Esztergom és Vidéke, 1925

1925-03-19 / 23.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IEGIELEHIK 1IIDEI VASÁRHAP ÉS CSŰTÖBTŐKÖS. Szerkesztőség ét kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. A városi főügyészi állás betöltéséhez.*) Előrebocsátom, hogy e cikk meg írásában és közlésében tisztán és egyedül városom érdeke vezetett; semmiféle személyi motívum, családi vagy rokonsági kötelék nem irányí­totta tollamat. Nyugodt lelkiismeret­tel állíthatom, hogy személyes ellen­szenv avagy az esetleges pályázók­nak lekicsinylése sem sugalmazta szavaimat; nem megbízásból, nem is korteskedésből irok, hanem — ismételten — csupán a közérdek lebegett szemem előtt. Amint dr. Prokopp Gyula főügyész váratlan elhalálozásának megdöbbentő hire elterjedt, azonnal megindult a találgatás, ki lesz az utóda? Mond­hatom, hogy nagy általánosságban mindenütt, a legilletékesebb körök­ben is, dr. Gróh József és dr. Kőmű­ves László neve volt hallható. Mind­kettő higgadt, józan gondolkozású, tiszta eszű, tiszta kezű, tapasztalt, tekintélyes és jellemes, szülőváro­sunknak érdekeit szivükön viselő, javakorbeli férfiú, azért megnyug­tatólag hatott a város ügyeivel törődő minden polgárra, hogy a közbiza­lom e két férfiú felé irányult. Azon­ban, csakhamar csalódás érte a kö zönséget, mert az a hír kelt szárnyra, hogy az első sorban kombinációba kerülteknek egyike sem reflektál a megüresedett állásra. Nem ismerjük, nem is kutatjuk, mi lehet az oka ezen elhatározások­nak ; lehetséges, hogy a kombiná­cióba vett ügyvédek nem tartották puritán lelkületükkel összeegyezőnek a választási küzdelembe beleelegyedni, magukat esetleges meghurcoltatásnak kitenni (miként ez történt évekkel eze­lőtt egy illustris testület ügyészi állá­sának betöltésekor). Talán döntőleg hatott elhatározásukra a nagy erő­vel megindult agitáció egyes jelöl­teknek győzelemre való juttatásáért. Dr. Kőműves László ügyvédnél indító okul szolgált — miként jó forrásból értesültünk — az is, hogy nagy lendületnek örvendő magán­prakszisát nem szándékozik meg szüntetni. De mellőzük az okok találgatását; és ha nem is ismerjük az okot, mé gis meg tudjuk érteni a közvélemény áital a főügyészi állásra kandidált ügyvédeknek visszavonulását. Végre is nem nekik van szükségük erre az állásra, hanem a város nyerne vele, ha a főügyészi állást olyan tapasz­talt jogász vállalná, mint pl. dr. Gróh József. Hiszen az ő jogi tudása or­szágszerte ismeretes; Gróh nemcsak *) Tiiztin közérdekből adunk hslytt a •ikknek. Szerit. a beszédnek ura, de tenni, alkotni is tud, amire nézve fényes bizonyí­ték annak a helybeli pénzintézetnek fellendülése, amelyet ő vezet. Azonban e cikknek nem célja Gróh Józsefet dicsőíteni, de azt az állítá sómat, hogy ő, mint főügyész, váro­sunknak nagy hasznára lenne, — nézetem szerint — senki, még eset­leges ellenfele sem vonhatja jogosan kétségbe. Ha tehát a város javára válik Gróh Józsefnek a főügyészi állásra való megválasztása, ha továbbá a polgár­ság, a saját érdekében, nem mellőz­het ily kiváló erőt, akkor ajánlom, hogy a polgárság képviselői tegyék meg azt a lépést, mellyel valószínű­leg megnyerhetik; vagyis bizalom­mal kérjék fel őt, hogy szentelje szép tehetségét, tudását, tapasztala­tát, szülővárosa javára