Esztergom és Vidéke, 1926
1926-12-25 / 102.szám
XLVIil évfolyam 102. szám. KERESZTÉNY MAGYAR SAJTÓ Szombat, 1926. december 25. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. •E8IELEIIK IIIDEI VASABIAF ÉS OSÜTÖBTÖKÖE. Iserkesztöiég ét kiadóhivatal i Simor János-atCa 18—20., kova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Karácsony. Karácsonykor az egész keresztényvilág a béke, a szeretet ünnepét üli. Annak a békének, szeretetnek, amelynek az Istenember volt a megalapítója. Annak a szeretetnek és lelki békének, amelyet Heródes hatalmának féltésében az ártatlanok vérével mocskolt be. Ez történt akkor, amikor az Istenember még az emberi öntudatlanságának álmát aludta. Amikor pedig hirdette a szeretet és béke igéit, a hatalmasok megfeszítették. Követőinek százai vértanúi halált haltak, de a kiöntött vérből élet fakadt, ledűltek a bálványok és új, tökéletesebb világ állott elő. Ez a tökéletesebb világ nemcsak vallásilag, hanem emberileg is a béke, a szeretet magaslatára helyezte a karácsonyt, az Istenember születésének ünnepét. Az emberek sokaságának kedves, vidám, összehozó, szeretetben ölelkező ünnepe lett a karácsony. Mindenki, gyermek, ifjú, öreg egyaránt örült a szent karácsonynak és örül ma is, csak „Esztergom ás Vidéke" tárcája. Szentigazság. Világot az Isten teremt, Hazát szerez a hősök karja; Véren szerzik, vérért adják: Nem azé, aki akarja! . . . Nem veheti el a gyáva, Aki érte vért nem ontott, Ki a védtelen szomszédra: Orgyilokkal — lesből — rontott!. Nem lesz azon Isten-áldás ! Nem lesz abból Haza soha! Nem lesz abból hű-szerető Édes anya, csak: mostoha! Nem lesz abból: édes gyermek Akit lánc köt az „örök"-hőz, Nem kell annak új „örök rész u , Vissza sir az „ősi-rög u-höz. Nem lehet azt megtiltani Se a napnak — se a szélnek Hogy. ne magyar-földre süssön, — Ne vigyen hirt a Testvérek! Nem lehet a magyar-szívnek Megtiltani, hogy: ne fájjon! . . A gyermeknek, hogy: elszakadt Édesanyja után vágyjon! . . . egy emberi oázis van, amelynek még ez az ünnep is keserű, fájdalmas. A magyar nemzeíesaládnak nincs békés, szerető karácsonya. Sötét, vigasztalan az ünnepi szobája. Karácsonyfáját szúrós, tüskés fából állították fel s örömgyertyák imbolygó lángja helyett a bú, a bánat, a keserűség, a megaláztatás békés lángjai lobognak magasra. Angyalhaj csillogása helyett bilincsek szomorú zöreje tölti be a szent este áhítatos csendjét. Glória ének helyett keserű sóhaj száll a néma éjszakába a Kárpátok völgyeiből és a megmaradt darabka földön imára kulcsolt kezek helyett ökölbe szotított körmök vájnak a becsületes munkában megkérgesedett tenyerekbe. Nekünk nincs karácsonyunk ! A megmaradottak szegények, megbilincseltek, megrugdosottak vagyunk. Minket a gyűlölet vesz körül. Nekünk csak keserűség jutott osztályrészül. Nálunk még a vértanuk véréből sem fakad boldogító élet. Minket még a szeretet is elhass . . . hiába fojtják benne Erőszakkal el a vágyat A viharzó lángtenger az Elfojtott szikrából támad És, ... ha a láng onnan tör ki, Hol legjobban fogva tartják: — A keserű magyar szívből — Lángra gyúl az egész Kárpát . . . Lángba borul a „Nagy-Alföld" És az egész világ látja, Hogy csap fel a magas-égig: A Hazaszeretet-lángja! . . . És elhamvaszt minden élőt, Ki botorul útját állja, Nem irgalmas, nem kegyelmez A Hazaszeretet lángja: . . / Hiába verik majd félre Az árulók a harangot: Elnyomja a n Talpra-magyar!" A hitvány áruló hangot! . . . És, . . . ha minden porrá égett, Ami szenny, rongy,... ami kórság: Újra éled hamvaiból A „megtisztult Magyarország! 11 Hajdú István. gyott. Mindenki ellenségünk, még önmagunk is azok vagyunk magunknak. Csonka határainktól messze távozott a karácsonyi béke. Keresztény pogányok veszik körül nemzetünket. A távolabbiak biztatják fosztogatóinkat. Nem volna csoda, ha bálványt állítanók magunknak s fájdalmunkban az örültek táncával vennénk körül őket. Vagy van nekünk karácsonyunk? Van! Van karácsonyunk, amelyet a gyűlölet, az árulás, a szerződésszegés rendelt nekünk ünneppé. Karácsonyfát is állítottak nekünk Trianonban. Nem díszítették fel és nem aggattak rá ajándékot. Elővették. Magyarország viruló fáját. Lelopták róla nemes érctől csillogó Felvidékünket, elvették szép diszét: Erdélyt, leszakították mézeskalácsunkat: a Bánátot és eloltották Nyugatunk gyertyáját. A lefosztott, ágatlan törzset meghagyták nekünk, hogy akasszuk fel magunkat rá. Még nem! Várjanak ! S mi lesz az ellopott ékességekkel? Fosztogatják a zsákmányt is és könyökig vájkálAz utolsó menüett. A párok menüettre állottak fel. Halk, kecses, kissé édeskés zene töltötte be a termet és az urak mély szertartásos bókokkal hajoltak meg hölgyeink előtt. A modenai régi vár minden ablaka fürdött a viaszgyertyák fényességében és a nagyhercegi lakájok édes cukorsüteményeket és szines frissítő italokat hordottak körül régi veretű ezüsttálcákon. Még nem volt éjfél és az aranyozott karfájú, fehér márvány lépcsőn mindig újabb vendégek siettek fel az estélyre. Val-0 liolo Bianka bárónő azonban nem akart menüettet táncolni. — Unom ezt az estélyt, — mondotta anyjának, aki már hervadt volt és öreg, mint a legtöbb olasz asszony, ha betöltötte a negyvenedik évét. — Unom ezt az oktalan ugrálást és ezt az oktalan fecsegést. Val-Olliolo Bianka huszonnégy éves volt és azt mondották róla, hogy ő Modena legszebb leánya. Oe amióta két esztendőt töltött Bécsben, nem lelte helyét a kis olasz fővárosban. Gúnyos dölyffel nézte az embereket, a szívében pedig fájdalmas undort érzett, ha közéjük kellett mennak megmaradt koldústarisznyánkban. Mindenünket viszik és vihetik, csak a bosszúnkat nem, mert az nem a koldústarisznya fenekén száradó morzsák között van. Nem! Nincs ott! Ott csillog <a Tátra havában, zúg a sötét fenyvesekben, morajlik a Maros völgyében, búg a kolozsvári minoritáik temlomában, cikkázik a Bánát rónáján és hullámzik a Fertő hátán. Heródes hiába ölette meg az ártatlan kisdedeket, az Istenembert nem találta köztük. Trianon hiába végzett hóhérmunkát, mert lesz még a magyarnak karácsonya. Ha békével, szeretettéi nem-/ tudunk ) magunknak ünnepet szerezni, szerzünk másként, de lesz boldog karácsonyi ünnepünk! Fog még szállani hazánk felett az angyal, aki békét hoz nekünk és lángostort ellenségeinknek. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. nie. Most ott állott a márványkan. dalidnál és megvetően mosolygott. '— De hát mit akarsz, Bianka ? — kérdezte az anya. A lány vállat vont. — Semmit. Haza akarok menni. Vagy azt sem. Mindagy, hogy hol vagyok, itt vagy ott. Minden mindegy. De ne kérdezősködj annyit. Hagyjatok békében. Az anya ijedten hallgatott. De pár perc múlva mégis csak megszólalt ismét. — Bianka. Ghiberti gróf menüettre kér. A leány megfordult és végigmérte a férfiul, aki most meghajolt előtte. Magas termetű, feketehajú és feltűnően rút férfi volt. A szeme azonban élénken és elmésen csillogott, az ajka körül pedig fölényes mosolynak derűje játszott. — Nem táncolok, — mondotta Bianka. — Esedezem, ne fosszon meg a gyönyörűségtől, — kérte a másik. — Nem is képzeli, hogy ez a tánc mennyire fontos nekem. Ha megtisztel vele, maga is be fogja látni, hogy nem nyugodhattam bele a visszautasításba. II r ' • • vászon, köpper, törülköző, konyhaitäZI SZOVOtt éS ^ ny ^ rr " ha » abrosz (fehérésszi nes) legjutányosabban beszerezhető Pelczmann László üzletében Esztergom, Széchenyi-tér 16. Telefon 135. Házi kender szövésre elfogadtatik. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÄN. Laptnlajdonoa és felelős szerkesztő t LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.
