Esztergom és Vidéke, 1925

1925-08-23 / 67.szám

Városi elemi iskoláink újjáalakítása. (Folyt, és vége.) Addig is, míg az iskolák újjáalakítása testté válik, iskoláink ügyével kapcsolatban, előrelátóan már most két dologra lenne szükséges nagy figyelmet fordítani. Az első a beiskoláztatás szigorú végrehajtása s ezzel az V. és VI. osztályoknak is a benépesítése. Amig a gyermekeiken keresni akaró s őket emiatt iskolából kivonó szülőket az illetékes hatóságok súlyos pénzbirsággal s elzárással nem büntetik, addig nem lesz teljes rend e tekintetben s a tanítók hiába terjesztik be a hiányzókat. De azután, ha büntetve lesz ily módon az a gyermekét iskolakerülésre kergető szülő, nem szabad valami potentátnak a szülő érdekében a büntetés enyhítésére közbejárni, mert ez leépítése az iskolakötelezettségnek, a tanitó fegyelmi munkásságának ellensúlyozása és rossz példa a szülőnek. Ezzel, mint megtörtént eset tanúsítja, az a szülő kerekedik felül s ezt érezve, azért se küldte, pár napot kivéve, gyerekét iskolába egész éven át. Amint a választókat összeírják, viszsza kellene e tekintetben is arra a korábbi gyakorlatra térni, hogy a tanév elején, vagy augusztus végén összeirassanak a tankötelesek a város költségén s a szülők ezen az alapon nem bújhatnak ki. Ha pedig visszatartanák gyermekeiket, következzék a megtorlás s a gyermek hatóságilag kényszeríttessék az iskolába járásra. Ahol az iskolamulasztást komolyan veszik, ott az iskola súlyát is emelik. Művelt államokban a beiskolázást mindenütt szigorúan veszik. Az V—VI. osztályok benépesítésénél kétségtelenül nagy baj az elemiiskola i törvény lazasága s hogy lézeng az állomáson. Tisztességtudóan köszönnek: buenas dias seuora és kíváncsian, némi megvetéssel a szemszögletben, reánk bámulnak. ... A kis vonatunk lihegve, prüszkölve egyre magasabb régiókba kapaszkodik. A magas hegység örökös romantikája a legcsodálatosabb képeket varázsolja elénk. Lent mélyen a völgyben pedig törmelékeken, sziklákon át ugrándozik egy kis folyónak a csillogó vize. . . . Délben már 1751 méter magasságban haladunk és még mindig felfelé megyünk. Némelykor oly erős az emelkedés, hogy két vasparipánk alig mozdul el a helyéről. Ezt a lassú menést néhány utas egy kis gyalogsétára használja fel a többinek óriási mulatozására. . . . Zanjon—Amarilla állomásra érünk. Itt a két mozdonyt kicserélik fogaskerekű mozdonnyal. Fogaspálya csak helyenkint van, az út teljesen vegyes. Az állomás után ismét kapaszkodunk felfelé a törmeléken egy nagy völgybe, melynek pusztaságát Dél-Amerika egyik híres vulkánja, a Tupungato havas szabályos kúpja, zárja be. Még működésben van és kráteréből vékony, kékes füstszalagok törekszenek a magasba. . . . Puente de las Incas (Inkák hidja) állomásra érünk. A gyógyforrásairól híres. Fürdőhely, az egész egy nagy szálloda. Itt van a FőCordillerák egyik híressége is, a Puente de las Inkas, egy természetes kőhíd, egy nagy sziklaboltozat a folyó felett, amelyen régebben — mikor még vasút nem volt — a karavánok átjártak. A s iklaoldalak nem teszi abszolút kötelezettséggé mindazoknak a 6 elemi elvégzését, akik középiskolába nem lépnek. Németországban s másutt az ilyen kötelezettség meg van s intelligensebb is a földmives és munkásosztály, mint a mienk. A kormánynak néhány éve létesített népművelési tanfolyama azért nem tud megerősödni s népszerűvé válni, mert népünknek nincs kellő alaptudása s érzéke azokra nézve, amiket ezek az úgynevezett népfőiskolai kurzusok előadnak. Népünk egy rétege országszerte 2—3 osztályt végez, egy bizonyos százalék a 4-iket is elvégzi, de mint boldogult s kedves emlékű derék kartársunk Miklóssy József a magyar kath. tanítók 1906-iki III. naggyülésén szintén felpanaszolta: „a magyar gyermekek közül csak kevés százalék jut fel az V—VI. osztályokba." A törvény gyöngeségét lehetne azonban pótolni, ha az iskolák buzdító propagandáját e téren a hatóságok is támogatnák. Egy volt tanító tanítványom mondotta egy-két éve: hogy falujában propagandát csinált az V—VI. osztály látogatására ; be is iratkoztak szép számmal; egy-kettő később munka címén kimaradt s az elöljáróság a szülőt támogatta, mire a többi nagyrósze is kimaradt. Nem .szabadna annak se megtörténni, különösen városokban, hogy az V.-be jelentkező gyereket azon cimen utasítanak viszsza, mert elmúlt 12 éves. A városi iskoláknak arra kell törekedniök, hogy propagandát csináljanak az V—VI. osztály mellett addig is, mig mostani törvényünk helyett megfelelőbb jön. Minap, szabadságom alatt egy hegyaljai városba rándultam ki. Esztergomnál felével kisebb népességű. Az állomáson gyerekek őgyelegtek. Egynek ódaszólok, hogy vezessen a városka egy-két nevezetességéhez. Útközben megkérdeztem, hányadik osztályba jár ? Azt felelte, hogy a VI-ikat végezte s most megy isméta híd alatt zöldek, sárgásak, a gyógyforrásokból kivált kéntől és a benne élő moszatoktól. Az argentiniai és chilei gazdagok által tömegesen látogatott hely. Egy mellékvölgyben feltűnik az Aconcagua 7000 méternél magasabb hóboritotta kúpja. Rajta a hó már mezőket alkot, melyeknek a szélei éles vonalban leszakadtak a mélységbe. A vasutunk kapaszkodik tovább. Csodáljuk a bizarabbnál-bizarabb hegyóriásokat. Maguk a sziklák rétegei gyűröttek. A különböző szinű rétegek fehérek, bíborvörösek, zöldek, erősen hullámosak; helyenkint 45 fok alatt is hajlanak. Az oldalakról kis patakök sietnek alá és lent mint kis vízesések elporladva érnek a völgybe. Az állandó szél, hordalék és télen a hólavinák ellen felépített galériák, bádogalagutak elfödik a további kilátást és mire ezeken mind átjutunk és Las-Cuevas határállomásra érünk, teljesen változik a kép. Nagyszerű alpesi jellegű hómezők fedik az árnyékosabb hegyoldalakat és az innen levált óriási sziklatömbök vad chaosban beborítják az alattunk elterülő völgyet. Itt a határállomáson 3178 méter magasságban vagyunk. Az állomás egy fabódé, ahol állandóan határrendőrség is tartózkodik. Óriási itt fennt a csend; cssk a vonat füttye hasítja át a levegőt, mielőtt egy nagy alagútba befut. A magas sziklák között pedig egy nagy kondor éles sikolya hallatszik, amelyik félve és sietve menekül a tovasiető vasszörnyeteg elől. lőbe. Életkorát kérdeztem, erre 14 évesnek mondotta magát. Ime a kort nem kell annyira élére állítani. Az ismétlőbe való terelés pedig kell hogy inkább a falusi, mint a városi iskolához tartozódjék, ahol van mégis arra mód, hogy az a gyerek az V—VI. osztályt külön végezhesse. A második dolog, amire súlyt kell különösen a városi iskolákban helyeznünk, a gyermekvédelmi szempont. Minden iskola egyben gyermekvédelmi munkát végez lényegében. De az, amit napjainkban is a tanítás s nevelés terén végezünk, már nem elég ellensúlyozás. Ma papnak, a tanítónak s tanárnak a szorosan vett állásbeli dolgai mellett többet kell tennünk. Mert aki csak azt teszi, ami elmaradhatlan kötelessége, az Sz. Pál szerint még mindig csak servus inutilis. Ma az alapnál, tehát a gyermeknél kell az alapvető nagy munkát kezdenünk s úgyszólván rá keli az iskolának is arra a gyermekre feküdnie, különösen a városi iskolákban. Érezzük, látjuk ugyanis, hogy a családi élet nagyon megromlott, különösen az alsóbb néposztályoknál sok-sok szülő nem törődik kis gyermekével, a bűnözésre az alkalom az otthoni rossz környezetből indul ki és ijesztően szaporodik emiatt a fiatalkorú bűnösök száma is. Az iskolának ma tehát a szülőt is kell pótolnia, ellensúlyoznia kell az otthon szerzett romlás benyomásait. Az természetesen nagy, odaadó munkásságot igényel a plébánostól (hitoktató) s tanítótól egyaránt. A tanítási tervekbe épen azért szükséges felvennie a gyermekvédelem körül forgó elbeszélésekét s történeteket. A gyermeklélek mentését célzó jelmondatokat és szemléltető képeket is tanácsos az iskolatermekben vagy folyosókon kifüggeszteni. És ha vetítőgépe lesz minden iskolának, az hű képekben egyes gyermekvédelmi eseményeket is hivatva lesz megörökíteni tanulság Átrobogtunk az alagúton és Chilében vagyunk. A vonat remek serpentin-utakon halad lefelé. Növényzet is újra látható. Óriási, fanagyságú