Esztergom és Vidéke, 1926

1926-12-25 / 102.szám

Vármegyei közgyűlés. Komárom és Esztergom egyelőre egyesített vármegyék törvényhatósági bizottsága kedden, f. hó 21 én dr. Huszár Aladár főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. A gyűlés megnyitása után dr. Mike Lajos, az esztergomi Keresz­tény Gazdasági és Szociális Párt el­nöke jelentkezett szólásra és üdvö­zölte a főispánt az egyesített vár­megyékben lefolyt országgyűlési vá­lasztások zavartalan lefolyása és nagyszerű eredmény elérése alkal­mából. Különösen a két fontos, a dorogi és tatabányai kerület elhódí­tása a szocialistáktól emeli a fényes eredmény nagyszerűségét. 1 indítvá­nyozta egyúttal, hogy az egyesített vármegyék közönsége abból az al­kalomból, hogy választókerületeiből csupán kormánytámogató és kor­mánypárti képviselőket küldött a par­lamentbe, gróf Bethlen István mi­niszterelnöknek a két vármegye cí­merével ékesített művészi kivitelű fe­hér selyem zászlót ajánljon fel. Az üdvözlő beszéd és az indítvány elhangzása után meleg ünneplésben részesítették a bizottsági tagok az elnöklő főispánt, ki hálás köszöne­tet mondott az üdvözlő szavakértés a legnagyobb örömmel járult hozzá az indítványhoz. A zászlót — mint értesültünk — annak idején ünnepélyes keretek kö­zött fogják átnyújtani a miniszterel­nöknek. A főispán ezután — mivel fontos ügyben sürgősen Budapestre kellett utaznia — úgy a tisztikarnak, mint a bizottsági tagoknak és általuk az egyesített vármegyék közönségének kellemes karácsonyi ünnepeket kí­vánt s átadta az elnöki széket Palko­vics László alispánnak. A tárgyalásra felvett ügyek köz­ben üdvözölte az alispán az ujab­ban megválasztott törvényhatósági bizottsági tagokat. Kiírták továbbá a tokodi és neszmélyi kerületekben megüresedett megyebizottsági tag­— Akkor nevessen rajta majd ve­lem együtt. Ha azonban holnap azt hallja majd, hogy eltűntem, akkor gondoljon megbízatására és vigye el a csomagot. Nem kívánom, hogy látatlanba vigye. Felbonthatja. Elol­vashatja a tartalmát. Meg fogja ben­ne találni az eskümintát, amely az olasz anyák könnyeiről szól. — Mi ez ? A menüettnek vége ? El kell vál­nunk, nehogy ez az együttlét feltü nő legyen. Csak egy szót. Számítha­tok arra, hogy jó helyre fordultam? Bianka nem válaszolt. De mintha kissé meghajtotta volna a fejét. A másik erre mély, szertartásos bókkal helyéhez vezette. És néhány perc múlva már eltávozott a teremből. Bianka kiállhatatlan főfájásról pa­naszkodott. Mások is úgy találták, hogy a hőség túlságosan nagy a te­remben. Egy mellékszobában abla­kot nyitottak és a leány kitámasz­kodott az éjszakába. Az ablak éppen a nagykapu fölött volt. Látta, mint lép ki a palotából az, akit ők Ghi­bertinek hívtak. Most két sötét alak surran melléje. Pár szót váltanak vele aztán egy kocsi robog elő. Beülnek, a kocsis a lovak közé csap és egy pillanat múlva minden ismét csen­des. Bianka lehajtotta a fejet és el gondolkozva bámult a ki a sötét­ségbe ... ... Másnap pedig felkereste a kis korcsmát a három kereszthez. És azután mégcsendesebb, ,még zárkó­zottabb lett, mint addig volt. # * sági helyekre a választást 1927. ja­nuár 21-ére, míg az alaki okokból megsemmisített sárisápi választást ja­nuár 22 ére tűzte ki. A kisorsolás folytán a közigazga­tási bizottságban megüresedett he­lyekre megválasztották Asztalos Bé­lát, Bleszl Ferencet, Leöke Károlyt, Péntek Pált és Réhling Konrádot. A 95 pontból álló tárgysorozatban felvett s előre elkészített határozatok elfogadásával az ülés véget ért. I EGYRŐL MÁSRÓPf A vasfit című s lapunk dec. 8-iki számában megjelent cikkünkre Juhász Sándor állomásfőnök és Püspöki Aladár vo­nalfőnök urak aláírásával kaptuk az alábbi sorokat: „1. Minden személv szállító vonat­nál, melynél három Ili. osztályú ko­csi közlekedik, egy, amelynél öt III. osztályú kocsi közlekedik, két III. o-ztályú kocsit jelölünk meg „Nem dohányzó" feliratú táblával. Ebben a kocsiban és annak folyosóján do­hányozni senkinek sem szabad. Aki ez ellen vét, azt a kalauz a törvény­erővel biró „Vasútüzletszabályzat" értelmében 1 pengő birsággal sújtja és abból a kocsiból udvarias, de ha­tározott formában eltávolítja. Nálunk az utasok nem „kalimpálnak a le­vegőben", mert mi minden utast ki vétel nélkül udvariasan, de határo­zott fellépéssel kezelünk. 