Esztergom és Vidéke, 1926

1926-10-17 / 83 .szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IERJISUSIIK HUDES VASÁRNAP ÉS ÖSŰTÖBTÖKÖH, flerkesztőség és kiadóhivatal J Simor János-utca 18—20., hova * lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési • hirdetési dijak stb. küldendők. Teleion 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. 30 éves évforduló. Az esztergomi főkáptalan nagy. prépostja, dr. Walter Gyula, 30 éve tagja Magyarország első káptalanénak. Harminc éve ilyen őszi időben emelte őt, mint hercegprimási titkárt Vaszary Kolos bibornok-liercegprimás a főkáptalan díszes stallumába. Esztergomban az idők azon teljességében alig keltett kinevezés nagyobb visszhangot a lelkekben, mint az új kanonoki kinevezés. A kanonokság régi papi közmondás szerint: gratia Episcopi, a püspök kegye. E felfogás alapján azután sokszor kritika tárgya itt is, ott is. Walter Gyulát, mikor kinevezték, nem kisérte kihívó kritika. Egész Esztergom érezte, hogy egy olyan egyént tüntetett ki főpásztor a, akinek akkor már 15 éves esztergomi működése nyitott könyv lett. S ebből a könyvből azt olvasta ki az esztergomi társadalom: hogy Walter Gyula szereti Esztergomot, hozzánőtt a város ősi szelleméhez, tevékeny részt vesz annak közéleti mozgalmaiban s mint tanár tanítványai előtt kedves emléket, mint iró pedig országos nevet szerzett. A kanonoki 30 év alatt héhány évi budapesti központi papnevelőintézeti rektorságot leszámítva, magunkénak mondhattuk őt. Úgyszólván megacélosodott Esztergomhoz való tartozósága és ő ezt életének s jellemének patinás keretével igyekezett értékessé tenni. A hatalmat, a külső görögtűzszerű csillogást, a politikai szereplés törtetését kerülte. Megmaradt papi hivatása s nemes káptalana hűséges szolgájának, Előtte a pap kettős célt szolgál: egy égit és egy földit. A világban él, de a lelkeket vezeti s a világot az ég felé vivő lelkiséggel tölti meg. Bent él a pap a társadalomban, de Krisztust képviseli s annak tanításával megszenteli a társadalmat. Walter Gyula ezen alapon haladva, vezérszerepet visz városunk kulturális s társadalmi mozgalmaiban is. A Történelmi Társulat, a Stefánia Szövetség, a Patronage vezérét tiszteli benne. Ebben a munkásságban szánt a szántóval, vet a vetővel s arat az aratóval. Élete éppen ezért bevésődik Esztergom történetébe s ezért üdvözöljük őt kegyelettel s szeretettel a nevezetes évfordulón. Á diáknyomor. Az iskolaév elején a magyar társadalom figyelme fokozottabb mértékben fordul a főiskolai diákok felé. A magyar társadalomnak kötelessége is figyelmét az ifjúság felé fordítani hogy a magyar jövő középosztályának azt az intelligens elemét, amely a törvényhozásban, a közegészségügy, a közoktatásügy, az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági termelés terén fogja hivatását betölteni, teljes erejével támogassa és már most igyekezzék a hivatásra készülés nehézségein könnyíteni, mert amilyen lesz testileg és lelkileg ez az intelligencia, olyan lesz a magyar jövő is. Amit a magyar társadalom eddig diákjaiért tett, az alig valamivel több a közömbösségnél és megközelítőleg se annyi, amennyit kellene áldozni fiaiért. Pedig vannak a magyar társadalomnak tehetősei is és a kisebbek, a szegények adományai is hathatósak lennének, ha nem elszórtan, a koldusnak juttatott alamizsnaképen és hangulatszerűen hullanának a nagy célra, a magyar jövő mentésére. Intézményesen, rendszeresen, tudatosan, kitartással, a nemzeti ügynek szánt önkéntes adózás lelkesedésével kellene a diáknyomor enyhítésén munkálkodni. A törvényhozásnak, a vármegyéknek, a városoknak, minden községnek, valamennyi társadalmi egyesületnek az évi költségvetésbe fel kellene vennie bizonyos összeget a diaknyomor enyhítésére. A legsötétebb színek is halványak, amelyek a magyar diákság nyomorát festik. Aki látta őket a tömeglakás piszkában, fehérneműt pótló moshatatlan gyapjuingben, szakadozott felsőruhában, durva spárgával hozzákötözött talpú cipőben, éhesen, ázottan, hidegtől kékülten, annak ökölbe szorul a keze az átkozottak ellen, akik ennek okai és nincs az a kis falatja, amelyből ne juttatna nekik, a magyar élet legszánalmasabbjainak, akik amellett hivatva vannak a gyáva nemzedék bűneinek jóvátételére, a boldogabb magyar élet kiküzdésére, a testben, lélekben erősebb, törhetetlenebb nemzedék megteremtésére. Vannak, akik azt mondjak erre, hogy ne tanuljanak annyian, mert a megcsonkított szegény ország nem bír eltartani annyi tanult embert. Ezek az önző magyarok belenyugosznak Trianonba, a szegénységbe, a jelenbe, a szellemi és anyagi összezsugorodásba, ezek nem látnak előre, nem akarják az integer Magyarországot, a magyar faj hegemóniáját, ezek a kis lelkek, a nádszálként hajlítható jellemek, a maguktól utolsó helyre álló magyarok országát akarják, azt a nullát, amely a nemzetek történetében nem számít, a népek becsülését tehernek érzi, amely színtelen fakóságában