a főügyészi állásban. A felkérés formájába, módozatába nem avatkozom; ez más lapra tar tozik. Tudom, hogy a város polgár­mestere — igen helyesen — kérdést intézett Gróh Józsefhez, elfogadja-e a főügyészséget ? Valószínűleg azért,, hogy, ha Gróh József vállalja, akkor mellette foglal állást. Kétségkívül ez szép figyelem; mégis több erőt nyújt, ha képviselőtestület tekintélyes része felkéréssel biztosítja őt bizalmáról. És erre van is megfelelő alkalom. Ujabban minden tisztviselői válasz­tást meg szokott előzni értekezlet.; azt hiszem, most is Össze fogja hívni az erre jogosult faktor; (tegye is meg minél előbb) és ezen az értekez­leten nyilváníthatná a képviselőtes tület bizalmát Gróh József iránt. Esetleg más alkalommal is meg­történhetik ez a felkérés ; ismételten, ennek módozatába nem bocsátkozom. Meglehet, hogy egyesek ellenezni fogják ezt azzal a megokolással, hogy ha dr. Gróh főügyész akar lenni, pályázzék; a képviselőtestület nem alázkodhatik le. Ez az okosko­dás azonban téves, mert a város érdekében nyilvánított bizalom nem lealázkodás; de továbbá ki ne tudná azt, hogy mily nagy különbség van abban, ha valaki csak küzdelemmel, választási harccal juthat egy tiszt­séghez és ha az Meto látja, hogy a a közbizalom föléje fordul, az emeli őt az állásba; mennyire fokozza ez a munkakedvet I És nem is új do­log, hogy jeles egyéneket meghívás, felkérés útján nyernek meg. előkelő állásra. Több precedens volt már városunkban is. Dr. Gróh József eddigi működésé­ért, munkájáért megérdemli ezt a megtiszteltetést. Azzal végzem cikkemet, amivel kezdtem, hogy t. i. a főügyészi állás betöltéséhez való hozzászólásomban a legtisztább szándék, a közérdek vezetett, nem akartam ezzel a város vezetőségének ügyeibe avatkozni. Fontolják meg hozzászólásomat az illetékes körök, de különösen a vá­rosi bizottsági tagok ne tévesszék szem elől ezt a sokat emlegetett, de gyakran elfelejtett elvet: „Salus rei publicae suprema lexl" Csábító mosollyal szívünkbe loptad tavasz első csókját csalóka napsugár, hideg hűtlenséggel mért csalsz meg hát minket csókos tündérkirály ? I Kacér mosolygásod csak fagyos játék volt, mikor azúrkéken ragyogott az égbolt ? 1 Kergesd messze tőlünk a télnek vi­lágát, öltöztesd tarkába tavasz száz virágát. Szívünk úgyis fagyos, der­medt, mint madárka, mikor hóidején a bokrokat járja s tarolt galyak kö­zött valamit keresgél. Hideg, néma ajkán nincsen is dal, nóta, csak úgy néha-néha sír föl fájdalmasan ... Szí­vünkben is elmúltak régen már a vagyak, dermedt aléltságból nincsen mi fölrázza árva lelkeinket... Lan­gyos tavaszt várunk erdőn, mezőn, réten; friss, új tavaszt várunk fagyos sziveinkben... Az egyik csak eljő, elhozza az erdők édes madárdalat, elhozza a mezők zöldellő ruháját, elhozza a rétek kék, sárga virágát. De jön-e majd új tavasz szívünknek felébe, jön-e majd nagy tavasz der­medt életünkbe....? Csábító mo­sollyal szivünkbe loptad tavasz első csókját csalóka napsugár, hideg hűt­lenséggel ne csalj meg hát minket csókos tündérkirály I Esztergom, 1925. márc. 17.