2. Azonkívül minden személyszál­lító vonatnál fenntartatik egy III. osz­tályú kis fülke a dohányzó jobb uta sok számára. A kalauzok a jobb utasok elkülönítésére utasítva van­nak és állandó ellenőrzés alatt ál­lanak. 3. Személykocsijaink tiszták, ami ellen panasz sohasem merült fel. Ezt külföldi mértékadó utasok is több ízben elismerték. 4. A magyar királyi államvasutak Nyolc esztendő múlva az Italia Unita ábrándja kezdett valóra válni. A mo­de nai várból is eltűnt a nagyherceg a város utcáin pedig piemonti csa­patok vitték keresztül az olasz trikó lórt. A piemonti tábornok egy sirt ke­resett. De nem tudta megtalálni. Akik­hez fordult, valamennyien azt mon­dották, hogy azok nem kaptak kü­lön sirt. Akiket akkor titokban agyon­lőttek, azokat a temető sarkában földelték el. Da a nevüket nem je­gyezték keresztfára. A tábornok azt mondotta, hogy jól van. Másnap a piemontiak tovább vo­nultak. Az egész város kisérte őket, a levegőt örömkiáltások töltötték be. És a tömeg dalt énekelt egy árva leányról, aki vőlegénye után eped. És akik énekelték, tudták, hogy a vőlegénye után epedő árva leánynak a neve: Venezia. Amikor a hadoszlop a temető ci­prussorai mellé ért, a tábornok meg­állította a csapatait, Azután megke­resett egy halmot a temető sarká­ban amelyen nem volt kereszt. A tábornok a zászlótartót szólítot­ta. Kezébe vette a trikolórt, amely már ott lobogott Magentánál és Szol­ferinónál. Mondani is akart valamit. De nem volt szónok és nem találta meg a szavakat. És azért beszéd he­lyett betakarta a sirt a zászló tépett posztójával. Farkas Pál. a tisztaság, rend, fegyelem és pon­tosság szempontjából Európában az elsők között állanak és igy nincsen szükségük arra, hogy a csehektől bármit is tanuljanak, Felkérjük a cikk íróját, hogy jö­vőben megfigyeléseit nagyobb ala­possággal végezze és minden tárgyi­lagos panaszát — annak az utazó közönség, érdekében való azonnali megszüntetése céljából — adja azon­nal tudomásunkra." # * # Cikkírónk a fenti válasz alapján bűnbánóan beismeri — habár soha életében nem állította az ellenkező­jét, — hogy 1. minden személyszállító vonat­nál van III. osztályú „nemdohányzó" kocsi, hogy abban dohányozni nem szabad, mert ellenkező esetben a ka­lauz a szabályzat ellen vétőt egy pengő birsággal sújtja. Azt is elis merjük, hogy nálunk az utasok nem kalimpálnak a levegőben, de ezt nem is állítottuk s nem is szeretnők. 2. Hogy van jobb dohányzó uta­sok részére egy III. oszt. kis fülke, ezt igazán nem tudtuk, mert még nem láttuk. 3. Azt is elismerjük, hogy a sze­mélykocsik tiszták, rendesek stb. É pont fölött igen nehéz volna vitába bocsátkozni, mert a kocsik az indító állomáson tényleg mindig tiszták. De mi egy szóval sem mondottuk, hogy a Máv. kocsijai piszkosak. 4. Hogy a Máv. kocsijai tisztaság, rend, fegyelem és pontosság szem­pontjából Európában az elsők, ezt örömmel olvassuk a Főnökség so­raiból. Mi ugyanis fél Európát még a békeidőben utaztuk be, most azon­ban — sajnos — nem áll módunk­ban összehasolításokat tenni. De — ismételjük — mi mindezt nem mon­dottuk. Mi csak ott szóltuk el ma­gunkat, mikor a rideg üzleti szem­pontokról, meg az igazgatósági ta­gok tiszteletdíjairól beszéltünk, de ezért már cikkürikben is s e helyütt ujolag ünnepélyes bocsánatot ké­rünk s erre vonatkozó állításunkat visszavonjuk . . . Ellenben mondottuk azt, hogy egyes szakaszokon, Piliscsaba—Bu­dapest közt, aki már egyszer uta­zott együtt a pilisvörösvári sváb ko­fákkal, a csévi tót bányamunkások­kal s a solymári