Esztergom és Vidéke, 1925
1925-01-01 / 1.szám
XLVII. évfolyam 2. szám KERESZTÉNY MAGYAR SAJTÓ Vasárnap, 1925. január 4. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1E6JELENIK IMIDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. taa Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmimkatárs: VITÁL ISTVÁN. Előfizetési ára : egy hóra 15.00(Tko ona. Egyes szám ára ; Laptulajdonos és szerkesztésért felelős; hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) LAISZKY KÁZMÉR 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Szomorú hírek sorakoznak fel az újságolvasó kul- turember szemei előtt a fővárosi lapok ünnepi számainak hasábjaiban. Szomorúak, mert olyasféle híreket közölnek, mint a gyászjelentések s kétségbeejtők, mert alig tudunk ellenük tenni valamit. Az első hir arról szól, hogy az egyik svájci határállomáson a budapesti gyermekvonatot, mely az ország minden részétől üdülésre ösz- szeszedett 650 gyermeket vitte ki alamizsnakenyérre, — svájci orvosok fogadták s megvizsgálván annak szomorú kis utasait, megdöbbenve állapították meg, hogy ilyen ijesztően leromlott gyermekanyagot még nem láttak soha. Derékig levetkőztették a gyermekeket s konstatálták, hogy valamennyi gyermek csontjáig le van soványodva és mindegyik körülbelül 2 évvel^látszott fiatalabbnak koránál. A másik hir arról szól, hogy az Országos Gyermekegészségügyi Társaság december 27-én tartott közgyűlésén a főtitkár számadatokkal állapította meg, hogy a kedvezőtlen gazdasági viszonyok következtében országszerte s nagy mértékben terjed a tüdővész a munkásnép és az értelmiségi osztály gyermekei közt. A harmadik hir statisztikai kimutatás formájában arról számol be, hogy az úgynevezett elsőrendű közszükségleti, mondjuk a tömegélelmicikkek ára hányszorosára emelkedett az 1924. úgynevezett szanálási esztendő folyamán. Megtudjuk a kimutatásból, hogy a búza ára ötszörösére, a tejé 4Ve-szeresére, a kenyérliszté 47a- szeresére, a barna kenyéré 472-sze- resére, a burgonyáé 6-szorosára, a tojásé 6Y*-szeresére, a káposztáé 8 szorosára, a sertészsíré 2Vs szeresére emelkedett, míg ezzel szemben pl. a közhivatalnok fizetése átlag még a 3-szorost sem tudta megközelíteni, nem is szólván itt a tömeges mun- kalkalom megszűnéséről, az adók állandó emelkedéséről s a ruházati cikkek árának horribilis emelkedéséről. A negyedik hir bár vicinális vonatkozású, de általános érdekű az is. Arról van szó, hogy egy kesz- tölczi tót milimári az országos che- miai intézet vegyelemzési bizonylata szerint a dorogi piacon legalább 15 */o vizet tartalmazó tejet árusított, amiért az esztergomi főszolgabíró 15 napi elzárásra s egymillió korona pénzbüntetésre ítélte. Ezek a szürke hírecskék igy egymás mellett felsorakoztatva végtelenül szomorú perspektívát mutatnak a nemzetmentés szempontjából. A háború öldöklése nem szűnt meg a Piave mellett kilőtt utolsó golyóval s a háborúban szerzett betegségek állandó pusztításával, mert a gazdasági térre áttolódott háborúskodás, a trianoni humanismus még mindig s még hosszú évek során át folytatja az emberölés ocsmány őrületét. Megbocsátás nincs az ártatlan, a semmit sem vétő gyermek számára sem. A gyűlölködő hatalom letépi az egyre soványodó gyermekarcocs kákról az élet rózsáit is, majd pedig legázolja magát az embersarjat is. Hát ökölbe kell szorulni minden