Esztergom és Vidéke, 1925

1925-06-07 / 45.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. OEftlELERK HIDE1 VASÍBIAP ÉS CSÜTÖHTÖKÖI. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részéi illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és szerkesztésért feleltei LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000'korona. Egyes szám ára i hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. 26 évvel ezelőtt. Minden magyar embernek e szűk Csonka-Magyarországban (az elszakított területen lakókról nem is beszélek) elszorul a szive arra a gondolatra, hogy mily csúfosan darabolták szét ezeréves országunkat és aláztak meg minket. Mi itt a csehtót határon megsokszorozva érezzük eme keserűséget, melyet csak emel, amikor arra gondolunk, hogy mily könnyen lehetett volna csirájában elfojtani a pusztító vészt és hogy a reánk szakadt szerencsétlenséget ön fiaink tetézték be. Nincsen szándékunkban kesergő cikket irni csak okulásképen idézek a „Budapesti Hírlap" 1899. február 2-ki számában megjetent „ Cseh Holubár" című vezércikkből. A cikkíró élénk figyelemmel kisérte Prága, illetve Massarik agitációját a felvidéken és figyelmeztetni kívánta az akkori kormányt az ott lappangó veszedelemre. Bevilágított a „Csehtót Egység" munkájába s reámutatott a hazaellenes tizelmekre. Bevezetés után a cikk derekán ezeket mondja: — „A ^túróc-szentmártoni Národnie Noviny excellál e tekintetben, évek óta nem találhatni benne egyetlen tisztességes kifejezést a magyarokról. A magyar szakolcai „Hlász" folyóirat cseh pénzen tartja fel magát, tulajdonképpen Prágából Pasztrnék és Massarik egyetemi tanárok szerkesztik szociáldemokrata irányban. A liptó-rózsahegyi „Szlovenszké Liszt" a Cseh-tót Egység másik közlönye, esküdt ellensége annak, mi a magyarra emlékeztet. És e közlönyüket olvassák és terjesztik a tót népnél. Pedig meggondolhatnák odafent a katolikus papok, hogy nem érdemes azt a népet pártolni, mely Husz Jánosnak szobrot emel, a luteráuus papok pedig, hogy a szociáldemokrácia semminemű papot nem akceptál. És ha mégis pártolják, papi hivatásuk ellen cselekesznek." Ehhez igazán nem kell kommentár, de annál keményebb megrovást érdemel az a nemtörődömség, mely lehetővé tette, hogy az „ Egység" emígy dolgozzék tovább: — »Van azonban a Cseh tót Egység működésének több oly momentuma, mely nemcsak éberséget, de beavatkozást is követel. Különös merészség, hogy tót iskoláinkba cseh ifjúsági iratok kerülnek. Az iskolás gyermek lelkének tiszta lapjára a tanitó a cseh történelem alakjainak képét rajzolja, míg a magyar iránt korai antipatiát éleszt. E ponton nem szabad késni az állami beavatkozásnak." Majd így folytatja: — „Az sem érthető, hogy a tót diákok Csehországban szerzett diplomáját idehaza nosztrifikálják. Holott a tót diákok itthon szintén kitanulhatnának, ingyen is, ha arra valók. Arra sincsen szükség, hogy a tót inasok kimenjenek Csehországba, mikor itthon elég állami műhely van. A tót mezei munkásokat kihajtja ugyan a szükség Morvaországba, de remélhető, hogy a Darányi akciója a rutének érdekében, végig megy egész Felső-Magyarországon. * Végül ügyeinkbe való beavatkozásnak erélyes visszautasítását követeli, sőt kényszeríteni kívánja Ausztriát, hogy nyugalomra intse a cseheket. Itthon semmi sem történt és Ausztria tovább folytatta oktalan nemzetiségi politikáját. Hol van azóta Ausztria! Mily végzetes pusztulásba sodorta Ausztriát gyűlölködő politikája és mennyire isszuk mi ennek levét s nyögjük nyomorúságát a magunk nemtörődömségének. Azóta a tótok is visszasírják Magyarországot és vezető papjaik is érzik, mint rángatja a talajt alattuk a cseh huszitademokrácia. Vájjon tanultunk-e a mult eseményeiből ? Aligha I Most amikor végzetünk oly szűk határok közé szorított, hogy országunk börtönhöz lett hasonlóvá, de amelyben mégis a magyar fajnak kellene tejhatalmú úrnak lennie, tűrtük, hogy itt nemzetietlen politikát űzzenek. ' Huszonhat évvel ezelőtt Massarikék gyújtogatták a Felvidéket, melyet azóta az emésztő lángok nagy darab magyarlakta földdel együtt le is olvasztották Magyarország testéről. Most a szociáldemokrata párt és azok gyújtogatnak itt bent, akik szövetkeztek velők és elvakultságukban szolgálatot tesznek nekik. Vigyázzunk, a Felvidék már beleesett Massarikék ölébe, nehogy CsonkaMagyarország Kún Béláék ölébe essék újból. SS . • • tm A múzeum helye. Láhny Mihály százmilliós nagyszerű adománya lehetővé tette, hogy a múzeum építésének lehetőségével is foglalkozzunk, a megbeszéléseket, tervezgetéseket is megkezdhessük. Most már általánosan kialakult a vé temény, hogy a múzeum számára új épületet emeljünk. Az építésnél igen fontos a hely megválasztása. Szem előtt kell tartanunk a múzeum főcélját, mely nem más, mint a város és vármegye történelmi és kulturális múltját, népéletét és természeti (nálunk főkép geológiai és őslénytani) viszonyait mentől hívebben bemutatni, a közönség számára szemlélhető vé tenni. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges, hogy a múzeum mindenki által könnyen hozzáférhető helyen, lehetőleg a város közepén épüljön fel. Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat az építés ügyének megbeszélésére Karcsay Miklós vármegyei főjegyző elnöklete alatt egy bizottságot küldött ki, melynek ülésén a múzeum helyéül a város több pontját hozták kombinációba. Szó volt a Sas-telekről, a Hévvizuccai parkról, a Várhegy oldaláról, a Mária Terézia-ucca elejéről, a Népkert egy részéről és a Tisztviselőtelep melletti területről. E helyek között a célnak úgy központi fekvésénél, mint nagyságánál fogva a Sas telek felelne meg a legjobban. A múzeum frontja a KisDunára és szigetre nézne, megfelelő külsővel impozáns benyomást tenne a szemlélőre. A terület nagysága a múzeum későbbi továbbfejlesztését is lehetővé tenné. A telket mintegy 15 évvel ezelőtt a város az Országos Tanítói Árvaház építésére dr. Walter Gyula c. püspök úrnak, az eszme akkori képviselőjének engedte át, amire nézve a közgyűlési határozat és a felsőbb jóváhagyás is kezei között van. A háború és az általános leromlás a terv kivitelét egyelőre meghiúsították. A tudós püspök úr, mint az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat díszelnöke, kész a még mindig rendelkezése alatt álló telket a müzeum céljára átengedni. A Sas-telket azonban a város ügyeinek intézői az esetre, ha ott az árvaház fel nem épülne, törvényszék helyéül szeretnék fentartani, amit főkép a meglévő járásbírósággal való kapcsolattal indokolnak. A gondolat és cél kétségtelenül helyes. De kérdés: a budapestvidéki kir. törvényszék hatalmas épüle tének létesítése után meg van-e a lehetősége annak, hogy a mi csonka vármegyénk és határszéli városunk a közel jövőben törvényszéket kapjon, amikor a mai viszonyok között az egyetemek számának redukálásáról is beszélnek? A messze jövőben pedig a Sas-telek kicsiny egy 20—30 birói szoba, legalább két tárgyalóterem, segédhivatalok, lakások, börtönök és megfelelő nagyságú udvar létesítéséhez. Mindezekhez legalább is kétszer akkora terület szükséges. A budapestvidéki kir. törvényszék háromemeletes palotája négyszer akkora területet foglal el. A parlagon heverő Sas-telket aggodalom nélkül lehetne a kulturális célra átengedni. A múzeum számára másik alkalmas helyül a Pfalz-ház melletti, illetve Hévviz-uccai most létesített sétány kínálkozik. Központi fekvése és nagysága egyaránt megfelelő. Remény van arra is, hogy a terület kiegészítéséhez a Főkáptalan a malomhoz vezető utat is átengedi, ha a város a malom hozzáférhetőségét egy más út megnyitásával lehetővé teszi. A park és út együttvéve nagyságra nézve vetekednék a Sas-telekkel. A terület beépítésével kiképzést és befejezést nyerne a Hévviz-ucca is. A tervezett Szent István-fürdőtelep létesülése után pedig a müzeum oly szomszédságot nyerne, mely kulturális, komoly célját látogatottság tekintetében csak előmozdítaná. Az építkezésnek egyáltalán nem szolgálhat akadályul az, hogy a terület alatt a város egyik főcsatornája halad. Sem ama körülmény, hogy a Duna magas vízállása esetén a Hévviz-utca egyik mélyen fekvő csatornanyilásán a víz kijön, mert ez a múlékony jelenség vizáradás alkalmával a város több részén is előfordul anélkül, hogy nagyobb bajt okozna. A harmadik megfelelő hely a várba felvivő menedékes út jobb felén, a Mann-féle ház melleti fás terület lenne. E fölött azonban az érsekség rendelkezik. A város középpontján kivül esik a széles Mária Terézia-ucca eleje, hová a múzeum számára már tervek is készültek. A tágas terület a régi város és új városrész, a Therezianum között jelenleg disznópiacul szolgál. Ott ütik fel sátorfájukat a cirkuszok, komédiások és mindenféle látványosságok,* melyek közé a múzeum ugyancsak nem illenék be. Oda gyülekezik reggelenként a csorda és konda is, melyek négylábú egyedei a muzeumot és közvetlen környékét nem igen respektálnák. Állandó őrizet nélkül a kieső helyen az intézmény épsége és vagyonbiztonsága sem lenne megóva. És ami a főérv, e helyen a muzeumot kevesen látogatnák. Maga a földszintesnek tervezett épület a nagy térségen eltörpülne. A nem nélkülözhető vásártérre középület, főkép múzeum, a környezetre valö tekintetből, egyáltalán nem való. Legföllebb egy emeletes fiúiskolát lehetne oda valamikor építeni a külsőség számára. A Népkert és Csarnok-uccai terület a múzeum tervezésénél egyáltalán nem jöhetnek figyelembe. A felhozott helyek között a társulat elnöksége a Sas-telket tartja a célra legalkalmasabbnak, előre láthatólag e mellett foglal állást maga a társulat is. Úgy reméljük, hogy a hatóság sem támaszt nehézséget a cél megvalósulása elé. A múzeum építéséhez fontos kultur érdekek fűződnek. Bárhová uszodái és köfüFdői f. évi május 10-től (vasárnap) a közönség rendelkezésére állanak. 1 T •anikiír!