-én Rd. Dr. Csernoch János bibornok­hercegprimás Budapestre utazott, hogy résztvegyen a püspöki konferencián. Palkovics László alispán szom­bat és vasárnap résztvesz Budapes­ten tartandó orsz. törvényhatósági közgyűlésen. Temetés, Szombaton délután te­mették meleg részvét mellett Baly József m. kir. állampénztári főtisztet, az Esztergomi Turista Dalárda ki­váló tenoristáját. A temetési szertartást dr. Lepold Antal prelátus-kanonok vé­gezte. A dalárda két megható gyász­dallal, Varsányi Ignác, a dalárda el­nöke pedig könnyekre fakasztó sza­vakkal búcsúztatta a korán elhunyt és sokat szenvedett daltestvért. Az állam­pénztár részéről Tátrai Sándor m. kir. állampénztári főtiszt mondott búcsút a városszerte becsült és sze­retett kartársának. Március 15 ének megünneplése. Március idusát a szokásos fénnyel ünnepelte meg ezidén is városunk közönsége. Az ünnepség szentmisé­vel kezdődött a plébánia-templom­ban, melyet Mátéffy Viktor prépost­plébános, nemzetgyűlési képviselő mondott. Az ünnepség főrésze ezidén a hűvös és szeles idő miatt a Szé­chenyi-téren folyt le a megállapított programm szerint. Ki kell emelnünk azonban Németh Romuald bencés tanár gondolatokban gazdag beszé­dét, ki a negyvennyolcas események­kel kapcsolatban megemlékezett a jelen idők küzdelmeiről és az ifjúság halhatatlan atyjáról, a 100 éves Jókai Mórról. Nemcsak az iskola profesz­szorának, hanem az életet ismerő pedagógusnak felfogása nyilvánult meg Németh Romuald költői szavai­ban. A bencés székház mindig rendel­kezett szónoki képességű tanárokkal, akik szivesen álltak a köz szolgálatába. Ilyen bencés papunk volt a mindnyá­junktól megkönnyezett Dombay Nár­cisz és a magyar irodalom egy mestere, dr. Prikkel Marián. Helyüket most a fiatalabbak töltik be, akik közül rend­kívül szimpatikus formában mutatko­zott be most már ismételten Németh Romuald. Alig jött Esztergomba, már is mindenütt megkedvelték. A prog­ramm lezajlása után a koszorúkat küldöttségek vitték ki kocsikon a honvédtemetőben lévő síremlékre. Este a Polgári Egyesület is az ősi hagyományokhoz híven, áldozott a negyvennyolcas hősök dicső emléké­nek a Magyar Király nagytermében. Az áldozatos kegyelet köteles adóját a szabadságharc hőseinek és a 48-as idők fönséges emlékének dr. Palko­vics László alispán rótta le költői nüanszirozott beszédében, melyet jövő számunkban a maga egészében kö­zölni fogunk. Majd Varsányi Ignác emelkedett szólásra a Turista Dalárda nevében egyszerű, keresetlen, de szívből jövő, őszinte szép szavakkal üdvözölve az alispánt s arra kérte, hogy szeresse a Turista Dalárdát olyan őszinte szívvel, mint ahogy a Dalárda tagjai ragaszkodnak köztisz­teletben álló személye iránt. Még két beszéd hangzott el az ünnepély al­kalmával. Nem felejtjük el dr. Antóny Béla polgármester frappáns beszédét, melyben a reménység és az önbiza­lom vigasztaló erejét szinte szugge­rálta az ünneplő közönség lelkébe. A résztvevők kedves emlékekkel, a bizakodásban és reménységben meg­erősödve távoztak az ünnepélyről. A bencés főgimnázium Mária­Kongregációja Szent Benedek tisz­teletére márc. 20.-án, pénteken d.U. Esténkint a Központi Kávéházban Bangó Lajos ós fia zenekara hangversenyez. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptttlajdonos éi szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000;korona. Egyes szám ára i hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. HÍREK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom