Esztergom és Vidéke, 1926

1926-07-18 / 57.szám

ezen művészi értékű emléktárgyak propogatív hatásával ránk háramlott volna. Az érdeklődés eléggé nagy volt. Tervező művészek, iparművészek és iparosaink elég szép számmal vettek részt egy értekezleten, amely ezen kérdéssel tüzetesen foglalkozott. A Balassa Bálint Egyesület művészeti osztálya magára is vállalta a kérdés művészeti és technikai irányítását, a kereskedelmi rész ellátását pedig az idegenforgalmi irodára gondoltuk bízni. Most már csak a mi iparosainkon múlott, hogy az ige testet is öltsön. S k

most következett egy tipikusan esztergomi jelenség: sem a nyomdász, sem a fotográfus, a keramikus, üveggyáros, műlakatos, vagy botgyáros, szóval senki az esztergomi iparosok közül mindezideig nem produkáltak semmit, helyben készült emléktárgyaink nincsenek, forgalombahozhatóík nem voltak. Nem állítom azt, hogy ezzel a kérdéssel egy csapásra megoldottuk volna a gazdasági krízist, mindenesetre azonban életrevalóságunkról és élniakarásunkról adtunk volna bizonyságot, míg így az ellenkezője történt mindennek meg. Sopánkodással, panaszkodással pedig aligha fogjuk előbbrevinni a magunk ügyét: leleményesség, munka és elszánt tettrekészség menthet csak bennünket meg a teljes elsorvadástól. Mitől várják iparosaink sorsuk jobbrafordulását, ha nem a maguk erős akaratától, energiájuk és tudásuk teljes kifejtésétől, szolid munkájuktól, versenyképes, elfogadható, áraiktól? Hálátlan dolog erről beszélni, de azért mégis kimondom: nemcsak arról vagyunk messzeföldön híresek, hogy a piacunk a legdrágább, hanem iparosaink is általában drágábbak, mint másutt. Tudom, sok oka van ennek, de össze kell mindenkinek fognia, hogy ezen változtassunk, mert magunk alatt vágjuk a fát. Komoly időkihasználás nélkül nincsen olcsó termelés, méregdrága árak mellett pedig nincsen munka. Ha megbecsüljük a magunk munkáját, becsüljük meg a más pénzét is, csakis ily módon egyensúlyozhatódik ki a gazdasági élet, szűnik meg a munkanélküliség és fakadhat megelégedés és jóiét. Mindezeket pedig el kellett mondani abban a városban, ahol drágább a hús, a zsír, a háj, a bor, a zsemlye, az ebéd, a szállás és a bérkocsi s nem olcsóbb a szekrény, a nadrág és a cipő, mint a fővárosban. Nem jól van ez így s érdemes efelett egy kissé gondolkozni és átgondoltan cselekedni is. vitéz SZÍVÓS. Dolgoznak vasárnap. ii. Milyen más volt a magyar nép felfogása azelőtt a vasárnap megszenteléséről. Azelőtt szombaton délután a rendesnél korábban hagyták abba kintvaló munkájukat a határban. A gazda is, a cselédség is hamarább ment haza, mert szombat délutánját a vasárnap előünnepének tartották a földműves családokban. Előbb mentek haza munkájukból, valósággal siettek hazafelé rendbehozni otthon a házkörüli dolgokat, hogy mire leszállt az alkonyat, az ünnep előestéjének megfelelő békés nyugalom jusson osztályrészül a házhoz tartozóknak. Elmondunk egy esetet, mely úgy áll előttünk, mintha tegnap történt volna: szombat este volt, a nyári nap már alkonyodóban. Udvarunk szépen rendbe hozva vasárnapra, a kocsis ott pipázgat az istálló ajtajában. Igazi csendéletszerű hangulat, komondorunk is mintha ünnepre várón heverészne óla előtt az ajtóban. És ebben a csendben, cselédünk hirtelen hátraszalad az istálló irányába. Valami elfelejtett munka elvégzésére kéri a kocsist, el kellene végezni azonnal. A kocsis megtagadja. Biz én nem dolgozom már ma, Várhat az a dolog máskorra, így szól nagy nyugodtan, mert nekem az apám ígv tanította, hogy szombat este ilyenkor már vasárnap van. És én megtartom az ünnepet, mert az Isten még senkit sem segített meg vasárnapi munkája miatt. Igy volt ez 25 esztendővel ezelőtt és senki sem szállott a kocsissal vitába : a végezetlen "munka hétfőre maradt. A zsidók szombatja jut eszünkbe ez esetről önkéntelenül if, akaratlan. Mily