kaktuszok, mint sokágú gyertyatartók emelkednek ki a sziklák között. Nagy vörös virágaik pompázó sokaságban veszik körül a törzset. Lombos fák, Eucaliptusok, sőt egész jegenye-ligetek is láthatók és mert Chilében most ősz van, így sárgavörös köntösben pompáznak a fák. A sok kis állomás is népesebb, sőt német szó is hallatszik. .. . Utunkon másodszor este lesz. Eltűnnek a sziklák, völgyek, eget ostromló hegyek, rohanó hegyifolyók mögöttünk marad minden, már csak a mult emléke lesz. Lassan kibontakozik előttünk a végtelen tenger, a Csendes Óceán, melynek csillogó felülete lerajzolódik a sötét égboltozattól és csak ott, ahol a tajtékzó hab (Brandung) a sziklákon és sárga homokparton megtörik, vonul végig egy fehéren csillogó ezüst sáv. . . . Szorosan a part mentén, alacsony házak, halászkunyhók mellett haladunk. Nézzük a tengert, amelyen a hajók és vitorlások árbocai mint egy erdő, az ég felé merednek. Végre 38 órai út után feltűnik a fényesen kivilágított végállomás és Chile legnagyobb tengeri kikötőjébe, Valparai soba érünk. És mert éjszaka féltizenkettő óra van, mint valami spanyol kis városból, felénk csap a kisvárosi éjszaka álmos atmoszférája . . . Valparaiso, 1924. szeptember. Schayné Gangl Margaretha. gyanánt. A legfőbb munkát a gyermekkel való egyéni foglalkoztatás adja, ami egyben azonban a leghatékonyabb eredménnyel jár. Mindezekről nagyon sokat lehetne írni és mondani. Azért egyelőre tartsa minden iskola lelkiismerete előtt azt az örök elvet, hogy a gyermekvédelmi intenzív munkával lélek- és nemzetmentést végez. Keményfy K. D. I. kir. adótisztek közgyűlése. A M. kir. Adóhivatalok Országos Egyesületének tagjai f. hő 15-én és 16-án városunkba jöttek össze, hogy ez évi közgyűlésüket itt tartsák meg. Nagyboldogasszony napján felmentek a bazilikába, hol résztvettek az ünnepi misén, melyet dr. Csernoch János biboros-hercegprimás celebrált. Mise után megtekintették a kincstárt, képtárt, kriptát, Szt. István király születéshelyét stb. nevezetességeket. Délben a Fürdő vendéglőben közös ebédre gyűltek össze, mely után megtartották a közgyűlést megelőző választmányi ülést a városháza tanácstermében. Másnap délelőtt 9 órakor tartották meg a vármegyeházán rendes évi közgyűlésüket, melyen mintegy 150 tag vett részt, ahol a kir. adóhivataloknak 1. fokú hatósággá történt átszervezésével kapcsolatban felmerült — különösen előmenetelük biztosítására irányuló — kérdések megvitatásával foglalkoztak. A közgyűlés méltóságteljesen folyt le Bárány Ágoston kecskeméti adóhivatali igazgató elnöklete mellett, melyen Bráz János, a pénzügymiteriumhoz beosztott állampénztári igazgató is megjelent, kit kartársai páratlan rajongással és igaz szeretettel vettek körül. Ő szervezte meg újból az egyesületet kiváló szaktudásával, neki köszönhetik kartársai az összes elért vívmányokat, aki mindig fáradságot nem ismerő és önzetlenségében utolérhetlen ügybuzgalommal karolta fel kartársai érdekeit. Ezen derék testület a múltban is középiskolai végzettsége dacára jogi érzéket kívánó munkakörét is felettes hatósága és a minisztérium teljes megelégedésére kifogástalanul betöltött, amit az utóbbi többször nyilvánosan is kifejezésre juttatott. Kívánatos volna, ha a felsőbbség ennek a kipróbált, a pénzügyi adminisztrációra oly fontos szervének sérelmeit megfontolás tárgyává tenné és törvényes és jogos kívánságai elől nem zárkózna el. Az államnak is eminens érdeke, hogy e munkás és minden téren megbízható testület zugolódásra okot ne szolgáltasson. A résztvevők kedves emlékekkel gazdagodva tértek vissza az ország minden részébe. Tűzoltói jubileum Nyergesnjfalun. Nagy Boldogasszony napja hagyományos szép magyar ünnep minden faluban. Ez idén azonban Nyergesujfalun szebb volt, mint máskor, mert helyi jelentőséget is nyert. Az augusztusi nap sugarai magyar tűzoltók sisakjairól tükröződnek vissza. Magyarruhás és fehérruhás lányok csoportja gyülekezik az úttest mentén és a nap heve százakra menő ünneplőket melegít a házak mellett. Ünnepet ül — ünnepe van a közön-