Esztergom és Vidéke, 1926

1926-12-19 / 101.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. .HE6IELE1IK HUDES VASAMAP ÉS OSŰTÖRTÖRÖH. Iserkesztőség ét kiadóhivatal i Simor János-utca 18—20., kova a lap szellemi részét Illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 2!. Nem egyedül áll az országban az esztergomi vá­lasztás a maga sima, zavartalan, egy­hangú lefolyásával, sót szinte feltűnő sok azoknak a mandátumoknak szá­ma, amelyek minden kardcsapás nél­kül kerülnek öt esztendőre; a ^köz­bizalom letéteményesének birtokába. Ellenzéki oldalról szeretik ezt a je­lenséget úgy feltüntetni, mintha a közvélemény akaratának megnyilvá­nitása helyett bizonyos kinevezési rendszer lépett volna életbe, de ez a vád csupán az erőtlenségnek, a harc­készség hiányának ismeretes, régi leplezési módszerének mondható, az igazság szempontjából egyáltalán nem helytálló. Voltak már kormányok, amelyek a mostaninál összehasonlíthatatlanul szigorúbban kezelték az államhatal­mat és éltek azokkal az eszközök­kel, melyek befolyással lehetnek a véleményszabadság korlátozására és mégis meddőnek bizonyult minden erőfeszítésük. Ha a közhangulat a kormány ellen fordult, soha semmi­féle zsarnokság és semmiféle csala­fintaság nem volt képes meggátolni azoknak az erőknek tömörülését és diadalát, melyek a valódi népakara­tot képviselték. Sőt, például az osz­trák elnyomatás legsötétebb eszten­deiben, mikor arra a mult század hatvanas éveinek legelején reá alka­lom nyílott, idegen uralom alatt, cseh beamterek ellenére rögtön megmutatta a nemzet valódi arculatát. Ez egyhangú választások másnak szolgálnak bizonyítékául. Annak, hogy az ország zöme vágyik a bé­kesség után, bizalommal látja a dol­gok folyását és ha vannak is orvos­lásra vágyó sebei, azok gyógyítását nyugodtan bizza azokra a doktor kezekre, melyek eddig feltétlenül jó­nak és a mai világkonstellációk kö­zött szuverénül erőseknek bizonyul­tak. Annak tulajdonítható a politikai helyzet ilyetén alakulása, hogy a nemzet zöme forradalmi kilengések helyett békés, alkotó munkát vár és sem államleiforgató, a polgári rendet megsemmisíteni hivatott velleitásokat nem tür, sem nem türi, végleg el akarja távoztatni a politika porond járói az uszításoknak azt a módsze­rét, mely az embereket nem egyéni értékük, hanem kizárólag származá­suk szerint ítélvén meg, a középkor elfogultságainak szellemét akarta a modern államkormányzás tisztultabb légkörébe becsempészni. A polgári egyenlőségnek gondolata feltétlenül győztesen kerül ki ezek­ből a jelentékeny részükben egyhan­gúlag lefolyó választásokból. Ez a gondolat az, mely valaha a magyar­ság legjobbjait lelkesítette és ame­lyet nemzetti létünk biztosításának, minden nemzeti aspirációink megva­lósulásának egyedüli biztos bázisá­nak tekinthetünk. Mindenki, aki itt él, legyen szívben és lélekben iga­zán magyar s így munkálja, igy munkálhassa az egyetlen, a legfőbb cél megvalósítását, Á hatósági üzemek megszüntetése. Irta: dr. Karikó Imre győri kereskedelmi es iparkamarai titkár. Évek óta egyik fontos, égető kér­désévé vált a magyar ipari életnek a különböző hatósági üzemek rend­szeres iparűzése. Különösen a háború ideje alatt fejlődtek ki ugy a közsé­geknek, mint egyéb városi és állami hatóságoknak iparűzéseit célzó köz­mühelyei, mely hatósági üzemek visz­szafejlesztése nemcsak a magyar ipar szempontjából, de az egészséges köz­gazdasági viszonyaink biztosítása és megerősítése céljából is feltétlenül szükséges és kívánatos. A hazai kereskedelmi és iparkama­rák évek óta hangsúlyozták a ható­sági üzemek visszafejlesztésének szük­ségességét és a kamaráknak e kér­désben elfoglalt állandó állásfogla­lása eredményezte már azt, hogy az 1922. évi XII. t. c- ben foglalt új ipartörvény 4. §-a a jogi személyek és községek iparűzését némileg már korlátozta. Ugyancsak a kereskedelmi ós ipar­kamarák folyton megismétlődő ké­relmei eredményezték azt is, hogy a m. kir. belügyminiszter ur 1924. évi augusztus hó 30 án 171,000. 1924 B. M. szám alatt körrendeletének 6. §-a elrendelte, hogy oly városi avagy községi üzemeket, avagy vállalatokat amelyek a kisipar érdekeit sértik, — amennyiben azok fenntartása köz­érdekből nem szükséges — meg kell szüntetni. Nem lehet tagadni, hogy a ható­sági üzemek felállításával az ipari munkák árainak letörését remélték ezzel szemben könnyen beigazolhat­juk, hogy a hatósági ipari üzemek nemcsak a sok kisiparos megélheté­sét nehezíti meg, hanem még ár­emelkedő, illetve árfelhajtó tényezővé is vált, mert a kereskedelmi pályára kényszerült egyének nagy tömegei a hatósági ipari üzemek által meg csökkentett, tehát kisebb fogyasztó körből kénytelenek megélni és mivel a kisebb fogyasztó körből vagyis ke­vesebb áruforgalomból kell a min­dig fejlődő számú kereskedő és ipa­ros társadalomnak magállni és a köz­terheket viselni, igy e körülmény ár­emelkedést idéz elő. Kereskedelmies iparkamaráink tel­jés rokonszenvvel kisérték mindig azon törekvéseket, amelyek a bel­földi árak leszállítását kívánják, azonban az évek óta leszürŐdŐ tá­pasztalatok azt igazolják, hogy a ha­tósági iparüzemek a magyar ipar és kereskedelem tagjait anyagilag gyen­gítették és igy a magyar ipar és ke­reskedelem teherbíró képességét csök­kentették. Semminemű közérdek nem kívánja ma már azt, hogy a különféle állami, városi, avagy községi ipari üzemek még ma is fenntartassanak, mert ezen hatósági ipari üzemek a kitűzött ne­mes célt elérni nem tudták, viszont a legélesebb versenyt folytatják az egyébként is teljesen kimerült és tá­mogatásra szoruló magyar kisiparos­sággal. Feltétlenül megszüntetendőnek tart­juk a letartóztatási intézetekben űzött ipari műhelyeket is, mert amint a tapasztalat igazolja, a magyar iparo sok mindennapi életversenyében ezen hatósági ipari üzemek is befolyást gyakorolhatnak és ez a magyar kis­ipar érdekei szempontjából nem kí­vánatos. Szükségesnek tartjuk, hogy a vál­ságos helyzetbe sodródott magyar kis­ipar megmentése érdekében az álla­mi, katonai, városi, községi stb. ha­tósági ipari üzemek mielőbb beszün­tettessenek és e célból kívánatos vol­na, ha a kereskedelmi és iparkama­rák felhatalmaztatnának arra, hogy az illetékes iparhatóságokkal együtt vizsgálat tárgyává tegyék a külön­féle hatósági üzemek iparjogositvá­nyainak kérdését és igy a magyar iparosság hivatalos érdekképviselői­nek közreműködésével a szomorú anyagi helyzetbe sodródott magyar kisiparosság érdekeinek megvédése céljából az Összes hatósági ipari üze­mek mielőbbi megszűntetése bizto­sitható volna. A bokrétát szombaton délután tették fel az új elemi iskola falszintjére a helyi és iskolai hatóságok jelenlétében az építőváUalat munkásai, hogy utána némi kis áldomás keretében áldoz­hassanak a kultúra, a haladás, a tu­domány fejlődésének egészségére... Ez a bokrétaünnepély sokkal je­lentősebb esemény a város kulturá­lis fejlődésének történetében, sem­hogy egyszerűen besorozhatnók a heti események szürke hírrovatába, hogy néhány gondolattal ne szövőd­nénk bele mi is ennek az ünnep­lésnek a hangulatába . . . *" Hála Istennek ! — mondották azok, kik résztvettek az ünneplésen, csak­hogy már ennyire van az épület, amelybe gyermekeink az eddigi szo­morúan szegényes iskolaépületek után járni fognak . . . magukban pedig vegyes érzelmek között kai­kul álgatták az építési kölcsönnek az adókulcsot emelő részlethányadait.. . Hát igaz ! — az iskolaépítés is, a vízvezeték is, meg egyebek is sok pénzbe kerülnek, de a legutóbbi két évtized alatt, mióta a villanyvilágí­tás meg az utcarendezés költségeit fizetgettük, örökké azt a méltatlan vádat lehetett hallani, hogy a város mitsein fejlődik, hogy stagnál itt minden élet, hogy az irányító kö­rökben nincs semmi koncepció, semmi alkotóerő, semmi fogékony­ság és készség a kulturális fejlődés iránt. Ne számolgassa hát senki az áldo­zatok nagyságát és mértékét, mert aki látta már pl. a szenttamási, meg a Kos­suth Lajos utcai iskolák levegőtlen és sötét tantermeiben sinylődő gyer­meksereget a téli napok délutánjain, aki látta már a belvárosi fiú- és leányiskola földszinti tömlöcszerű he­lyiségeiben még a déli órákban is villanyfény mellett dolgozni a sze­gény, sápadtarcú, beesettmellű gyer­mekeket, az elmondhatja igaz lélek­kel, hogy — hála Istennek 1 . , . Nem láttuk sem az új iskola ter­veit, sem magát a készülő épületet, csak hallottuk, hogy mint minden új épületnek, — ennek is megvan­nak a maga hibái. Lehet, hogy nem lesz minden tekintetben modern és divatos, de kétségtelenül nagy fejlő­dést jelent az eddigi álllapotokkal szemben s ezt jóakaró elismeréssel kell honorálni. A kritika jogát en­gedjük át az arra hivatott szakem­bereknek: a város tanítóinak, kik abban majd továbbra is s a jövőben kétségtelenül még fokozottabb ambí­cióval dolgozni fognak . . . Mi csak azt szeretnők, ha az új épületben a haladás és fejlődés jel­szavai alatt megnyílnék a jövő várva­várt, modern elemi népiskolája, a Klebelsberg intenciói szerint működő nyolcosztályú elemi népiskola. Ez volna a város népoktatásügyé­nek szintjén a legszebb bokréta I... Aki ezt oda feltűzi, az számíthat csak igazán az utókor méltó elis­merésére és hálájára. A karácsonyi ajándék gondolatát az emberszeretet szülte s a szülői szí v melege tette kedvessé és poé­tikussá. A karácsonyi ajándék öröm­osztó gondolatát azonban az utóbbi években, különösen ez évben az ideális felfogástól a rideg és csúnya önzés terére térítette át a kormányzó II, • ..ii vászon, köpper, törülköző, konyha- ni I ' I ' üzletében Esztergom, Széche­H27I Q7fiUfltt és kenyérruha, abrosz (fehér ésszi Ko|P7IY|Qnn I 9Q7IÁ nyi-tér 16. Telefon 135. Házi ICULI OéVUVUll nes) legjutányosabban beszerezhető < vlU£.l I ICH Ii I L.C104JU kender szövésre elfogadtatik. elfogadtatik. Főmunkatárs: VITÄL ISTVÁN. LaptalaJdonoB és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR I Előfizetési ára: egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. EGYRŐL-MÁSRÓL

Next

/
Oldalképek
Tartalom