüknek és a fej­lődés iránti törekvésüknek kiváló jelét adják, amikor összefognak egy­séges megmozdulásra megmutatni a világnak, hogy mire képes a magyar faj I örömmel regisztráljuk, hogy nagy vidéki városaink: Szeged, Debrecen, Miskolc, Sopron, Pécs, Szombathely stb., amelyek a magyar életnek mind sajátosan kifejezett képviselői, részvételüket a kiállítás elnökségének már bejelentették. A szükséges munkálatok elvégzésére a törvényhatóságok külön bizottságot szerveztek, amelyek jelenleg az anyag összeállításán fáradoznak. Az az érzésünk, hogy a magyar nagyközönség elé a vidéki városok dozza, hisz nem mehetek haza. Az alatta pihenő, ha ugyan tud pihenni az ott fekvő kemény magyar, mi­kor sírja felett a világ leggyávább nációja parancs szavát viszi tovább a szellő. Ezekkel a porladó hamvakkal be­szélgetek, ők felsírják tehetetlen dü­hüket ós én elkesergem a mi rab­ságunkat. Vagy hogy szabadok vol­nánk? Furcsa szabadság, amikor mindenki parancsol velünk. Min­denki, még magunk is megalázzuk önmagunkat. És amig így elkeser­gek szomorú sorsunk felett, ott lent vár valaki, valakik, hogy jöjjek, jöj­jünk, sokan jöjjünk megcsinálni a feltámadást. Bolyongásaim közben betévedek a faluba. Minden csendes, csak az al­vók álma nyugtalan. Ébren'e idegen­nek gyűjtik a nehéz adógarasokat. Beszélniök nem szabad, csak álmuk­ban hallják magyar harci paripák do­bogását, magyar ágyúk dübörgését, „hajrái", „hajrá I" csataordítást. Az almok színes zefirje a templom karcsú tornyán címeres magyar lo­bogót tenget. Alom. Álmodjatok ott bent ti élők s kint ti halottak. Rabságtok nem tarthat soká, közeledik a magyar húsvét, a magyar feltámadás. Álmodozó, bo­lyongó lelkem súgja azt s vele sok millió magyaré. Ugar. olyan anyagot terjesztenek, amelyet eddig még hazai köreink sem tudtak kellő módon méltányolni, azért mert nem ismerték. Talán soha nem volt nagyobb szükség a nemzeti erők egyesítésére, mint a jelen nehéz, megpróbáltatásokkal teli időben. A Nemzetközi Embervédelmi Kiállítás ezt tűzte ki feladatául és reméljük, hogy ezirányban a kívánt eredményt el is éri. jtf mm* ••ma* Fővárosi szegény gyer­mekek nyaraltatása. Köztudomású, hogy á székesfővá­ros szegénysorsú lakósága a háború óta nemcsak a saját életfenntartásá­hoz nélkülözi a legszükségesebbeket, hanem gyermekei részére a legszük­ségesebb táplálékot sem tudja a nyo­masztó munkanélküliség és drágaság miatt megszerezni. Szomorú statisz­tika tanúskodik arról, hogy a székes­fővárosi gyermekhalandóság az utolsó négy-Öt esztendőben meghaladja a születések számát úgy, hogy sajná­latos tényként állapítható meg, hogy a székesfőváros milliós lakóságában a magyar faj pusztulóban van. Ezen, a magyar faj fennmaradá­sát oly mélyen érintő bajon a nagy áldozatok árán fenntartott gyermek­védelmi intézmények önzetlen mun­kája sem képes már segíteni. A külföldi államok gyermekbará­tainak áldozatos részvéte lehetővé tette ugyan ezideig, hogy már több év óta élvezték gyermekeink idegen országok vendégszeretetét. De ez a nemes akcfó azonban már a vége felé közeledik s így igen kevés számú budapesti gyermeknek tudjuk bizto­sítani az év néhány hónapjában a jó táplálkozást és az éltető' napfényt, a nagyobbik rész itt satnyul. és vész el a nagyváros gyárfüstös levegőjében. A székesfőváros közönsége az el­múlt évben az egész ország terüle­tén 656 gyermeket tudott elhelyezni vendéglátó családoknál; a székes­főváros által a zebegényi üdülőtele­pen elhelyezettekkel együtt pedig 750 testileg leromlott szegény gyer­meket láttunk el nagyon szép er­kölcsi és fizikai eredménnyel. Mily csekély szám ez, ha figye­lembe vesszük, hogy a székesfővá­rosi kerületi orvosok által feltétlenül nyaralásra szorulóknak osztályozott 5316 gyermek közül csak 750 gyer­meket tudnak a nyaralás áldásaiban részesíteni s mily csekély szám ez ahhoz képest, hogy