kéznek a tüdővész lázában, az éhség kínjában, a ruhátlanság dermedtségében, a nincstelenség szomorúságában vergődő minden kicsi gyermek betegágya fölött s kidobva az erkölcsi hajó fenekéből minden fölösleges érzelmi, könyörületességi ballasztot, kíméletlen erővel kell lesújtani azokra a fenevadakra, kik gyermekhússal akarják még továbbra is beteges étvágyukat csillapítani. Mi felnőttek sokat meg tudunk érteni és sokat meg tudunk bocsátani a háború okozta szenvedések természetszerűségéből, de ártatlan gyermekeink csontig lesoványodott testecskéje s idegen alamizsnakenyérre szorult sorsa mellett nem lehet cinikusan továbbmenni azzal, hogy én már majd csak kibírom, utánnam meg hadd jöjjön az özönvíz. Törvényhozóknak, a kormány exponenseinek, a sajttónak, a tanítóknak, a lelkészeknek, orvosoknak nem lehet sürgősebb és szebb feladatuk, mint makacs következetességgel s behatóan foglalkozni a gyermekmentés ügyével, mert ha ez még csak egy évtizedig — óh, kevesebb idő is elég lesz! — igy tart, akkor az egyke is semmike mellett a többivel majd csak végez a „lüdőcsúcshur'ut“, meg a vérszegénység s akkor egy emberöltő végeztével az a néhány elaggott gyászmagyar, aki addig kibírja vérrel és tüdővel, visszamehet a Meotisz ingovanyai közé hirt vinni a rokonoknak, hogy meg lehet már fordítani a kriptaajtón a magyar nemzeti címert. Nagyon sok vádat lehetne a mulasztás, a nemtörődömség, meg a közöny táblájára is felírni a korán lehervadt virágszálak fejfáján, de arról majd máskor részletesebben s bővebben . . . p IH.II u,wirntm II ........ g'T Az osztrák forgalmiadó ismertetése. Közli: Dr. Karíkó Imre kereskedelmi és iparkamarai titkár. Az egész ország kereskedői és iparosai várva-várják már azt a pillanatot, amikor a mai forgalmiadó rendszerünket egyszerűsítik és így a hazai kereskedelem és ipar forgalmát a mai nehézkes forgalmiadó rendszerünk módosítása révén megkönnyítik. Szinte közóhajként nyilvánult meg az egész országban, hogy a magyar forgalmiadó rendszert az osztrák forgalmiadó rendszerrel helyettesítsük, mert beigazolt tény, hogy különösen kiskereskedő és kisiparos csak ötször, hatszor megforgalmizott anyaghoz jut és ilyképen a hazai kereskedők és iparosok kereseti lehetősége nagyon meg van nehezítve. Tekintettel arra, hogy az ország napilapjaiban és szaklapjaiban állandóan hivatkoznak az osztrák forgalmiadó rendszer előnyeire, így nem tartom feleslegesnek, hogy az osztrák forgalmiadó rendszert rövidesen ismertessem. Az osztrák forgalmiadó rendszer 1923. április 1-én lépett életbe. Ezen időt megelőzőleg készültek ugyan törvényjavaslatok, így 1920-ban is, melyek a forgalmiadó problémáját körülbelül úgy akarták megoldani, mintahogy a mi törvényünk léptette azokat életbe. Az osztrák pénzügyminisztérium azonban a mi rendszerünket nem találta alkalmasnak, még pedig azért, mert ez fejlett ipar és kereskedelem mellett nem tartható fenn és csak arra alkalmas, hogy a belső ipart és kereskedelmet tönkre tegye, másrészt lehetetlenné tegye az exportot, de vezetése, irányítása és ellenőrzése is oly nagy adminisztrációt igényel, ami takarékos állami gazdálkodás mellett észszerűden. Az osztrák pénzügyminisztérium kimutatta a tanulmányozók előtt, hogy a minálunk érvényben levő rendszer mellett egyáltalán nem állapítható meg, hogy egy egy árucikknek mennyi a forgalmiadó