Esztergom és Vidéke, 1925
1925-03-22 / 24.szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IEQJELEIIK HUDES VASÁRIAF ÉS CSÜTÖRTÖKÖM. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Szomorú nevezetesség, hogy Esztergomnak van a legdrágább piaca messze vidékein ennek a szűkre szabott, a gazdasági bajok tengerében fuldokló szegény országnak. Nemrég egy összehasonlító táblázatot olvastunk valahol, mely a határszéli városok között is a legdrágább nak tüntette fel Esztergomot és Szombathelyt. Hogy ennek mik a speciális okai, azt könnyű megállapítani. Három tényező — részben okozza, részben fokozza — Esztergom piacának drágaságát. Okozza : a párkányi termelővidéknek, Esztergom éléstárának, megszálló csapatok által történt elzárása, fokozza: a dorogi heti vásár s a nyári propellerforgalom. Az első ok, a párkányi termelővidék lekapcsolása, a háború szomorú eredményeinek egyelőre megmásíthatatlan incidense. A másik két tényezőhöz elvitathatatlanul a jóakarat juttatta Esztergomot, mely azon ban következményeiben határozottan hátrányos állapotokot eredményezett. A dorogi hetipiac a bányánál alkalmazott munkástömegek igényeit volt hivatva kielégíteni, a propellerközlekedés pedig Esztergom idegenforgalmát volt hivatva szolgálni. A szerdai hetivásárt Ludwig Ernő képviselőjelöltsége idejében kapták a dorogiak, kiket bár ez idő szerint nem Ludwig képvisel a nemzetgyűlésen, a hetivásár azért olyan szépen kifejlő dött, hogy amit az esztergomi járás termelne Esztergom város piacára, azt szépen fölszippantja a dorogi hetipiac. S ki vitathatná el a termelők igazát, kik szívesen viszik árúikat a közelebbi s korábbi piacra, hol kevesebb költséggel esetleg ugyanazon áron eladhatják portékájukat, mint Esztergomban? A párkányi oldalt tehát a csehek, az esztergomi oldalt viszont a dorogiak vitték el Esztergom orra elől. Már most marad az esztergomi piacra az, amit az esztergomi ko fák Dorogról hoznak. A semminél ez is több s még szerencse, hogy Dorog olyan közel van s így a szegény kofáknak nem kell messzebb menniök bevásárolni. Már most a Dorogról beszállított piaci termékeket nyáron a dunamenti községek nyaraló közönsége vásárolja el az orrunk elől. Ezeknek a nyaralóknak semmi sem elég drága és semmi sem elég rossz. Megvesznek s megesznek mindent az első vérszegény csirkétől az utolsó túlérett dinnyéig. Hogy ez így van, arról bárki meggyőződhetik, ha június 20. és augusztus 20. között körülnéz a propeller környékén a hajó érkezésekor s távozásakor. Érkezésekor két eladó s 98 vevő, indulásakor 100 vivő utazik rajta. A két eladó is vevővé válik időközben. Hát ebből nekünk igazán kevés jut 1 Ments Isteni — a propeller, mißt idegenforgalmi tényező, nagy áldás az esztergomi kereskedőknek s vendéglősöknek, de nem az a helybeli fogyasztóknak. Elismerjük: a jószándék hozta létre ezt az alkalmatosságot, meg a dorogi hetipiacot is, csak nem úgy sikerült a dolog, ahogy elgondolták. Mi a propellertől mást vártunk, mint amit hozott. Nem vagyunk ellene az idegenforgalom fellendítésének, sőt megnyugtathatjuk az érdekelteket: az idei nyáron hetenkint négyszer fog közlekedni a propeller, kedden, szerdán, szombaton és vasárnap. Még szerencse, hogy az esztergomiak szerdán kimehetnek majd a dorogi hetipiacra bevásárolni . . . így jutottunk mi a csehek, a dorogiak és a nagymarosiak jóvoltából