Esztergom és Vidéke, 1926

1926-11-18 / 92 .szám

X POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1EMELEIIK IIIDBI VASÁBIAP ÉS CSŰTÖHTŐEÖB. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., kova a lap szellemi részét Illető közlemények, továbbá u előfizetési s hirdetési dijak ttb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptnlajdonos és feleifis szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára ; egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. A gyermek. A mult hó végén az ország fővárosában ülésező országos köz egész ségügyi és társadalompolitikai értekezlet sokkal kevesebbet foglalkozott az jövő kincsévél, hordozójával, nemzeti leiünk és jövendőnk örökösével: a gyermekkel, mint amennyit egy, az emberanyagban kíméletlenül és meggondolatlanul pusztító háború után e kérdéssel társadalompolitikai szempontból foglalkoznia kellett volna. Beszéltek ugyan ezen a kongreszszuson jeles és tekintélyes orvostu dósok és szociológusok az egykéről, a csecsemővédelemről, a züllésre haj lamos gyermekek nevelését szolgáló gyermekvédelmi törvényekről, az iskolaorvosok és védőnők hivatásáról, szó esett itt-ott a család védelmét célzó intézkedésekről is, sőt anyavédelemről is hangzott el néhány vérszegény kijelentés, csak a gyermek legközvetlenebb nevelőjének, gyámolítójának, — az anyának neveléséről, magasztos hivatása betol téséhez szükséges ismeretekre való kiképzéséről s előkészítéséről nem hallottunk érdemesebb kijelentéseket. Pedig minden írott törvénynél erő sebb az a természeti törvény, mely az anyát gyermekéhez fűzi s hoz hatnak humanisztikus és népjóléti törvényeket, rendeleteket, írhatnak és mondhatnak szép és okos, bölcs és megható igazságokat, — addig, mig az anya érzelmi világát nem fogja áthatni hivatásának és gyönyörű szerepének világos és önös tudata, míg az anya ösztönös szeretetét nem fogja irányítani a céltudatos szeretet, addig a gyermek, legyen az gőgicsélő pólyásbaba, vagy serdült középiskolás diák, csak egy természeti adomány, egy néha ked ves, néha megunt játékszer, hogy úgy mondjam foglalkozási anyag marad az anya részére. A modernség és a gazdasági viszonyok a legutóbbi 30 év alatt, mióta magam is hivatásszerűleg foglalkozom a gyermekvédelemmel, a gyermek és az anya egymáshoz való viszonyát is nagyon megváltoztatták. Régente az anya és a gyermek úgyszólván egy elválaszthatatlan lelki egység volt, — ma sokszor két idegen, egy családban. Hajdan az anya és gyermeke közti természeti viszony szent ereje tartotta össze a családot, az apát és anyát, — ma a legtöbb családban a gyermek a botránykő .. Itt van a nyakunkon a tél, mely hideg és sokszor durva erőszakosságával összetereli a családot a családi tűzhely enyhe melegéhez, a sárga fényű petróleumlámpa szelíd világossága köré, a közelgő Mikulásnap és a szent karácsony misztikus és poétikus bűvkörébe, mikor a gyer mek bizalmas odaférkőzéssel búvik anyja puha, meleg ölébe s kitárja fehér, harmatos lelkének aranykapuit a mese, a misztikum, a csoda szá mára ... A jó anya, az okos anya, a szelídlelkű anya számára találták talán ki a meghittség eme meleg óráit, hogy módot s alkalmat adjanak néki arra, hogy odaférkőzhessen, belepillanthasson, belehatolhasson gyermeke lelki világának kicsi medrébe, hogy szélesbíthesse, vájhassa, szabályozhassa azt, az életviszonyok rohanó, romboló, erőszakos zuhataga számára. Éz az igazi társadalompolitika és szociálpedagogia: a ragaszkodó gyermek szerető anyja ölében ... A többi, amit a mult hó végén pápaszemes öreg tudósok és szép fehérszakállú bölcsek Budapesten mondottak és beszéltek, az mind kétségtelenül szép, de a jövő s a praktikus élet szempontjából — úgy gondolom — csak kétes értékű írott malaszt... Az anyát kell ránevelni arra a tudatra, hogy ösztönös anyai szeretete csak segítő eszköz, de a tudatos, célirányos tervszerű gyermeknevelés és a szeretet melegénél megolvadt, puha gyermekszivecske okos idomítása az anya legszebb szerepe, hivatása és életcélja. Csupán ez a szeretet ól és éltet, — a többi társadalompolitikai frázis pedig továbbra is csak holt betű s jámbor óhajtás marad ... Sz.tté K. A. Hajósegyesület és múzeum. A helyi lapok közlései szerint a Történelmi Társulat legutóbbi vá lasztmánvi gyűlésén az elnöklő püspök úr Ő Méltósága a történelmi múzeum kérdésével kapcsolatosan bizonyos dolgokat említett fel, amelyek annál is inkább helyreigazításra szorulnak, mert a nagyközönség hajlandó eme magas helyről jövő téves állításoknak igazat adni. Azt állította ugyanis a püspök úr, hogy a Kath. Legényegylet és a Move Esztergomi Hajós Egyesület építkezéséhez a város részint telekadományozással, részint többszáz milliós segéllyel járult hozzá. Sajnos a Hajós Egyesületre vonatkozóan a püspök úr nagy tévedésben van s jellemző, mily kevéssé ismerik még ott is, ahonnan gyámolító kezekre vártunk, azokat a nehéz küz delmeket, amelyeket ezen derék egyesület a magyar név, a magyar becsület és a magyar akarat érdekében vív. Ezek után természetes az is, hogy teljesen tájékozatlanok a felől, mily hatalmas áldozatkészséget követel meg ezen egyesület a maga tagjaitól, akik úgyszólván valamenynyien szerény jövedelmű emberek. A Hajós Egyesület klubházának építkezése kb. 600 millióba került; ezen összeghez a város mindezideig nem járult hozzá. Kapott ugyan az egyesület a várostól egy 120 milliós kölcsönt, melynek tőkéje is, kamatja is az egyesületet terhelik. Elképzelhető, milyen nyomasztó terhet ké pez a fentjelzett nagy adósság s milyen mélyen kell mindegyikünknek a zsebünkbe nyúlnunk, hogy csak a kamatokat fizetni tudjuk. Merész, s talán egy kissé meggondolatlan dolog volt az a nagy vállalkozás s bevalljuk különféle számítási hibák is csúsztak be terveinkbe ; különösen ott számítottuk el magunkat, midőn naiv lélekkel azt hittük, hogy segítő maecenásaink is fognak akadni. Mégis elszánt akarattal, felvont lobogóval és duzzadó vitorlákkal vezetjük az egyesület hajóját a kitűzött cél felé, amelyet ha másképen nem lehet, önerőnkkel is el fogunk érni. Azonban — mi tagadás benne — rosszul esik nekünk, hogy a magunk gondjai mellett még a köztudatba beledobott tévedésak helyreigazításával is kell foglalkoznunk. Nagyon jól ismerjük a népleikét és tudjuk azt is, hogy sokan volnának, akik a város vezetősége és a Hajós Egyesület elleni agitációra használnák fel a püspök úr téves beállítását, igy azt szó nélkül nem hagyhattuk. A Hajós Egyesület a maga bőrén sokat tanult az építkezés folyamán. Engedje meg tehát a Történelmi Társulat, hogy a magunk tapasztalatai alapján néhány jó tanácsot adjunk. A legelső tanács amit adhatunk az: mondjon le a maga erejéből történendő muzeumépítés gondolatéról egy-két évtizedre. Ne gondolja azt, hogy ba a Saskertet megkapná amiben alaposan kételkedünk — a rendelkezésre álló eszközökkel építkezni lehet; drága dolog az nagyon, mi ezt nagyon is jól tudjuk. Egyelőre szűkösködjék tovább s keressen ideiglenesen jobb elhelyezést. Volna egy végleges megoldás is: a Káptalanház, amely a legpompásab kultúrpalota lenne. Azt hiszem, Walter püspök úr, aki a társulat ügyeit 30 év óta a szivén viseli, minden befolyásét latba fogja vetni, hogy az egyesület azt az épületet megkapja. Ez volna az a régen várt ajándék, amit a Székesfőkaptalan városunk kulturális fejlesztése érdekében különösebb megerőltetés nélkül is meg adhat. Amit a mi polgárságunk megtehetett, azt erején felüli áldozatokkal s eddig is megtette. Elismerjük, hogy a magyar Rómának határozottan szüksége van kultúrintézményekre és múzeumra is, a sürgetést is megértjük, azonban ne feledjük el, hogy Rómát a pápák és bibornokok áldozatkészsége hozta létre. Legyünk ebben is, de cselekvőleg Róma hű követői. Vitéz SZÍVÓS- Waldvogel. j EGYRŐL-MÁSRÓL I Választás előtt, bár alig zárultak még be a parlament kapui, már is időszerű volna, különösen itt Esztergomban beszélni egyről is, másról is, amit öt év alatt elfeledtünk, de arról is, amit nem tudtunk elfeledni; — arról is, amit mások elfeledtek, de arról is, amire ez Öt év alatt megtanítottak minket... Gondoljunk csak 1918 őszére s 1919 tavaszára. De most még korán van, még csak az érzékenyebb Memnonok kebelében jöttek rezgésbe a titkos sóhajoktól és titkos ó hajoktól megpen

