Esztergom és Vidéke, 1925

1925-02-08 / 12.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK HŰDÉI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét ÍHető közlemények, továbbá az előfizetési 8 hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. I.aptnlajdonos és szerkesztésért feleifis; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000|korona. Egyes szám ára ; hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Szociáldemokratapárt és az Internacionálé. Annak idején a szociáldemokrata­párt ünnepélyes deklarációban igérte, hogy részt vesz Magyarország újjá­építésében. Közre fog működni az ország' gazdasági életének talpraállí­tásában s letompítja a külföldi ele­mek indokolatlan, káros befolyását s itt bent egész tömegével az ország javán dolgozik. Mi eleve nem biz­tunk ezen ígéretekben s — sajnos — nem csalatkoztunk feltevésünk­ben, ígéretükkel ellenkezőleg, min­denáron megakadályozták azt a kis parlamenti munkát is, amit végezni akart a nemzetgyűlés. Nem egyszer botrányba fullasztotta a szociálde­mokratapártnak a nemzetgyűlésben helyet foglaló csoportja az üléseket, gyalázkodtak s innen belülről ron­totta kifelé az ország tekintélyét. Most volt alkalma látni mindén becsületes magyar embernek, hogy kik irányítják, befolyásolják a szo­ciáldemokratapártot. Külföldi szocia­listákat és a jogos büntetés elől kül­földre szökött emigránsokat küldött az Internacionálé Bécsbe birákul, hogy ítéletet hozzanak a nemzetközi szociáldomokratapárt magyarországi csoportja vezetőségének parlamenti működése felett. A II. Internacionálé ugyanis elégedetlen a magyar cso­port lanyha működésével, radikáli­sabb, intenzivebb akciót kivan tőlük és felette kárhozatosnak tartja, hogy a párt vezetősége paktumot kötött Bethlennel. Paktumot, melyet be nem tartott szocialista-kommunista erkölcsi felfogás szerint. Az Interna­cionalenak ez sem volt elég, birákul küldte Schaw Tamás angol szocia­listát és de Croquére belga szocia­lista vezért és megbízta a magyar párt képviseletével Kautsky Károly német szocialista vezért mig a ma­gyar ellenzéket dr. Bauer Ottó kép­viselte. A tanácskozás fűtőiül ott ta­láljuk Garami, Buchinger, Garbai, Böhm és Kunfi szomorú emlékű emigránsokat, akik mint vádlók sze­repeltek s jelenleg Magyarország gyalázásából élnek. Mint vádlottak szerepeltek: Peidl, Peyer, Farkas István és Propper Sándor nemzet­gyűlési képviselők. Akár mennyire is van szervezve a nemzetközi szocialdemokratapárt, de lealázó, megszégyenítő, hogy ma­gyar nemzetgyűlési képviselők még jelennek egy idegen emberekből kül­földön összeállított bíróság előtt, ahol az országból megszökött embe­rek vádolják őket. Hogy a nemzetkÖ2Í alapon szer­vezett urak hogyan békültek össze, mit nyújtottak egymásnak garanciául, ahhoz semmi közünk, de ahhoz már igenis van közünk, amikor a ma­gyar munkásságot vádolják. A ma­gyar vádlottak a paktumkötés ment­ségére azt hozták fel, hogy a pak­tum az ellenforradalom legnagyobb dühöngésekor köttetett, „azután a borzasztó vereség után, amit a for­radalomban a magyar munkásság szenvedett, a pártvezetőség semmi más kivezető utat nem talált u , hang­zott a vádlottak ajkáról. Hát kérjük alázattal ez nem áll, mert a magyar munkásság semmi­lyen vereséget nem szenvedett, mert hisz bekerült az alkotmány sáncaiba. Vereséget szenvedett a kommuniz­mus és az azt képviselő csőcselék s azok, akik ezen romboló, gyilkoló eszmének propagálói voltak, de meg­szöktek, nem mertek a magyar bí­róság szemébe nézni. Itt hagyták félrevezetett embereiket s véreskezű hóhéraikat. A magyar munkásság távol állott a véres népboldogítástól. A magyar munkásságnak azt a cse­kély részét, melyet tolvajok és gyil­kosok terrorjával belekényszerítettek a tébolyba, nem lehet a magyar munkásság egyetemének nevezni. Mi tehát egész jogosan kell, hogy vísz­szautasítsuk a magyar munkásság ilyen megvádolását és semmi esetre sem engedjük meg, hogy a vádlott urak nagyzási hóbortjukban magu­kat a magyar munkásság vezéreiül, képviselőiül feltolják. Nem a magyar munkásságnak a képviselői, hanem képviselői a világforradalom, ennek végcélja a kommunizmus és az emig­ránsoknak. Ez intő példa lehet az ellenzék egy részének is, amely szö­vetkezett a szocialistákkal, de intő példa a kormányra nézve is, amely szerződéses viszonyba akar lépni a kommunista Oroszországgal, mert a bécsi tanácskozásokból láthatja, hogy az Internacionaleval szoros kapcso­latot tartó Oroszország kiket küldene majdan Budapestre, az orosz követ­ségre. m 1 111 ••'•iiP"HF mi ÍJ Hogyanjutott koldusbotra a magyar középosztály? Irta: Sávoly Lajos. V. A magyar középosztályra igen fontos szerep vár: a mentőszerep, Meg kell mentenie a magyar gazda­sági életet, — meg kell mentenie a mai közigazgatás radikális átalakítása mellett az állami hatalmat, függet­lenítenie kell azt minden más hata­lomtól. Bankjaink szelleme tisztítandó meg legelső sorban! A bankoknak valamikor