Esztergom és Vidéke, 1926

1926-03-21 / 23.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IE8IELEIIK IIHfiEI VASÁBHAP ÉS CSÜTÖBTÖKÖI. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét Illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Mindennek van határa. A régi osztrák császárságnak min­denkor politikája volt, egymással szemben tartani a monarchia nem­zetiségeit. Legjobban érvényesítették ezen balkezű politikájukat Magyar­országgal szemben. A horvátokat, a cseheket használták fel állandóan mi ellenünk, sőt nem átallották gyil­kolás, rablásra felhasználni Erdély bérceiben állatiasan élő oláh csor­dákat sem annak idején. Most láthatják a hályogos szemű volt osztrák politikusok, a kamarilia intrikusai, hogy hová vezetett politi kájuk. Mi, a háborúban legtöbbet szenvedett népe a monarchiának ; — csak az erőszaknak engedve detroni­záltuk uralkodóházunkat, lévén a nemzet mindenkor hűséges esküjé­hez, uralkodójához. A dédelgetett csehek, horvátok, éveken keresztül készítették elő az összeomlást és amikor legszorongatottabb helyzetbe jutott a monarchia, saját felszerelé­sével fegyveresen támadtak rá. A régi liberális kormányzatunk szintén nagy kedvvel dédelgette Ma­gyarország nemzetiségeit. Lehet, hogy jóhiszeműleg cselekedett, de semmi­esetre sem előrelátóan. A kormány­párti nemzetiségi vidékeken kultúr­palotákat emelt, de elhanyagolta kulturális szempontból a színmagyar­ságot. Nagy magyar királyok által adományozott birtokok jövedelméből tömegesen nevelte Hlinkákat, Jurigá­kat, Okányikokat, Srobárokat stb. Meghálálták. Elenségei lettek a ma­gyar állameszmének és cseh rabságba kergették saját nemzetiségüket. Mi, a Csonka-Magyarország állam­fenntartó eleme, tiszteletben tartjuk a más nyelven beszélő országtestvérein­ket. Nem tisztán a trianoni béke­szerződés kötelező erejénél fogva, hanem azért, mert idetartozóknak, évszázadok óta velünk küzdő ma­gyaroknak ismerjük őket. Becsülettel tettünk eleget a békeszerződésben lefektetett követelményeknek és meg­csináltuk a kisebbség védelmét a meghozott nyelvrendelettel. Ezen lojalitásunk, becsületességünk, szere­tetünk azonban nem lehet ok arra, hogy ezzel visszaéljenek. Nem a nép, hanem épen azok, akiknek intelligen­ciáját magyar pénzen szerezték meg* akik kenyerük egy részét a magyar államtól kapják. Sajnálatos dolog, hogy épen a magyar királyság megszületésének székhelyén keil megvédenünk a ma­gyar állameszmét. Van egynéhány más nyelven beszélő községünk, amelynek a népe békességesen dol­gozva sínyli az egész országot súj­tott csapást. A boldog múltban ve­lünk örültek s most velünk búsla­kodnak, de soha eszükbe nem jutott ellenünk törni és most sem jut eszükbe ellenünk, közös rossz sor­sunk ellen zúgolódni. Voltak és van­nak azonban emberek, akik szeret­nének a taplótüzéből is tölgytüzet éleszteni. És ezekkel az emberekkel szemben nemcsak a magyar állam­eszme érdekében, hanem saját népük boldogulása szempontjából is a leg­erősebben keli eljárni. Egyik közeli községünkben volt egy vezető úr, aki éveken át éleszt­gette a nemzetiségi tüzet. Ez az úr felhasználva a kommün zűrzavaros világát, megszökött, s má pompás pozíciót tölt be megszállott területen a csehek