külföldre e ma­gyar gyermekeket az egész ország területéről 5—600-as csoportokban szállítják ki és 3—6 hónapi ellátás után teljesen felruházva bocsájt­ják haza. Szükségesnek tartjuk annak hang­súlyozását, hogy felekezeti különb­ség nélkül, csakis 8—14 éves kor­ban lévő testileg leromlott, de orvo­silag teljesen egészségesnek talált és jó magaviseletű gyermekek elhelyezé­séről van szó, továbbá, hogy egyéni elhelyezésnél csak olyan család jö­het számításba, ahol a gyermekek testi és erkölcsi épsége feltétlenül biztosítva van. A székesfőváros tanácsa a jövő nemzedék nevelését tartva szem előtt, a kölcsönösség alapján elhatározta, hogy mindazon községeknek, me­lyeknek lakói legalább 15 gyermeket fogadnak vendégül a nyári két hó­napra, felajánlja, hogy a székesfővá­ros által felállított diákszállóban a község iskoláinak növendékei és azok kísérői számára 3—5 napra ingye­nes szállást, olcsó étkezést és meg­felelő tanulmányprogrammot biztosít. A tanács ezen intézkedésével a vá­ros és falu közötti jogviszony ápo iása mellett azon nemes célt óhajtja elérni, hogy a vidéki lakóság gyer­mekeinek alkalmat nyújtson egy tanulmányút keretében Budapest székesfővárosnak és nevezetességei­nek megtekintésére és megismerésére. A székesfőváros tanácsa az akció sikeres lebonyolítása érdekében meg­bízottakat óhajt azon községekbe kiküldeni, ahol az üdültetés sikerrel kecsegtethetne, hogy a község társa­dalmának vezető tényezőivel közvet­len megbeszéléseket folytassanak és tájékoztatással szolgáljanak, ha azt a községi elöljáróság szükségesnek tartja és erről a Székesfőváros Taná­csa Gyermeknyaraltatási Akcióját (Budapest, IV., Cukor-utcai elemi iskola) értesíti. I EGYRŐL-MÁSRÓL f Tnrul. Néhány nap óta Széchenyi terün­ket díszíti egy hatalmas, mondabeli vasmadár. Egyik helybeli kiváló la­katos mesterünk készítette és a buda­pesti árúmintavásárra szánta eladási szándékkal. ft Sokan állanak meg a magyar cí­mert őrző turul madár előtt, bírál­ják, nézik, elbeszélgetnek felőle s azután mint annyi sok minden szé­pet, a feledésnek engednek át. A tu­rult elviszik, esetleg meg veszik va­lamelyik „hősök szobrá"-ra és ezzel elmúlt az esztergomi turul, az esz­tergomi ipar szemlélhető alkotása. Egy úri ember, aki úgyláíszik, sze­rény visszavonultságában gondol­kozni szokott, egy eszmét vetett fel, melyet kidomborítva az alábbiakban bocsátjuk a város közönségének bí­rálata alá: A kegyetlen sors határ várossá tette Esztergomot. A Duna választ el bennünket idegen impérium alá került országrészünktől. Jóformán semmi sem jelzi, hogy a Duna jobb partja Csonka Magyarország. Tájé­kozatlan idegenek esetleg megbámul­ják a Várhegyen épült bazilika ha­talmas épületét és utaznak tovább a gyors hajókon, de magyar impresz­sziót nem visznek magukkal. Mi esztergomiak sem bővelkedünk va­lami nagyon magyar államiságot hir­dető alkotásokban. Most itt volna az alkalom, hogy csináljunk valamit. A pimási palota alatt van egy föld nyelv, ahol a Kis Duna beom­lik a Nagy Dunába. Ezen a föld nyelven lehetne emelni megfelelő magas szobrot, melyen a turul őrizne színes magyar címert. Strázsa-hegyi kövünk van, a turul is itt van csak pénz kellene hozzá. Ügy gondoljuk, hogy a szükséges összeget széles­körű gyűjtés útján előlehetne terem­teni. Kapnánk az államtól is talán segélyt és ott alhatna egy hatalmas mű, amely hirdetné a magyar állami­ságot és vigasztalná párkányi test­véreinket. Vízvezeték. Most, hogy a vízvezetéki munká­latok teljes erővel megindultak, sok­kal jobban kezd a közönség érdek­lődni a mű iránt, mint talán eddig. Nagyon sokan fordultak hozzánk információért, hogy mily módozatok mellett lehet majdan bevezetni a vizet a lakásokba. Illetékes helyre fordultunk, ahol a következő felvi­lágosítást nyertük. A vízvezetéki szabályrendelet még nem kész, de feltótlenül kötelező