Esztergom és Vidéke, 1926

1926-12-02 / 96 .szám

Xi-VIH évfolyam 96. szám. KERESZTÉNY MAGYAR SAJTÓ Csütörtök, 1926. december 2. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. :SBBÍSLEIIIK HIDES VASABIAF ÉS GSÖTŐBTÖKÜS. Szerkesztőaég és kiadóhivatal i Simor János-utca 18—20., kova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetésit hirdetési dijak atb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára : egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Felsőházi követek választása Komárom és Esztergom vármegyében Még folyamatban vannak az egyesített két vármegye területén az országgyűlési képviselő választások, ennek dacára komoly megbeszélés tárgya a törvényhatósági bizottság tagjai között, kik legyenek képviselői a legutóbb megalkotott törvény szerint a főrendiház helyébe alkotott felsőházban. A vármegyék azon jogában, hogy a felsőházba követeket, tagokat küldenek, a vármegye régi nemesi joga kél új életre és igy e jog első gyakorlásainál helyes és indokolt is, hogy a vármegye olyan egyéneket küldjön a felsőházba, akik egész életük minden mozzanatával egyrészt méltók e megtiszteltetésre, másrészt arra is alkalmasak, hogy a vármegye tekintélyét tudásukkal és képességeikkel a felsőházban méltóan representálják. Köztudomású tény, hogy a felsőháznak hivatali állásánál fogva mindenkor tagja volt és ez alkalommai is legelső tagja lesz az ország hercegprímása : dr. Csernoch János bibornok, esztergomi érsek. Mellette még egy egyházi tagja lesz a felsőháznak : dr. Walter Gyula főkáptalani nagyprépost személyében, aki szintén egyházi állása alapján fog ott helyet foglalni. Ezen egyházi dignitáriusok mellett úgy Esztergom, mint Komárom vármegye 1—1 tagot jogosult választani a felsőházba. Amint értesültünk, Komárom vármegye bizottsági tagjai már megtalálták a maguk jelöltjét Thaly Ferenc személyében. Esztergom vármegye tagjai is jól ismerik már Thaly Ferenc értékes személyét és csak örömmel veszik tudomásul a közvélemény ilyen kialakulását. Esztergom vármegyében egyöntetű vélemény még nem alakult ki. A közhangulat — még a főpapság is — megegyezik abban, hogy a választott egyetlen embernek nem egyházi, hanem világi embernek kell lenni. A közvélemény általában közéletünk két értékes tagja : Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos és dr. Gróh József ügyvéd körül csoportosul. Schmidt Sándor mint a munkája révén hatalmassá lett dorogi bánya igazgatója, eme állásában nemcsak nagyszerű szakembernek, hanem a legnehezebb időkben á keresztény és magyar meggyőződés törhetetlen apostolának is bizonyult. Dr. Gróh József viszont a törvényalkotó testületbe beleillő nagy jogi és jogtörténelmi tudásával és éppen a törvényhatóságban jól ismert kiváló szónoki képességével volna arra alkalmas, hogy a felsőházban helyet foglaljon. Úgy értesültünk, hogy ez a jelölés a Hercegprimás Úr ö Eminenciásának tetszésével is találkozik, aki a jelöltek mindegyikét egyformán tartja a tervezett megbízatásra. Reméljük, hogy mire a választásra kerül a sor, a törvényhatóságban is minden kortézia mellőzésével egységes vélemény fog kialakulni a felsőházi tag személyére. Vitéz Szivós-Waldvogel. Esztergom nagysága és vidéke. Lapunk egyik vidéki barátja a következő levelet intézte hozzánk: Engedje meg igen tisztelt Szerkesztő Úr, hogy egy falusi ember is hozzászólhasson Esztergom város naggyátevési mozgalmaihoz. Esztergomot két alapon lehet nagygyátenni, úgymint történelmi és kii matikus alapon. Esztergom a magyar kereszténység bölcsője és számos történelmi emlék fűződik hozzá. Azonkívül a város klimatikus hely, mely üdülésre és ' fürdőzésre alkalmas. Az alap tehát meg volna. Most már csak érteni kell hozzá, hogy az idegenek felfedezzék és hogy aki egyszer meglátta s benne élt, szivét ott felejtse s oda mindig visszakívánkozzék. Számos kérdés vetődik itt fel, melyekre feleletek és tettek várnak. A száz közül most csak eggyel kívánok foglalkozni: a nagy Esztergom élelmezésével. Ugy vélem, hogy többeket érdekelni fog. Hogy vélik a mélyen tisztelt intézőkörök Esztergomot naggyátenni vidékének bevonása nélkül? Erről ugyanis még nem hallottunk s nem olvastunk. Egyetlen egy j árasból álló megyénk lakói oda húznak, ahová érdekeik vezetik. A déliek Dorogra s ez ma már végállomásuk, a nyugatiak Tata és Komárom felé, míg a keletiek csak a szépséges Budapestet látják maguk előtt. Esztergom úgy látszik senkit sem érdekel, mert magára hagyják árván, hűtlen megyebeli gyermekei. Egyedül a jegyzők, a bírók kocognak végig kövezetén, de ezek is csak azért, mert őket oda berendelték. Itt bajnak kell lennie. Senki sem találja már meg Esztergomban érdekét ? Sem a vevő, sem az eladó, sem a szórakozó, sem a tanulni vágyó, sem pedig az imádkozni vágyó ? Messze földről várja szegény Esztergom idegenforgalmát, saját