jóvoltából. Egynéhány félrevezetett híve még most is átjár hozzá és ha nem is nagy eredmény­nyel, de fújják a hamvadó parazsat. Volt egy másik úr, akinek nem volt kedvére hivatalos funkciója köz­ben a magyar himnusz. És most ismét van egy úr, akivel a közigaz­gatási bizottságnak kellett foglalkoz­nia. Erről az úrról és hozzátartozói ról, aki ellen minden lojális nyelv­rendeletünk dacára is indokolt kifo­gások emeltettek, kisült hogy nem is magyar honos. Nem akarok hivatkozni az utód­államok brutális eljárásaira, a tria­noni szerződés be nem tartására, a kisebbségek elnyomatására, napiren­den való kiutasításokra, de határo­zottan követelnünk kell, hogy az alkalmatlan idegenek hagyják el meg­csonkított országunkat. Semmi kedvünk nincs tűrni tovább, hogy itt ellenünk izgasson valaki. Tiszteletben tartjuk nemzetiségeinket, mint becsületes magyar állampolgá­rokat, de megrontóikat, ellenségein­ket nem tűrjük itt. Nincs kedvünk hályogos osztrák politikahoz, sem pedig a régi rövidlátáshoz. V. I. A szenttamási szegény gyer­mekek Napközi Otthonáról ne feledkezzünk meg 1 Visivárosi plébániára kérünk minden ado­mányt. milliárdos költségvetés a városnál. Úgy mint minden, országunkat ki­véve, aránytalanul megnagyobbodott. Megnagyobbodtak az igények, az árak, egyes helyeken a vagyonok s igy nagyobbodott meg számokban városunk költségvetése is. Szinte meg kellene ijednünk az alábbi nagy számok nagyságától, ha nem tudnók, hogy csak papirkoro­nát jelentenek a milliárdok. 1926. évre ime ez a költségveté­sünk ; SZÜKSÉGLET: Általános közig, kiadás . . 2.794,297.000 K Nyűg- és kegydíj .... 629,462.000 , Egyházi kiadások .... 229,621.000 Közoktatás és közművelődés 1.380,226.000 " Jótékonyság 188,280.000 „ Közegészségésállategészség 130,768.000 „ Ut«ák és terek fenntartása. 569,810.000 „ Gazdaság 993.422.000 , Erdőkezelés 420,454.000 Épületek fenntartása . . . 377,000.000 " Üzemek 180.292.000 , Helypénzkezelés . . . . 38,597.000 „ Vámkezelés 263,000.000 Adók és illetékegyenérték . 277,986.000 " Tartozásokra 843,000.000 Árvédelem ....... 97,421.000 " Tűzőrsóg 281,594.000 \ Mezőőri kiadás 250,000 000 „ Mindösszesen: 9.943,180.000 FŐDÖZET: Ingatlanok után haszonbér . Gazdasági jövedelem . Erdei jövedelem .... Törzsvagyonhoz tartozó és ideiglenesen elhelyezett tő­kék jövedelme .... Jogok és javadalmak. . . Üzemek jövedelme . . . Közoktatási jövedelem . . Jótékonysági és szegényügyi Adók, illetékek és díjak Mezőőri bevétel .... Rendkívüli bevételek. . . 1.041,136.000 997,637.000 619,040.000 306,598.000 435,890.000 1.580,976.000 285,665.000 19,050.000 3.397,955.000 250,000.000 66,270.000 Mindösszesen: 9.002,217.000 , Fedezetlen kiadásunk tehát esze­rint 940,963.000 K. Érdekes összehasonlítani költség­vetésünket az 1913. évivel. 1913-ban bevételünk volt 563.451 K 45 fillér, kiadásunk pedig 824.880 K 62 fillér aranykorona volt, fedezetlen kiadá­sunk tehát 261.429 K 17 fillért tett ki, ami 120%-os pótadót jelentett. 1926. évben bevételünk aranyko­ronában kitesz 620.842 K 55 fillért, kiadásank 685.736 K 55 fillért, fe­dezetlen kiadásunk tehát 64.804 aranykorona, ami 50°/o-os községi pótadót jelént. 