terhe, míg Ausztriában ezzel minden cikknél minden nehézség nélkül azonnal tisztában vannak. A nálunk érvényben levő rendszer intő példa volt az osztrák pénzügyminisztérium előtt, hogy melyik az az út, amelyet követni nem szabad és ezért az osztrák érdekképviseletekkel karöltve, olyan rendszer megoldásán gondolkozott, amely mellett az ipar és kereskedelem szabadon fejlődhet. így alakult ki az úgynevezett „Phasenpauschalierung“ rend szer, amely mint mondjuk 1923. április 1-én lépett életbe. Ausztriában más rendszer sohasem volt, mint ez s még csak kísérletet sem tettek arra, hogy az ügyle- tenkénti megadóztatást léptessék életbe. Az osztrák pénzügyminisztérium, nagyon helyesen, gondolt arra is, hogy a forgalmiadó magasan megállapított kulcsa semmi eseire sem emelné az adómorált, így tehát az állam jövedelmeit sem, tehát a forgalmi adót 1 százalékkal léptették életbe és 1924. január 1-én emelték 2 százalékra. Ausztriában az a rendszer, amely 1923. április 1-én életbelépett, tulajdonképen három csoportban adóztat. Az importárukat megadóztatja a vámnál, az őstermelés terményeit a földbirtok átalányozásával s az ipar- vállalatokat az általuk elkészített kész termékek megadózatására kötelezi. Az osztrák rendszer tehát azt jelenti, hogy a nyers anyag vagy a vámnál, vagy a földbirtoknál adózik. Valahányszor ez az anyag tovább- dolgozáson megy keresztül, ismét adót fizet, míg abban az esetben,Jha tovább- feldolgozás nélkül történik tulajdoni átruházás, forgalmiadó nem fizetendő. Amikor a nyers anyag átlépi a vámvonalat, a vámkezeléssel egyidejűleg forgalmi adót fizetnek utána. Már most akárhány kézen megy keresztül a nyers anyag, a további forgalom adómentes. Abban a pillanatban azonban, amikór a nyers anyagból félgyártmányt állítanak elő, a félgyát- mány ismét adó alá esik és ugyanígy az ebből készített árú is. A kész árú ismét változtathatja gazdáját anélkül, hogy forgalmiacjó alá esnék. Ez volt tehát az eredeti osztrák rendszer, amely mellett egyrészről a teljes kereskedelem mentesült a forgalmi adó alól, másfelől pedig az állam a maga bevételeit kevésszámú adóalanytól kapta meg. Azon oknál fogva hogy az államnak minél kevesebb dolga legyen a kisiparosokkal, a pénzügyminiszter továbbra is egyszerűsíteni kívánta forgalmiadó rendszert és áttért, illetve áttérőben van az úgynevezett „Deckungssistem“ rendszerére. Ez az új rendszer a Phasenpauschalierung továbbfejlesztését jelenti. Ez ugyanis a forgalmiadót egyhelyütt kívánja beszedni s ezáltal fedezi az utána következő összes forgalmi és fel - dolgozási ügyleteket. így pl. a fűrésztelepeken, vagy a vámnál megadóztatják a fát és soha többé nem törődik azzal, hogy a fa gazdasági életben hány kézen megy keresztül, vagy hogy mivé lesz feldolgozva, ki veszi meg stb. És ennek a rendszernek az az eredménye, hogy a forgalmiadó tényleges bevételei meghaladják a költség- vetés tételeit. 1923-ban 450 milliárd forgalmiadó-bevételt irányoztak elő, tényleg 600 milliárd folyt be. Az 1924. évi költségvetés 1400 milliárd forgalmiadó-bevétellel számol, ami kereken 100 millió aranykoronát tesz ki. Az eddigi adatok szerint azonban a bevételek a 120 millió aranykoronát is el fogják érni. A másik lényeges könnyítése az Elsőrendű porosz-, dió- és kockaszenet nagyban és mm. tételben házhoz szállít Markovics és Társa Széchenyi-tér 8,