megyebeli hivei pedig elidegenedtek tőle. Vájjon nem kellene-e az idegenforgalmi akciót először Esztergom vidékére kiterjeszteni? Tudomásunk szerint Esztergom Csonka-Magyarország legdrágább városai közé tartozik. Vájjon hogyan veli á város az idegenek ezreit táplálni, mikor önmagát sem birja ? Nem kellene e a legelső keresztülviendő tervek közé felvenni: visszahódítani a megye lakosságát, hogy ne fusson szét, ki merre tud, hanem térjen vissza az elhagyott anyához és érezze magát otthon nála és egész erejével segítse őt táplálni. Nemde ez volna már a város felvirágzásának első periódusa. Nem kell 50 kilométerről idegen addig, mig tőszomszédságában is vannak idegenek! Ugy vélem, hogy az idegen forgalomnak a viz gyűrűzésének módjára kellene megtörténnie, kezdve az első községtől s mindig tovább. Ez lenne a természetes idegenforgalmi akció. Ellenben messziről hozni idegeneket egy elszigetelt városba, melynek lakói 3om birnak élni, hasonlít az építkezéshez, melyet az emelettel akarnak kezdeni. A^ szenvedő emberiségnek kétségtelenül szüksége van jó levegőre és jó vizre, de hasonlóképen harapnivalóra is. Miként vélem az idegenforgalmi akciót Esztergom vidékére kiterjeszteni, mely egyszersmind természetes alapja lenne egy távolabbi idegenforgalmi akciónak ? Szerény véleményem szerint fel lehet tétel gyanánt állítani, hogy Esztergom a virágzás bizonyos fokára emelkedik már azzal is, ha egyetlenegy járásunk népe Esztergomban fog mindent eladni, mindent beszerezni, oda megy mindenki tanulni, szórakozni és testileg s lelkileg felüdülni. A mélyen tisztelt intéző köröknek tehát oda kell hatniok, hogy ez megtörténjék. Nézetem szerint ez lehetséges, s nem is oly nagy probléma megoldásától függ. Mindössze alkalmas közlekedési utakra és közlekedési eszközökre lenne szükség. De beszéljünk világosan! Esztergom városának azt kell mondania: ha nem jösz, viszlek! Vegye kezébe tehát a megyei autójáratokat, teremtsen egy megyei körzeti autóforgalmat, teher- és személyszállításra berendezve, éjjel s nappalra. A körforgalom olyan legyen, hogy minden község, még —- ha lehet — pusztát is érintve legyen. S ez a forgalom természetesen állandó kell, hogy legyen, szigorú menetrendet tartva, mint a vasútnál. Ez a vállalkozás igen jövedelmező lenne. Ha a város, mint erkölcsi testület vonakodik az ideától, részvénytársaság is megcsinálhatja. A szegény elhagyatott községek kilépnének elhagyatottságukból és Esztergom fellendülését vonná maga után. A székváros, mint nagyobb kulturális gócpont, ezáltal magához ölelné a falvakat s átadná kultúráját, mert állandó összeköttetés létesülne köztük. Tiz év alatt több műveltséget és tudományi szívnának magukba a községek, mint enélkül száz év alatt fognak elsajátítani. Mindezen eredmények azonban csak oly feltétel alatt mutatkoznának, ha a körforgalom a lehető legolcsóbbá tétetnék. Nagyon természetes, hogy az autóforgalom alapja a jó út lenne. Ezzel kellene kezdeni annak az oly sokat emlegetett kultúrfölény nek a megvalósítását, mert a jó út a műveltség alapja. Jó úti Ez annyit jelent, hogy az ország művelt. Jó út! Ez annyit jelent, hogy az ország gazdag. Az adománygyűjtés. Győr városának polgármestere annyira megsokalta már a tultengődő adománygyűjtéseket, azokat a közvetett súlyos adókat, amelyeket a város a város közönsége roskadozva hord vállain és panaszos ajakkal panaszol, hogy törvényhatósági közgyűléséhez fordult védelemért és azt indítványozta, hogy írjanak fel a kormányhoz és kérjék: ne adjon annyi adománygyűjtési engedélyt. Ne ajánlja a kormány támogatásra a legkülönfélébb jótékony, hazafias, társadalmi, emberbaráti, kulturális, kegyeleti és magánvállalkozásokat. Ne szabadítsa egyik vidéket a másikra, egyik várost a másik nyakára és főképen a budapesti tiszteletreméltó mozgalmakat a jó vidék közönségének sovány, de mégis áldozatos ' zsebére, mert a legnemesebb gondolkozásuak és minden szépért lobbanok is elvesztik béketűrésüket. Különben is minden városnak meg vannak a maguk lokális feladatai és kötelességei, amelyeket elsősorban támogatniok kell s amelyeknek azért nem jut semmi vagy csak morzsák cseppennek, mert az államilag és hatóságilag támogatott gyűjtések teljesen kimerítik a közönséget. így áll a helyzet nálunk is. Mert ha a kormány ajánlja az adakozást és megengedi a legszélesebbkörü adománygyűjtéseket, a tekintély elvének rombolása nélkül senkisem biztathatja a közönséget, hogy ne adakozzék. A hazafias, emberbaráti és más szép jelző vei ellátott gyűjtésekkel szemben a jóizlés és becsület is tiltja, hogy ridegen elzárkózzunk. így tehát csak a kormánynak volna feladata, hogy megkímélje a társadalmat és a hivatalos hatóságokat is azoktól a terhektől és kellemetlenségektől, melyek NÉZZE MEG KÉSZ GTEBlEKfiDHAáAT ftiSkrffl; SZEMEN?! AfiüfláZBAN I EGYRŐL-MÁSRÓL