1926-ban fedezetlen kiadásunk tehát lényegesen csökkent, ami rendszeresebb gazdálkodásra mu­tat. Ünnepi beszéd. Mondotta: KaFCS&y Miklós várm. főjegyző az Esztergomi Polgári Egyesület f. évi már­cius 15-én tartott ünnepi vacsoráján. „A lelkes eljár ősei sirlakához S gyújt régi fénynél új szövétneket." Igy dalol a koszorús költő s a költőnek erre az útmutatására soha nagyobb szükségünk nem volt, mint ma. Nekünk porba sújtott, földig alá­zott magyaroknak soha nagyobb szükségünk nem volt arra, mint ma­napság, hogy fellapozva történel­münknek dicső, fényes lapjait, feli­dézve halhatatlan nagyjaink szelle­mét, a nagy napoknak és a nagy szellemeknek glóriás sugarával bevi­lágítsunk a magyar jövő reményte­len éjszakájába és sötét útvesztőibe. Soha nagyobb szükségünk nem volt arra az erkölcsi tőkére, a hit­nek, a reménynek arra az erejére, melyet nekünk ez a mult jelent, a hazaszeretetnek arra az éltető, me­legítő lángjára, mely nagyjaink sír­jából felénk sugárzik. Ezeknek a dicső, magasztos em­lékeknek felidézésére alkalmasabb napot, mint március 15-ét, nem ta­lálhatunk. Hiszen ez a nap egyik legszebb, legvonzóbb napja a ma­gyar történelemnek. Mert ez a nap a tavasz ébredésével meghozta a nemzeti léleknek, a nemzeti öntu­datnak az ébredését is abból a hosz­szú, letargikus álomból, melybe szá­zadokon át elmerülve volt, az ibo­lyák nyilasával, a rügyek fakadá­sával meghozta a százados előítéle­tektől lenyűgözött emberi léleknek béklyóit nyitogató eszmeáramlatokat és a tavaszi napsugárral meghozta a szabadság tiszta levegőjét és egy jobb jövőnek reménysugarait.. Március 15-ikének igazi szépséget, igazi jelentőséget az kölcsönöz, hogy az a legtisztább forrásokból fakadó, az emberiség boldogítását célzó esz­méknek diadalnapja volt, egy vérte­len diadalnap, melyhez egyetlen köny­csepp és egyetlen vércsepp sem ta­padt. Mint a nyári éjszakából felbuk­kanó napkorong, oly váratlanul és oly vakító fényességgel jelent meg a magyar horizonton ez a diadal­nap, eloszlatva a kétségeknek, a honfiiélek gyötrődéseinek sötét éj­szakáját. A márciusi ifjúság letkesedéséből szétáradó lélek megifjította a nem­zet lelkét is, a tavasz ébredése be­lopódzott a fásutt szivekbe, hogy ki­bontogassa azokban a nemesebb érzelmeknek, az édes reménységek­nek virágkelyheit. Igaz, hogy az öröm mosolygását csakhamar a bánat könnyei váltot­ták fel, a szabadság templomának falai sötét, nyirkos börtönfalakká változtak át és a márciusi nagy nap eszméit az idők folyamán az azok­kal visszaélő emberi alacsonyság ki­forgatta valódi mivoltukból, bekente alacsony indulatainak és önző érde­keinek piszkos sarával és meghami­sította álprófétáknak kárhozatos, ha­zug tévtanaival. De ez a körülmény annak a nagy napnak örök szépségéből, azoknak a nagy eszméknek értékéből és örök igazságából nem von le semmit Hi­szen a krisztusi keresztfát is sárral dobálta meg a csőcselék és a krisz­tusi tanokkal is visszaéltek, a krisz­tusi tanokat is meghamisították ál­próféták. NÉZZE fflEG Ä«2 KÉSZ GYEBKEEBUHÁIáT BUtTSR SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN! Diáksapkák 65.000 koronáért kaphatók. (YoU Hangya üzlet.) Főmnnkatárs: VITÁLMSTVÁN. Laptulajdonos éslfelelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom