Esztergom és Vidéke, 1925
1925-05-31 / 43.szám
különbségek, nézeteltérések a többé-kevésbbé fontos réizletek, módozatok tekintetében, de lényegben csak egyféle politikára van szükség: a szorgalmas, kitartó, békés alkotó munkára, a minden magyar értéket és energiát mozgósító újjáépítés politikájára, s csak egy párt kell: a munkás, becsületes keresztény nemzeti eszményeinkért mindent föláldozni kész harcosok táborába! Reméljük, ugyanígy gondolkoznak az állampolgárok komoly, megfontolt rétegei is, de e nézetüknek tettekben is kifejezésre kell jutnia. A jobb- és baloldali rakoncátlankodások, a forradalmi tendenciák, a konkolyhintések, a méregkeverések: a gyűlölség és a rombolás politikája végérvényesen lejárta magát és új korszak induljon meg a béke és alkotás jegyében! Nemzetünk hosszú, tragikus nagyhetében igazán nincsen helye farsangi dáridóknak. De azért jó volna, ha mégegyszer összegyűlnének a politikai élet összes faktorai egy jelmezes, de álarc nélküli bálra! Az őszinteség báljára, ahol szint lehet és szint is kell vallani. Ott, a makacs, a kapzsi önzés, a felelőtlen és meggyőződés nélküli szélhámospolitika gyanús köntösének tarka és mégis gyászos tömkelegében bizonyára meghúzódnék szerényen néhány tiszta, gyüretlen fehér tóga is, mint a becsület és az igazi krisztusi szeretet hitből fakadó és hitet adó szimbóluma. S alattuk, bennük a kibukkanó lólábak és Ezsau kezek között Láttam, hogy arca megenyhült néhány Celsiussal. Folytattam. — Higyje el, roppant restellem. Örök életemben udvarias voltam, de ez a helyzet . . . Itt már mosolygott a hölgy. — Megesik ilyen dolog — mondta —, önnel különösen. Ismerem önt látásból, ugye tudósnak készül? Látom minden délben elmenni. Ugye, addig tanul? — Igenis — füllentettem és enyhén elpirulva, lesütöttem szemem, —(Ó, ha tudná, hogy délig lustálkodom.) Hanem most már nagyon kedves lett. — Ha itt van, hát ne vigye el az álmomat. Leültem. Beszélgetni kezdtünk. Tekintve gyomrom rettentően üres voltát, rá-rá kacsintgattam vacsorájára, — Itt vacsorálni fogok — mondtam magamnak lelkesülten. Három perc alatt .elmesélte életét. Hat perc multán anyja keresztlánya húgának csodálatos történetét is megtudtam. Tíz perc elteltével rokonságot sütöttünk ki dédapái ágról. És ami a legfőbb. Negyedóra múlva szanáltam gyomromat is kitűnő vacsorával. Azóta minden héten egy' estén hozzá megyek vacsorára. Ezek a külö nös találkozás emlékvacsorái. Néha ebédre is megyek. Ezt tisztán rokoni tiszteletből Pongrdcs Károly. néhány bátor, kemény, egész férfi, akiben megvan az erő, akarat és tehetség arra, hogy az ígéret földjére vezesse népét! Dr. Sz. Külföldiek bejelentése és jelentkezése. Külföldieknek az ország területén való lakhatásáról szóló 1903. évi V. tc. végrehajtását a m. kir. belügyminiszter úr 200.000—1925. B. M. sz. rendeletével újból szabályozta. Ez a rendelet folyó évi június hó 1-én lép életbe és a közönséget érdeklő főbb rendelkezései a következők : Átmeneti intézkedések. Az ország minden helyiségében fennáll a szállásadók azon kötelezettsége, hogy a náluk megszálló külföldiek érkezését és távozását a hatóságnak bejelentsék. Azok a szállásadók, kik a f. évi június hó 1-én náluk megszállva lévő külföldieket nem jelentették volna be, pótlólag kötelesek ezt a bejelentést legkésőbb június hó végéig megtenni. Ha a szállásadó ennek a felhívásnak sem tenne eleget, a bejelentést a külföldi tartozik megtenni az alább ismertetett módon. Lakási szándékukat 1925. szeptember hó l-ig kötelesek bejelenteni azok a külföldiek is (bármily hosszú idő óta laknak az országban), akik a jelentkezési kötelezettség alól fel voltak mentve, vagy akik az eddig érvényes szabályoknak megfelelő lakhatási bizonylatot kaptak. Az új szabályzat életbelépése után beutazó és