téglagyári napszá­mosokkal ezen a vonalon, az nem találja ezt az utazást sem kényel­mesnek, sem kellemesnek s kértem : nem lehetne e a kofák, munkások, vályogvető cigányok részére itt is külön s az utazni kényszerült jobb közönség részére is külön III. oszt. kocsikat fenntartani ? Hogy a kocsik gyakran zsúfoltak, azt a vonalfőnök úr többször tapasztalta, mint én. Bi­zony gyakran megtörtént, hogy a folyosókon is szoros volt a hely. Mi elhisszük, hogy a kalauzok, meg a vonalfőnökség is mindent meg­tesz, de a sváb kofaasszonyokkal szemben nehéz a helyzet. Ezért kel­lene a jobb III. oszt. utasok részére is, meg a kofák, milimárik részére is külön-külön kocsi. Ez hozzátar­toznék a közönség kényelmének biz­tosításához, mert a szóbanforgó vo­nalszakaszon ez a kofa roham spe­ciális baj, melyen — mi laikusok legalább igy gondoljuk — még is lehetne valahogyan segíteni. A cse­heket pedig, — bár vonatjaik elis­merésre méltók, — sokkal jobban utáljuk, semhogy követendő példa gyanánt ajánlanánk, különösen a le­vegőben való kalimpálás szempont­jából . . . Szőrme-boa 230.000-től Ke­ménynél. HIRE! K. Legközelebbi számunk a ka' rácsonyi ünnepek miatt f. hó 3í-én, pénteken délután fog megjelenni. Kedves előfizetőinknek, ol­vasóinknak, munkatársaink­nak és hirdetőinknek boldog karácsonyi ünnepeket kívá­nunk. Eljegyzés. A béke és szeretet Ünnepén, karácsony szent estéjén jegyezte el Gacsályi Zoltán állam­pénztári tiszt Burány Rózsikát, Burány Ferenc tanitó és felesége, Polyák Rózsi leányát. A jegyespárnak és az öröm­szülőknek gratulálunk. Házasság. Jakubovics Sándor és Matulay Margit f. hó 23-án házas­ságot kötöttek. (Minden külön érte­sítés helyett.) Jelölés az egyetem hittudomá­nyi tanszékére. A Pázmány Péter tudományegyetem hittudományi kara legutóbb tartott ülésében a megüre­sedett ószövetségi szentirás-irodalom­történeti tanszékre dr. Tóth Kálmánt, az esztergomi szeminárium kiváló képzettségű, tudós tanárát jelölte a második helyen. Vármegyei értekezlet a felső­házi tagok választása ügyében. Folyó hó 20 án dr. Huszár Aladár főispán felkérésére Komárom és Esz­tergom egyelőre egyesített várme­gyék törvényhatósági bizottságának tagjai közül a következő bizottsági tagok: Bleszl Ferenc, Csanády László, Csermák Hugó, gróf Dégenfeld­Schomburg Ottó, gróf Esterházy Mó­ric, Fehér Gyula dr., Galambos Já­nos, Ghyczy Elemér, Keleti József, Krasznay Gábor dr., Lepold Antal dr., Lózert Kálmán, LŐke Károly, Ma­jor László, Mátéffy Viktor, Mike Lajos dr., Péntek Pál, Réhling Konrád, Thaly Ferenc, Vaszary Gyula, Pal­kovics László, Karcsay Miklós, An­tóny Béla dr., Reviczky Elemér, Re­viczky István, Troykó Béla jelentek meg, hogy a törvényhatóság által kiküldendő felsőházi tagok és pótta­gok megválasztása kérdésében ta­nácskozzanak és állást foglaljanak Többeknek hozzászólása és a kér­dés alapos megvitatása után szinte egyöntetű nézetként alakult ki, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok zöme Thaly Ferenc és Báthy László bizottsági tagokat kiváoja a felső­házban látni, mig a póttagság kér­désében Ghyczy Elemér és Bleszl Ferenc mellett foglaltak állást. A fel­sőházi tagokat választó közgyűlés 1927. évi január hó 7-én lesz meg­tartva. A választás igen izgalmasnak ígérkezik, mert értesüléseink szerint az ellenpárt jelöltjének dr. Gróh Jó­zsefnek nemcsak az esztergomi, ha­nem a komáromi törvényhatósági bi­zottsági tagok között is nagy pártja van s tekintettel a választás titkos­ságára, eredménye előre ki nem szá­mítható s igy érthető érdeklődést kelt mindkét vármegyében. Pápai kitüntetés. XI. Pius pápa a biboros hercegprimás előterjeszté­sére Csanády Lászlóné sz. Szenes Líviának, a tokodi és tokod-attárói Oltáregyesületek elnöknőjének, az egyházközségi hitélet és közjótékony­ság terén kifejtett önfeláldozó tevé­kenységéért a „Pro ecclesia et pon­tifice" érdem-keresztet adományozta,

Next

/
Oldalképek
Tartalom