lelkiismeretesen zárja be boltját az orthodox falusi zsidó, ha feljön pénteken az esti csillag. És mily lelkiismeretesen tartja meg a szombatot is, pedig a rákövetkező nap megintcsak ünnep, munkaszünet lévén a vasárnap a zsidók részére a törvény miatt. Ők nem törődnek ezzel a „veszteséggel" sőt nem egyszer különös anyagi áldozatot is hoznak vallásuk megtartása miatt. Mérték vizsgálat esett az egyik községben. Véletlenül zsidóünnep volt aznap. A zsidók nem vitték fel mérlegeiket vizsgálatra, mert ők az ünnepre való tekintettel „nem dolgoznak". Hiába volt a keresztény tanácsadás, hogy hiszen ez nem munka számukra. Inkább fogadtak 150.000 koronáért harmadnap fogatokat, hogy a vizsgálatra a szomszéd helységben megjelenhessenek mérlegeikkel, de az ünnepet megtartották és ez legyen dicséretükre mondva. Vagy talán nem dicséretes valakiről, ha tudja, hogy az ünnep megtartásával önmagának tartozik első sorban ? Igazuk volna talán azoknak, akik nem akarják tudomásul venni, hogy testnek, léleknek egyformán szüksége van a vasárnapi pihenőre ? (Folyt, köv.) Zs. EGYRŐL-MÁSRÓL Gyűjtés. Alig múlik el hét, hogy hetenként néhányszor, különösen az exponáltabb állást betöltők lakásán, meg ne jelennék vidékről egy hölgy, vagy férfi egyet-mást árusítva, előfizetőket gyűjtve, vagy valamely intézmény létesítésére adományokat kérve. Ha évenként 3—4 esetben történnék ilyen látogatás, hát csak elviselné a publikum. De sűrűn ismétlődve, ahogy napjainkban tapasztaljuk, már molesztálási s izgalmat okozó, mert ennyi teherbírást, különösen a gyűjtésnek leginkább kitett társadalmi osztály, meg nem bir. Nem csoda, ha sokan már egyszerűen elutasítják a gyűjtőket, megunva a folytonos zaklatást. A gyűjtők nagy része maga is megérti az elutasítás indokolását s szépen elmegy. Viszont vannak azonban olyanok, főkép hölgyek, akik az elutasítást nem hagyják szó nélkül, követelők, miből azután parázs szóváltás kerekedik, mert akárhány ilyen gyűjtő naivitással azt nézi, hogy ő egyedüli, aki gyűjt s a közönség tartozik birkatürelemmel viselni. Abnormis mindenesetre országszerte, hogy annyi gyűjtésre engedélyt adnak, pláne országos jelleggel. Beteges tünete közállapotainknak s a gondolkodásnak, hogy amit 50—60 év alatt elmulasztottunk megcsinálni, azt most mind egyszerre kívánjuk pótolni, nem törődve gazdasági lerongyoltságunkkal s hogy ez a túlfeszített, beosztást és mértéket nem tartó alkotási rendszer egy újabb gazdasági összeroppanásnak lesz előidézője. A gyűjtést lehetőleg körzetenként kellene megadni. Mert hogy jutunk mi szegény esztergomiak ahhoz, hogy pl. a gazdag Pest megye, vagy Veszprém megye egyik másik községe számára itt gyűjtsenek. Esztergom társadalma amúgy is ki van téve erősen a helyi, a hozzá legközelebb álló intézmények segítőakciójának s ezt a nobilis munkát példásan is teljesíti. Viszont méltán veszítheti el türelmét, ha lokális vidéki intézményekre s előfizetésekre minduntalan, löbször szerénytelen fellépéssel zaklatják a gyűjtők. Az ajándék is fáj. Annak idején nem adtunk telket az ágyúgyárnak, megtagadtuk a vaslemez-gyártól. Kézzel-lábbal tiltakoztunk a kertváros létesítése ellen és maradtunk szegény, régi, ósdi, fejletlen eladósodott városnak. Most, hogy a kultuszminiszter kilátásba helyezett a Vízivárosba egy több milliárdos iskolát, egy fogyasztó intézménnyel szaporítani óhajtja városunk kulturális intézményeit, két évre munkaalkalmat óhajt nyújtani — szóval nagy pénzt akar a város forgalmába hozni — már előre jajgatunk és tiltakozunk, mintha trójai falóval kinálna. Az egyik jó pénzért a házát nem hajlandó átadni, holott eddig árulta, a másiknak fáj, hogy a Kisduna partjáról eltűnnek a villáknak nevezett házikók, de hogy a primáspalota méltó szomszédot kapna s így a város Duna felőli része hatalmasan emelkednék, az csak nagyon kevés