Esztergom és Vidéke, 1925

1925-05-28 / 42.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEBJELEIIK IIHDEH VASÁRIAP ÉS CSÜTÖBTÖKÖÄ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptnlajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára : egy hóra 15 000;korona. Egyes szám ára i hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Magyarok Rómában A nagy magyar zarándoklatok út­ján, melyet Szent István király ideje óta folyton jártak ájtatos lélekkel századokon keresztül vezeklő és könyörgő magyarok, ebben a jubi­leumi szent esztendőben újból meg­indultak tömegekben, hogy kövessék a pápa atyai hívó szavát. Kegyelme­ket és lelki megvigasztalást: az igazság kapuinak a megnyitását igérte a hivek millióinak a kereszténység közös atyja és vájjon kiríek volt inkább erre szüksége, mint a gyászba­borult, kifosztott, megalázott magya­roknak ? Nem csoda tehát, hogy alig van még egy olyan ország, amely olyan nagy mértékben tett eleget a felhívásnak, mint a mi hazánk, amely­nek a fia nemcsak aránylagosan, hanem abszolút számokban is a leg­nagyobb zarándoklatokban mentek eddig az Örök városba. Egész csomó kisebb zarándokcsoportokon és az elszakított területek magyar zarándo­kain kivül eddig két nagy magyar nemzeti zarándoklás járt Rómában és mindkettő nemcsak az olasz kö­zönség, az összegyűlt külföldi zarán­dok tömegek, hanem a legilletéke­sebb tényezők, sőt magának a Szent­atyának a tetszését és bámulatát vívta ki. Akik részt vettek ebben a két első magyar nemzeti szentévi zarándoklat­ban, azok felejthetetlen emléket hoz­tak magukkal haza a szép Olaszor­szágból, de különösen a zarándoklat főcéljából, az örökvárosból, a mártí­rok vérével, a szentek emlékezetével megszentelt földről Felejthetetlen emlékeket melyek között a legkiemel­kedőbb az a szinte tüntető szívé­lyes bensőség, látható öröm és meg­hatottság, mellyel XI. Pius pápa az ő „kedves magyarjait" fogadta. Köz­vetlen környezetéből vett értesülés szerint úgy a márciusi, mint az áp­rilisi magyar zarándokokat dolgozó­szobájának az ablakaiból nézte, ami­kor példás és áhítatos rendben vo­nultak fel első izben Szent Péter bazilikájába és mindenki jól láthatta, hogy a közös pápai kihallgatások­nál könnyek csillogtak szemében, mikor lelkes szavainak meghallgatása és tolmácsolása után lelkes örömmel tört fel a szivekből a magyaros éljen és utána felharsant a pápai himnusz, melynek szövegét a pápa lefordíttatta magának olaszra. Alig tért haza a II. nemzeti zarán­doklat, máris serényen megindultak az előkészületek a többi zarándola­tok megszervezésére, melyekre a jelentkezések már nagy tömegekben érkeznek, úgy hogy impozáns vol­tukban ezek sem maradnak hátra az előzők mögött és bizonyára ujabb örömet szereznek a pápának. Június 22-én indul el Zichy Gyula gróf, megyés püspök, kalocsai érseki apos­toli adminisztrátor vezetésével a IIÍ. országos nemzeti zarándoklás, mely az ádelsbergi csepkőbarlang, Velence és Firenze megtekintése után hét napot tölt Rómában (a két utolsó na­pon, akik óhajtanak, kirándulhatnak Nápolyba), J visszafelé pedig Páduában tölt időt. Részvételi díjak I. osztály 6,700.000 K, II. osztály 4,400.000 K, III. osz­tály 3,200.000 K. A következő zarán­dokiások szeptember és október hó­napokban lesznek és ezekre is már most lehet jelentkezni az Országos Katholikus Szövetségnél (IV. Feren­ciek tere 7. ÍII. lépcső I. em. 8.), ahol levélbeli megkeresésre bővebb felvilágosításokat adnak és megfelelő prospektusokat küldenek. A demokrata-blokk fővárosi sikere és e siker nyomán jelentkező diadalmi ujjongás, mint riasztó, kijózanító, rideg mementó vág bele a politikai közélet tudatába s mint tizennyolc telének országos hangulat-depressziói, ezúttal is valami bizonytalan jövő képét festik az előrelátók és előrenézők lelki sze­mei elé. Ezt a sikert nem szabad lekicsiny­leni, amint azt a kimondottan ke­resztény-irányú fővárosi napilapok teszik. Nem kell feledni, hogy a főváros, mint az ország kulturális életének központja, sajtója útján — s ítt a destruktív sajtóra gondolok — az ország közvéleményét nemcsak irányítani, de teljesen átformálni is képes. Az újságolvasó emberek 90 %-ának pedig nincs önálló kritikai képessége. Akik tehát idáig páholyba könyö­kölve azt hitték, hogy hiszen min­den rendben van — „csak te pipálj Ladányi", — azok láthatják, hogy csakugyan minden rendben van, de — odaát. Egyszer régen, valami hat év előtt, leverték az iskolák falairól a keresz­tet s eltiltották a gyermekek ajkáról az imidságot. Igaz, hogy ez régen volt; Hbkan mar nem is emlékez­nek rá. Azóta már aranyborjút is imádtunk . . . De talán mégis vannak, akiknek van veszíteni valójuk s félteni való­juk egy bizonytalan jövőtől. Talán a