országba való belépésre jogosult kölföldi a határ átlépésétől számított 2 (kettő) hónapig küiön engedély nélkül tartózkodnatik az ország bármely városában vagy községében. Ha a külföldi két hónapnál tovább akar itt tartózkodni, anélkül azonban, hogy állandóan itt lakni szándékoznék, köteles kellő időben tartózkodási engedélyért folyamodni; ha pedig állandóan lakni kivan az országban, köteles ezt a szándékát megérkezésétől számított 15 nap alatt, vagy pedig életviszonyainak ilyen irányú megváltozása után azonnal bejelenteni. A külföldiek bejelentése. Minden szállásadó vagy megbízottja köteles a nála bármily rövid időre megszálló külföldi érkezését 24 órán belül, távozását pedig még a távozás megtörténte előtt bejelenteni. A bejelentés megtételéért a külföldi is felelős. A bejelentést csakis az előírt mintájú bejelentő-lapokon lehet teljesíteni. A szükséges űrlapok városokban a rendőrkapitányságnál, községekben pedig a községi (kör-) jegyzőnél kaphatók. A külföldiek bejelentésének ellenőrzésére fognak szolgálni azok az „Igazolási szelvénynek, melyeket a hatósági közegek lebélyegzés után a külföldi és a szállásadó számára visszaadnak. Ezeket a szelvényeket gondosan meg kell őrizni és a hatósági közegek kívánságára bármikor félmutatni. A külföldi érkezésének bejelentése alkalmával (ha nem közvetlenül külföldről jött) az előző szállásáról való távozásának bejelentésót igazoló szelvényt, — a távozás bejelentése alkalmával pedig az érkezés bejelentését igazoló szelvényt be kell szolgáltatni. Figyelmeztessék a szállásadók a külföldieket, hogy ha az országból távozni akarnak, a távozásuk bejelentését igazoló szelvényt magukkal vinni és a határellenőrző közegeknek átadni el ne mulasszák, mert ilyen mulasztás miatt ott őket megbüntetik és esetleg zavartalan utazásukat is megakadályozzák. A szállodák, vendéglők és más nyilvános megszállóhelyek tulajdonosai vagy felelős üzletvezetői 1925. évi június hó 1-től kezdődően tartoznak a náluk megszálló külföldieket szállodai bejelentő-lapokon bejelenteni, azokról „Nyilvántartási könyv a-et vezetni és a szükséges nyomtatványokat a rendőrhatóságtól idejében beszerezni. Tartózkodási engedély. Tartózkodási engedélyt csak azoknak a külföldieknek kell kérniök, akik a határátlépéstől számított két hónapnál hosszabb ideig akarnak megszakítás nélkül az országban tartózkodni. Egy hónapnál rövidebb távollét nem számít megszakításnak. Tartózkodási engedélyért az előírt mintájú űrlapokon városokban a rendőrkapitányságnál, községekben az illetékes járási főszolgabírónál kell folyamodni. Ha a másodfokú rendőrhatóság az engedélyt megtagadta, a belügyminiszterhez folyamodhatik. A tartózkodási engedélyek díjtalanok. Lakhatási bizonylat. A külföldiek lakási szándékukat Budapesten a főkapitányság idegenellenőrző osztályán (V. ker. Bélaucca 5. sz. a.), az állami rendőrség működési területén a rendőrkapitányságnál (kirendeltségnél), más helyeken pedig az illetékes járási főszolgabírónál kell, hogy bejelentsék. A bejelentés alkalmával köteles minden külföldi beszolgáltatni saját, továbbá vele egy háztartásban élő nejének, valamint 15 éven felüli, de 24-ik életévüket még be nem töltött családtagjainak látogató jegy nagyságú fényképét 2—5 példányban. Köteles továbbá igazolni: a) saját és családtagjainak személyazonosságát és állampolgárságát (út. levél; b) erkölcsi előéletét (erkölcsi bizonyítvány) ; c) azt, hogy magát és családját a köz megterhelése nélkül tartósan fenn tudja tartant, (alkalmaztatási bizonyítvány, stb.); d) hogy sem ő, sem családtagjai nem szenvednek olyan betegségben, mely állandó ittlakásuk engedélyezését kizárja (hatósági orvosi bizonyítvány) ; e) hogy a közterhek viselése alól magát sem itt, sem régebbi lakóhelyén ki nem vonta (adóív stb.); f) hogy mióta tartózkodik (lakik) az ország területén megszakítás nélkül, be van jelentve s a külföldiekre előírt szabályoknak megfelel. Azok a külföldiek, akik ezen rendelet életbelépése előtt lakhatási bizonylatot szereztek és azt kicserélés végett bemutatják, továbbá azok, akik igazolják, hogy 1914. évi január elsejét megelőző idő óta megszakítás nélkül az ország jelenlegi területén laknak, a b) c) és d) pontokban előírt igazolás alól mentesek. A lakási szándék bejelentése alapján az előírt igazolás után Budapesten a városi tanács, más helyeken az elsőfokú rendőrhatóság fényképes „Lakhatási bizonylat"-ot fog kiállítani, úgy a külföldi, mint annak neje és 15—24 év közötti családtagjai számára. A lakhatási bizonylatok kiállításának és meghosszabbításának díja érvényességük taítama szerint évenként 20 aranykorona; a „visszavonásig" szóló érvényű 200 aranykorona. A családfő bejelentése alapján a háztartásban élő neje, valamint 15 éven felüli, de 24-ik életévüket be nem töltött, önálló keresettel nem biró családtagjai részére kiadott lakhatási bizonylatok díjmentesek. Igazolt szegények, az elszakított területekről menekültek, vagyontalan munkások, cseléd- ós munkakönyvvel rendelkező személyek a megállapított díjak felére való mérséklését, vagy teljes elengedéséi kérelmezhetik. Külföldiek munkára alkalmazása. Nem szabad munkára, vagy szolgálatra alkalmazni olyan külföldit, aki látogatás, üdülés, vagy hasonló más cimen jött az országba s akinek útlevelében ezért külképviseleti hatóságaink valamelyike a beutazásra jogosító láttamozás (vízum) szövegében erre irányuló tilalmat jegyzett fel. Az a munkaadó, aki tíznél több külföldit alkalmaz, tartozik azokról névjegyzéket vezetni s azt a hatóság vagy hatósági közeg kívánságára bármikor felmutatni. Büntető intézkedések. Külföldiek, szállásadók, munkaadók, akik az ismertetett szabályokat megsértik, kihágást követnek el, melyért őket a rendőrhatóság mulasztásuk súlyossága szerint 100 aranykoronáig terjedhető pénzbüntetéssel, illetőleg 10—100 aranykoronáig terjedhető pénzbüntetéssel és 15 napig terjedhető elzárással fogja büntetni, a szabályok ellen vétő külföldieket pedig ezenfelül az ország területéről ki is fogja utasítani. ] EGYRŐL MÁSRÓL [ k Dúsított leány elnevezés alatt nem azokat a lányokat értem, kik bubi-frizurát viselnek, kik nyilvános helyen cigarettáznak, bricseszben turistáskodnak s a gardedámi intézményt szivük mélyéből megvetik s elitélik, hanem azokat a lányokat, kik az élet nehéz küzdelmeiben a férfival egyazon sorban, tisztes módon vívják harcukat a mindennapi kenyérért. A nő jogi helyzete Magyarországon a legtöbb esetben már a középkortól kezdve előnyösebb volt más országok nőinek jogi helyzeténél s a nők emancipációja, a nőkérdés megoldásának jelenkori törekvése szempontjából nemcsak, hogy lépést tartottunk a nyugati államok ily irányú törekvéseivel, de sok tekintetben ki is előztük azokat. A magyar örökösödési törvény, mely nem tesz különbséget fiú- és leánygyermek között, a nőnek-magánjogi felszabadítása férjének gyámsága alól kiskorúságának idejében törtónt férjhezmenése esetén, a magyar nőtisztviselők azonos helyzete fórfikollegáik mellett, stb., mind azt bizonyítják, hogy hazánkban a nő, a leány fiúsítása csaknem egyidőben ment végbe, sőt kielőzte más államok jogi rendelkezéseit. Ezt a nőt a magyar gavallérság felvilágosodott belátása teremtette meg. Hanem az a fiúsított leány, mely most kezd tért hódítani a közéletben s mely most kezdi emancipálni magát minden társadalmi, etikai ós tradicionális törvény alól, már nem a törvényben fiúsított magyar nő kategóriájából született s vált ki. Ezt a bubi-frizurás hermafroditát a háború utáni szabadosság szülte. A meg\\[\)\\ tiHlK.1 5KÄÍIÍIIIOveisenvez!