J dített húrok; a feltolakodók, a fogadatlan prókátorok, a nagyszájuak s a mindenlébenkanalak még csak a fedezékeket ássák, ahonnan megindíthatják esetleg a választási harcot, tisztességes és kevésbé tisztességes puskáikkal ... Hát korán van még, de azért jó lesz már gyűjteni s szárazon tartani a puskaport. Nekünk az az impression k, hogy a mostani választások országszerte, esetleg Esztergomban is zajosabbak, mozgalmasabbak, élénkebbek lesznek az eddigieknél. A legutóbbi 5 év alatt nagyon megnőtt az eszkimók, az aspiránsok száma, hiszen például csak a biharkeresztesi kerületnek eddig 16 jelöltje van. Lehet Esztergomnak is több jelöltje, amint hogy volt a múltban is. Aztán Esztergomban nem mindig lehet »meggyőződéses" választókról beszélni, mert sok mindenféle közös és önös érdek befolyásolja itt a választók meggyőződését . . . Háromféle társadalmi osztály : a földmivesosztály, az iparos és kereskedőtársadalom s a tisztviselő-osztály külön-külön a saját érdekeinek a szemüvegén keresztül nézi a jelölt személyét. Itt a meggyőződés: mit kapunk ? — mit kaptunk ? — mit kérjünk ? — mit várhatunk ? Hát az ország érdeke, világnézeti szempontok, a magyarság jövője, szociális kérdések s társadalmi bajok, gazdasági konszolidáció, hát ez mind csak másodrendű dolog? az első az: mit kapunk ? Szombaton Pierre Benőit világhírű regénye a „KUJ A

~4N JAKOB KÚTJA „A táncosnő" c. francia regény filmen. '•B