konzuloknak. Nekik mondotta Ci­ceró : „Videant consules ne quid respublica detrimenti capiat". . . A paragrafus (§) jegye, melynek alul és felül a belékapasz­kodásra alkalmas görbe gajmója, középen pedig a sok csűrés-csavarás­tól párhuzamosan görbült dereka van: hűen ábrázolja hivatását, jel­képezi rendeltetését, — a belékapasz­kodás és a csűrés csavarás lehető­ségét. A paragrafus sokszor kellemes, többször kellemetlen, de legtöbbször olyan, mint az ápolója, az alkalma, zója. A jó paragrafus a szívtelen, lélek nélküli ember kezén is odió­zussá válik, de a rossz paragrafus szigorát is tűrhetővé tudja enyhíteni a belátó, a jólelkű tisztviselő. A paragrafus legtöbbjét, ha belekapasz­kodunk^ a gajmóiba, lehet csűrni, csavarni. Majd minden paragrafus­nak van egy ellenparagrafusa, egy enyhítő szakasza, mely a belátó ember kezében szelídített formában áldásává válik a jogkereső embernek. Akit valami baj ér, az a törvény erejétől vár védelmet s oltalmat, aki pedig valamiben bűnös, az a tör­vény humanitásától kér és vár ment­séget. A törvényt s a törvény alkal­mazóit mindenképen tisztelni kell, de bizalommal a törvény paragrafusai s e paragrafusok alkalmazói iránt csak akkor lehet az ügyes-bajos em­ber, ha a paragrafusokból szelídsé­get, humanitást, belátást, jóindulatot érezhet ki s nem ridegséget, szigort, lelketlenséget. A törvénylisztelet hiá­nyát, vagy csökkenését a paragrafus­rágó bürokraták mozdítják legin­kább elő. Van egy elmebetegség, melyet az orvostudósok paragráfia néven ne­veznek s mely abban nyilvánul, hogy a beteg a kivánt szó helyett egy másikat, hangzásban hozzá hasonlót, értelemben elütő fogalmat ír le. Persze hiányzik ezeknél a lélek, az öntudat tisztasága. Valami ilyesmiben szen­vednek a paragrafusrágók is. Nincs ott a lelkük, a belátásuk, a szivük józansága, mikor a paragrafu sok közül csak azért is a ridegeb­bet, a szigorúbbat, a nehezebbet al­kalmazzák, mikor a szelídebbet, eny­hébbet is használhatnák. A napokban ugyanegy ügyben, — nehéz életkérdés volt, — két hivatalszobában jártam. Az egyikben csupa ridegséggel, ám a másikban csupa előzékenységgel, szives belá­tással találkoztam. Mindkét helyen ugyanazt a paragrafust magyarázták, de' mennyire más hangon s más szándékkal. . . 1 A paragrafusok mellé mindig me­legszívű, szelidlelkű embereket állí­tanék. Bizonyára több volna akkor az ügyes-bajos emberek lelkében a rideg paragrafusok iránti bizalom s a törvénytisztelet.. , «5fr HI BE K. Földrajztanárok gyűlése. A Ma­gyar Földrajzi Társaság Didaktikai Szakosztálya vasárnap tartotta ván­dorgyűlését a főgimnázium díszter­mében, melyen a helybeli tanári ka­ron és az iskolák növendékein kivül szép számú érdeklődő közönség vett részt. Vargha György dr: szakfelü­gyelő elnöki megnyitója után Mat­tyasóvszky Kasszián dr. főgimná­ziumi igazgató meleg szavakkal üd­vözölte a vendégeket. Az előadást dr. Balogh Albin, főgimnáziumunk tudós tanára kezdte meg „Eszter­gom földrajzi helyzete és fejlődése az őskortői mostanáig" cimmei. A nagy érdeklődéssel hallgatott tartal­mas előadást élénk ovációval jutal­mazta a közönség. Majd Kari János dr., a Földrajzi Közlemények szer­zője „A tájrajzot, mint a földrajz egyik irányát" fejtegette. Előadást tartott még Geszti Lajos „Az állam­polgár nevelése a földrajz keretében" cimmei, melynek végeztével dr. An­tóny Béla polgármester üdvözölte a város nevében a szakosztályt és tol­mácsolta dr. Walter Gyula c. püs­pök, nagyprépost üdvözletét is. A sikerült gyűlés után a szakosztály tagjai megtekintették a város neve­zetességeit és az esti hajóval utaz­tak el kellemes emlékekkel eltelve városunkból. Halálozás. Stromf Ignác bőrke­reskedő életének 64 ik évében f. hó 22-én meghalt. — Spitzer Fülöp, az Oltósy Pál és Fiai meggyfatermelési telep és sétabotgyár igazgatója 57 éves korában f. hó 25 én hirtelen elhunyt. A napkőzi gyermekotthon előa­dása. A szenttamási napközi gyer­mekotthon a Szenttamási Kath. Kör nagytermében pünkösd vasárnap este 7 órakor gyermekelőadást rendez. Az elemi iskolás gyermekek számára a főpróba előadás pénteken d. u. 5 kor lesz megtartva. A házhelyek ügyében a bírósági eljárás — az igénylőknek a telek­tulajdonosokkal való közvetlen egyez­kedhetése céljából — 8 napra fel­függesztetek. Ezen idő alatt az igény­lők a telektulajdonosokkal, főként az ár tekintetében, már az eljárás gyor­sítása érdekében is, saját érdekükben lehetőleg egyezzenek meg. Azok, akik a város tulajdonát képező terüle­tekről igényelnek házhelyet, a gazd. ügyosztálynál (7. sz. szoba) jelent­kezzenek. Megdrágultak a hídátkelési igazolványok. A hídátkelési igazol­ványok kiállítási díját az államrendőr­ség a mai naptól 2000 koronára

Next

/
Oldalképek
Tartalom