ember agyában talált eddig elhelyezkedést. Vigyázzunk, mert nem mindenütt gondolkoznak így az emberek. A Duna partján Himnuszt énekeltük. Hallottad Uram, hogy szállt az esek? gjzrek ajkáról tőit fel az égnek a magyar (Himnusz szent zsclozsmája. lEsdő szivünknek buzgó imája egyért könyörgött, mind egyet akart: $ áldd meg §sten, áldd meg a magyart 1 gallottad JJram? Láttad-e gram, mig a dal zengett, a túlsó parton keszkenő lengett. ,£nyánk kebléről durván letépett, rabságba ejtett árva testvérek felénk tárt karja hogy visszagörbült és a keszkenő könnyeket törült, Láttad-e •Uiam ? Láttad-e @ram? az árboc ormán — minthogyha tépné száguldó orkán — magyar sóhajtól lengett a zászló s míg a nyugvó nap rí glóriát szórt: a magyar nemzet szent három szine hogy belemarkolt az árva szívbe? fiáttad-e Uram ? Láttad-e $ram az öreg §unát, — e ránk kényszerült trianoni gát — hogy suhant tova a testvér-könnyel?! |)' nézheted-e Ujam közönnyel, hogyha égbe tör a szentélt pára s odahull trónod szent zsámolyára ? Meglátod-e Uram ? Walter Beláné. Dr. Sándor Jenő hangversenye. Szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a fiatal magyar zeneszerző gárda legtehetségesebb tagja határozottan dr. Sándor Jenő rendőrkapitány. Esztergomban, mint ismeretes az illusztris szerző egyetlen estélye július hó 31-én lesz a Fürdő Park Mozgó kerthelyiségében megtartva esti fél 9 órai kezdettel, szenkviczi Palkovics László alispán, Dr. Antóny Béla polgármester, vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok, Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos, dr. Perger Kálmán rendőrfőtanácsos, Marosi Ferenc keresk. tanácsos védnöksége alatt. Dr. Sándor Jenő saját szerzeményű nótáiból állított össze egy ragyogó szép és minden tekintetben nivós műsort. A szereplő színészeket Horváth Sanyi cigányzenekara élén dr. Sándor Jenő vezeti. Minden egyes szám, amit a fővárosi színészek fognak énekelni, bizonyára megnyerik a hallgatóság tetszését. És dr. Sándor nótái rövidesen Esztergomban is olyan közismert lesz, mint másutt, ahol dr. Sándor már eddig hangversenyezett. Különösen fénypontja lesz az estólynek az a három gyönyörű irredenta dal, amelyben igaz mély érzés, a búsan csengő magyar dal, a szívből jövő sóhaj fogják sikerre vinni dr. Sándor Jenő szerzeményét. Itt kell megjegyeznünk, hogy Hegyi Anna a budapesti KirálySzinház dédelgetett művésznője, aki a magyar nóták koronázatlan királynője tudásának legjavával fog szolgálni. Cselényi József a Városi Színház kitűnő baritonistája pedig először Esztergomban mutatkozik be a közönség előtt, mint a m. kir. Nemzeti Színház, most leszerződtetett tagja. Szépen csengő kristálytiszta baritonjával biztos nagy sikerre számithat. Az eddigi jelek szerint olyan nagy az érdeklődés, amilyenre még eddig Esztergomban példa nem volt. Mint ismeretes, a hangverseny jövedelme az Esztergomi Szépítő Egylet alapját fogja szolgálni. A társadalom valamennyi osztálya kivétel nélkül megigérte megjelenését a hangversenyre. A hercegprimás elindult már Amerikából. Szerdán hagyta el a newyorki kikötőt a Berengária, amelynek fedélzetén volt az elindulás pillanatában Csernoch János, Magyarország hegrcegprimása is az őt kisérő Túri Béla esztergomi prelátuskanonokkal és dr. Meszlényi Zoltán pápai kamarás, hercegprimási titkárral együtt, búcsút intve mindazoknak az előkelőségeknek és kivándorolt magyaroknak, akik Magyarország biboros főpapját a hajóra kisérték. A chicagói eucharisztikus világkongresszus tanácskozásának befejezése után a hercegprimás meglátogatta az amerikai magyar telepek legnagyobb részét és visszatérése Hugó Viktor „A nyomorultak wár a Korona Kert Mozgóban szombat 6« 2 részben, 16 felvonásban, a minden idők legnagyobb filmje kerül bemutásra, mind a két rész egy előadásban és vasárnap, július hó 24—25-én. H I R E K.