Esztergom és Vidéke, 1925

1925-05-24 / 41.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IEÖIELEIIK aiIDEI VaSÁRHAP ÉS CSŰTÖBTÖKÓI. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefen 21. Főmunkatárs: VITAL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000[korona. Egyes szám ára t hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Ami masnit nem jó, az itthon sem jé. Furcsa egy náció vagyunk mi magyarok, az már igaz. Annyi az ellenségünk, mint égen a csillag és mégis magunk között veszekszünk. A kommün alatt csak megbújtunk valahogy egymás mellett, de alig szabadultunk meg a lidércnyomástól, már hajbakaptunk. Ahelyett, hogy kifelé erős egységet demonstráltunk volna, ezerfelé szakadva, belső nagy gyengeséget árultunk el ellenségeink nem kis örömére. Ez az ország képe nagy vonásokban. És ilyen a képünk a szorosan vett kis otthonunkban is. Mindenben gáncsoskodunk. Minden törekvést lekicsinylünk. Tekintélynövelés üres frázis maradt, mely mögött még jó, ha nem az engesztelhetetlen gyűlöltség lappang. Nem tudnék városunkban egy osztályt, egy testületet, egy hivatalt megnevezni, amelyben teljes volna az egyetértés. Mindenki a másikat szidja, gyanúsítja a közös boldogító támogatás helyett, aminek azután az a következménye, hogy akit a sors nem kényszerít, az nem törődik a közügyekkel, ahol csak kellemetlenség, gáncs, gyanúsítás jut osztályrészül és így nem egy értékes ember vonul félre a közélettől. Nemrégiben hallottam egy tekintélyes állású esztergomi férfitól, hogy ha idegen hallaná az esztergomiak külön-külön kritikáját, úgy annak nagyon furcsa fogalma lenne a bibornok-hercegprimás, a káptalan tagjai, a vármegye urai, a város tisztikara, a pénzintézeteink vezetősége, a nemzetgyűlési képviselő, a város tanítósága és a többi szereplő faktor felől. Mindenkit és mindenkiket betudunk feketíteni hátamögött, hogy szembe nyájas arcot mutatva,, tisztelegjünk neki, nekik. Már régen megszoktuk, hogy felszólítást kapunk ennek, vagy annak a megírására, de amikor felkérjük a megirandók aláírására, más szóval a felelőség viselésére, akkor kézdörzsölés közötti mosollyal azt a választ kapjuk, hogy azt ezért, vagy azért nem tehetjük. Szóval kritikát gyakorolni, gyanúsításhoz, gáncsolkodáshoz nagyon sokan értenek és nem átalanak még a privái élet függönyeit sem széthúzni, de a mondottakért felelősséget vállalni nem akarnak. Esztergomban volt egy lap, amely piszkolódásból, megfélemlítésből élt. Szerkesztőjét több évre ítélték el rágalmazásért és még ma is akadnak sokan, pedig nem is akárkik, akik vissszakívánják ezt a lapot. Ilyen viszonyok között senkise csodálkozzék afelett, hogy nálunk igazi tekintélye a legfelsőbbtől a legalantosabb közéleti szereplőnek sincs. Ez a szomorú tény pedig nem annyira a lekritizált egyének, mint inkább a város általános érdekének árt. Mert bármily lokális legyen is az igazságtalan, elszórt, rosszindulatú kritika, annyira mégsem helyi dolog az, hogy kifelé ne találjon utat és ne vonjon maga után szigorúbb elbírálást ott, ahol némi jóakarattal a városon segíteni tudnának. Ha tehát városunk még nehezebb viszonyok közé kerül, abban nagy része lesz annak a lebecsülésnek, amely oly bőven terem városunkban. Nem mondjuk, hogy nálunk minden a legjobban van. A hibák reparálására hivatva van a képviselőtestület, amelynek tudta és beleegyezése nélkül semmi sem történik. Ezen testület gyűlésein tárhatja fel mindenki a bajt és nem suttogva gyanúsítva. Ami pedig a többi közéleti tekintélyt illeti,, jegyezzük meg jól, hogy magunknak a nagyközönségnek sem lesz tekintélyünk, ha felettünk 4 minden tekintélyt lerombolunk. Ss • • * t* EGYRŐL-MÁSRÓL Névtelen levelek. Nem egyszer zavartak már meg családi békét, bántottak durván embereket névtelen levelekkel. Ujabban ismét felütötte fejét ez az ocsmányság Esztergomban. Békés, boldog családba hint mételyt, megtorolhatlanuí rágalmaz, gyanúsít hivatalban lévő embereket. A névtelen levélíró az orgyilkossal egysorban áll és a gyávaságnak a legmegvetendőbb típusa. És sajnos, az emberiség ilyen ronda alakjaival épen az ismeretlenség miatt a nyilt szembenéző emberek is kénytelenek érintkezni. Itt már sok kellemetlenséget okoztak a névtelenek, de nagyon vigyázzanak, mert rajtaveszthetnek, mert ha a névtelen levélnek apapirkosár, az írójának a börtön a helye. ' (—) Minden marad, csak az idő halad és sajnos nyomtalanul siklottak el fejlődés tekintetében évszázadok, évtizedek, majd ujabban a rapidhaladás korában az évek Esztergom felett. Nagyobb alkotásokra már nem is gondolunk, mert hisz ehhez éppen az kell, amivel Esztergom nem rendelkezik: — gazdagság. Inkább olyan apróbb dolgok korrigálására kell gondolnunk, amelyek szűkös viszonyaink között, sok életszegletesség egyik-másik csúcsát lecsiszolva kellemesebbé teszik az ittlakást. Ittlakást, hát mehetünk mi máshová is lakni? Dehogy mehetsz, kedves esztergomi polgártárs 1 de jöhetnének 1—2 hónapra idegenek ide, ha nem hiába beszélnék. Mert igazán hiába beszélünk. Sokmindenfélét teszünk szóvá, amit kevés jóakarattal és akárhányszor még kevesebb pénzzel előnyösen meg lehetne váltani. Pl. az semmibe sem kerülne, hogy trafik nélküli egész negyedek könnyű és rövid úton dohányhoz jussanak. Az sem kerülne a világ pénzbe, ha az Árok-utcán végighúzódó baktériumtermelő mélyedést betemetnék. Semmibe sem kerülne, ha a tehénpásztornak megtiltanák az ostorpattogást hajnalban. Itt álljunk meg egy keveset! Mielőtt szóvátettük volna az ostordurrogatást, csak a kaszárnyáig jött le durrogni a Simor-utcába, most már egész a 18. sz. házig, hogy a szomszédságban kérődző tehénke meghallja és az alvó gyermekeket kitörje a fráz. Lehet az is, hogy a Csarnok-utcából levonuló két jámbor állat végig piszkítsa a Kórház-utca járdáját. Egyszer már ezt is megláthatná a rendőrség. Abba ssm törne bele senki dereka, ha a Rudnay-téren megszüntetnék a szóvátett sáncárokszerű poshadó nyilt kifolyót és aligha kerülne pénzbe a vágóhídról a levezetőcsatornán ereszteni ki a vért és nem mellette. Vagy megerőltetné magát valaki, ha a szemetet nem a Nagy-Dunasor partjára hordaná, ki? Azt hiszem abba sem halna bele a város, ha Simor-utcán úgy csinálná még a csatornát, hogy ne ájuldozzanak a szerencsétlen ottlakók a bűztől. Mondjunk még többet? Kár, ezek is maradnak a régiben. (—) m Ingatlanforgalmunk. Kopcsányí Ferencné Major Istvántól 200 ezer K-érf Kolozsútontúli föld. — Lovas István s neje Teplán Istvántól 1 millió K-ért Öregkuriai szántó. — Patkó János s neje Kapa József s nejétől 2 millió K-ért Öregkuriai szántó — Erős Ferenc Oltósy Győzőtől 8 millió 250 ezer K-ért Dunadűlőberii föld. —fBatits Mihály és neje Fábián Jánostői 1 millió K-órt Élőhegyi föld. — Sovány Erzsébet Koncsek Gyulától 22 millió K-ért Álmos-utcai ház. Weinacht Ferenc s neje özv. Német Gábornétól 25 millió K-ért Kenderesi szőlő, pince, présház. — Schveiczer Vilmos és neje Patkó Anna s társaitól 4 millió 200 K-ért Kenderesi föld. — Kovács Sándor és neje Kovács Annától 4 millió K-ért Szőlők alatti kenderföldek. — Pétersz Károly és neje Tomicsek Vendel s nejétől 16 millió K-ért Hegytető-uccai ház. — Marosfi Ferencné Oltósy Győzőtől 3 millió K-ért fél erdei jog. — Tomicsek Vendel s neje Nagy József s nejétől 6 millió K-ért Aranyhegyi szántó s présház. — Cserép István és neje Lencsés Ferencnétől 11 millió K-ért Szarvashegyi föld. — Kovács Simon István s neje Lencsés Ferencnétől 7 millió K-ért Szarvashegyi föld. — Újvári Ferenc s neje Ladányi Ferenctől 12 milló 750 ezer K ért Erzsébet királyné-uccai ház. — Pálok Ferenc és neje Pompös Zsigmond s nejétől 15 millió. K Könyök-utcai ház. — Engelbrecht István és neje Pethes Mártontól 500.000 K dunadülői szérű. — Viszolai Ignác Pálfi Sándornétól 3 millió. K Bőgőskereszti föld. — Horváth József és neje Tót Józsefnétől 20 millió K Körtvélyes-szigeti föld. — Magács Mihály Major István és t.-tól 5 millió K Kolozsútontúli föld. — Béres János Paulinyí lika s t.-tól 8 millió K Górébeli föld. — Holop Mihály Kókay Kálmán s nejétől — K Aranyhegyi föld. — Pompos Zsigmond özv. Mihalik Sándornétól 35 millió K Csernoch-u. ház. — Tőkei Pálné Nagy Istvánnétól 400.000 K Dunadülői házhely rész. — Csákvári Mihály ós neje Pándi Ferenctől 12 millió K Nyárasdi rét. — Csákvári Mihály s neje Weinacht Ferenc s nejétől 5 millió K Kenderesi szőlő. — Madarász Béla és neje Lencsés Ferenctől 4 millió K Kolozsútontúli földrész. — Bohner Jakab és neje Lencsés Józseftől 5 millió K Kolozsútontúli földrész. — Fingerhut Nándorné Rohacsek Jánostól 4 millió K Sátorkői földrész. — Tóth József és neje Eggenhoffer Gyula s t.-tól 15 millió. K Galagonyási szántó. HIKE K. Álmodik a búzavirág; bolyhas fejét bólintgatva egyre csak azt hajtogatja, de szeretnék, de szeretnék kötözgetve bokrétába ott az Úrnak oltárára seregestül állani . . . Búzavirág, kék virág fehér álmot álmodik, boly has fejét, azúr fejét simogatós kalászok közt ezerfelé dugja szét. Elszórva a nagy határban ringó-rengő dús búzában kicsiny virág, búzavirág bontogatja sziromát. Álmodik a búzavirág bontogatva kicsi szirmát, álmodik nagy boldogságról, zöldes-galyas Űrnapjáról, amikor a nagy oltáron, kötözgetve bokrétákba a menyország kékszinéből egy darabkát elrabol. Esztergom, 1925. május 23. Rd.