Esztergom és Vidéke, 1925

1925-01-25 / 8.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. HEÖIEíiERIK HIDES VASÁBIAP ÉS CSŰTÖRTŐIÖI. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20.» hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Hogyan jntott koldusbotra a középosztály? Irta; Sávoly Lajos. — Minden jog fenntartva. — Ha a világháborúnak s az utána következő forradalmaknak a magángazdasági életre kiváltott hatását tesszük

1 szemlélet tárgyává, az események lezajlása után minden kétséget kizárólag megállapíthatjuk,hogy a legyőzöttek nem az egyes legyőzött nemzetek, hanem a legyőzött nemzetek művelt középosztályai. Az övék minden veszteség, minden szenvedés, minden nyomorúság! Hányszor végignéztem a hónap elsején a kopott, lerongyolódott nagyságos és méltóságos urakat, az államigazgatás tántoríthatatlan hőseit, amint fizetésüket felvették az adóhivatalban, a kopott régi feketekalapos nyugdíjas özvegyeket, összetöpörödött, meggyötört arcú öreg asszonykákat, amint megolvasták gondosan a pénztárnál kapott frissnyomású néhány államjegyet, amelyből egy egész hónapig kell élni! Egy egész emberélet emberfeletti munkájának díját! ; Hányszor láttam őket, mikor vitték még a régi jó békeidőkben megtakarított pénzecskéjüket hadikölcsönkötvényekbe fektetni.Hányszor láttam sietni előkelő állású hivatalnokokat a vagyonmentőbe, hogy eladják azt, amit momentán nélkülözhetnek, mert kell a pénz lisztre, kenyérre, fára! A vagyonmentő megvásárol mindent. A fizetésből a legminimálisabb igényeit sem elégítheti ki a család, így kerül eladásra a művelt középosztály könyvtára, ékszere, szőnyegei, sőt ruhák, fehérneműek, ágyneműek, bútorok, lassankint minden, minden. Kiürülnek a középosztály régi jó időkben berendezett lakásai, üresek lesznek a még megmaradt szekrények is. Csak idealizmusa marad meg, ez nem vész el, ezt féltve őrzi. Itthon a végletekig túlfeszített munkával igyekszik pótolni a hadbavonultakat, künn a harctereken, mint a hadsereg tisztjei rendíthetetlen bátorsággal vezetik győzelemről-győzelemre csapatainkat. Az áldozatkészség és hazaszeretet páratlan tanujeleit látjuk tagjaiban. Egy pénzügyi tanácsos ékszereit a hadseregnek adta, megtakarított pénzét hadikölcsön-kötvényekbe fektette; majd el betegesed ett és a szegényházban halt meg. Egy több gyermekes nyugdíjas özvegy családi házacskájának árát hadikölcsön-kötvénybe fektette. Mikor látta, hogy úgyszólván egész életének fáradtsága, biztosnak vélt pénze ezáltal semmivé lett, mikor látta a hadikölcsön-kötvények sorsát, kétségbeejtő helyzete miatti állandó töprengésében elméje elborult, gyermekei pedig a szenvedés és éhségtől elcsigázva egymásután tüdőbajban pusztultak el. Ilyen sorsra jutott lelkiismeretes, kitűnő és nagyműveltségű középiskolai tanárnak igazán jobb 'sorsra érdemes famíliája. És hány, meg hány existencia járt így! Voltak néhányan — a jobbmóduak között, — akik vagyonkájuk roncsait féltve, a tőzsdei hossz idején papirt vásároltak. Mivel azonban a tőzsdén az ott már vezető és irányító szere pet játszó hirtelen meggazdagodott siberek és egyéb gentlemanekkel lépést tartani nem tudtak, nem csak az oda vitt pénzüket veszítették el, hanem ékszereik, lakásuk berendezése, minden ingóságuk ráment, amit eddig valahogy még megőrizni képesek voltak. Egy miniszteri tisztviselő négy szobás lakását adta el, hogy kötelezettségének megfelelhessen. Csak azután jött rá, hogy csalással fosztották meg vagyonától. A csaló azonban kiszökött az országból. Nagyon szomorú kép a középosztály mai képe! Az a magyar társadalmi osztály, mely értékes összetétele, kiváló energiája, műveltsége, rajongó hazaszeretete révén méltán arra van hivatva, hogy vezető, irányító, rendelkező szerepet töltsön be a társadalomban, a magyar államban a háború gazdasági harcaiban teljesen kirabolva, lerongyolódva, össszetörten, koldusbotra támaszkodva áll előttünk. A rossz táplálkozás, a túlfeszített idegrontó munka eredménye: a tüdővész és a gyomorbaj pusztít soraiban. Az öngyilkosok 75 %-a a középosztály tagjaiból kerül ki. És ha ők kidőlnek, mi lesz a társadalommal? Ki veszi át azt a fontos szerepet, melyet ők töltöttek be? Talán a konjunktúrák alatt hirtelen meggazdagodottak osztálya?... Halálosan komoly kérdés ez, és nagyon könnyű lelkiismeretre vall ezt csak úgy röviden elintézni. Annak a társadalmi osztálynak a talpraállítása, mely úgy a béke, mint a háború és a forradalom idején mindenkor oly értékes szolgálatot tett a társadalomnak, főleg pedig az államnak, mint a középosztály, annak a társadalmi osztálynak a talpraállítása a legszentebb társadalmi és állami cél! Az államnak nemcsak morális kötelessége, hanem eminens létérdeke minden erejével odahatni, hogy a magyartársadalmi középosztály ismét feljusson arra a piedesztálra, amelyről a háború és forradalom élősdiei, rablólovagjai leráncigálták. Amig a kötelességtudó középosztály vérzett, éhezett, dolgozott, addig más osztálybeliek hallatlan vagyont harácsoltak össze. Minden mértéket szem elől tévesztve, megfeledkeztek az emberek arról, hogy a szolgáltatásnak j és az ellenszolgáltatásnak egészséges arányban kell maradnia. Versenyfutást látunk az ipar, a bankok és a szállító kereskedők között, hogy mentől több hadi nyereségre tegyenek szert. „Senkinek sem áll pedig jogában — mondta Huszár Károly beszédében 1917. február 1-én — a hirtelen megvagyonosodás alkalmául felhasználni azt az időt, MIKOR PATAKOKBAN ÖMLIK A VÉR, mikor milliók halnak meg azért, hogy azok az iparvállalatok, azok a földbirtokok, azok a háztulajdonok meg legyenek védve. EZ AZ IDŐ NEM A VAGYONSZERZÉSNEK, HANEM A NEMZETI ÁLDOZATKÉSZSÉGNEK AZ IDEJE." (Folyt, köv.) EGYRŐL-MÁSRÓL Csak növel ne!.., Ott van «most minden utcasarkon, a mozik kirakataiban, a lapok hírrovatában a figyelmeztetés, hogy csak nővel ne! . . . Igaz, hogy ez csak egy aránylag ártatlan filmműnek a címe, mégis az irigyeid, a barátaid, a jóakaróid, a rosszakaróid, a szomszédaid és ismerőseid, ha másodszor látnak akár a korzón, akár a korzón kívül ugyanazzal a növel sétálni, vagy beszélni, szívesen elismerik, hogy derék fiú vagy, jellemes és korrekt úriember, de mégis, — itt hamisan csípnek egyet a jobbszemükkel, — csak nővel ne 1... A szemforgató prüdéria, a kisvárosi bornirtság, a más háza előtti söprés, az a bizonyos más szemében való szálka, ez adja ajkukra a meggyanúsító, megrovó kiszólést: csak nővel ne 1 .. Legalább is ne más nővel, hanem inkább ővele. Ne azzal a kis rosszhírűvel, hanem inkább véle, a kis ártatlannal, a kis szemforgatóval, a kis pletykafészekkel, a kis viperával, aki megszól, megharap, megmar, ha mással beszéísz, mással sétálsz és nem ővele . . . Mert ez a kisvárosok kényelmes erkölcstana. Persze nem itt Esztergomban, de más kisvárosokban. Ha tehát rossz híreket, gyanúsításokat hallasz akár a hátad mögött, akár tréfás, ártatlanul odadobott csipdelődzést szemtől-szembe, úgy „eherchez la femmt" — keresd az asszonyt 1 . . . Ii Ii i ii 11 mi ""'- t—iamit^m^^iÉmmMmm^^'*^ Az ország jövője... A nemzetgyűlés csütörtöki üléaén Lukács György kifogásolta, hogy a népjóléti minisztérium nem áldozhat eleget a népegészségügyi és szociális intézmények támogatására különösen gyermekvédelmi szempontokból, holott a magyar gyermek fejlődése: az ország jövője! Lukács Györgynek, a gyermekvédelem józan elgondolásában való érdemes barátunknak meleg üdvözletünket s köszönetünket küldjük, amiért ennek a roppant horderejű szociális kérdésnek felszínen tartásában egyetért velünk, kik lapunk ezévi legelső számának vezetőcikkét ugyanennek a kérdésnek szenteltük s abban mondottuk, hogy az ország jövőjét ezek a szomorú, kis görnyedt penészvirágok hordják a soványságtól kihegyesedett vállaikon ... S hogy ezt a kérdést helyi argumentumokkal is alátámasszuk, hivatkozunk a város tiszti főorvosával együtt szerzett tapasztalatunkra, kik midőn a tavaszi újraoltás alkalmával egyik elemi iskola 50 fiúnövendékét derékig levetkőztettük, megindulva néztünk össze a kiálló bordák és lapockák, gödrös mellek és vállak, botvékony karocskák és száraz nyakak láttára . . . Ezt az anyák nem veszik észre, mert ők mindennap látják gyermekeik észrevétlenül sorvadó téstecskéit. Igaza van Lukács Györgynek, tenni kellene már valamit e téren is az ország jövőjeért. . . Meg talán Esztergom jövőjeért is . . . De hát egyáltalán van Esztergomnak — jövője? ... Korhadt csontvázat fél koponyával találtak az Iparbank szenttamási homokbányájában. A csontváz ölében kis cserépkorsó volt. A régebbi századokban ugyanis az volt a szokás, hogy a halott ölébe ilyen kis korsót helyeztek, melybe aranypénzt tettek. Ez történt a természetes halállal kimultakkal. De a bűntény elkövetésével vádolt és ezért elitélt halottak korsójába néhány szem liliommagot tettek annak reményében, hogy idővel a halott ártatlansága kiderül és akkor hamvai fölött ki fog virágozni a fehér liliom. Mivel a fentjelzett kis korsóban nem volt arany, valószínű, hogy a liliommagok már régen kivirágoztak. Egyébként á talált égetett korsót egyik régészünk mintegy 200 évesnek, a török időkből származónak tartja, míg egy másik szintén műértő régészünk a római időkből származtatja mert szerinte a rómaiak már zománcozott edényeket is használtak. Vájjon hány ilyen csontvázat és kancsót rejthet mélyében Szenttamás hegye, ahol évszázadok folyamán oly sok csata viharzott le! —c. Figyelték-e? A napokban temettek el egy derék, tetőtői-talpig becsületes esztergomi polgárt, Schwarcz Dezső. Zsidó vallású volt. De életében soha nem Aprított tUzifa és kiváló porosz szalon szén jladámii sániiar tfiz.fa. Áa azÁnbArAsitAíiiifiÁi fisp.ríifinh lánaa-nt 59. szám alatt. -:- Telefon: 101. kicsinyben és fuvartételekben lMoállitott áron bwerezhető Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptnlajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára : egy hóra 15.000'korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.