lesz, amihez a számítási bázist a szobák száma szolgáitatja. A szobák után fizetendő vízdíj még megszabva nincs. A bevezetési és felszerelési mun­kálatot jogában áll mindenkinek víz­vezetéki munkálatokra jogosítoítipa­rossal eszközöltetni. Törzs és Ormai vállalkozó cég ez esetben csupán csak a kapcsolást végzi. Törzs és Ormai cég köteles április 15 ig egy­ségárakat beadni a bevezetési mun­kálatokra, melyeket miután a mi­nisztériumban felülvizsgáltak a város vesz tárgyalás alá. A vállalkozó cég kötelezve van a bevezetési munká­latokat kívánságra 5 évi részletfize­tésre is megcsinálni. Egyelőre tehát ennyiben állhatunk olvasóközönsé­günk szolgálatára. Turista kirándulások. Á MTE Esztergomi Osztálya a kő­vetkező kirándulásokat rendezi. Április 11. Kenyérmező—Getehegy—Ódo­rog—Dorog. Vezető : Török Sándor. In­dulás, a vasúti állomásról d. u. fél 2 óra­kor. Étkezés hátizsákból. Gyaloglás 4 óra. Április 18. Majáliskút—Matuskunyhó—Sas­hegy—Búbánati völgy—Vaskapu. Vezető: Rottár Alfonz. Gyülekezés a szenttamási kápolnánál d. u. fél 2 órakor. Étkezés háti­zsákból a Sashegyen. Gyaloglás 3—4 óra. Április 25. Galagonyás— Csurgókút — Kin­cses—Vereskereszt — Vaskapu. Vezető : Török Sándor. Találkozás a Rozália ká­polnánál d. u 3 órakor. Étkezés Vas­kapunál. Gyalogolás 2 óra: Május 2. Szob—Zebegény—Mühlgrundvölgy —Kóspallag—Nagymaros. Hajóval haza. Vezető : Vitái István. Gyülekezés,reggel 4 órakor a MFTR állomáson. Étkezés hátizsákból. Gyaloglás 8 óra. Május 9. Esztergom—Pilisszentlélek—Dobo­gókő. Vezető : Rottár Alfonz. Étkezés hátizsákból. Találkozás reggel 6 órakor a Rozália kápolnánál. Gyaloglás 7 óra. Május 13. Majáliskút—Lipótszikla—Ákospa­lota—Fárikút—Vaskapu. Vezető ; Bálint Lajos. Gyülekezés d. u. fél 2 órakor a szenttamási kápolnánál. Gyaloglás 3 óra. Május 16. Szentlélek—Mexikó — Hoffmann­forrás—Czakónyereg—Dömös. Vezető : Kemény Miklós. Gyülekezés a Rozália kápolnánál reggel fél 6 órakor. Étkezés hátizsákból. Május 24. Strázsahegy —Bábszkyhegy—Tá­bor. Vezető: Bálint Lajos. Indulás a villanyteleptől, d. u. fél 2 órakor. Gya­loglás 3 és fél óra. A túrákra-jelentkezni előző nap du. 6 óráig szükséges a Rottár drogériában. Minden egyes kiránduláshoz előzőleg rövid leírás fog megjelenni. Aki esetleg vezetést akar vállalni, ezen óhaját ugyanitt bejelent, heti s a kirándulási tervezetet megtekintheti. BCfHMHsBflMHBHSHBHHHIBHBIHHBBR£ Ingatlanforgalmunk. Effenberger Vince és neje Király La­jostól 23 millió 330 ezer K-ért Hegy­megdunautcai szántó. — Boros Sán­dor és neje Uhrik József és nejétől 3 millió K-ért öreghegyalja föld. — Barti Mária, Bohner Ferencné s tár­sai Mészáros Imre s nejétől 11 millió K- ért Kolozsútontúli dűlőbeni szőlő. — Salgótarjáni Kőszén bánya Rt. Polnár Jánosné s társaitól 12 millió 200 ezer K-ért Kis és Nagysátorkő szőlő. — Csente János és társai Brutsy Jenő és társaitól 27 millió K-ért Szérűk­ben' szántó. — Vörös Lajos és neje Hucsin Lajostól 3 millió 800 ezer K-órt Előhegyi szántó. — Biró Sán­dor és neje Kiss Endre és nejétől 5 millió 500 ezer K-órt Kolozsúti föld. — Búzás András és neje Cse­rép Ferenctől 5 millió K-órt Szérűk­beni szántó. — Vitéz Majtónyi István és társai Gonda Mihály és nejétől 115 millió K-ért Erzsébet királyné utcai ház. — Domaniczky János és neje Domaniczky József és társaitól (ajándék) Töltések közti föld. -- Ku­rucz István és neje Rábl Antalné és társaitól 16 millió K-ért Iskola-utcai ház. — Tóth András és neje Gere Ignácnétól 1 millió 500 ezer K-órt Szamárhegyi szőlő. — Páva Mihály és társa Tót-Major Jánosné s társaitól 3 millió 500 ezer K ért. Szentkirályi Ha lál alrar mnlaffli okvetlenül jöjjön el a Munkás Testedző Egyesületnek f. hó m ftaflfAQ táflAAatálirÁFA Ha JUi UÁÜi UlmÜlm 5-én, húsvét hétfőn a Magyar Királyban este 8-kor tartandó UllI&Ul 119 iaUUfJal&iyol U.

Next

/
Oldalképek
Tartalom