ahhoz a kétes dicsőséghez, hogy Esztergomnak van a legdrágább piaca messze vidéken. örömmel hallottuk azonban, hogy az illetékes tényezők ismerik ezeket a bajokat s alkalmas intézkedésekkel enyhíteni iparkodnak az esztergomi piac drágaságán ... *3£> Dnnepl beszéd. Mondotta szenkviczi Palkovics László alispán is Esztergomi Polgári Egyesület märe. 15-én tartott tinnepies összejövetelén. Igen tisztelt Uraim l Ilyenkor márciusban, a tavasz varasában a közeledő rügy fakadaskor, ibolya nyíláskor, amikor az anya föld illata újra a magasságba száll vele együtt kelnek szárnyra megújhodó képzetek és vágyak, melyeket, talán megperzselt a nyári nap heve, vagy megdermesztett a tél fagya, de melyek újra és újra élednek a nap első meleg sugarára ... Visszatérő, fel-feltörő vágyak valami boldogabb világ után, szárnyaló képzetek a szépről, a jóról, szinte azt mondhatnám, hogy az emberek legtöbbjének a lelkét egy nagy, mélységes sóvárgás fogja el azután a „jobb" után, ami tényleg szebbé, boldogabbá, tenné ezt a gondterhes életet Ilyen tavaszváró ma ez a sokat szenvedett, megtépett nemzet s ily tavaszváró nyugtalanság fogta el, hatotta át az egész nemzetet ezelőtt éppen 77 évvel, márciusnak idusán. Egész Európa lázban égett — akkor is. Kereste a szebbet, a jobbat, azt a kevésbé ismert, vagy még ki nem próbáit ujat, mely nemcsak az egyest, de az összességet, népeket, országokat fog boldogítani. Végül is megtalálni vélték a szabadság, testvériség, egyenlőség demokratikus .eszméinek a megvalósításában, Eszmék és velők oly jelszavak, amelyekben hittek is akkor azok, akik hirdették. A párisi forradalom hire nálunk is forrongásba hozta a kedélyeket. Kossuth Lajos elmondja március 3-iki nagy beszédét, melyben mindazt követeli a nemzet számára, amink most meg van, de sajnos, ma már nincs meg hozzá — az ország l Március 15-én Jókai már kihirdeti Pesten a népnek a hires 12 pontot, Petőfi elszavalja a „Nemzeti dalt" s a nemzet megindul a tavaszi vágyak és álmoknak arra a nagy útjára, mely a dicsőséges és bukásában is fenséges szabadságharcunkhoz vezet, de amely az álmokra keserves ébredést, tavasz helyett perzselő aszályt s nyomában oly dermesztő telet hozott, melyből ne tagadjuk Uraim, mi akik a magyar sors oly szomorú iskoláját járjuk újra, a nap első éltető sugara csak 67 -ben ragyogott reánk 1... Igen Tisztelt Uraim l De ha így van, mégis mért szent nekünk 48 —49 emléke ? Miért ünnepeljük márciusnak idusát ? Miért zarándoklunk mi megtépett magyarok épen tavasz kezdetén, virágfakadáskor a temetőbe, a honvédtemetőbe borulunk oda azokra a sírokra, nemcsak én, kinek legkedvesebb hallottja nyugszik ott, de mindannyian, valamennyien ?... Miért? Azért szent nekünk 48 — 49, mert hitünk volt benne I Mert azoknak még, akik hirdették ezeket az eszmékét, hitük volt bennök, fanatikus hitük volt az igazukban, az egész énjüket forrasztották bele, a leggtöbbje igy élt szive utolsó dobbanásáig, vagy halt hősi, mártír halált és mindenek fölött, mert az igazuk akkor egy elnyomott igazsága volt 1 Ezért tudták ezt a hitet beoltani a szivekbe, a lelkekbe, a csontvelőkig ugy, hogy egy nemzet, egy ország, milliók és milliók meggyőződéses hitévé lőn 1 És ime 77 év multán szintén márciusnak idusán én, a késői utód, ma itt a Kossuth serleggel előttem, szintén hitet teszek. És hitet teszek arról, hogy a mai