ugyanazt a szerepet tulajdonították a társa­dalmi, illetőleg a gazdasági életben, amelyet a szív tölt be az em­beri szervezetben. Míg a szív a vért tartja, állandó egyenletes mozgásban ellátja vele az összes szerveket, a bank a pénz és hitelforgalom le­bonyolításával valóban megfelelt nagyszerű nemzetgazdasági hiva­tottságának: — támogatta a pro­duktív munkára irányuló gazda­sági vállalkozást hatékonyabbá tette a termelést, egyenletesebbé a fogyasz­tást, tökéletesebbé a forgalmat, mert állandóan ellátta megfelelő anyagi erővel az arra rászoruló szerveit a társadalomnak. A bankok voltak a gazdasági élet erősségei /Ezen erősségek egyike-má­sika valóságos rablóvárává lett a társadalomnak! Az új közgazdaság csak a tisztul­tabb erkölcs jegyében indulhat meg. Az erkölcsnek pedig alapja a munka. Erkölcstelen üzelmekben munka­nélküli meggazdagodott existenciák halomra buktak a bankbukások ide­jén, — fényes bizonyítékául annak, hogy az erkölcsi törvény, mely a természet törvénye is, a gazdasági életben is érvényben van! Erre még igen sok példát fogunk látni!.. . A középosztály szerepe és a gazdasági élet. A magyar középosztály az intellek­tuális élet standardjának szédületes emelkedésével hirtelen nőtt fel. 1870­ben 88.000, 1910-ben már 144.000 ember volt a szűkebb értelemben vett értelmiségi pályán.*) Ez utóbbi számhoz hozzáadva a az őstermelési intelligenciát (12.000), az ipari és kereskedelmi pályákét (64.000) s egyéb értelmiséget, megkapjuk az egész ország intelligenciáját, mely nem kevesebb mint 229.000 kereső egyén, az eltartottakkal együtt pedig 590.000.**) A tulajdonképeni középosztály gyökerei az állam gépezetébe nyúl­nak. Bankjaink és nagyvállalata­ink túlnyomóan zsidók, intellek­tuális exponensei szintén azok, őket tehát a középosztály tagjainak szá­mából le kell számítanunk. A mai középosztályunk folytatása a régi nemességnek, átalakulva a mai körülményekhez. A nemességünk az elmúlt században a jövő gondja nélkül élvezi a hagyomány-nyújtotta társadalmi befolyását és vezető sze­repét a politikában, parlamentben, központi és megyei hivatalokban s teljesen elzárkózott életet él. A gentry elnevezés a 80-as években merült fel, mikor a régi köznemesség a „bene possessionati" nagymultú érdemdús *) Az 1910. évi népszámlálás adatai a Magyar Statisztikai közlemények 27-ik kötetében. **) Szekfű Gyula- Három nemzedék. osztálya vagyoni alapjait elvesztette. Jól tudjuk, hogy az angol gentry a régi köznemességnél szélesebb osztály, mely az ipar és kereskedelem, tudomány és hadsereg nem nemes kiünőségeit is magába foglalja. A magyar gentry teljesen elzárkózik, mely körülmény nagyban késlelteti a középosztály kifejlődését. Az angol középosztály hosszú politikai és gazdasági küzdelem után ekkor már rég elérte célját.*) 1846-tól a szabad kereskedelem elveit viszi az angol vámpolitikába. Ezáltal meg­szabadította a termeléshez szüksé­ges nyersanyagokat a vámtételektől, megfosztotta a földbirtokos osztályt jövedelmének egy részétől és az élelmiszerek olcsóbbá tétele által a munkások könnyebb megélhetését tette lehetségessé. A francia középosztály szintén nagy szolgálatot tesz a társadalomnak köz­gazdasági és politikai működésével és virágzó jólétnek Örvend. A magyar középosztály közhivata­lainkat szállotta meg, míg a keres­kedői és bankpályákra a zsidók ve­tették magukat, hol könnyen és hallat­lan gyorsan terjeszkedhettek. Érdekeik a középosztályéval — már faji érde­keiknél fogva is — merőben ellentét­ben állanak. A gazdasági élet fejlődésé­vel a zsidó bankok direktorai egymás­után építtetik a palotákat, vásárolják a birtokokat, a középosztály tagjai pedig mint szolgabírák, vagy mint vármegyei aljegyzők csendben köz­igazgatnak, természetesen minden „eredmény" nélkül. Amilyen mértékben nő a pénzkö­rök hatalma, ugyan oly mértékben kezd csupán fogalommá válni az állami szuverenitás. így van ez Angliában, az Egyesült Államokban is, kisebb nagyobb mértékben min­denütt. Aggályos ugyan ez a tünet, de sehol sem olyan veszélyes, mint nálunk. Más államok középosztályait, a hazafias gondolkodású, képzett, intelligens elemét ugyanis, nem úgyszólván kizárólag a közhivatalok­ban találjuk, mint nálunk Magyaror­szágon, hanem a gazdasági élet mun­kahelyein. Másutt ők vezetnek a ban­kokban, iparvállalatokban, ők szerve­zik, vezetik a termelést, irányítják a forgalmat; szóval a közgazdasági funkciók vezér szálai az ő kezeikben vannak, nem olyan veszélyes tehát a nemzeti létre az a tünet, ha egyik­másik ilyen szál az állami funkciók valamelyik szálával összetalálkozik. Az állami funkciókat jól fizetett állami hivatalnokok látják el, ugyanannak a középosztálynak a tagjai, amely a gazdasági életben is vezet. A mi középosztályunk tagjai azon­ban — mint az állami élet funkcio­*) Dr. Wolfner Pál : Osztályharcok a XIX. században. Tamburazenekar Sí—.2 hangversenyez! a KÖZPONTI KÁVÉHÁZBA ° *

Next

/
Oldalképek
Tartalom