a glóbuson észrevehetetlenül élvezi a jelentéktelensógóben neki juttatott békét. Lám, a bocskoros oláh, a disznópásztor szerb, a pacalevő cseh nem igy gondolkozik. Tülekedik a napra, kézzel-lábbal, ha kell foggal, mindig előbbre tör, észrevéteti magát s ha csak egyetlen fajtájabeli küzd dacolva az akadállyal, vállat vet s tolja, segíti, mert tudja, hogy belekapaszkodva maga is előbbre jut. Ha nem a belátás, a faji ösztön, a faji érdek, a nemzeti önzés mozdítsa meg a magyar társadalmat a diákjaiért való cselekvésre, összefolyni és gyorsan szervezkedni, mert itt az utolsó óra! Az elmúlt iskolaévről az ideire a menzák másfél milliárd deficitet hoztak át. Ilyen teherrel aligha kezdhetik meg működésüket s ha elkezdik, hamar be is fejezik. Ezt a magyar társadalomnak nem szabad eltűrni, nem veheti magára azt a szégyent, hogy a fiait veszni hagyja, hogy lemond a jövőről. Trianont csak a most fanuló ifjúsággal tudjuk eltörölni. Ha ez testében elsatnyul, szellemében elszegényedik, lelkében megtörik, a magyar jövőért az isteni gondviselés se mozdítja meg kisujját se. gümókórról. Irta: Mosonyi Albert dr. bányafőorvos, Dorog. A legtöbb ember olyan, hogy az élet kellemetlen borús oldalától elfordul és érdeklődését csak a verőfényes részletek kötik le. Ezért azt, ami az életben kellemetlen, ha nem kénytelen reá, igyekszik tudomásul nem venni, vagy legalább is elfelejteni, hogy soha ne kelljen rá gondolnia, hogy a kellemetlennek még csak gondolata se jöjjön őt kisérteni. Pedig milyen hiábavaló, milyen káros és milyen fájdalmas ez az öncsalás I Amilyen nevetséges és egyben tragikus annak az egyénnek, vagy annak a népnek a helyzete, amely nem akar tudomást venni a reá ólálkodó ellenségeiről, épp oly kárhozatos az is, ha szemünket behunyva, szándékos tudatlansággal nem akarjuk észrevenni azokat az ártalmakat és veszedelmeket, melyeknek az élet során a bölcsőtől öregségünkig egyformán kivagyunk téve; ha vétkes nemtörődömséggel megfosztjuk magunkat azoktól a fegyverektől — a tudás fegyvereitől, — melyek minket, az életünket fenyegető ártalmak és veszedelmek ellen való sikeres védekezésre képesítenek. A körülöttünk lévő természetben azt látjuk, hogy minden ami él, csak úgy tud megélni az élet harcában, hogy alkalmazkodik a környezetéhez. Látjuk, hogy a. különböző állatok részint prémjük, vagy tollazatúk színével, részint érzékszereik élességével, részint a rájuk mostoha környezet elhagyásával védekeznek. Az embernek egyetlen és leghatalmasabb védőeszköze: a belátás, a józan meggondolás és azért ahhoz, hogy a maguk és a kedveseink életét megóvjuk és hogy hazánk a a sok nyomorúságosan tengődő, korán megrokkanó és az életet csak teherként viselő exisztencia helyett ugyanannyi friss életerőtől duzzadó, hasznos munkát végző polgárt adjunk, ahhoz a legelső és legfontosabb lépés az, hogy hagyjunk fel a strucmadár módszerével és tanuljunk és merjünk tisztán látni. Ezt elősegíteni a célja a következő írásoknak. A magyar nép életfáján több veszedelmes szú rágódik: ez az alkoholizmus, a bujakór és a tuberkulózis (gümőkór). Ezek közül a legveszedelmesebb és legvégzetesebb hatású az utolsó, amely igen sokszor éppen áz elsőbb említett két ártalom következményekép lép fel. A mi hazánk — sajnos! mindig vezetett a gümőkóros megbetegedések és és halálozások nagy számával. Már 18 év előtt, 1908-ban kimutattam, hogy az akkori Esztergom vármegyében az évi összhalálozás 16'59 %-ában, vagyis minden 6 esetben gümőkór okozta a halált. Ez az állapot azóta rosszabbodott, mert most a legújabb kimutatás szerint már minden 5. haláleset okoztatik a tuberkulózis által. Kimutattam ugyanakkor, hogy Esztergom vármegyében a tuberkulózis egymagában több mint mégegyszer annyi áldozatot szerzett, mint az összes fertőző betegségek együttvéve, kimutattam végül, hogy az akkori Esztergom vármegyében a gümőkóros betegek száma több, mint harmadfólezerre volt tehető. Harmadfélezer beteg! Kikből áll vájjon ez a bélyeges sereg, a csenevészeknek, a megrokkantaknak és az elesetteknek ez a szomorú dandára? Csecsemők, gyönyörű emberpalánták, kik már az első anyai csókkal, a beteg szülő vagy testvér romlott légkörében magukba szívták a hervasztó betegségcsirát ; fiúk és leányok, kik már az első kísérletnél, hogy kiálljanak az élet munkapiacára, fonnyadásnak esnek; ifjúk, férfiak, akik önállósítás és családlapitás előtt állanak, ifjú nők az anyai hivatás elején, meglett emberek, férfiak és nők, kiket az élet harca, vagy valamely más betegség nagyon is megviselt; megvénült öregek, kik dolgozni, már nem s csak a tuberkulózis ragálynak terjesztésére képesek Ilyenekből áll a gümőkóros betegek serege. Emberek, akiket hol bimbózáskor, hol virágjukban, hol gyümölcsérés idején száraszt ki a kórság! Emberek, NÉZZE HEG HM KÉSZ GYERMEKBOHÁIAT fiíSÍKSJK SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN I Diáksapkák 65.000 koronáért kaphatók. (Volt Hanna flsiet.)