radikális, szocialista és demokratikus eszmék tobzódásából kilobbanó szabadság, testvériség, egyenlőség erkölcsi alap és nemzeti ideál hiányában oly hazug jelszavak, melyekkel népeket boldogítani nem, csak megrontani és tönkretenni lehet!... Hitet teszek arról, hogy a nemzetköziség félrevezetett vagy hitvány lelkek szolgasága és nem szabadság, hogy a vele hirdetett egyenlőség, oly erkölcsi és anyagi javak és értékek pusztulását jelenti, melyek nélkül az emberiség újra az ősállapot vergődésébe sülyedne, a testvériség pedig — megtanított reá a kommün és a mai Oroszország — pokoli kínszenvedések, vérhullák és halál útja 1 . . . Uraim! Hogy eszmékért mikép lehet élni és meghalni, arra megtanított bennünket 1848. Hogy mikép lehet jelszavakkal és eszmékkel visszaélni és hitványán elpusztulni, annak szomorú tanúsága a mai megtépett és tönkrement ország 1 .. . . . . Valóban! Azok után, amiket kiállottunk, amiket átszenvedtünk az isteni Gondviselés különös kegyelmének kell tartanunk, hogy ha megfogyva is, ha megtörve is, de élünk. Ebből az isteni Gondviselésből me, rítek, mikor mégis azt hirdetem, hogy távol legyen tőlünk a kétségbeesést a lemondás, mert ahol élet van, otvári még remény. Remény a megújhodásban, hit a még eljövendő tavaszban, az üdítő első mély lélegzeten, a napsugár melegében, mely nemcsak gyógyít, de új erőket, energiákat is fejleszt. Ebben a szent meggyőződésemben ime márciusnak idusán, Kossuth Lajos serlegével a kezemben én azt hiszem szebbet, jobbat, hasznosabbat nem kívánhatok Önökön keresztül Uraim ennek a szomorú és mégis tavaszt váró, mert élő Nemzetnek, hogy miként odafönn a nagy Magasságban, a minket környező veszélyek láttára feledve mindent, bizton egyesült értünk aggódó lelke Kossuthnak, Széchenyinek, Deáknak, úgy forrjon össze a nemzet, az Isten, Király TffPf) fÍQ7iPlt VAV/kifltthl-T T Mindenkor igyekezve, hogy a gazdasági és konyhakerti magvakat vásárló vevőinket a leg* IgCU »a /ilCU f PVVmikUPli • j obb áruval lássuk el> az jdén is ma g Vfl i nlcat kizárólag a legmegbízhatóbb bel- és külföldi magtermelő cégektől szereztük be. Tekintve az idei rossz lucerna és lóhere magtermést, igen SOK külföldi árú jött az országba, mely a magyar éghajlatnak, kevésbé ellenállók és többnyire kifagynak. Fehér bárcás lucerna magból az idén kiváló finom magyar termésű maggal rendelkezünk ós kérjük vevőinket ezen cikkben teljes bizalommal felkeresni.^ — Ajánlunk: lucerna, lóhere, muhar, bükköny, köles, kender, angolperjr, eredeti északnémetországi takarmányrépa magvakat, a legolcsóbb árakon! Konyhakerti magvainkból különös figyelmet érdemelnek nemesített borsó fajtáink, melyek úgy kerti, mint piaci termelésre a legjobban bevált fajták! Ajánlunk továbbá: a hosszú évek óta kipróbált és elsőrangú csirakópességűnek elismert saját töltésű tasak magvainkat: káposzta, kel, kalarábé, petrezselyem, sárgarépák, paprika, paradicsom, tök, zeller, ugorka, dinnye, retek stb-A magüzlet bizalmi üzlet és aki cé- SJ_-MS |4, ao x x B rj- ua »Lanaol#«iUlr günket bizalmával megtiszteli, semmi körülmények között nem fog ««alodnll H«MI J9ZSBI BS fii VUUrUIUOl. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos ét szerkesztésért felelősJ LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra lő.OOO'.korona. Egyes szám ára i hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.
